Szereposztó dívány

Szerelmi-szexuális erkölcsök - az újmagyar "elit"

2017. október 21. szombat, 08:05

Szereposztó dívány

(Wikipédia)

Keglevich István intendáns egy korabeli díványon ülve

A szereposztó dívány vagy előléptető kanapé (franciául promotion canapé) kifejezés csinos lányok színipályán való előrejutásának közismert közhelye. A jelenség feltételei sokszor adottak a társadalmi kapcsolatokban, az egyéb meggondolásoknál erősebb ambíció és a másik fél, aki státuszánál fogva hozzá tudja segíteni az aspiránst az áhított céljához. Keglevich István a 19. század végén a pesti Nemzeti Színházat felügyelő hivatalnok volt,[1] aki mindenbe beleszólt, az előadandó színdarabokba, a rendezők munkájába, a díszletbe, a próbákba, sőt, a szereposztásba is. Intendánsi működésének maradandó emléke a Nemzeti Színház különlegességi kelléktára, azonban sok nyilvános bírálattal illették pazarló gazdálkodását és zsarnoki természetét, ami miatt Jászai Mari és Csillag Teréz elhagyták a Nemzeti Színházat.[2][3] A sikerre áhítozó színésznők kedveskedtek a jóképű grófnak, keresték a kegyeit. Az ő nevéhez és korához kötődik a közkeletű „szereposztó dívány" kifejezés magyar nyelven történő megszületése.

A kifejezést általában annak az esetnek a jelölésére használták és használják napjainkban is, amikor jobbára a fiatal színészek vagy színésznők némi áldozatot is hajlandóak hozni erényeik oltárán, egy-egy áhított színházi szerepért. Nemcsak a színházi szféra és a filmipar szereplőivel kapcsolatban használják a kifejezést, de számtalan pozíció eléréséhez sokszor csak megalkuvással, a felettes díványán keresztül vezet az út. Simonovits Bori szociológus szerint, minél kevésbé átláthatók és szabályozottak a viszonyok egy szektorban, annál gyakrabban alakulhatnak ki a megalázó szituációk a különböző hatalmi helyzetben lévő emberek között.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Etimológia[szerkesztés]

A díva nemzetközi szó, a magyarba a 19. század második felében kerülhetett be a németből vagy az olaszból. A szó a latin diva szóból származik, aminek a jelentése „istennő”. Azonban a nyelvészek kizárják, hogy az oszmán-török eredetű dívány szavunkkal összefüggésbe hozható lenne.[4]

Története[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Theodor Matham : Gáláns jelenet

Maga a jelenség valószínűleg a történelem során mindig létezett az emberi kapcsolatokban, amikor valamely személy, aspiráns, gyakornok, alkalmazott vagy egyszerűen egy alárendelt azért kapta meg azt, amire vágyott, mert beleegyezett abba, hogy cserébe szexuális kapcsolatot létesít egy másik személlyel, aki a vágyának tárgyát megadhatta neki, mert arra éppen jogosult volt. A megalázó esemény helye természetesen egy díványon kívül lehet egy öltöző, vágóhelyiség, iroda vagy akár az illemhelyiség is.[5]

Részlet a kifejezés használatára egy magyar nyelvű színházi kritika szövegéből:

„	…A Nobel-díjas híresség, aki éppen a készülő film néhány muszterének megtekintésére érkezik a rendezőhöz és az operatőr Julius Jaenzonhoz, merő véletlenségből találkozik a felvágott nyelvű, fiatal színésznővel, Tora Tejével, Sjöström szeretőjével. Az elfogulatlan ifjú hölgy, aki először nem átallja az írónőt a csinos lányok színipályán való előrejutásának közismert közhelyeivel traktálni (lásd szereposztó dívány és hasonlók), csakhamar értésre adja, hogy nem hajlandó ájultan tisztelni a körülrajongott nemzeti ereklyét. Ehelyett szemtelenül belekotnyeleskedik az alkotáslélektan rejtelmeibe.…	”
– Színház, Koltai Tamás: August és Selma : Két Enquist dráma , 1998. május[6]

A nők és férfiak egy része áldozatként éli meg az alárendeltségéből fakadó élethelyzetet, más részük harcos ellenálóként visszautasítja az ajánlatot, viszont vannak akik végül megteszik a kért "szívességet” és mélyen hallgatnak az esetről az életük során. Egy vizsgálat szerint a női hallgatók 5 százaléka számolt be arról, hogy oktató részéről nem kívánt szexuális közeledést élt át a tanulmányai alatt, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.[7] 2017-ben világszerte közbotrányt okozott Harvey Weinstein amerikai filmproducer zaklatási ügye,[8][9] az ügy kapcsánFöldes Eszter fiatal magyar színésznő úgy nyilatkozott, hogy „Sajnos szereposztó dívány létezik! Számos más jellegű, nem ennyire durva, de ugyanúgy szexista, hímsoviniszta megaláztatásban volt részem”. [10] Az amerikai Harvey Weinstein ügy kirobbanása után párbeszéd kezdődött Magyarországon is a hatalommal való visszaélésről, a kiszolgáltatott helyzetűek megfélemlítéséről, ellehetetlenítéséről. Komoly színházi botrány keletkezett, amikor három nő szinte egyszerre vádolta meg Marton Lászlót a budapesti Vígszínház főrendezőjét illetlen szexuális közeledéssel, aki a vallomások szerint a szereposztó díványra hívogatta a színházi partnereit.[11][12] A megvádolt rendező és tanár ezt követően bejelentette, hogy a személyével kapcsolatos állításokat valótlannak itéli és a főrendezői állását is és a Színművészeti Egyetemen betöltött tanári állását szünetelteti az ügye tisztázásáig. [13] Az esettel kapcsolatban Schilling Árpád Jászai Mari-díjas rendező a magyar szereposztó díványokról nyilatkozva elmondta, hogy „…a megtévesztett, megzavarodott, megfelelni akaró fiatalok legtöbbször úgy lesznek szexuális zaklatás áldozatai, hogy arról nem is tudnak: fogalmuk sincs arról, hogy ami velük történik, az egyáltalán nincsen rendben.” [14]