Életminőség szótár – mind egy

Bölcs-bolond, boldog-boldogtalan

Édenkert, menny vagy földi pokol

Táltosparipa vagy egy állatorvosi ló

Világromlás-rontás, vagy javulás* - 20.

Itt benn vagyok

a férfikor nyarában...

Itt benn vagyok a férfikor nyarában,

Az ifjuságnak eltűnt tavasza,

Magával vitte a sok szép virágot,

A sok szép álmot, amelyet hoza,

Magával vitte a zengő pacsírtát,

Mely fel-felköltött piros hajnalon...

Milyen sötét vón a világ, az élet,

Ha nem szeretnél, fényes angyalom!

Elszállt az égről a piros sugár és

Elszállt a földről a dalos madár,

Üres fészkébe énekelni a bús

Szellő vagy a haragos vihar jár:

Ábrándaimnak száraz erdejében

Csörög, csörög már s nem susog a lomb...

Milyen sötét vón a világ, az élet,

Ha nem szeretnél, fényes angyalom!

Az ég arany hajnalcsillagja s a föld

Ezüst harmatja mind, mind elvesze,

Letörlé őket kérlelhetlenűl a

Rideg valóság szigorú keze;

Felhők borongnak, s rekkenő meleg van,

A gondok fojtó levegője nyom...

Milyen sötét vón a világ, az élet,

Ha nem szeretnél, fényes angyalom!

Regényes bércek kősziklái közt folyt

Csengő morajjal egy tündér patak,

Dicsvágy patakja! ajkaim belőle

Sok boldogító mámort ittanak.

Foly még ma is, de más igyék vizéből,

Én nem iszom, többé nem szomjazom...

Milyen sötét vón a világ, az élet,

Ha nem szeretnél, fényes angyalom!

Ha elfordúlok enmagamtul és mint

Polgár végigtekintem a hazát,

Szemem megromlott satnya ivadékot,

Egy pusztulásnak indult népet lát.

Karom feszűl, szivem tombol! mi haszna?

Mást nem tehetek, csak sirathatom...

Milyen sötét vón a világ, az élet,

Ha nem szeretnél, fényes angyalom!

Szeress, szeress, mint én szeretlek téged,

Oly lángolón, oly véghetetlenűl,

Áraszd reám a fényt s a melegséget,

Mely isten arcáról szivedbe gyűl;

Az a te szíved egyetlen világom,

Nappal napom és éjjel csillagom...

Milyen sötét vón a világ, az élet,

Ha nem szeretnél, fényes csillagom!

Petőfi Sándor

Pest, 1848. szeptember

1.

Léleknemesítő

A lelkek átalakítását,

újjászületését, megnemesedését,

magyarabbá, önérzetesebbé való átalakulását

várjuk és készítjük elő az egész vonalon

a sorsközösség, a faji összetartozandóság

és testvéri összetartás tudatát ápoljuk és fejlesztjük,

olyan széleskörű népkultúrát akarunk,

hogy a magyarság széles rétegei

ne csak a fizikai élet robotját,

a mindennapi kenyérgondok

keserű verejtékét érezzék,

hanem erkölcsileg és szellemileg felszabadulva

a napos oldalra kerülhessenek

és elegendő lelki rugalmassággal bírjanak

az élet szépségeinek, értékeinek megismeréséhez,

az élet nemes örömeinek befogadásához.

Mert csak egy életerős, életvidám,

rugalmas lelkületű népközösség fiatal tagjait

lehet nagy nemzeti eszmék,

célok lelkes szolgálatába beállítani

s e célokért önfeláldozó munkásságra

és kitartó harcra rávenni.

Szálasi Ferenc

2.

Légy hív

rendületlenül

Nem abban áll

a derék lelkek dicsősége,

elhagyni a hazát, mikor szenved,

hanem együtt szenvedni vele;

hogy őseink, mikor bejöttek,

épen oly üresen találtak mindent,

mégis megszerették ezt a helyet;

hogy többször is elpusztult már

Székelyország,

Magyarország annyira,

hogy egy napi járóföldön

lehetett találni egy embert,

mégis újra felszaporodtunk;

most se menjünk hát tovább;

vesztettünk ugyan sokat,

de még sem vesztettünk mindent. "

/Jókai Mór: Háromszéki leányok/

3.

Csízió

"Ez ám

a kertészgazdának

a nehéz tudománya

(a ki hegyvidéken lakik):

megfogni a földet,

megfogni a vizet,

megfogni a napot,

megfogni a szelet.

(Ime az ősmagyarok vallása

praktikus alkalmazásban!)"

J.M.

4.

Katicabogár

Katalinka, szállj el!

Jönnek a törökök;

Sós kútba tesznek,

Onnan is kivesznek;

Kerék alá tesznek;

Onnan is kivesznek;

Ihol jönnek a törökök,

Mindjárt utol érnek!

Magyar gyermekdal

5.

Katica

"Kis gyerek korunkban,

mikor a kertben játszadoztunk,

bizonyosan mindnyájan hallottuk az anyánktól,

a dajkánktól, a játszópajtásunktól,

hogy az Istenbogárkáját elfogni nem szabad,

megölni pedig vétek. […]

Ábrándos leányok azt hiszik,

hogy a merre a 'Katalinka bogárka' elrepül a kezükből,

arról a tájról fog hozzájuk érkezni a vőlegény."

(J.M.)

6.

Trágya

"A régi szőlőmívelésnél

a jó borukra büszke gazdák

a trágyát nem használták máskor,

mint a döntésnél;

akkor kapott az eldöntött tőke

előbb egy pár kapa földet,

aztán egy lapos kosár ivott trágyát.

A ki a szőlőjét agyontrágyázta,

arról azt tartották,

hogy csak a mennyiségre néz,

sok bort akar szüretelni - eladásra."

(Jókai Mór: Kertészgazdászati jegyzetek)

7.

Jókai bora

"A summa summarum pedig az,

hogy énnekem tizenhárom év óta,

hogy a filoxéra a szőlőim kétharmadát elpusztította,

a pinczémet folyvást sikerül régi állapotban föntartanom,

s az én asztalomra csak olyan bor kerül,

a miről bizonyos vagyok,

hogy nincs benne szőlőczukor, se spiritusz,

se idegen borkő, se kénsav,

se tannin, se fukszin, se gliczerin;

a mely nem ismer

se gallizirozást, se petiotirozást,

még vizahólyagot sem;

az én boromban nincs más,

mint a szőlőfürt nedve.

S ez nagy uraság! "

8.

Istenképek

"Az Isten nem emberi alak,

ki idegekel érez, haragot félretesz,

boszut áll, megtorol,

büszkeségének áldozatot követel.

Ilyen Istent mi nem hiszünk.

De az az Isten,

a kit mi hiszünk,

az az örök rend!

A ki az ellen fellázad,

a természet atomjait,

a világalkotó elemeket hívja fel küzdelemre.

Az csatára hívja föl a telet és nyarat,

a vér melegét és a számok csalhatatlanságát,

a vegytan alkotó hatalmát, a közvéleményt,

a historiát, a logicát, az egész emberiséget

és mindent, a mi legyőzhetetlen;

a miben istenerő lakik!"

/Jókai Mór: Párbaj Istennel/

9.

Életben-maradási

esélyed nagyon csökkenti

ha  kényeztettek kiskorodban

ha nem tudsz lemondani, nélkülözni

ha felszisszensz minden szilánkhoz

ha okosan nem engedsz, de szamárként...

ha eleve lemondasz az önvédelemről

ha nincs megedzve a szervezeted

ha még a széltől is óvtak

ha nagyon válogatós, finnyás vagy

ha csak ágyikódban tudsz elaludni

ha neked megalázó minden fizikai munka

ha csak magadban bízol meg

ha képtelen vagy együttműködni

ha nincs alattad társas védőháló

ha nincs az ujjadon a barátok védőgyűrűje

ha nem tudsz-akarsz imádkozni segítségért

10.

Támad – véd

Jogos önvédelem

Ágyúval lő verébre

Aránytalan önvédelmi reakció

Aki pofon csap, azt agyonvered

A legjobb védekezés a támadás?

Megelőző csapást mérni az ellenségre

Aki megdob kővel, azt menten agyonlövöd…

11.

Honvédelem

"Amíg a földnek

egy területén magyarok fognak élni,

azoknak a kezéből senki

ki nem fogja énekelni a kardot, a fegyvert.

Amíg hazaszeretet fog lángolni a magyar szívben,

addig annak a kardnak az élét,

annak a fegyvernek a golyóját

se a te tízparancsolatod,

se Mózes sinai kőtáblái,

se a Messiás tiltó mondása

meg nem fogja akadályozni,

hogy embert öljenek,

aki hazájuk ellen támad."

/J.M.: Ahol a pénz nem isten/

12.

Züllés

"Hát mi lett már sokmilliomosok fiaiból?

Akiknek az apái nagy szerencsével

mérhetetlen gazdagságot gyűjtöttek össze.

Talán nagy hatáskörű diplomaták?

Országok követei? Derék katonák?

Fölfedezéseikről hírhedt utazók?

Új találmányokat kigondoló lángelmék?

Városok alapítói?

Művészet, költészet mecénásai?

Emberbaráti protektorok?

A nyomor enyhítői?

A bukottak megmentői?

Vagy legalább

az apáik vállalatainak

további fenntartói, tökéletesítői?

Becsületes üzérek,

akik a meglevő százmillióhoz

újabb százat halmozni törekesznek?

Nevezz meg nekem egy ilyen százmilliomos fiút."

/Jókai Mór: Ahol a pénz nem isten/

13.

Haza

"Van boldog ország Európában?

Van ország, amelynek nevére

az én szívem nagyot dobbanjon?

Van egy eszme, amiért fel tudjak lelkesülni?

Ki az a haza?

A dobszóra felvonuló hadcsapatok?

A huzakodó pártok?

A munkaképtelen parlamentek?

A gyűlöletszító nemzetiségek?

Az elégedetlen munkástömegek?

Vagy talán az agráriusok és merkantilisták?

Vagy talán az egymást elátkozó vallásfelekezetek?

Akik alatt mind mélyen és következetesen

ássa aknamunkáját az anarchia, a nihilizmus,

a hontagadás és égtagadás hatalmas szelleme?

Ez a haza?"

/Jókai Mór: Ahol a pénz nem isten/

14.

Papír

"A kényszermunkára elítélt rab,

akitől megvonták a bor, a dohány élvezetét,

nem szenved oly keservesen,

mint a gondolkodó ember,

akitől elvették a papirost.

Meg tudom érteni

azt a lángszellemű művészt,

akitől az orvosok elvették

a kartonját, a rajzónját,

s aki abba beleőrült, belehalt. "

/Jókai Mór: Ahol a pénz nem isten/

15.

Magyarország

"Van valami bűverő

Magyarország földében,

ezekben a növényekben,

mik a szabadság vértanuinak

poraiban gyökereznek,

a férfiak bűvös kézszorításában,

a hölgyek igéző tekintetében,

a lélekkel tele levegőben,

a szabad pusztában,

a multak általános fájdalmában

s a nem csüggedés férfi erélyében,

a dalban és szerelemben,

melytől az idegen,

kinek kedélye nemes,

rövid időn a leglángolóbb hazafivá alakul át.

S ez nem hízelgés

se magyarnak, se idegennek.

Ez való.

Ez statistica."

/Jókai Mór: Párbaj Istennel/

16.

A dugipénz

"Akkor még azok

a vastag krajczárok voltak,

a miket a hagyomány szerint

Mária Theresia királynénk

azon czélból veretett, hogy

a kincstárnokát rászedje vele:

ki is sokat opponálván a miatt,

hogy a királyné igen

bőkezűleg osztogatja aranyait

a kolduló barátoknak,

azontúl ő felsége

kétfelé nyitható krajcárokba

rejté alamizsna aranyait.

Még gyermekkoromban

én is akadtam többször

ilyen kétfelé nyitható krajcárokra;

de biz azokból az aranyakat akkor már kivették."

/Jókai Mór: A magyar Faust/

17.

Sorstársak

önsegítő csoportja

Nem csak én vagyok ilyen

szenvedélybeteg, elvált stb.

Más is talpra állt már ebből

Más is tud így teljes életet élni

Mást sem közösít ki családja

Más is kibírta az elvonókúrát

Más is újra tudta kezdeni az életét

Másnak se pénzkérdés volt a kilábalás

Más sem szégyelli, hogy bevallja

Másnál is vannak visszaesések

Másnál is volt mennyiségi-minőségi változás

Más sem írta le, selejtezte le magát

Más sem istenként oldotta meg a problémát

Másnak is segít magába szállni, égikhez fohászkodni

Más sem röstelli nyíltan megvallani hibáit, vétkeit

A másiknak se lehet nagymellénye

Mindenki egyszerre "orvos és beteg"

Stb.

18.

Szerencse

Egy lány elmegy a jósnőhöz:

- Két férfi is szerelmes belém.

Melyik lesz közülük a szerencsés?

- Béla fogja feleségül venni.

Géza lesz a szerencsés.

19.

„Barátnők”

Két barátnő beszélget.

Azt mondja az egyik:

- Képzeld, rájöttem, hogy megcsal a férjem.

- A rohadt anyját!

- És képzeld, itthonról hordja el az óvszereket.

- A rohadt anyját!

- De én az összest kiszúrtam.

- A rohadt anyádat!

20.

Tömeg-

közlekedés

Buszsofőr mottó:

Aki integet,

az búcsúzkodik,

aki fut,

az éppen sportol…

Az utas az,

aki vár a megállóban.

21.

A kegyes

csalás és a hazugság

biztos, hogy csakis a te 

érdekedben nem mondom meg:

hogy mit mondanak rólad mögötted

hogy kivel, hányszor és hogyan csallak meg

hogy milyen nehéz munka vár még rád

hogy milyen súlyos a betegséged

hogy milyen öregnek nézel ki

hogy mit gondolok a versedről

hogy  holnap végleg elhagylak

hogy milyen volt a már halott apád

hogy csak oda van festve a fecske

hogy nincs remény gyereked előkerülésére

hogy milyen rosszul énekelsz, táncolsz

hogy nincs élet a halál után

stb.

22.

Viszonyítás

A székely fiú

vacsora közben

így szól az anyjához:

- Idösanyám, nem elég savanyú ez a káposzta.

- De fiam! Hát ez mákostészta.

- Ja! Annak ölég savanyú.

23.

Csodás

átváltozások:

plusz-mínusz…

angyalkából házisárkány

a hatalomtól eltorzuló jellem

szellemes udvarlóból unalmas férj

kiváncsi gyerekből iskolakerülő diák

hamvas szűzből büdös kurva

csendes Tiszából őrült, ki letépte láncát

aki leittasodva kivetkőzik magából

megszállott lesz, akiből az ördög beszél

megkínozva, hogy még anyád sem ismer rád

janicsárrá lett népi értelmiségi

a háborúban a lélek sötét oldala dominál

gyáva nyusziból bátor oroszlán

szép csecsemőből gnóm, koravén törpe

ronda lárvából tündérszép pillangó

anarchista diákvezérből technokrata

hőbőrgő hőzöngőből konformista kispolgár

rablóból pandúr és fordítva

pálfordulás: pl. üldözőből üldözött

nagy megtérések: latorból üdvözült

rajongóból cinikus

bálványimádóból gyűlölő

csodagyerekből tucatember

élsportolóból dagadt vagy rokkant

haramiavezérből papucsférj

remetéből mozgalmár

stb.

24.

Árt a szépségednek

ha harag torzítja arcvonásod

ha hülye pofákat vágsz - grimaszolsz

ha sötét a lelked, ami kiül az arcodra

ha hattyúként szép kacsa akarsz lenni

ha folyamatosan csacska butaságot beszélsz

ha behódolsz az uniformizáló divatterrornak

ha trágárság, ocsmányság jön ki szádon

ha betegesen fogysz vagy hízol

ha nem magadat látod a tükörben

ha nincs barátod, aki tükröt tartana eléd

ha elhanyagolod magad, s ruházatod

ha nem alszod ki magad

ha leégeted, szétszolizva öregíted a bőröd

ha túlsminkeled s illatosítod magad

ha se nőies, se férfias nem vagy

ha hülyéskedsz és úgy maradsz

ha a részegség kivetkőztet magadból

ha mereven, modorosan viselkedsz

ha senkinek nem akarsz tetszeni

ha mindenkinek tetszeni akarsz

ha senki sem szeret, bókol, udvarol

ha nincs valaki, akinek te vagy a legszebb

stb. stb. stb.

25.

Az önhitt

boldogtalanság magánügy?

de hisz így terhes vagy környezetednek

de hisz így épp a szeretteidet nyomasztod

de hisz így szabad prédája vagy szélhámosoknak

de hisz így könnyen képzelt, majd valódi beteg leszel

de hisz így könnyebben cimborálsz az ördöggel

de hisz így irigykedni fogsz a boldogokra

de hisz így a verembe húznád a segítő kezet nyújtót

de hisz így pótcselekvő gondoskodással zaklatsz

de hisz így irigységgel, gyűlölettel mérgezed a légkört

de hisz így nem engeded felnőni, elszakadni fiadat

de hisz így folyamatosan árad belőled a feszültség

de hisz így bűntudatkeltően nézel a melletted élőkre

stb.

26.

Egy életre társ

Alkalmazkodási kényszerek,

megegyezés, kompromisszum

keresés és – nem - megtalálás:

kinek mikor kell feküdni és kelni

kinek mi a faksznija, heppje

ki mikor és hogy szokott enni

ki milyen ételeken nőtt fel

ki mikor és hogyan használja a vécét

ki milyen állapotot lát rendnek

mikor milyen rádióműsor szóljon

mit nézzünk meg az esti tévéműsorból

kinek melyik rész kell a lakásból

ki mit vállal a közös munkákból

ki mit vállal a közterhekből

ki mit szeretne látni a kertben

ki milyen kedvenc állatot szeretne

ki hogyan rendezné be a lakást

ki hányszor mosakszik, fürdik

kinek mi a kedvenc zenéje

ki mikor és milyen vendégeket hív

mi számít csúnya beszédnek

mi számít szex perverziónak

ki dohányzik és hol

ki milyen bogarat tart betolakodónak

kinek mikor van bent hideg-meleg

kinek mi az édes és mi a sós

ki mikor akar csendben elvonulni

stb. stb.

27.

„Miért hagytuk, hogy így legyen…”

Elviselem, eltűröm, kibírom, elnézem:

hogy szíjat hasogatnak a hátamból

hogy lenyúzzák a bőrömet

hogy a vendég kitúr a házamból

hogy eltapsolják az adóforintjaimat

hogy nap mint nap hülyének néznek

hogy mindig az én nadrágom szíját húzzák

hogy kilopják a szemem

hogy négyévenként udvarolnak voksomért

hogy számonkérhetetlen ígéretekkel etetnek

hogy lehazudják a csillagokat az égről

hogy bedumálják nekem: a szar az arany

hogy mindig velem vitetik el a balhét

stb.

28.

A házasságtörő asszony

Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.

Korán reggel ismét megjelent a templomban,

ahol az egész nép köréje sereglett.

Leült, és tanította őket.

Az írástudók és a farizeusok

odavittek hozzá egy asszonyt,

akit házasságtörésen értek.

Középre állították, és azt mondták neki:

,,Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták.

Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk,

hogy az ilyeneket meg kell kövezni.

Te ugyan mit mondasz?''

Ezt természetesen azért mondták,

hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák.

Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre.

Amikor azok tovább faggatták őt,

fölegyenesedett, és azt mondta nekik:

,,Aki közületek bűn nélkül van,

az vessen rá először követ.''

Aztán újra lehajolt, és írt a földre.

Azok pedig ennek hallatára

egymás után elmentek,

kezdve a vénektől,

s ő egyedül maradt a középen álló asszonnyal.

Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki:

,,Asszony, hol vannak ők?

Senki sem ítélt el téged?''

Az így felelt: ,,Senki, Uram!''

Jézus ekkor azt mondta neki:

,,Én sem ítéllek el.

Menj, és többé már ne vétkezzél!''

János evangéliuma 8,1-11

29.

Az isteni

igazságszolgáltatásra bízva!?

Ordas eszmék kiagyalói és terjesztői

A háborús uszítók és a háború haszonélvezői

A szellemi-lelki polgári hidegháborút élesztők

A kulturális népirtáson szorgosan ügyködők

A népet uzsorakamatokkal nyúzó pénzemberek

A közhatalmukkal gátlástalanul visszaélők

Az országot nyomorba döntő politikai vezetők

A lakosságot rendszeresen fosztogató monopolcégek

A tömegeket lebutító, lélekdurvító mass media tulajok

Hazánk javait idegen kézbe átjátszó ügyvédek, jogászok

Az oktatási rendszert kontra-produktívvá züllesztők

A szellemi elitet külső vagy belső emigrációba kényszerítők

Az országot gyarmati sorba vezető és ott tartó kollaboránsok

A vétkesek között cinkosan hallgató értelmiségi közszereplők

30.

Nehezen felderíthető,

bizonyítható bűntettek

Amikor valaki ok nélkül öl meg egy ismeretlent

Amikor valaki egyetlen egyszer lop, rabol stb. stb.

Amikor az áldozat szégyelli magát: pl. nemi erőszak

Amikor a korrumpáló és a korrumpált is sáros és hallgat

Amikor a tömegpánikban agyontaposnak valakit

Amikor a halálba „segítenek” egy nagybeteg embert

Amikor lelkileg megnyomorítják a kisgyereküket

Amikor a gondviselő szexuálisan zaklatja a gyereket

Stb. stb.

31.

A holló és a róka

Sajtot talált a holló, fölvitte a fára,

Róka koma a sajtot nagyon megkívánta.

Magas a fa, magasan ül a holló rajta?

Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja!

"Holló asszony - szól neki -, örülök, hogy látom,

nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!"

Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg.

Rá a róka:"Tollánál, termeténél nincs szebb!"

Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.

A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.

Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:

"De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!"

"Rút a hangom? - A hollót elfutja a méreg,

s károgni kezd: - Ez neked nem elég szép ének?"

"De még milyen!" - nevet a róka, és a sajttal,

mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal.

La Fontaine

32.

A szellem hatalma

egy bolond százat csinál, mintha fertőzne

hipnotizálva elvarázsolhatnak, hogy egy szamárba légy szerelmes

ami túlerővel nem sikerül, egy hadicsellel bevehető lett a vár

szentnek gondolt ügyért a kamikaze, a mártír önként hal meg

egy házisárkány leuralja, bábként mozgatja a papucsférjet

a hitek és a balhitek is hegyeket mozgatnak

a hízelgő róka kicsalja a sajtot a hiú holló csőréből

ahol zsarnokság van, ott egy viccért is lecsukhatnak

a holt betűt és a tetszhalott embert a szellem feltámasztja

ugyanolyan képességű gyerekből jótevő vagy gonosztevő lesz?

kiegyenlített erőviszonyoknál a jó csapatszellem dönthet

kezdetben volt és van az Ige, ami testté lett és lesz

stb.

33.

Te nem menekülhetsz

az anyukád szoknyája mögé anyámasszony katonájának

komolytalankodó frivolitásba, „nem ér a nevem” játékba

teljes ellátást biztosító összkomfortos bolondokházába

a szeretetzsaroló képzelt „nagybeteg” ember szerepébe

a frontvonalról dezertőrként a nyugis hátországba

a kapituláció után a felelősségmentesítő hadifogságba

a híd alatt alvás szabadsága elől a fűtött, biztonságos cellákba

az Uram, nem vagyok méltó kibúvót jelentő attitűdbe

a föld alá avagy a cethal gyomrába

grandiózus és heroikus pótcselekvésekbe

a felnőttkor határát kitologató infantilizálódásba

az evilági álarcosbál forgatagának bújócskázásába

34.

Pszeudo létezések

ha nem mersz felnőni a köldökzsinórt elvágva

ha csak ábrándozol, s a bírhatót eladod álompénzen

ha rút kiskacsa maradsz, pedig gyönyörű hattyú lehetnél

ha csak vegetálsz: zabálsz és ürítesz

ha tét nélkül játszod végig az életjátszmáidat

ha mechanikusan működsz mint egy gyári robot

ha életed színpadán csak statisztaszerepig viszed

ha utánozó majom maradsz, egy imitátor

ha az életedből próbálsz műalkotást komponálni

ha a képzelt betegségedbe menekülsz

ha alattvalóból nem tudsz (állam)polgárrá válni

ha nem találod meg hivatásod, szerelmed, otthonod

stb.

35.

Metaforák helyzetünkre

Még sose utaztunk ilyen modern hajón, a Titanicon

Lakatlan szigetről küldünk palackpostát az óceánon

A Niagara felett kell-kellene a kötélen áttáncolni

Tutajon hányódunk az óceánon és felfaljuk egymást

Egy csónakban utazunk: van aki gályázik s van aki napozgat

A szánkból akarunk szelet fújni a vitorlákra, hogy repítse hajónkat

A békésen közeledő hajó hirtelen felvonja a kalózlobogót

Könnyűbúvárokkal próbálnánk felhozni a kincseket a tengermélyből

A nyílt vízen próbáljuk hajónkat teljesen átépíteni

A tengerbe akarunk kiskanállal vizet hordani

Egy végtelen vízen hánykódunk, mégis szomjan halunk

A parttól nem merünk eltávolodni, de új világot akarnák felfedezni

36.

Oly korban éltem én

amikor láthatóvá és kiáltóvá vált a világszegénység

amikor mindent tudhatnak rólad (mobil telefon, internet, műhold)

amikor már minden művi: a nevetés, a szex, az étel, a szív

amikor a materialista emberek habzsolják a babonákat

amikor a szeméthegyektől már alig fér el az erdő-mező

amikor az éplábúak is „toló-kocsiba” kényszerülnek

amikor két gyereknél többet vállalni már-már őrültség

amikor bezárkózunk, de előtte bevisszük az egyszemű szörnyet

amikor már kiskorodtól egyre nagyobb orvosságos dobozod van

amikor már veszélyes napozni és a Dunában fürödni

amikor szélhámosok/hatalmasok büntetlenül tarolhatnak

amikor egy kis bankhivatalnok is többet keres, mint egy tanító

stb.

37.

A RÓKA ÉS A GÓLYA

Meghívta a gólyát a róka egyszer

ebédre,

s egy lapos tányért tett, színig levessel,

elébe.

A gólya éhes volt, de hosszú csőre

miatt egy jóízű kortyot belőle

nem ehetett.

A róka nézte, falt és nevetett.

Aztán a gólya másnap visszahívta

a rókát.

Palackban gőzölgött a sokféle ritka

finomság.

A róka éhes volt, de csak szagolta

az ételt: nem fért a palackba az orra.

Éhen maradt,

s a gólyáé lett a sok finom falat.

A lakoma végén, mikor fölálltak:

„Remélem -

szólt a gólya -, éppoly jónak találtad

ebédem,

mint én tegnap a tiédet, barátom;

konyhádon tanult főzni a szakácsom.”

A róka csak

nézett, s korgó gyomorral elszaladt.”

RÓNAY GYÖRGY

38.

Vendégségbe hívtak

ide önként és örömmel készülök

tudom, hogy személy szerint rám is várnak

ott úr leszek, kiszolgálnak engem

a házigazda majd mindenben a kedvem keresi

az ő költségén egy kis ünnepi lakomát csapunk

jókedvű tréfálkozással és játékkal ütjük agyon az időt

nincs belépő, legfeljebb ajándékot viszek

szívesen invitálnak és kínálgatnak minden földi jóval

minden készen van, s utána se nekem kell pakolni, mosogatni

előjogom a mentelmi jog: senki nem bánthat e menedékházban

nincs megszabva mennyit fogyasztasz, meddig maradsz

mindenki a legjobb társasági formáját időzíti az alkalomra

stb.

39.

Édes otthon

ahol szabadon ki- és bejárhatok

ahol teljesen elengedhetem magam

ahol senki nem zavarhat, csak engedélyemmel

az én házam, az én váram

ahol bárhol szabad dohányoznom, italoznom

ahol egy gatyában vagy anélkül is mászkálhatok

ahol én osztom be az időmet, tennivalómat

ahol nem kell vizsgázni, teljesíteni. megfelelni

ahol minden zugot ismersz, mint a tenyeredet

ahol minden a kezedre áll, a kedvedre van

ahol a te ízlésed uralkodhat, s bármit alakíthatsz

ahol hangoskodhatsz vagy csendben lehetsz

ahol a neked kedves finom illatok lebegnek…

stb.

40.

Idegenben

nem érted a nyelvüket

nem fogadnak házukhoz

nem tudod, ők min nevetnek

nem tudod, mikor sérted meg

csak kézzel-lábbal mutogathatsz

csak a kutyák világnyelvén „szólsz”

ízetlen, ehetetlen az ő főztjük

se az orvos, se a bíró nem érti panaszod

könnyen becsaphatnak, kihasználhatnak

nem tudod pl., hogy kötelező alkudozni

vagy hülye balek, vagy gőgös idegen

más klíma, más betegségek

stb.

41.

Nem vagy otthon

ha befektetnek a kórházba

ha beutalnak egy szanatóriumba

ha bemenekülsz egy menhelyre

ha bevackolsz a híd alá

ha behívnak egy laktanyába

ha elutazol tartós vendégségbe

ha bedugnak egy szeretetotthonba

ha túszként rejtegetnek idegenben

ha Árvácska vagy nevelőszülőknél

ha bezárnak karanténba, lepratelepre

ha befizetnek egy – akár luxus - szállodába

ha idegenben, pl. munkásszállón húzódsz meg

stb.

42.

A szerelem-démon

az átkozott féltékenység tönkreteszi életed

a szerelemféltés elvakít, s felülsz a rágalmaknak

ha reménytelen az eset, bánatodban kútba ugrasz

vagy ő kell nekem vagy cölibátusban élő szerzetes leszek

a bájitaltól még egy szamárba is belehabarodok

eszem vesztem, s méltatlanra pazarolom ifjúságom

sportteljesítményre törekszem és skalpokra vadászom

önként eladom magam imádott úrnőm rabszolgájának

mindent feláldozok azért, aki csak játszik velem

kivetkőztet emberi mivoltodból,

és az erőszakos vadállatot hozza ki belőled…

a démon elhiteti veled, hogy a homoerotika a csúcs

szexuális nyomorodban saját kiskorú gyerekedet zaklatod

stb.

43.

A szerelmes ember

aki választottját látja a világ legszebbjének

aki a szerelmes csókjától lesz csúf békából világszépe

aki lehozná neked a csillagokat is az égről

aki a kedvedért felhagy káros szenvedélyeivel

ilyen áldott állapotban mindenkiből előjön a költő

a legeslegjobb arcát mutatja és netán úgy is marad

szinte bármilyen esztelen bolondságra képes

el van varázsolva: se hall, se lát

mintha a szerelme hipnotizálná és átvinné akaratát

keresi és kitalálja a másik titkos vágyát

egy csókjáért, öleléséért odaadná mindenét

ha viszontszeretik, semmi nem hiányzik boldogságából

stb.

44.

A megértés

nehézségei és zavarai

hogyan értsem meg, mit akar a csecsemő?

hogyan értsem meg, mit akar az állat?

hogyan értsem meg, mit mondana a néma?

hogyan értsem meg, mit üzen nekem isten?

ki fordítja le nekem, ha valaki "nyelveken szól"?

ki ad kulcsot nekem a titkosírásokhoz?

ki garantálja, hogy jó és nem hazug a tolmács?

ki érteti meg velem a kortárs művészet nyelvét?

miért szégyelli kedvesed kifejezni szex igényeit?

miért nincs vevőkészüléked társad finom jelzéseire?

egyáltalán megérthetünk-e idegen kultúrákat?

megérthetik-e a Földről küldött üzeneteket?

45.

Az ember és a víz…

amivel lemosod magadról a mocskot

amibe bemerülsz szellemi újjászületésedkor

ami felfrissít és meggyógyít: kívül és belül

amivel öntözöd a kerted növényeit, virágait

aminek a felszínén oly könnyű lebegni

amiben lemerülhetsz a ritka csend világába

ami mellékhatások nélkül oltja szomjadat

ami lehűt és felmelegít - felüdít

aminek szemlélése balzsam idegeidre

ami elviszi palackpostád távoli országba

amiben egy vízcsepp eljuthat az értől az óceánig

amin még magad fabrikálta csónakkal utazhatsz

STB.

46.

Testi, lelki

és szellemi hiánybeteg

nem látsz színeket vagy semmit

nem látod a szépet és a rondát

nem hall, süket - nagyothall

nem füle a hangszínekre, muzsikára

nem érzel illatokat, se szagokat, bűzt

nem érzel ízeket - se sósat, se édeset

nem érez se meleget és se hideget

senki nem érint, simogat, ölelget

nincs rövid- vagy hosszú távú emlékezeted

csak a rosszra és rosszul emlékezel

nincs hangod - néma vagy

nem hallatod a hangod - nem énekelsz

nem tréfálkozol - nincs humorérzéked

nem tartasz igazi ünnepeket

nem mozdulsz ki a házadból

nem hívsz magadhoz társaságot

nem termelsz, csak fogyasztasz

nem élsz-élvezel, csak szenvedsz

nem jártad be a szülőfölded

kínzó hiány az otthon és a haza helyén

nem tudod kifejezni érzéseidet

nem tudod megfogalmazni gondolataidat

képtelen önfeledten táncolni, szerelmeskedni

nem volt még istenélményed

stb.

47.

Hiba

“Hiszen

nem a dolgokban

rejlik a hiba, hanem

magában a lélekben.

Ami a szegénységet

nyomasztóvá tette számunkra,

a gazdagságot is nyomasztóvá teszi.

Miképpen egyáltalán nem számít,

hogy a beteget faágyba

vagy aranyágyba fekteted-e –

bárhová cipeled,

betegségét magával cipeli -,

úgy nem számít az sem,

gazdagságba vagy szegénységbe

helyezik-e a beteg lelket.

Vele tart gyarlósága.”

SENECA

48.

Április bolondja

Az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja,

XIV. Lajos francia király fia eszelte ki.

Áldozatul Gramont márkit választotta.

Március 31-ének éjszakáján,

mialatt a márki aludt,

a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit.

Minden egyes darabot felfejtettek,

majd újra összevarrtak, de szűkebbre.

Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját,

de nem fért bele.

Riadtan nyúlt mellénye után,

ám nem tudta begombolni.

Ugyanígy járt a kabátjával is.

Javában küszködött,

amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs:

"Az istenért, márki, mi történt önnel?

Egészen meg van dagadva!"

A márkiról gyöngyökben hullt a veríték,

hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta.

Orvosért futtattak,

az orvos pedig - aki szintén beavatott volt –

megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott.

Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez,

aki visszaküldte, hogy nem érti.

Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul:

"Accipe cisalia et dissue purpunctum".

Vagyis "Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!"

*

Victor Hugo:

Európa térképe

A tartományokon a kardnak fekszik árnya.

Az oltár hazudik. Ki császár vagy király ma,

esküszik aljasul, szemét se sütve le,

gaz esküvel, mitől a lélek visszaretten,

oly rettentő, galád, ésszel felérhetetlen.

Az ég, a szunnyadó is megdördül bele.

Utcákon katonák vesszőznek gyenge nőket.

Szabadság és erény? Hol is lelnők meg őket?

Bujdosnak, s lakhelyük posványos iszonyat!

Bujdosnak a nagyok, ó, nemzetek, s a jók is.

Rebellist irtani nincs már elég golyóbis:

ágyúba Haynau gyermekfejet dugat.

Orosz nép, tántorogsz remegve gyászod éjén,

szentpétervári rab, fegyenc egy bánya mélyén.

Vak tömlöccé tevé gazdád a sark-övet.

Zsarnok cár, az orosz csak fele birodalmad,

Szibériában is úr vérszopó hatalmad.

Amabban elnyomás, emebben rémület.

Ancona sáncain kivégzettek hevernek,

Mastai pápa juhokat tizedeltet,

az ostyát leteszi, s szívekbe ónt szalaszt.

Simoncelli elöl megy és halálra szánva,

megy katona, tribun, apostol mind utána,

meghal s papjára fönn Istennél tesz panaszt.

Szentatya, kezedet köntösöd ujja fedje!

Szentatya, hófehér sarudra vér csepeg le!

Borgia pápa nevet, a mérget itató.

Hány holt van? Mennyi lesz?  A száj is belefárad.

Az, aki a sötét éjben vezérli nyájad,

nem a Te pásztorod, Uram, hanem bakó!

Szicília, Olasz-, Németföld, Magyarország!

Egy kontinens nyögi a rabság szörnyű sorsát.

Legjobbjai oda, a tisztesség halott.

Csonthalom északon, vérpad rút árnya délen,

a hold mint síri mécs pislákol át az éjen,

s esténként vérözön nyugtatja a napot.

Egy inkvizítor ült a francia nyakára.

Gyilkos brigantija vérrel "pacifikálja".

Párizs kövezetén a vér csatakja híg.

Hekatombára néz a láncnyűgözte Frankhon,

kriptája mélyiből sír temetői hangon.

Laubardemont örül, és Torquemada víg.

Mártír Poerio, Petőfi és Batthyány,

népért, jogért ki fog helyettetek kiállni?

Baudin ronggyá szakadt szalagján cenk tiport.

Erdők, zokogjatok, gyászoljatok, ti halmok!

Hol éden volt a föld, börtönt épít a zsarnok,

Velence gálya lett, és Nápoly síri bolt.

Arad terén bitó! Palermóban bitófa!

Rajtuk megannyi hős, ki vitte szennytül óva

a büszke lobogót, hogy a trón reszketett!

Míg Schinderhannesen császárok koronája,

a vértanúk szemét hollók vad csőre vájja,

és zápor verdesi a drága testeket!

Jövel, jövő, jövel! Minden ledől zuhanva,

a zsarnok félve fut, az ár üvölt rohanva.

Népek! Harsona szól, négy égtájt átható.

Mily páni rémület! Ködképnél elveszőbben

oszlik a horda szét hamu- és tűzesőben.

Volt, nincs a förtelem. "Föl!" - zeng az égi szó.

(Ford.:Gáspár Endre)

*A magyar nyelv

teste, lelke és szelleme

- gondolat és érzelemébresztő szócikkcsírák

az Emberélet-minőség lexikon előmunkálatai.