Payday Loans

Keresés

A legújabb

Kossuthkifli/Nyughatatlanok
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. október 05. csütörtök, 19:48

Kossuth Lajos meg a körmös sátán

A Fehér-regények olvasója már a második oldalon hangosan röhög. Nagyon ritka, hogy az egyszeri olvasó beleszeret egy íróba. Érdekes, hogy bár kevesen ismerik Fehért, ők annyira szeretik, ahogyan csak néhány kitüntetett nevet lehetséges – mint a magyarok közül például Kosztolányit, Tar Sándort vagy épp Örkényt. Igazi ünnep tehát a Kossuthkifli megjelenése az író rajongóinak, annál is inkább, mert Fehér nyolc éve nem jelentkezett friss nagyepikai művel.

Fehér Bélát, úgy tűnik, kezdjük végre felfedezni. Épp ideje volt. Az 1949-es születésű írónk eddig körülbelül egy tucat könyvet írt és jelentetett meg. Ő az a szerző, akinek a helye – mint Kemény István egyik Élet és Irodalomban közölt kritikájában kifejtette – az öt legjobb magyar író közt van. Esterházy Péter pedig így ír róla: „Fehér igazi író, abban az értelemben, hogy nem külső, akár esztétikai, akár etikai megfontolások mozgatják, illetve lehet, hogy azok mozgatják, mit tudom én, de amiben dolgozik, az – szőröstül-bőröstül – a nyelv.”

Fehér eddigi regényeiben elvitt már minket szinte mindenhova az 1960-as évektől (Zöldvendéglő) kezdve a Rákóczi-szabadságharcon keresztül (Törökméz) a rendszerváltás korán át (Alszik a doki Betlehemben) egész a posztapokaliptikus jövőig (Triptichon). A Shakespeare-korabeli Londont vagy a sötét középkort (Lecsó) éppúgy képes szemünk elé varázsolni, mint az 1900-as évek elejének Tusnádfürdőjét (Fültől fülig).

A most megjelent regény ideje 1849 tavasza, a helyszín pedig Magyarország: a dicsőséges tavaszi hadjáratok adják a cselekmény díszleteit. A Kossuthkifli éppolyan hazafias kalandregény, mint amilyen nemzeti identitásunk egyik alapköve, a Kőszívű ember fiai. Úrhölgyek, huszárok élik meg az ostromállapotot, az olvasó elkíséri őket a Pozsonytól Debrecenig ívelő utazásra, amely kalanddal, titokkal, rejtéllyel, veszélyes küldetéssel teli. Igaz, ez a nagyszabású küldetés jelen esetben egy titokzatos sütemény, a „beugli” elszállítását jelenti, amely receptjét egykor egy Pironka nevű mágikus teremtény suttogta egy pozsonyi cukrászmester fülébe. Fehér Béla esze egyébként is folyton az evésen jár: gondoljunk a Lecsó című kisprózagyűjteményére, vagy a Cserna-Szabó Andrással közösen írt gasztronómiai kiskátéra, az Ede a levesben könyvre. A hősei a szabadságharc kellős közepén is folyton recepteket cserélgetnek.

Ez alapján talán már gyanítható, hogy a Kossuthkifliben a szabadságharc és a honszeretet nincs egészen komolyan véve. A történet azonban egy pillanatig sem súlytalan, gyakran egészen hamar elkomorul az elbeszélői hang. Egy Jókai-olvasó számára például az is meglepő lehet, hogy Fehér Béla regényében a lekaszabolt katonák lelkei látható, érzékelhető furcsa kreatúrák képében, gyenge szárnyaikon röppennek ki a halottból, majd halhólyag puhaságú testükkel szerencsétlenül megülnek egy közeli fán.

Akad még bőven mágikus elem a Kossuthkifliben. Összeszámolni is nehéz, a szereplők hány kísértettel, mágikus ládikóval, csodakürttel, varázstollal találkoznak egy olyan világban, ahol jól megférnek egymással a huszárok, pékek, szerzetesek, grófok, temetkezési vállalkozók, magyar parasztok, orosz kémek, öreg szolgálók között a transzcendens, néhol hátborzongató, néhol groteszk tárgyak és események. De még Petrovics poéta, vagyis Petőfi Sándorunk, János vitéz és Ludas Matyi is cameózik egyet-egyet.

A regény hemzseg az olyan karakterektől, akikből egy is elég lenne a sikerhez. Mindjárt itt van a két Swappach: Amadé és apja, Ferdinánd. A fiatalabb egy hirtelen haragú, paranoiás huszárőrnagy és fanatikus Kossuth-hívő, igazi 19. századi Jack Bauer, aki bármikor bárkit lekaszabol, ha az a magyar szabadságharc ikonikus alakját a szájára veszi, vagy, ha a derék őrnagy kémet sejt az illetőben. Beszélgetőtársai hullnak, mint a legyek, elvégre akkor is öl, ha szeretett menyasszonyát, a szépséges Estillát illetik szerinte túl lelkes szavakkal. Ellenben apja, Swappach Ferdinánd tanácsos „tiszteletbeli közvádló”, aki császárhívő, neki „Kossuth körmös sátán”. Ferdinánd jellemét tekintve maga a megtestesült gonosz, egy végletesen gerinctelen és aljas öregember, aki temetkezési vállalkozókból álló besúgó hálózatot működtet, és saját fiát veszi üldözőbe egy gyászhintón, hogy könyörtelen gyilkosa legyen. De ott van a lányát, Estillát mindennél jobban szerető, örökösen apai szeretettől, aggódástól és a megfelelő lábbeli hiányától szenvedő vén cukrászmester, Vödric Demeter. Feltűnik még többek között a szomszédait katonai messzelátóval gukkerező púpos grófnő, Thalvizer Karolina és a postajárat hajtója, az amatőr vadászkürtös Batykó.

Fehér Béla kiváló, Monthy Pythonékat is megszégyenítő eleven humorral, Jókai-féle könnyed, olvasmányos, varázslatos nyelvezettel megfestett, tavaszias nagyregényét – így március idusán, de nem csak az évszak miatt! – időszerű volna minden magyar honlegénynek és honleánynak elolvasnia. Egy vekni kossuthkifli, esetleg diós vagy mákos beugli mellé bátran ajánlható.

Fehér Béla: Kossuthkifli, Magvető, Budapest, 2012, 336 oldal, 3490 Ft

*

Asztaltáncoltatás Világos után

Nyughatatlanok-ról az ajánlók alapján azt lehetett gondolni, egy 19. század közepén játszódó, jókais történelmi regény az emigrálni kényszerült hős magyar szabadságharcosokról. A történeten azonban a szenvtelen női szemszög és a rémregény álca csavar egyet.

A levert szabadságharc után az 1850-es évek Nyugat-Európájában egy kis magyar csapat bolyong, várva, hogy hazatérhessen Magyarországra. A történet három emigráns és családjaik, barátaik köré szerveződik. Bárdy Rudolf titkos megbízatások küldöttje, Almássy Aladár a nép mellé álló báró, Fábián Dániel pedig Kossuth Lajos hírszerzője. Egyikük sem betyárbecsületű hazafi. Mind kiégett és megfáradt árnyéka csak a hősöknek, akik a hazatérésre is inkább praktikus okokból vágyakoznak.

Egy Jókai-regényhős nem azon gondolkozna, hogy az otthoni birtokon milyen kényelmesen élt, miközben a haza sorsa bizonytalan. A Szentirmay Rudolfok azonban mindig is nagyobb rokonságban álltak a Walt Disney stúdió lírát éneklő mesefiguráival, mint a történelmi hitelességgel. Lehetséges, hogy  a romantikus hősök kalandjai izgalmasabbak, de könnyebb azonosulni azzal a karakterrel, aki úgy gondolkozik, mint bárki más.

Aki, miközben gyerekei hónapos szobákban nyomorognak, egyre kevesebb meggyőződéssel, lelkesedéssel filozofál az eszmék teljesítésének lehetőségeiről. Persze, az eszme megbukott, de ennél nagyobb fájdalmat okoz az egyéni veszteség: az, hogy a gyökerektől, a megszokott környezettől, az otthontól kellett elszakadni. Hogy ez az állapot kétségbeesést, depressziót, agressziót szül? Magától értetődő – mégis borzongva csodálkozik rá az olvasó frusztrált szabadságharcosokra, és mélyebben érzi át gondjaikat, örömeiket is.

A Nyughatatlanok még inkább elidegeníti az olvasótól a szabadságharcosokat azzal, hogy őket főleg Bárdy Rudolf skót feleségének, Amy-nek a szemén keresztül láttatja. Amy sértődésre, elbizonytalanodásra hajlamos, hűtlen és kapzsi alakoknak látja az őt körülvevő magyarokat, akiket felsőbbrendűség-tudatuk, a magukban dédelgetett hamis hőskép és az ebből fakadó zárkózottságuk csak nevetségesebbé tesz. Amy-t megkeményítette a múltja, környezetét közönyösen és szigorúan szemléli - de éppen ez a témától idegen, szenvtelen nézőpont teszi ismerőssé, elevenné a magyar hősöket.

Szécsi Noémi könyve a kiábrándulás regénye. Rendkívül alaposan felépített szereplőinek családban, barátságban, álmokban, eszmékben, ideákban kellett csalódniuk. Azért persze egy kis "jókaisság" így is megmarad: a rémregények eszközei, a spiritualizmus, az egzotikum, a nyárspolgári tabuk feszegetése a romantikus regényhez közelítik a Nyughatatlanokat. Az így megszínezett történet pedig ügyesen kapja telibe azt a nehezen eltalálható pontot, ahol a magas- és a szórakoztató irodalom találkozik.

Szécsi Noémi: Nyughatatlanok, Európa Könyvkiadó, 2011, 436 oldal, 3500 Ft