Életminőség szótár – mind egy
Bölcs-bolond, boldog-boldogtalan
Édenkert, menny vagy földi pokol
Táltosparipa vagy egy állatorvosi ló
Világromlás-rontás, vagy javulás* - 8.
MÓRA FERENC A DIDERGŐ KIRÁLY Mese, mese, mátka, pillangós határba: Volt egyszer egy király Nekeresd országba. Nevenincs királynak nagy volt a bánata, Csupa siralom volt éjjele, nappala. Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába. Sűrű könnye pergett fehér szakállába: "Akármit csinálok, reszketek és fázom, Hiába takargat aranyos palástom! Aki segít rajtam: koronám, kenyerem Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!" Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt, Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt: "Ki tud orvosságot a király bajáról, Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?" Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot. De együtt se ért az egy falat kalácsot. Didergő királynak csak nem lett melege, Majd megvette szegényt az Isten hidege. Körmét fúvogatta, keserűn köhintett, Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett: "Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom, Hívjátok elő az udvari bolondom!" "Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed, Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed." "Teli van énnálam ésszel a szelence: Hideg ellen legjobb a meleg kemence. Gyújtass be csak, komám" - nevetett a bolond, S nevetett köntösén a sok arany kolomp. Kergeti a király ki a sok léhűtőt: Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt! "Hamar cédrusfával a kandallót tele, Urunk-királyunknak attól lesz melege!" Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya, El is égett benne vagy száz cédrusmáglya. Sergett is a király előtte, megette, Utoljára mégis csak azt dideregte: "Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege, Már a szakállam is csak úgy reszket bele!" Nyöszörög a fűtő: "Felséges királyom, Életem-halálom kezedbe ajánlom, Most dobtam bele az utolsó forgácsot, Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!" Nekibúsult erre a didergő király, Szigorú paranccsal a kapuba kiáll: "Vágjátok ki kertem minden ékességét, A szóló szőlőnek arany venyigéjét, A mosolygó almát, a csengő barackot, Hányjatok a tűzre minden kis harasztot! Széles ez országban amíg erdőt láttok, Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok. Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege, Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!" Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek, Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek. Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta, Fészkit ezer madár jajgatva siratta. A rengeteg fákból egy szál se maradt ott, Aranyos kandallón mind elparazsallott. Didergő királynak de minden hiába, Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába: "Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege, Csak egy fogam van már, az is vacog bele!" Nekeresdországban van is nagy kopogás, Ripegés-ropogás, siralom, zokogás. Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog - A király ajtaja egyszer csak csikorog. Betipeg egy lányka, icike-picike, Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe. Az ajaka kláris, a foga rizskása, Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása: "Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!" Megfordul a király: "Ácsi, kislány, ácsi! Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak, Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!" - Kerekre nyitotta a csöppség a szemét: "Minek szedetted le a házunk tetejét? Hó is hullongázik, eső is szemezik, A mi padlásunkra az most mind beesik; Elázik a bábum kimosott ruhája, Vasárnap délután mit adok reája?" Mint amikor nap süt a jeges ereszre, A király jégszive harmatot ereszte. Szemében buggyan ki szívének harmatja, Szöghaját a lánynak végigsimogatja: "Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom, Bíborköntösömet feldaraboltatom. Bársonyrokolyája, selyem főkötője, Lesz ezüstkötője, aranycipellője!" Most már meg a kislány mondta azt, hogy "ácsi! Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!" Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett - S didergő királynak nyomban melege lett! A tükörablakot sarokra nyitotta, Városa lakóit összekurjantotta: "Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak, Juttatok belőle, aki fázik, annak!" Tódult is be nyomban a sok szegény ember, A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger. Ki is szorult tőlük király a konyhára, Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra: "Asztalt terigetni, ökröt sütögetni, Fussatok a hordót csapra ütögetni, Ily kedves vendég még nem járt soha nálam, Mint a saját népem - nagy Meseországban...
*
1.
Végletes
Annyira irtózik a trágárságtól,
hogy inkább a prüdériába menekül
Az egyik ember csélcsap, csapodár,
a másik meg kutyahűséggel megvert
Az egyik bűnösen tékozló, pazarló,
a másik meg betegesen fukar, zsugori…
A középutat nem keresik, vagy nem lelik…
2.
Arany középút
Vagy gyáva, vagy vakmerő,
Vagy fukar, vagy tékozló vagy?
Vagy izzadtságszagúvá, unott
kötelesség-ízűvé teszed életed,
vagy éppen eléletművészkeded azt!?
3.
Kivétel
Amíg ő nem halt meg,
addig nem hiszed el, hogy
te is csak egy halandó lény vagy…
Te leszel az a kivétel, aki erősíti a szabályt…
Isten legkedveltebb, vagyis kedvenc gyereke.
(Csak nehogy megkapd a halhatatlanságot…)
4.
Betűhíven
A szent könyvek
holt betűihez bilincselve
rohasztják el magukat az emberek
Esetleg egy durva nyomdahiba miatt
amnesztia helyett amnéziát kérnek
a császáruktól vagy a Jóistenüktől…
5.
Álomfejtő
Vagy nem foglalkozik álmaival,
nem tulajdonít nekik semmi jelentőséget -
avagy tényleg szó szerint értik azokat,
netán még álomfejtőkhöz is rohangál,
keresve a rejtett, jelképes üzenetet…
6.
Öreg halász
A mese rólunk szól…
Heroikus küzdelemben
végre kifogja élete nagyhalát,
de mire a partra ér, csak csontváz marad…
(halász-zsákmánya ragadozók szabad prédája)
7.
Árnyékbokszoló
Aki mindenfelé üt-vág,
nem nézi, nem láthatja
kit és hol ér az ütés
Mintegy kollektíven „büntet”,
hisz így nemcsak a célszemélyt,
de mindenki mást is ütlegel…
(s be is szerez sok haragost)
8.
Tévhit
Van-e nagyobb rabság annál,
Mint mikor azt csak hiszi, hogy szabad?
(pedig „szabad munkavállalóként” bérrabszolga)
Van-e rosszabb társas helyzet annál,
mint amikor azt hiszed, van barátod?
(pedig csak kígyót/ellenséget melengetsz kebleden)
9.
Vonalzavaró
A vonal, amit vagy kiradíroznak,
Vagy ami mellé ezer más vonalat húznak
S te akkor már hiába tudod, hogy ott a jó is…
Már csak Isten tudna kiigazodni e kuszaságon
10.
Adok-kapok
A véges láncolat…
Mindenki beléd rúghat,
A kutyádba te is beletörölheted a csizmád
Ő meg a macskát kergetheti meg dühét kitöltendő
Aki meg esetleg az egeret tovább kínozza evés előtt…
11.
Tükörhiány-beteg
A legjobban attól félsz,
hogy magaddal maradsz „kettesben”,
Egy festmény vagy egy vers tükrében magadra ismernél,
S ettől a pillanattól már nem élhetnél úgy tovább, mint eddig
12.
Civilizáció
Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.
Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és - helybehagyja.
Arany János
13.
Erőnyerő
Ököljog volt/van
Az erősebb kutya párosodik
Semmit nem kell megindokolni –
az ütés az első és az ultima ratio
(mint egy gyerekbandában,
vagy egy kalózhajón…)
14.
Perpatvar
Egy tyúkért mentél
igazad tudatában pereskedni,
s mire évek múltán véget ért
a hercehurca,
az időn, s idegeid épségén túl
már disznót is vesztettél…
Nem tudtál okosan engedni,
inkább szamárként szenvedtél
15.
„Antropológia”
Azaz ember-mivoltunk…
El kéne titkolni, vissza kéne tartani
a köhögésed, a csuklásod, a tüsszentésed,
esetleg még a vizeleted és a székletedet is
(ja és még heteken, hónapokon, esetleg
éveken át a szerelmedet is…)
16.
Teszthelyzet
Nincs társ a bajban…
Előtte sokan voltak az asztalodnál
de kevés volt emberismereted átlátni a szitán.
Hiúságodat legyezgette a sok potyaleső hízelgő…
17.
Túlsúly
Egy púp a hátadon, egy kolonc,
Egy ballaszt, ami miatt nem emelkedik fel a léghajó
Nincs szíved a szajrét kidobni a már süllyedő hajóról
Más keresztjét cipelve görnyedsz, s vonszolod magad
Stb.
18.
Szürkítő állomány
A középszer nem nyílt, de igen hathatós terrorja
Amikor visszahúzzák azt, aki egy kicsit is kiválik
Amikor lefejezik azt, aki egy fejjel magasabb náluk
Amikor megszólják azt, aki teljes erőbedobással edz… stb.
19.
Tragikus
Kényszerhelyzet
Két rossz közül választani…
Vagy eladod gyereked egy pedofil kéjencnek,
vagy ő is, meg a többiek is hamarosan éhen halnak
(vagy valami isteni csodás közbeavatkozást remélsz)
20.
Tragikomikus
Amikor a nagy erőlködésnek beszarás a vége
Amikor hegyek vajúdnak és kisegérke születik
Amikor önerőből, brusztolva leszel jónevű senki
Amikor önként hajtod végre az ellenséged akaratát
Stb.
21.
Idő
Nincs
türelme
kivárni az időd.
Bepánikol, hogy lemarad…
Félkész munkával állsz elő,
ami megalapozza rossz hírét
22.
Kimazsolázó
A pokolkerülő dudás…
A babérkoszorú, a virágvasárnap igen,
a töviskoszorú, a korbács és a Golgota nem?
A tapsot elvárod, a záptojásnál rendőrt hívsz?
Természetes a kitüntetés, égbekiáltó a lecsukás…
stb.
23.
Rosszbarát
Kígyót melengettél a kebleden…
Akit befogadtál édes otthonodba,
az feléled, magához tér, s elszemtelenedik,
és elszereti nőd, lányod és kitúr a lakodból…
24.
Bűzártalom
A zajártalom ellen a füldugó kicsit véd,
De a penetráns bűz ellen már nincs védőeszköz
(próbálhatsz nem az orrodon keresztül levegőt venni,
vagy valami ellenszagosítóval, illatosítóval közömbösíteni)
25.
Idegbajok
Senki nem bánt,
még csak nem is piszkál,
csak valaki pontosan mindenben utánoz,
vagy csak mindig mindenütt a nyomodban van
És ez ellen nem tehetsz semmit, el kell tűrnöd…
26.
Kérő/követelő
Amit kegyelemből megengedtek,
amibe egyszer épphogy belementek,
arra te legközelebb már jogot formálsz,
s így örökre kiesel ezekből a kegyekből
27.
Rossz vendég
Aki túl korán jön
Nem hoz semmi ajándékot
Leszólja azt, amivel kínálják
Berúg és kötekedik, botrányt csinál,
És három napnál is tovább marad stb.
28.
Hőhatás
Előbb felfűtik,
majd lehűtik a várakozásodat
Amikor a meleg víz helyett
a zuhanyból jéghideg víz ömlik rád
29.
Percember
Ügyeletes sztárként
előbb nagyon magasra emelnek,
majd onnan nagyot zuhanva esel pofára
(hiába várva egy újra felkapó divatáramlatra)
30.
Kínfokozó
Tantaluszi kínokat kell kiállni:
Nem csak úgy éheztetnek egy zárkában,
de egy terített asztal, dínom-dánom mellett
És még téged cukkolnak, veled szórakoznak.
Esetleg ki is hányják a fejedre a felesleget…
31.
Gulág
A gulyás…
Amikor a szakácsot
belefőzik a levesbe
És a kannibalizmus…
Amikor „megszöktetnek”
egy foglyot a Gulag táborból,
majd valahol megölik és megeszik…
32.
Fordított nap
Leoltják a villanyt
És a sötétkamrában szabad a „szerelem”
Senki nem ismer senkit - mindenki mindenkivel
Majd mindenki inkognitóját megőrizve távozik el
(és megy tovább a rutinba fulladt házastársi kötelesség)
33.
Anyós
A menyecskének,
ha mézből van is,
ürömkeserűségű a napa.
(A magyar anyósviccek nagy
száma és elképesztő durvasága)
34.
Eszköztelenül
Politikai rabok anno…
(Személyre szabott extra büntetések)
Elveszik és összetörik a szemüveged…
Nem kaphatsz könyvet, olvasnivalót stb.
És átkutatják cellád papír és ceruza után
35.
Légy résen!
Porhintés és figyelemelterelés
A tömött buszon hozzád dörgölőzik egy szexbomba,
- noha nem vagy perverz „frottőr”, mégis elbájolódsz -,
miközben a bűntársa megszabadít pénzedtől, értékeidtől
36.
Álompénz
Mint makkal az
Éhes malac
Szeretsz legalább álmodni róla.
De az álom csalárd büvész,
Vele ugyan nem sokra méssz: (…)
(Arany J.: A kincskeresők)
37.
Zsebpénz
A tévedés joga –
Egy pénzösszeg,
amit bármire költhet,
amit nem kell megindokolni,
amivel nem kell elszámolni…
Amit akár még gyűjtögethet is malacperselybe
Amit ha nem kap, nem tanul meg gazdálkodni…
38.
Róbert bácsi
Akinek a neve fogalom lett.
A népbarát ingyen-konyhás…
Vagy a nagystílű körözött szélhámos zsidó…
(Szabadkőművesség: hasonló taktika rajzolódik ki,
egy kis nagydobra vert jótékonykodás és sötét üzelmek.)
39.
Rablógazda
Kertészkedik, mint
a kecske a káposztás kertben.
Mint akinek egy nap, egy szezon stb.
alatt kell mindent learatni, lekaszálni –
mint aki kivágja a diófát és úgy szüretel
(mert jövőre már úgyse ő lesz ott a gazda)
40.
Árlavina
Sokkba kerül az a kávé,
amire meghívtál egy vonzó hölgyet,
aki magába bolondított, elvetette magát,
majd elvitte magával még az öröklakásodat is…
41.
Ár-drága
Sokba került,
mint Sima Gerőnek a túros lepény.
(Lepényre hívták, majd kártyáztak:
pénzét, lovát, tehenét eljátszotta…)
42.
Kegyelemkenyér
Kódiskenyeret könnyek keserítenek.
Naponként orrod alá dörgölik: szegény rokon
Azt éreztetik veled, hogy csak terhére vagy nekik,
és a napi betevő falatodat sem tudod megszolgálni…
43.
Halmozott hátrányok
Nemi erőszakból fogantál
Nem sikerült kikapartatnod téged
Majd kihalásztak a pöcegödör tetejéről
Azután meg gonosz mostohaanyád lett…
…innen szép nyerni, aranyemberré válni!
44.
Nemkívánt magzat
Keserves anyának potrohos gyermeke.
Véletlenül „estél teherbe” – nem sikerült elvetélni,
nem sikerült elvetetni, muszáj volt titkon megszülni
(esetleg még utána is próbáltál szabadulni tőle stb.)
45.
Számla
Megiszom a jó bort örömömbe,
hej de keservesen nyúlok a zsebembe.
Egyhetes dínomdánom, egy életen át
szánom-bánom…
46.
Részeg
Dülöngélő…
Keskeny neki az utca.
Ittas, tántorog, imbolyog
Ha járműre száll, pl. kerékpárra,
akkor még nagyobb veszélybe sodorja
saját magát is, de mást is – aki elüti/kikerüli…
47.
Tetves
Kényszerfertőtlenítés: cigánytelep…
Minél megalázóbb körülmények között
Jónak látszó célok rossz eszközökkel
A tetű megy, de a szégyen marad…
48.
Csök
Csökkent értékű élet
Nem udvarol és nem udvarias
Mindezt régi korok csökevényének tartja
(a munkahelyén ő is szorgalmazza,
hogy a bókolást vegyék
szexuális zaklatásnak…)
*
Radnóti Miklós
SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.
1944. április 30.
*
*A magyar nyelv
teste, lelke és szelleme
- gondolat és érzelemébresztő szócikkcsírák
az Emberélet-minőség lexikon előmunkálatai.
|