|
Életminőség szótár – mind egy
Bölcs-bolond, boldog-boldogtalan
Édenkert, menny vagy földi pokol
Táltosparipa vagy egy állatorvosi ló
Világromlás-rontás, vagy javulás - 4.
PETŐFI SÁNDOR
A NEMZETHEZ
Konduljanak meg a vészharangok!
Nekem is egy kötelet kezembe!
Reszketek, de nem a félelemtől;
Fájdalom és düh habzik szivembe'!
Fájdalom, mert düledék hazámra
Uj viharnak közeledtét látom,
És düh, és düh, mert tétlenkedünk, mert
Nem szakad le szemünkről az álom.
Pillanatra fölriadt e nemzet,
S szétnézett, mi zaj van a világban?
És a másik oldalára fordult,
S mostan ujra aluszik javában.
Ébredj, ébredj, istenverte nemzet,
Aki ott az elsők közt lehetnél,
S kárhozatos lomhaságod által
Mindig hátul és alant hevertél!
Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed,
S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak,
Míg nevedet sírkövedre vésed!
Föl, hazám, föl! százados mulasztást
Visszapótol egy hatalmas óra,
"Mindent nyerni, vagy mindent veszítni!"
Ezt írjuk föl ezer lobogóra.
Oly sokáig tengődtünk mi úgy, hogy
Volt is, nem is a mienk az ország;
Valahára mutassuk meg már, hogy
Senkinek sincs semmi köze hozzánk.
Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk,
Irtsanak ki hát ezen világból!...
A haláltól, nem tagadom, félek,
De csupán a becstelen haláltól.
Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk,
Haljunk meg oly szépen, oly vitézül,
Hogy azok is megsirassanak, kik
Eltörölnek a földnek szinérül!
Legyen olyan minden ember, mintha
Zrínyi Miklós unokája volna,
Harcoljon ugy minden ember, mintha
Egyedül rá támaszkodnék honja!
Oh de akkor, akkor nem veszünk el,
Akkor élet és dicsőség vár ránk,
Akkor saját örök birtokunk lesz,
Ami után eddig csak sovárgánk.
Föl hazám, föl nemzetem, magyar nép!
Lépj a síkra gyorsan és egyszerre,
Mint a villám oly váratlanúl és
Oly erővel törj ellenségedre.
Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,
Mindenütt van, ahová tekintesz,
S legnagyobb és legveszélyesebb az,
Ki mint testvér símul kebleinkhez.
Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.
A halálos itéletet rájok!
Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!
Könnyü bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok...
Félre most, lant... futok a toronyba,
Megkondítom azt a vészharangot!
Pest, 1848. augusztus
https://www.youtube.com/watch?v=nfJ99Bgb5Bc
*
1.
Gutaütés
A betegség-démon gát nélkül tarol
Szélütöttek és szélhűdésesek tömkelege
(magyar nyelv: a szél és szellem szavak)
2.
A név előjelző
Nomen est omen
A havi virágzást havi bajnak,
Az áldott állapotot terhességnek nevezik
3.
Ördögi körök
Miért isznak? Mert bánatosak.
Miért bánatosak? Mert isznak…
Szerelmi bánatot csak itallal „kúrálók”
A kutyaharapást nem a szőrivel gyógyítják
4.
Értékaxióma
Mindent felforgatók
A hajót a nyílt vízen átépítők
Amikor sehol egy fix pont lábvetésre
Amikor kihúzzák a lábad alól a talajt…
5.
Idegenmajmolók
A saját hagyományt kicsúfolók
Minden jobb, mint a hazai, a magyar
A magyar önmagában negatív minőségjelző lesz
(amikor az idegenszívűek szellemileg fertőznek…)
6.
Közelség
Belemászik az arcodba,
Érzed a szájszagát, és fröcsögését,
És még meg is fogja a karod, és kiabál…
7.
Dögszag
Ördögszag
Orrod befogva élni
Pedig kifinomult a szaglásod
És kibírhatatlan a penetráns, erős bűz
(És az öndicséret bűze…)
8.
Háztűznéző
Amikor az kiabál,
akinek a háza ég
És amikor nem aggódsz,
mert csak a szomszéd háza ég
9.
Lefelé a lejtőn
Minél tovább van ott, annál jobban begyorsul,
És annál nehezebb, majd lehetetlen lesz megállni
S akkor már késő a bánat: miért volt ily konok…
10.
Demagógia
Mindenki annak hisz,
Aki ma a legtöbbet ígéri,
Aki azután vagy keveset ad,
Vagy pedig sokat, de keserűt…
11.
Majd a másik
Hátha a következő…
Mindig jobbra vágynak,
Mindig rosszabbat kapnak
12.
A király meztelen
Mégis mindenki az új ruháját dicséri,
Az udvari költők egyenesen himnikusan…
13.
Királyi madár
A sas nem kapkod legyek után
Nem válthatod aprópénzre a talentumaidat
És nem törődhetsz piszlicsáré támadásokkal…
14.
Bértollnok
Szabadon szolgál a szellem
De ha meg lehet venni egy vacsorával,
vagy egy kitüntetéssel, jutalomutazással…
15.
Súgás
Súgni se akárkinek lehet
Hát még a sugallat: személyválogató
Ha elrepül a papír, oda a tudomány!?
A „puska” gyártás már maga is tanulás
16.
Miért
legyek tisztességes,
kiterítenek úgyis!
Miért ne legyek tisztességes,
kiterítenek úgyis!
(József Attila)
17.
Szakmai segítség
Legalább ne árts senkinek…
Olyan orvos keze alá teszed magad,
Aki kigyógyít a náthából, de tüdőgyulladást okoz
18.
Abszolút-relatív érték
Csóválod a farkad, ha ötöst kapsz,
de nem tudtad, hogy tízből adták ezt,
vagyis éppenhogy közepes a minősítésed
19.
Időzítés
Akkor kezd kutat ásni,
amikor már halálszomjas,
akkor kezd élelem után nézni,
amikor már nem lát az éhségtől…
20.
Kikacagó
Csúf nevetéssel
ítéled más fogyatkozását;
de megdöbbensz, ha a te
vétkeidet is nagydobra verik…
21.
Világrendfordító
Nem hogy szégyellnéd,
de még dicsekszel is bűneiddel -
mintha valaki azzal büszkélkedne,
hogy ő most milyen nagy beteg…
22.
Gumicsont
Álprobléma-megoldó
Drága időd nagy részét arra áldozod,
hogy szellemi gumicsontokon rágódsz,
s eközben Gondolkodónak tartod magad
23.
Vitamániás
Drága időtöket önismétlődően
ízléskérdéseken vitatkozva fecsérlitek el
Vagy pusztán a vita kedvéért vitatkoztok,
frivol gondolatkísérletekkel passzióztok…
24.
Drágakő
Csiszolt gyémánt lehettél volna,
de csak nyers őstehetség maradtál,
aki netán korán szürke hamuvá égett ki…
Gondozás híján áldásból átok lett.
25.
Tóték
Édes otthonod
„átvarázsolod” keserves dologházzá,
legalábbis sokáig nem teszel ellene:
Isten hozta, őrnagy úr!
26.
Frigiditás
Edzel a jégkorszakra:
ami úgy 25 ezer évenként várható
kihűtöd lakásod, ételed, fürdővized,
de az ágyadat és a szívedet is…
27.
Túlélő
Minden napra bemagolod a leckét,
amit már másnap se tudnál felidézni…
(s majd a pálcához nyúl az Élet Tanár Úr,
és esetleg még kegyelemkettest se kapsz)
28.
Emberszám
Beszámozva – arctalanul
Lemondasz a családi és kereszt- és becenevedről
Nem adsz nevet az állatodnak, se a lakóházadnak
29.
Vesztő taktika
Egy kialakuló betegséggel
mely miatt folyamatosan romlik állapotod
sok, más szemléletű orvoshoz rohangálsz,
s mindnek követed is a tanácsát…
30.
Ökör-makacs
Egy dologban vagy
„konzekvens”, örök következetes:
hibáidhoz ragaszkodsz, ismétled azokat -
mert neked ezen az úton végig kell menni…
31.
Elvből elvtelen
Egy elved neked is van:
ami nem más, mint az elvtelenség –
„pragmatikus” szélkakas és kaméleon vagy
32.
Kegyes önáltatás
Horogra akadt horgászó férfi
„Aki azt hiszi, hogy ő hódított meg egy nőt,
Az a halat akarja megtanítani úszni” (Gárdonyi)
De ez nem baj, a női érzék a fajnemesítést szolgálja.
(ha ez az érzék nincs gyerekkortól álideálokkal elrontva)
33.
Frankenstein
Amikor ő maga akar egy ideális embert összerakni,
az általa ismert, elképzelt emberek számára vonzó részeiből,
amiből a végén itt is egy tökéletes emberszörny kerekedne ki.
De lehet, hogy élete végéig ezt az ideált keresi - persze hiába
34.
Száműzetés
Az ókorban a szellemi ember nagy büntetése,
elszakítva őt a haza éltető szellemi közegétől
(például: Ovidius Tomiban - Mikes Rodostóban)
Amit ma oly sokan maguk szabnak ki magukra…
35.
Delikvens/hős
Hiányzó/önjelölt elkövető
Szarnak, bajnak nincs gazdája,
Ellenben a hétfejű sárkány legyőzőjeként
sokan jelentkeznek, itt nagyon nagy a tolongás…
36.
Háry János
A hetvenkedő katona
A nagyokat lódító-tódító obsitos
A messzeség operetté szépíti a háborús időket
(pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél,
S idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál?)
37.
Önbüntetés
Arra kárhoztatod magad,
hogy minden nap felgörgess egy kősziklát a hegyre,
majd tehetetlenül végignézd, hogy gurul vissza a völgybe!
38.
Ügyes…
Könnyebb ellenállás irányában
A dolog könnyebb végét megfogni
A nagykenetű testvér nekifeszül a világot megtéríteni -
mégsem prostikat evangelizál, hanem vödörben halászik
39.
Ró
Sok van a rovásán
Felróni - rovott múltú
Rovásírás – a rovására írni
A visszatanítandó ősmagyar érték
40.
Képmutatás
A hipokrízis a bűn hódolata az erény előtt
(árulkodó a latin megfelelőben a „krízis” tag)
Jónak lenni és látszani – jónak látszani, rossznak lenni
És: jónak lenni, rossznak látszani (pl.: A vén gazember)
41.
A minőségi éhezés
A mennyiséggel soha nem laksz jól
Íztelen és emészthetetlen mindennapi kenyerünk
Ettől sem testi erőd, erőnléted, ellenálló-képességed,
sem életvágyad, lelkierőd, szellemi képességed nem javul
42.
Csoda
Semmin ne csodálkozz
Csodálkozz rá (sok)mindenre
(mintha most látnád a dolgot először)
43.
Kíváncsiság
Addig nem vagy reménytelen eset,
Amíg bátran bármit meg mersz kérdezni,
S nem rettegsz: megütköznek vagy kinevetnek
44.
Illúzió
Illuzionista – szemfényvesztő
Pozitív és negatív „látszatok”
Csak a hamis illúziót rombold le
45.
Optimalizálás
Hideg - pont jó – forró
Még nem jó - már nem jó
A mérték eltalálásának művészete,
mint a jó életminőség egyik talpköve
46.
Teleológia
Jó és rossz célok és eszközök
Az eszközből célt-végcélt csinálni
Azért éljünk, hogy együnk vagy fordítva?
47.
Teológia
Istenről szóló beszéd
Amiről nem lehet beszélni,
arról viszont inkább hallgass
48.
Rezonancia
Amikor a tested összerezdül,
Amikor lelked visszarezdül egy ismerős hangra,
egy szép dallamra, egy fájdalmas hegedűszóra
Egy húron pendültök - a szó jó értelmében…
*
Sajó Sándor:
Új Ábel
Anyám! Kegyelmed özvegyasszony,
És szűken van kenyerünk,
Azért én, lássa, nem panaszolom,
Hogy Káin együtt él velünk,
Bár nem kegyelmed szülte őt: -
Legyen testvér az istenadta,
Ha ős törzsünkkel összenőtt,
De kikesergem a világba,
Jószívem hozzá mind hiába,
És velünk él egy kenyéren,
Nekem e Káin nem testvérem!
Anyám! E Káin csúf szokásból
Minden dolgomba belegázol,
Játékban, utcán, kint a pástom,
A taligánkat sohse húzza,
Mikor meg tolná, visszahúzza,
Zsebemből kicseni a gombot,
Tarisznyámból a kenyeret, -
Amit én gyűjtve összehordok,
Ő széjjelszórja és kinevet,
Más kedvét ellenem szítja,
Utcák kutyáit ellenem uszítja
S örül, ha folyni látja vérem, -
Nekem e Káin nem testvérem!
Anyám! Én e Káint bepanaszlom…
Kegyelmed gyönge beteg asszony,
S míg betegen nyög itt az ágyban,
Ő miért fütyül kint oly vidáman?
Ha házunk őneki is háza,
Idegenek közt miért gyalázza?
Ha idegen a lelke tőlünk,
Anyám, - Káinnal miért veszkődjünk?…
Nem vagyunk senki kapcarongya,
Én nem leszek Káin bolondja, -
Anyám! Nekem már forr a vérem:
Nekem e Káin rossz testvérem, -
Anyám, így élni nem öröm…
Én Káint többé nem panaszlom,
De ezt így nem bírom sokáig,
S ha Káin jobbá most se válik,
Akkor az Isten irgalmazzon, -
Bevégzem vele nagy pöröm:
Anyám, - én e Káint megölöm!
*
*A magyar nyelv
teste, lelke és szelleme
- gondolat és érzelemébresztő szócikkcsírák
az Emberélet-minőség lexikon előmunkálatai.
|
