EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Édenkertlakó és/vagy pokol/állatorvosi ló
Életminőség Nagy Jenciklopédia vázlatok - VII.
Azt gondoltam, eső esik
Azt gondoltam eső esik, pedig a szemem könnyezik. Az én szemem sűrű felhő, s onnant ver engem az eső.
Gyere rózsám béküljünk meg, mi egymásnak engedjünk meg. Mind így voltak kik így jártak, mind megengedtek egymásnak.
Nyújtsad kezed bár egy felet, bár még egy szót szóljak veled. Nyújtsad kezed bár egy felet, bár még egy szót szóljak veled!
Nyújtsad kezed keresztesen, búcsúzzunk el örökösen. Nyújtsad kezed keresztesen, búcsúzzuk el örökösen
Úgy fáj az én gyönge szívem, nem tom tiéd fáj-e vagy nem. Úgy fáj az én gyönge szívem, nem tom tiéd fáj-e vagy nem.
Fáj, es annak mit tudsz tenni?
Mikor ennek így kell lenni. S ha a tied úgy tud fájni, soha nem tudunk megválni.
145.
Embertelen
Szíved mint a kő
Növényként vegetálsz
Elállatiasodott ösztönlény
Mechanikus, automatikus „szerelem”
Kegyetlen vagy, mint egy angyal (Rilke)
Önistenítő, önimádó – boldogtalan „kisisten”
146.
Élet
"Ránk,
emberekre
nagyon jellemző,
hogy amíg a dolgok függőben vannak,
és van még esélyünk rá,
hogy tovább és egyre tovább húzzuk,
mindig reménykedünk,
hogy a legközelebbi utcasarok mögött
megtaláljuk a jót,
és ezért sohasem
ragaszkodunk hozzá,
hogy ott legyünk boldogok,
ahol éppen vagyunk.
De mihelyt megállapodunk,
és azt hisszük,
hogy most aztán biztos a siker,
ott állunk egy téglafal előtt.
Nem fordul felénk a szerencse,
sőt meglehetős feszültséget okozva
várat magára.
És ilyenkor sajnálkozva
gondolunk vissza az elmúlt időkre,
amikor még elszökhettünk,
és valahol
a láthatáron lebegő felhők között
eltűnhettünk.
Így ígérünk magunknak
mindig újabb országokat,
újabb esélyeket,
csodálatos dolgokat,
és kergetjük egyre tovább az álmokat,
és közben provizórikus életet élünk."
C. G. Jung
147.
Adni ugyan adsz,
De nem annyit, amit kérek,
De nem akkor, amikor kéne,
De nem nagyon szívesen,
De szólsz, hogy utoljára,
De hozzáfűzöl egy kis leckéztetést,
De csak akkor, ha felesleged van,
De rögtön világgá is kürtölöd,
De meg is követeled nyílt hálalevelem,
De másokat óva intesz attól, hogy ők is..
De ellenőrzöl és beszámoltatsz, számonkérsz,
De örökre elveszed a kedvem, hogy újból…
148.
Taposó - pedálozó
Csak akkor érzed, hogy igazoltan élsz,
ha folyton nyüzsögsz, tüsténkedsz stb.!?
Mint az ember a mélyvízben,
akinek folyton taposnia kell,
hogy a feje kint maradjon,
s olykor egy kis levegőt kapjon…
149.
Enyém – tied - övé
Sok minden összeharácsoltál,
amit bármikor el is zabrálhatnak…
De a fejed üres, a szíved érzéketlen stb.
(és ezt viszont nem vehetik el tőled…)
150.
Önleértékelő
Áron alul kínálod, adod el portékádat
(esetleg közben még pocskondiázod is)
Rangon aluli munkára önként jelentkezel
(ha te lebecsülöd magad, más miért tartana többre?)
151.
Kevés, elég, sok
Az első randevúdon
vagy túl sokat akarsz magadról elhitetni,
és így később óhatatlanul felsülsz, leégsz stb.,
vagy „szerényen” túl keveset mutatsz,
ami után viszont nem lesz több találkozás…
152.
Öröm és üröm
Vígan, fütyörészve, jó tempóval halad,
de csak egy kicsit rossz irányba indult,
így viszont a végén messzire tér el céljától…
Mint amikor elállítja a céllövöldés a puskát,
hogy legfeljebb véletlenül találd el a pálcikát…)
153.
Fogyatékos
Vízfejű ember…
Ha lakatlan szigetre kerülnél,
még egy rántottát sem tudnál elkészíteni
(nem beszélve kunyhó-eszkábálásról,
ruhakészítésről, kertművelésről,
állattartásról és a többiről…)
154.
Ördögi körök
Lelki depressziódra
önkényeztetés, nassolgatás a gyógymód,
amitől el is tunyulsz, puhulsz, el is hízol,
s amitől egyre kevésbé vagy magaddal elégedett…
Vagy egyre többet alszol, mégis egyre fáradtabb vagy
A kutyaharapást nem a szőrével gyógyítod
(„homeopátia”: lelki bajra hasonló orvosság)
155.
Egocentrikus
Én vagyok a világ közepe
Szeretek a középpontban lenni
Imádom, ha körülöttem forog a világ
Mindent csak az én szempontomból látok -
mindennek, mindenkinek én vagyok a mérce
Minden csak nekem hasznos vagy káros stb.
156.
Szereposztás
Amit osztanak, azzal szorozz…
Mikor milyen szerep oszt rád az Élet,
A proli vécés nénit éppen olyan jól játsszad,
mint máskor az arisztokrata nagyhercegnőét
Ha csak egyet, akkor azt alakítsad tökéletesen
(a fűszálon az él nagyobb lehet a világ tengelyénél…)
157.
Inkognitó
Álruhában – nem - jársz a nép közé,
hogy – ne - a sameszaid, talpnyalóid, vazallusaid
szűrjék/hamisítsák a nép óhaját, sóhaját, panaszát
158.
Finnyás
Amilyen alaposan válogatod meg testi táplálékod,
s ott meglehetősen finnyás vagy, válogatós, igényes,
oly nemtörődöm módon fogyasztod a szellemit:
ez lehet szemét, moslék, hányás, méreg, romlott stb.
159.
Piás
Az egyik
csak simán alkoholista,
akinek legalább bűntudata van
s ezért többnyire gyógyulni akar,
A másik sokkal nehezebb eset:
ő egy munkaalkoholista, aki még büszke is bűnére
(mert minden bűnnek számít, ami elválaszt Istentől)
160.
Áldozat
A hiányzó szükséges/felesleges-káros
Aki ma levágja az aranytojást tojó tyúkot,
aki eladja azt a hajót, amin épp utazik,
aki ma nem tud lemondani a jobb holnapért
aki nem kér/kap verebet – holnap lesz túzok…
161.
Közel s távol
Átmeneti nehézségek…
Örökös lemondásban tengődők,
akiket egy távoli szebb jövővel hitegetnek -
de addig húzzák szorosabbra a nadrágszíjat
(persze csak a kettesek, mert egyesek kiengedik)
162.
Megszüntetve-megőrizve
Nem maradhatsz örökre gyerek,
mert akkor csak infantilissé válsz,
De ha nem őrzöl semmit gyermeklelkedből,
pl. a játékosságot, a kíváncsiságot, a vidámságot,
akkor elgondolni is, hát még nézni milyen rossz téged…
163.
Midász király
Csak egyet kérsz a jótündértől:
teljesüljön minden kívánságod –
de legalábbis az az egy bizonyos…
S utána hiába bánod, hogy beteljesedett,
mert tényleg arannyá válik minden a kezedben…
(Midász levezekelhette, hogy feloldják ez átok alól)
164,
S. O. S.
Vészjelzésedet egy palackba zárod
És azt az óceánra bízod, ahogy olvastad,
S ráadásul még enigmatikusan is írtad
(mintha nem is szabadulnál a hajótörésből)
165.
Néma segélykiáltás
Néma gyereknek anyja sem érti a szavát,
de te meg szégyellsz expressis verbis…
Avagy öngyilkossági kísérleteket mímelsz,
hogy érzelmileg zsarolhassad a környezeted
166.
Tegező-magázó
Nem emlékszel, hogy tegeződtetek-e,
ezért úgy kell társalgást folytatnotok,
hogy kikerüld ezt az alapnyelvi formát…
Meddig teszi ezt a magyar nyelv lehetővé?
Karinthy erről írt egy szellemes humoreszket…
(a kérdésre nem válasz, de kikerülés
a manapság dívó, nyomuló tegeződés)
167.
Hólabda-effektus
Eldobod a rossz kívánság hógolyót,
s mire visszatér hozzád, már elsöprő lavina,
ami téged is maga alá temet,
így magad alá kerülsz…
Az átok visszahull rátok,
s kipusztul szép hazátok…
(bumeráng hatás)
168.
Törzsvendég
Akinek asztaltársasága is van,
Akikkel a régi idők kocsmájában
Minden/sok este összejön/jár,
Mint az urak anno a kaszinóban,
Amire nem megy rá inge és gatyája,
Esetleg még hitele is van,
S kérés nélkül is kihozzák,
Beléptekor töltik a kedvenc italát
(jó esetben fix törzsasztala is van)
Stb.
*
NEM
ISMERTEM
AZ ÖRÖMET
(Szék, Mezőség)
nem ismertem az örömet
azt sem tudom milyen lehet
a bánatot jól ismerem
mert az itt van mindig velem
elosztották a bánatot
ott sem voltam mégis jutott
ha még egyszer elosztanák
talán mind is nekem adnák
mikor a bút elosztották
három felé szakasztották
nekem a nyagyobbját adták
hogy ne kelljen többet osszák
feljött a nap elhaladott
búval kapott búval hagyott
bús anyának bús gyermeke
én vagyok annak egyike
nem virradok örömömre
nem sötétülök kedvemre
este napszentület után
könnyemmel áztatom párnám
reggel napfeljötte előtt
könnyemmel megmosdom előbb
mosdóvízre nincsen gondom
mert a könnyembe megmosdom
https://www.youtube.com/watch?v=34orl--mL-A
Gondolatébresztő cikkcsírák, vitaindítók -
Az Életminőség Nagy Lexikona előmunkálatai
|