Payday Loans

Keresés

A legújabb

Természetellenes házasság
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. augusztus 22. kedd, 06:13

Képtalálat a következőre: „erasmus könyv”

Természetellenes házasság

[PETRONIUS, GABRIEL]

PETRONIUS
Honnan jössz, kedves Gabriel, ilyen komor képpel? Csak nem Trophonius[76] barlangjából?

GABRIEL
Ellenkezőleg. Lakodalomból.

PETRONIUS
Sohasem láttam még kevésbé lakodalmas ábrázatot. Ha valaki lakodalomban van, utána napokig vidámabb, kedvesebb szokott lenni, az öregek tíz évet visszafiatalodnak. Milyen lakodalomról akarsz hát mesélni? Talán a Halál istennője kötött Marssal[77] házasságot?

GABRIEL
Egyáltalán nem, hanem egy nemes ifjú egy tizenhat éves kislánnyal, akiben sem külsejét, sem viselkedését, sem vagyoni helyzetét tekintve semmit sem lehetett kifogásolni. Mit mondjak egyebet? Úgy tűnt, méltó rá, hogy Jupiter legyen a férje.

PETRONIUS
Ejnye! Egy ilyen zsenge korú kislány egy öregemberhez menjen feleségül?

GABRIEL
A királyok nem öregszenek.

PETRONIUS
Akkor hát miért vagy olyan szomorú? Irigykedsz talán a vőlegényre, mert győztesen elkaparintotta előled a hőn óhajtott zsákmányt?

GABRIEL
Dehogy! Egyáltalán nem.

PETRONIUS
Talán olyasmi történt, mint egykor a lapitháknál a lakodalomban?[78]

GABRIEL
Semmiképpen.

PETRONIUS
Hát akkor? Kevés volt a bor?

GABRIEL
Ellenkezőleg! Túlságosan sok volt.

PETRONIUS
Nem voltak fuvolások?

GABRIEL
Voltak bizony lantosok, citerások, kürtösök, sőt dudások is.

PETRONIUS
Mi volt hát a baj? Nem volt jelen Hymenaeus, a házasság istene?

GABRIEL
Nem bizony, pedig annyian hívták, de hiába.

PETRONIUS
Nem voltak jelen a Charisok[79] sem?

GABRIEL
Nyomuk sem volt. Nem volt ott Juno, a házasság istenasszonya, sem az aranyos Venus, sem a házasságot oltalmazó Jupiter.

PETRONIUS
Akkor te olyan házasságról beszélsz, amely rossz előjelekkel indult, amelyet nem segítenek az istenek, szóval olyan házasságról, amely valójában nem is az.

GABRIEL
Még inkább ezt mondanád, ha láttad volna.

PETRONIUS
Tehát nem is táncoltak?

GABRIEL
Nem bizony. Nyomorúságosán sántítottak.

PETRONIUS
Szóval semmilyen istenség nem mosolygott boldogságot hozva erre a házasságra?

GABRIEL
Egyetlen istenség sem volt jelen, kivéve egy istennőt, akit a görögök Psorának[80] neveznek.

PETRONIUS
Úgy gondolom, ótvaros házasságról beszélsz!

GABRIEL
Üszkösről, gennyesről.

PETRONIUS
De mi az oka, hogy ennek az elmondása könnyet csal ki a szemedből?

GABRIEL
Olyan eset ez, kedves Petroniusom, hogy még a kősziklát is megkönnyeztetné.

PETRONIUS
Elhiszem, ha a kőszikla látta volna. De az istenre kérlek, miféle szerencsétlenség történt? Ne titkold el előlem, és ne hagyj tovább bizonytalanságban.

GABRIEL
Ismered Lampridius Eubulust?

PETRONIUS
Nincs nála jobb és boldogabb ember a városban.

GABRIEL
Hát a leányát, Iphigeniát?

PETRONIUS
Maga a virágzó ifjúság.

GABRIEL
így van. De tudod-e, kihez adták feleségül?

PETRONIUS
Tudom, ha megmondod.

GABRIEL
Pompilius Blendushoz.

PETRONIUS
Ahhoz a hetvenkedő katonához, aki mindenkit halálra gyötör kérkedő történeteivel?

GABRIEL
Igen, ahhoz.

PETRONIUS
Az pedig már régen két dologról nevezetes a városban: a hazudozásairól és a betegségéről, amelynek még nincs neve, bár olyan sok ember szenved benne.

GABRIEL
Ez egy igen előkelő betegség, amely sem a rüh, sem az elefantiázis, a sömör, a podagra vagy a mentagra[81] mögött nem maradna el, ha versenyre kerülne a sor közöttük.

PETRONIUS
Ez az orvosok véleménye.

GABRIEL
Mit mondjak most, Petronius barátom? Szóljak a kislányról, akit jól ismersz, s akinek természetes szépségét csak fokozta díszes öltözete. Petroniusom, istennőnek nevezted volna! Minden olyan jól állt rajta. Közben feltűnt a boldog vőlegény is. Csonka volt az orra, húzta a fél lábát, de nem olyan kecsesen, mint a svájciak szokták. Keze tele kiütéssel, bűzös a lehelete, szeme bágyadt, fején kötés, orrán, fülén dől a genny. Mások az ujjukon hordanak gyűrűt, ő még a lábszárán is.

PETRONIUS
Mi jutott szüleinek eszébe, hogy egy ilyen lányt erre a szörnyetegre bíztak?

GABRIEL
Csak azt tudom erre mondani, hogy manapság sokaknak elment az eszük.

PETRONIUS
Talán dúsgazdag?

GABRIEL
Igen, dúskál az adósságban.

PETRONIUS
Ha a leány méreggel pusztította volna el mindkét nagyapját és nagyanyját, súlyosabban akkor sem büntethették volna.

GABRIEL
Ha az apja hamvait gyalázta volna meg, akkor is megbűnhődik, ha ilyen szörnyeteget kényszerül megcsókolni.

PETRONIUS
Ebben egyetértünk.

GABRIEL
Én úgy látom, kegyetlenebbül bántak vele, mintha meztelenül medvék, oroszlánok vagy krokodilok elé vetették volna. Mert azok vagy életben hagyják kiváló szépsége miatt, vagy gyors halál vetett volna véget szenvedésének.

PETRONIUS
Teljesen igazad van. Szüleinek ez a cselekedete Mezentiushoz[82] volna méltó, aki Vergilius szerint:

"Élőket kötözött ugyanis hullákhoz, az arcot
Arcra, kezet kézzel láncolván össze keményen."
[83]

Bár Mezentius sem lett volna szerintem olyan embertelen, hogy egy ilyen szeretetre méltó kislányt egy hullához kössön. És nincs az a hulla, amely olyan borzalmas volna, mint ez. Lélegzete valóságos méreg, ha beszél, az pestis, ha megfog valamit, az halál.

GABRIEL
És gondolj csak arra, Petronius barátom, milyen élvezetes lehet az ő kedveskedése, ölelése, éjszakai enyelgése, becézgetése, simogatása!

PETRONIUS
Hallottam már, amint a teológusok természetellenes házasságról beszéltek. Ezt bizony teljes joggal természetellenes házasságnak nevezhetjük. Olyan ez, mintha drágakövet ólomba foglalna valaki. - Amin ellenben a legjobban csodálkozom, az ennek a törékeny kislánynak a bátorsága. Az ilyen kislányok el szoktak ájulni, ha szellemet vagy kísértetet látnak, ő ellenben éjnek idején meg mer ölelni egy ilyen hullát!

GABRIEL
A leányt menti a szülői tekintély, a barátok erőszakossága, a korával járó meggondolatlanság. Nem győzök azonban csodálkozni a szülők őrültségén. Ki az, aki, ha lánya még oly rossz külsejű is, ilyen bélpoklos emberhez adja?

PETRONIUS
Senki, nézetem szerint, ha csak egy csepp józan esze van. Ha nekem kancsal vagy sánta lányom lenne, s olyan rút, amilyennek Homéros írja le Thersitést,[84] s ha egy garas hozománya sem volna, akkor sem adnám ilyen kérőhöz feleségül.

GABRIEL
De ez a járványos betegség minden bélpoklosságnál szörnyűbb és ártalmasabb. Gyorsabban terjed ugyanis, ismételten visszatér, gyakran halálos, a bélpoklosságtól ellenben az ember nemegyszer öregkort is megélhet.

PETRONIUS
Talán nem tudtak a szülők a vőlegény betegségéről?

GABRIEL
Ellenkezőleg, nagyon is tudtak róla.

PETRONIUS
Ha ilyen rosszat akartak leányuknak, miért nem varrták inkább egy zsákba és dobták a Schelde folyóba?

GABRIEL
Az valóban kisebb őrültség lett volna részükről.

PETRONIUS
Milyen értéke tette számukra olyan kívánatossá ezt a kérőt? Kiválik talán valamiben?

GABRIEL
Sok mindenben. Ügyes kockajátékos, fölülmúlhatatlan az ivásban, elvetemült szoknyavadász, legnagyobb művésze a hazudozásnak és a csalásnak, fáradhatatlan a fosztogatásban, kiváló a tékozlásban, hírhedt tivornyáiról. Mit mondjak még? Ha az iskolában csak hét szabad tudományt oktatnak, ő legalább tíz tilos tudományban jártas.

PETRONIUS
Mégis kellett lennie valaminek, ami a leány szülei szemében vonzóvá tette őt.

GABRIEL
Semmi egyéb, csak a dicső lovagi cím.

PETRONIUS
Milyen lovag az, aki rühessége miatt alig tud a nyeregben ülni? De talán pompás birtokai vannak?

GABRIEL
Közepes birtoka volt. De kicsapongó életmódja következtében nem maradt egyebe, csak egy kis tornya, onnan indul el rabolni, és ez a torony úgy van berendezve, hogy disznaját sem tartaná benne szívesen az ember. De közben folyton csak várról, hűbérbirtokról és egyéb hangzatos dolgokról beszél, el nem mulasztja címerét mindenhová feltűzni.

PETRONIUS
Milyen címer van a pajzsán?

GABRIEL
Három arany elefánt vörös mezőben.

PETRONIUS
Illik az elefánt az elefánthoz. Egyébként vérszomjas ember lehet.

GABRIEL
Inkább borra szomjazik. A vörös bort különösen kedveli: attól olyan vérvörös az arcszíne.

PETRONIUS
Akkor az elefánt ormányát a bor merítéséhez is használhatja.

GABRIEL
Nagyszerűen.

PETRONIUS
Címere tehát azt ábrázolja, hogy hatalmas termetű, ostoba, semmirekellő és borissza. A vörös szín nem vérre, hanem borra utal, az arany elefánt pedig arra, hogy ami aranyat örökölt, borban úszott el.

GABRIEL
Így van.

PETRONIUS
Milyen hozományt vitt akkor magával a házasságba ez a szájhős?

GABRIEL
Mit? Igen nagy hozományt.

PETRONIUS
Igen nagyot? Ez a tékozló?

GABRIEL
Hadd mondjam végig: nagy és rosszindulatú rühöt.

PETRONIUS
Itt haljak meg, ha nem inkább lóhoz adnám feleségül a leányomat, mint ehhez a lovaghoz.

GABRIEL
Én még szerzeteshez is szívesebben adnám. Így ugyanis nem emberhez ment feleségül, hanem egy hullához. Ha láttad volna, vissza tudtad volna tartani könnyeidet?

PETRONIUS
Hogy tudtam volna, mikor a te szavaidat is alig tudom sírás nélkül hallgatni? Hogy tagadhatták meg tőle szülei a szeretet emberi érzését, hogy egyetlen leányukat, aki szép, értelmes, szeretetre méltó, ilyen szörnyetegnek vessék oda rabszolgasorba egy hazug címer miatt?

GABRIEL
Pedig ez a gaztett, amelynél szörnyűbbet, kegyetlenebbet, istentelenebbet el sem képzelhetünk, mindennapos játék ma a nagyurak között. Holott az volna az előnyös, ha azok, akik az állam vezetői lesznek, születésüktől fogva a legjobb egészségnek örvendenének. A testi állapot ugyanis hatással van a szellemi erőre. Ez a betegség viszont minden bizonnyal ki szokta szárítani az ember agyát. Így történik azután, hogy olyan emberek állnak az államok élén, akik sem testileg, sem lelkileg nem egészségesek.

PETRONIUS
Nemcsak szellemileg épnek és testileg egészségesnek kell lenniük azoknak, akik az államot irányítják, hanem külsejükkel és megjelenésükkel is ki kell válniuk. Bár a fejedelem legfontosabb ajánlólevele a bölcsessége és feddhetetlensége, mégsem mindegy, milyen a külső megjelenése annak, aki a többiek fölött uralkodik. Ha ugyanis kegyetlen, akkor torz alakja miatt még jobban gyűlölik, ha ellenben szelíd és jóságos, "a szép testben vonzóbb az erény is".

GABRIEL
Jól mondod.

PETRONIUS
Nemde megsiratják azoknak a szerencsétlenségét, akiknek a férje a házasságkötés után bélpoklosságba vagy nyavalyatörősségbe esik?

GABRIEL
Bizony joggal.

PETRONIUS
Hát akkor milyen esztelenség, ha valaki leányát önként kiszolgáltatja annak, aki több mint leprás?

GABRIEL
Ez több mint esztelenség. Vajon ha egy nemesember kutyát akar tenyészteni, a fajtiszta nőstényállatot satnya, rühes kutyával fogja párosítani?

PETRONIUS
Ellenkezőleg. Nagy gonddal néz majd körül, hogy valahonnan fajtiszta kutyát szerezzen, nehogy korcs utódok szülessenek.

GABRIEL
Ha egy vezér lóállományát akarja szaporítani, kiváló kancáját kehes, korcs gebével hágatja meg?

PETRONIUS
Még a közös istállóba sem eresztené, nehogy megfertőzze a többi lovat.

GABRIEL
Úgy látszik azonban, az mindegy, kihez adja valaki feleségül a lányát, kitől lesznek gyermekei. Pedig azok nemcsak minden vagyonuk örökségébe lépnek majd, hanem közülük kerülnek ki, akik az államot fogják irányítani.

PETRONIUS
Egy paraszt sem enged akármilyen bikát a fiatal tehénhez, akármilyen csődört fiatal kancájához, akármelyik kanját anyadisznajához, bár a bika az eke elé, a ló a kocsi elé való, a disznó meg a konyhába.

GABRIEL
Figyeld meg, milyen fonák az emberek gondolkodása! Ha egy alacsony sorból származó férfi csókot lop egy nemes rangú leánytól, azt hiszik, ezt a sérelmet háborúval kell megtorolniuk.

PETRONIUS
Mégpedig a legkíméletlenebb háborúval.

GABRIEL
Ezek a szülők ellenben önként, tudva és látva szolgáltatják ki a legdrágább kincsüket egy ilyen utálatos szörnyetegnek, s ezáltal magánemberekként a saját családjuk, állampolgárokként az állam érdeke ellen vétenek.

PETRONIUS
Ha valakinek a kérője sántít, egyébként egészséges, mennyire idegenkednek a házasságtól! Ez a szörnyű baj ellenben nem jön tekintetbe, ha eljegyzésről van szó?

GABRIEL
Ha valaki egy volt ferences baráthoz adja leányát, mekkora megbotránkozást kelt, mennyire szánják a leányt, amiért rosszul ment férjhez! Pedig ha az illető kibújt a reverendából, asszonya épkézláb férfit kap benne. Amaz ellenben egész életét egy félholt mellett tölti. Ha valaki paphoz megy feleségül, kinevetik, mert fölkent az illető, pedig akihez ez a leány ment, sokkal rosszabbul van bekenve.

PETRONIUS
Aligha tesz ilyesmit az ellenség a háborúban a fogságba esett leányokkal, vagy a kalózok azokkal, akiket gonosztevők módjára elraboltak. Ellenben íme megteszik a szülei egyetlen leányukkal és mégsem helyezik őket gondnokság alá.

GABRIEL
Hogyan segítsen az orvos az őrültön, mikor maga is elvesztette az eszét?

PETRONIUS
Fölfoghatatlan számomra, hogy a fejedelmek, akiknek feladata az államról való gondoskodás - természetesen legelőször is testi épség tekintetében -, semmiféle védekezésről nem gondoskodnak. Pedig az egészségnél semmi sem előbbrevaló és fontosabb! Ez a veszedelmes fertőző betegség immár a világ nagy részében elterjedt, ők pedig eközben nyugodtan alusznak, mintha nem is érdekelné őket a dolog.

GABRIEL
A fejedelmekről, Petronius barátom, csak tisztelettel szabad beszélni! Hajolj közelebb, súgok neked valamit.

PETRONIUS
Ó istenem, bárha nem lenne igaz, amit súgsz!

GABRIEL
Mit gondolsz, hányfajta betegség származik a pancsolt és hígított borból?

PETRONIUS
Számtalan, ha hihetünk az orvosoknak.

GABRIEL
Vajon ügyelnek-e erre hivatalnokaink?

PETRONIUS
Inkább arra ügyelnek, hogy behajtsák az adót.

GABRIEL
Ha egy leány tudatában van, hogy beteg férfihoz megy feleségül, talán megérdemli baját, mert maga szerezte magának, ha azonban én volnék a király, mindkettőjüket eltávolítanám a városból. Ha azonban valaki úgy ment ilyen beteghez, hogy az illető egészségesnek adta ki magát, én felbontanám ezt a házasságot - szentesítették bár ezer házassági okirattal -, ha engem tennének meg pápának.

PETRONIUS
Milyen jogi alapon? Hiszen a szabályosan kötött házasságot ember fel nem bonthatja!

GABRIEL
Hogyan? Hát szerinted szabályosan kötötték azt a házasságot, amely közönséges csalás alapján jött létre? Nem érvényes a házassági szerződés, ha egy rászedett leány megtévesztve rabszolgához ment feleségül, abban a tudatban, hogy szabad ember az illető. Akihez ez a leány ment feleségül, a legszörnyűbb úr rabszolgája, a francia betegségé. S ez a szolgaság annál borzasztóbb, mert ettől senki sem szabadulhat, s így nyomorúságában még a szabadulás reménye sem nyújthat vigaszt számára.

PETRONIUS
Bizony megtaláltad a jogi alapot.

GABRIEL
Azonfelül csak élők között köthető házasság. Ezt a leányt pedig halotthoz adják feleségül.

PETRONIUS
Íme, másik jogi alapot is találtál! Ezért úgy gondolom, hozzájárulnál, hogy a francia betegségben szenvedők egymás között házasodjanak, akkor ugyanis - ahogy a régi közmondás tartja - a zsák megtalálná a foltját.

GABRIEL
Ha úgy intézkedhetnék, ahogyan az államnak legüdvösebb, megengedném, hogy összeházasodjanak, de azután mindkettőjüket elégettetném.

PETRONIUS
Akkor te a zsarnok Phalaris[85] módjára cselekednél, nem úgy, mint egy fejedelem!

GABRIEL
Te Phalarisnak tartod az orvost, aki amputál néhány ujjat, vagy kiégeti a test egy részét, hogy az egészet megmentse? Szerintem ez nem kegyetlenség, hanem éppenséggel könyörületesség. Bárha így jártak volna el a baj kezdetén! Akkor kevés ember halála árán az egész világ jólétéről gondoskodtak volna. Franciaország történetében is találunk erre példát.

PETRONIUS
Mindenesetre szelídebb eljárás volna a beteg férfiakat kiherélni és elkülöníteni.

GABRIEL
De mit tennél az asszonyokkal?

PETRONIUS
Azokra erényövet köttetnék.

GABRIEL
Ezzel, persze, gondoskodnál róla, hogy a beteg holló ne rakhasson hibás tojást; megengedem, hogy ez szelídebb, ha te is belátod, hogy amaz viszont biztonságosabb eljárás. Hiszen a kiherélteknek is vannak érzéki vágyai; másfelől a baj nem kizárólag egy módon terjed. Csókkal, beszélgetés közben, érintés útján, borozgatás közben is átragad egyik emberről a másikra. Megfigyelhető az is, hogy ezzel a bajjal veszedelmes rosszindulat is együtt szokott járni. Aki ebben szenved, ha nem származik is előnye belőle, örül, ha minél több embernek adhatja tovább. Akiket elkülönítenénk, azok éjszaka kitörhetnek és megfertőzhetik azokat, akik nem ismerik őket. Csak a halottak felől nem fenyeget semmilyen veszély.

PETRONIUS
Elismerem, így volna biztonságosabb. De nem tudom, hogyan egyeztethető ez össze a keresztény irgalmassággal?

GABRIEL
Mondd meg: kik jelentenek nagyobb veszedelmet, az egyszerű tolvajok, vagy az ilyen betegek?

PETRONIUS
Elismerem: a pénz sokkal kevesebbet ér, mint az egészség.

GABRIEL
És a tolvajokat mi, keresztények mégis felakasztjuk, és szemünkben ez egyáltalán nem minősül kegyetlenségnek, hanem igazságosságnak, sőt az állam részéről egyenesen kötelességnek.

PETRONIUS
Ebben az esetben azonban azt büntetik, aki valakinek kárt okozott.

GABRIEL
A francia betegségben szenvedők talán bizony hasznot hajtanak? Elismerem, sokan önhibájukon kívül esnek ebbe a betegségbe, bár viszonylag kevés az olyan, aki ne léha életmódjával szerezte volna a bajt. A jogászok azt tanítják: néha ártatlanokat is jogosan végeznek ki, ha az állam érdeke kívánja. A görögök például Trója pusztulása után Hektór fiát, Astyanaxot[86] azért ölték meg, hogy a háború ismét ki ne robbanhasson. Azt sem tartják gaztettnek, ha a zsarnok meggyilkolása után ártatlan gyermekeit is kiirtják. És mi keresztények, akik állandóan háborút viselünk, talán bizony nem tudjuk, hogy a háborúk során azokat éri a legtöbb baj, akik teljesen ártatlanok? Éppen így áll a dolog azzal, amit megtorlásnak neveznek. A támadó biztonságban van, ellenben kifosztják például a kereskedőt, aki nem is tudott a történtekről, még kevésbé lehetett bűnrészes. Ha ilyen eszközöket alkalmaznak nem nagy jelentőségű dolgokban, mit gondolsz, mi a teendőnk, amikor a legszörnyűségesebbről van szó?

PETRONIUS
Meggyőzött az igazság.

GABRIEL
Akkor hát mérlegeld a következőt. Amikor az itáliaiaknál fellángol a pestis, bezárják a házakat, ahol betegek vannak, s akik ápolják őket, azokat sem engedik ki a többiek közé. Ezt egyesek embertelenségnek tartják, bár szerintem a legmagasabb fokú emberiesség. Ezzel az éberséggel elérik ugyanis, hogy kevés halálesettel megszűnik a járvány. Mekkora emberség annyi ezer emberélet fölött őrködni! Vannak, akik úgy találják: nem nagy emberszeretetre mutat, hogy az itáliaiak a pestisveszély hírére az esti órákban sem engednek be idegeneket a kapukon, hanem arra kényszerítik őket, hogy szabad ég alatt töltsék az éjszakát: szerintem ez kötelességük, hiszen így néhány ember kényelmetlensége árán őrködnek állampolgáraik jóléte fölött. Egyesek bátornak és áldozatkésznek tartják magukat, amiért el mernek menni egy pestiseshez, bár ott semmi keresnivalójuk. Amikor ellenben hazatérnek, megfertőzik feleségüket, gyermekeiket, az egész családot. Képzelhető-e ennél a bátorságnál ostobább, ennél a fontoskodásnál felelőtlenebb viselkedés, amikor valaki legközelebbi hozzátartozóit életveszélynek teszi ki, hogy egy idegen embert meglátogasson. De mennyivel kevésbé veszélyes a pestis, mint ez a ragályos betegség, amelyről szó van! Ritkábban terjed át rokonokra, alig támadja meg az öregeket. Akit elért, vagy gyorsan elviszi, vagy kigyógyul belőle az illető, s akkor egészségesebb lesz, mint volt azelőtt. Ez a betegség azonban nem más, mint állandó haldoklás, vagy hogy pontosabban fejezzem ki magam, állandó temetés. A betegeket kenőcsökkel kenegetik és gyolcsba burkolják, akárcsak a holttestet.

PETRONIUS
Nagyon igazad van. Legalább ugyanakkora gonddal kellene védekezni ez ellen a veszedelmes betegség ellen, mint a lepra ellen. Ha azonban ezt sokallják, legalább senkinek se legyen szabad beretváltatnia szakállát, vagy pedig beretválja mindenki maga.

GABRIEL
És ha mindketten (a borbély és vendége) csukva tartják szájukat?

PETRONIUS
Orrukon át kapják meg a betegséget.

GABRIEL
Ezzel szemben is van módja a megelőzésnek.

PETRONIUS
Micsoda?

GABRIEL
Tegyenek fel maszkot, amilyet az alkimisták szoktak használni. Ez kis üvegablakain keresztül átengedi a fényt, a légzést pedig azáltal teszi lehetővé orron és szájon át egyaránt, hogy a maszkból a hónalj alatt cső vezet ki hátrafelé.

PETRONIUS
Ez jó lenne, ha nem kellene a kéz, a vászonkendő, a fésű vagy az olló érintésétől tartani.

GABRIEL
Akkor hát a legjobb lenne térdig növeszteni a szakállat.

PETRONIUS
Úgy látszik. Azután rendeletet kellene hozni arról, hogy a borbély ne lehessen egyúttal sebész is.

GABRIEL
Ezzel éhhalálra ítélnéd a borbélyokat!

PETRONIUS
Csökkentsék kiadásaikat, vagy pedig borotváljanak inkább valamivel drágábban.

GABRIEL
Egyetértek veled.

PETRONIUS
Azután olyan rendeletet is kellene hozni, hogy senkinek ne lehessen mással közös pohara.

GABRIEL
Ezt Angliában aligha tartanák be.

PETRONIUS
Két ember ne alhasson egy ágyban, kivéve, ha férj és feleség.

GABRIEL
Helyes.

PETRONIUS
Továbbá a fogadókban se alhasson senki azon a lepedőn, amelyen már aludt valaki.

GABRIEL
Mit csináljanak akkor a németek, akik évente legföljebb kétszer mosatnak?

PETRONIUS
Fogják jobban munkára mosónőiket. Szüntessék meg a csókkal való köszöntést, bár régi szokás.

GABRIEL
A templomban is?

PETRONIUS
Igen. Ehelyett tegye mindenki egy kis táblára a kezét.

GABRIEL
És mi legyen beszélgetés közben?

PETRONIUS
El kell kerülni, amit Homéros így fejezett ki: "Fejjel közelebb hajolva". A hallgató fél pedig ajkát szorítsa jól össze.

GABRIEL
Erre a sok rendelkezésre tizenkét tábla is kevés volna!

PETRONIUS
De mindenekelőtt: mit tanácsolnál annak a szerencsétlen leánynak?

GABRIEL
Mit is? Viselje megnyugvással kegyetlen sorsát, így talán kevésbé lesz szerencsétlen. Továbbá csókra csak kezét nyújtsa férjének, fölvértezve aludjon vele.

PETRONIUS
Hová sietsz olyan nagyon?

GABRIEL
Egyenesen a dolgozószobámba.

PETRONIUS
Mit akarsz csinálni?

GABRIEL
Lakodalmas vers helyett, amit kérnek tőlem, sírfeliratot készítek.

Képtalálat a következőre: „PESTIS”

Kapcsolódó kép

*

JEGYZETEK

76. Trophonius - föld alatti barlangjából jósoló istenség.

77. Marssal - a háború római istenével.

78. egykor a lapithákndl a lakodalomban - királyuk, Peirithoos lakodalmán a lapithák mitikus népe harcba keveredett a bortól megrészegült kentaurokkal.

79. Charisok - a báj és a kellem istennői.

80. Psorának - rühnek, ótvarnak.

81. mentagra - az állón támadó betegség, kiütés.

82. Mezentiushoz - az etruszkok mondai királya, Aeneas kezétől esett el.

83. Élőket... keményen - Vergilius, Aeneis VIII. 485-486. sor. Lakatos István fordítása.

84. Thersitést - az Ilias szerint a legrútabb férfit a görögök között.

85. Phalaris - kegyetlenségéről híres szicíliai zsarnok.

86. Hektór fiát, Astyanaxot - az egyik mítoszváltozat szerint az ifjút Trója bukása után megölte Odysseus.

Képtalálat a következőre: „erasmus MŰVEI”