Természetellenes házasság
[PETRONIUS, GABRIEL]
PETRONIUS Honnan jössz, kedves Gabriel, ilyen komor képpel? Csak nem Trophonius[76] barlangjából?
GABRIEL Ellenkezőleg. Lakodalomból.
PETRONIUS Sohasem láttam még kevésbé lakodalmas ábrázatot. Ha valaki lakodalomban van, utána napokig vidámabb, kedvesebb szokott lenni, az öregek tíz évet visszafiatalodnak. Milyen lakodalomról akarsz hát mesélni? Talán a Halál istennője kötött Marssal[77] házasságot?
GABRIEL Egyáltalán nem, hanem egy nemes ifjú egy tizenhat éves kislánnyal, akiben sem külsejét, sem viselkedését, sem vagyoni helyzetét tekintve semmit sem lehetett kifogásolni. Mit mondjak egyebet? Úgy tűnt, méltó rá, hogy Jupiter legyen a férje.
PETRONIUS Ejnye! Egy ilyen zsenge korú kislány egy öregemberhez menjen feleségül?
GABRIEL A királyok nem öregszenek.
PETRONIUS Akkor hát miért vagy olyan szomorú? Irigykedsz talán a vőlegényre, mert győztesen elkaparintotta előled a hőn óhajtott zsákmányt?
GABRIEL Dehogy! Egyáltalán nem.
PETRONIUS Talán olyasmi történt, mint egykor a lapitháknál a lakodalomban?[78]
GABRIEL Semmiképpen.
PETRONIUS Hát akkor? Kevés volt a bor?
GABRIEL Ellenkezőleg! Túlságosan sok volt.
PETRONIUS Nem voltak fuvolások?
GABRIEL Voltak bizony lantosok, citerások, kürtösök, sőt dudások is.
PETRONIUS Mi volt hát a baj? Nem volt jelen Hymenaeus, a házasság istene?
GABRIEL Nem bizony, pedig annyian hívták, de hiába.
PETRONIUS Nem voltak jelen a Charisok[79] sem?
GABRIEL Nyomuk sem volt. Nem volt ott Juno, a házasság istenasszonya, sem az aranyos Venus, sem a házasságot oltalmazó Jupiter.
PETRONIUS Akkor te olyan házasságról beszélsz, amely rossz előjelekkel indult, amelyet nem segítenek az istenek, szóval olyan házasságról, amely valójában nem is az.
GABRIEL Még inkább ezt mondanád, ha láttad volna.
PETRONIUS Tehát nem is táncoltak?
GABRIEL Nem bizony. Nyomorúságosán sántítottak.
PETRONIUS Szóval semmilyen istenség nem mosolygott boldogságot hozva erre a házasságra?
GABRIEL Egyetlen istenség sem volt jelen, kivéve egy istennőt, akit a görögök Psorának[80] neveznek.
PETRONIUS Úgy gondolom, ótvaros házasságról beszélsz!
GABRIEL Üszkösről, gennyesről.
PETRONIUS De mi az oka, hogy ennek az elmondása könnyet csal ki a szemedből?
GABRIEL Olyan eset ez, kedves Petroniusom, hogy még a kősziklát is megkönnyeztetné.
PETRONIUS Elhiszem, ha a kőszikla látta volna. De az istenre kérlek, miféle szerencsétlenség történt? Ne titkold el előlem, és ne hagyj tovább bizonytalanságban.
GABRIEL Ismered Lampridius Eubulust?
PETRONIUS Nincs nála jobb és boldogabb ember a városban.
GABRIEL Hát a leányát, Iphigeniát?
PETRONIUS Maga a virágzó ifjúság.
GABRIEL így van. De tudod-e, kihez adták feleségül?
PETRONIUS Tudom, ha megmondod.
GABRIEL Pompilius Blendushoz.
PETRONIUS Ahhoz a hetvenkedő katonához, aki mindenkit halálra gyötör kérkedő történeteivel?
GABRIEL Igen, ahhoz.
PETRONIUS Az pedig már régen két dologról nevezetes a városban: a hazudozásairól és a betegségéről, amelynek még nincs neve, bár olyan sok ember szenved benne.
GABRIEL Ez egy igen előkelő betegség, amely sem a rüh, sem az elefantiázis, a sömör, a podagra vagy a mentagra[81] mögött nem maradna el, ha versenyre kerülne a sor közöttük.
PETRONIUS Ez az orvosok véleménye.
GABRIEL Mit mondjak most, Petronius barátom? Szóljak a kislányról, akit jól ismersz, s akinek természetes szépségét csak fokozta díszes öltözete. Petroniusom, istennőnek nevezted volna! Minden olyan jól állt rajta. Közben feltűnt a boldog vőlegény is. Csonka volt az orra, húzta a fél lábát, de nem olyan kecsesen, mint a svájciak szokták. Keze tele kiütéssel, bűzös a lehelete, szeme bágyadt, fején kötés, orrán, fülén dől a genny. Mások az ujjukon hordanak gyűrűt, ő még a lábszárán is.
PETRONIUS Mi jutott szüleinek eszébe, hogy egy ilyen lányt erre a szörnyetegre bíztak?
GABRIEL Csak azt tudom erre mondani, hogy manapság sokaknak elment az eszük.
PETRONIUS Talán dúsgazdag?
GABRIEL Igen, dúskál az adósságban.
PETRONIUS Ha a leány méreggel pusztította volna el mindkét nagyapját és nagyanyját, súlyosabban akkor sem büntethették volna.
GABRIEL Ha az apja hamvait gyalázta volna meg, akkor is megbűnhődik, ha ilyen szörnyeteget kényszerül megcsókolni.
PETRONIUS Ebben egyetértünk.
GABRIEL Én úgy látom, kegyetlenebbül bántak vele, mintha meztelenül medvék, oroszlánok vagy krokodilok elé vetették volna. Mert azok vagy életben hagyják kiváló szépsége miatt, vagy gyors halál vetett volna véget szenvedésének.
PETRONIUS Teljesen igazad van. Szüleinek ez a cselekedete Mezentiushoz[82] volna méltó, aki Vergilius szerint:
"Élőket kötözött ugyanis hullákhoz, az arcot Arcra, kezet kézzel láncolván össze keményen."[83]
Bár Mezentius sem lett volna szerintem olyan embertelen, hogy egy ilyen szeretetre méltó kislányt egy hullához kössön. És nincs az a hulla, amely olyan borzalmas volna, mint ez. Lélegzete valóságos méreg, ha beszél, az pestis, ha megfog valamit, az halál.
GABRIEL És gondolj csak arra, Petronius barátom, milyen élvezetes lehet az ő kedveskedése, ölelése, éjszakai enyelgése, becézgetése, simogatása!
PETRONIUS Hallottam már, amint a teológusok természetellenes házasságról beszéltek. Ezt bizony teljes joggal természetellenes házasságnak nevezhetjük. Olyan ez, mintha drágakövet ólomba foglalna valaki. - Amin ellenben a legjobban csodálkozom, az ennek a törékeny kislánynak a bátorsága. Az ilyen kislányok el szoktak ájulni, ha szellemet vagy kísértetet látnak, ő ellenben éjnek idején meg mer ölelni egy ilyen hullát!
GABRIEL A leányt menti a szülői tekintély, a barátok erőszakossága, a korával járó meggondolatlanság. Nem győzök azonban csodálkozni a szülők őrültségén. Ki az, aki, ha lánya még oly rossz külsejű is, ilyen bélpoklos emberhez adja?
PETRONIUS Senki, nézetem szerint, ha csak egy csepp józan esze van. Ha nekem kancsal vagy sánta lányom lenne, s olyan rút, amilyennek Homéros írja le Thersitést,[84] s ha egy garas hozománya sem volna, akkor sem adnám ilyen kérőhöz feleségül.
GABRIEL De ez a járványos betegség minden bélpoklosságnál szörnyűbb és ártalmasabb. Gyorsabban terjed ugyanis, ismételten visszatér, gyakran halálos, a bélpoklosságtól ellenben az ember nemegyszer öregkort is megélhet.
PETRONIUS Talán nem tudtak a szülők a vőlegény betegségéről?
GABRIEL Ellenkezőleg, nagyon is tudtak róla.
PETRONIUS Ha ilyen rosszat akartak leányuknak, miért nem varrták inkább egy zsákba és dobták a Schelde folyóba?
GABRIEL Az valóban kisebb őrültség lett volna részükről.
PETRONIUS Milyen értéke tette számukra olyan kívánatossá ezt a kérőt? Kiválik talán valamiben?
GABRIEL Sok mindenben. Ügyes kockajátékos, fölülmúlhatatlan az ivásban, elvetemült szoknyavadász, legnagyobb művésze a hazudozásnak és a csalásnak, fáradhatatlan a fosztogatásban, kiváló a tékozlásban, hírhedt tivornyáiról. Mit mondjak még? Ha az iskolában csak hét szabad tudományt oktatnak, ő legalább tíz tilos tudományban jártas.
PETRONIUS Mégis kellett lennie valaminek, ami a leány szülei szemében vonzóvá tette őt.
GABRIEL Semmi egyéb, csak a dicső lovagi cím.
PETRONIUS Milyen lovag az, aki rühessége miatt alig tud a nyeregben ülni? De talán pompás birtokai vannak?
GABRIEL Közepes birtoka volt. De kicsapongó életmódja következtében nem maradt egyebe, csak egy kis tornya, onnan indul el rabolni, és ez a torony úgy van berendezve, hogy disznaját sem tartaná benne szívesen az ember. De közben folyton csak várról, hűbérbirtokról és egyéb hangzatos dolgokról beszél, el nem mulasztja címerét mindenhová feltűzni.
PETRONIUS Milyen címer van a pajzsán?
GABRIEL Három arany elefánt vörös mezőben.
PETRONIUS Illik az elefánt az elefánthoz. Egyébként vérszomjas ember lehet.
GABRIEL Inkább borra szomjazik. A vörös bort különösen kedveli: attól olyan vérvörös az arcszíne.
PETRONIUS Akkor az elefánt ormányát a bor merítéséhez is használhatja.
GABRIEL Nagyszerűen.
PETRONIUS Címere tehát azt ábrázolja, hogy hatalmas termetű, ostoba, semmirekellő és borissza. A vörös szín nem vérre, hanem borra utal, az arany elefánt pedig arra, hogy ami aranyat örökölt, borban úszott el.
GABRIEL Így van.
PETRONIUS Milyen hozományt vitt akkor magával a házasságba ez a szájhős?
GABRIEL Mit? Igen nagy hozományt.
PETRONIUS Igen nagyot? Ez a tékozló?
GABRIEL Hadd mondjam végig: nagy és rosszindulatú rühöt.
PETRONIUS Itt haljak meg, ha nem inkább lóhoz adnám feleségül a leányomat, mint ehhez a lovaghoz.
GABRIEL Én még szerzeteshez is szívesebben adnám. Így ugyanis nem emberhez ment feleségül, hanem egy hullához. Ha láttad volna, vissza tudtad volna tartani könnyeidet?
PETRONIUS Hogy tudtam volna, mikor a te szavaidat is alig tudom sírás nélkül hallgatni? Hogy tagadhatták meg tőle szülei a szeretet emberi érzését, hogy egyetlen leányukat, aki szép, értelmes, szeretetre méltó, ilyen szörnyetegnek vessék oda rabszolgasorba egy hazug címer miatt?
GABRIEL Pedig ez a gaztett, amelynél szörnyűbbet, kegyetlenebbet, istentelenebbet el sem képzelhetünk, mindennapos játék ma a nagyurak között. Holott az volna az előnyös, ha azok, akik az állam vezetői lesznek, születésüktől fogva a legjobb egészségnek örvendenének. A testi állapot ugyanis hatással van a szellemi erőre. Ez a betegség viszont minden bizonnyal ki szokta szárítani az ember agyát. Így történik azután, hogy olyan emberek állnak az államok élén, akik sem testileg, sem lelkileg nem egészségesek.
PETRONIUS Nemcsak szellemileg épnek és testileg egészségesnek kell lenniük azoknak, akik az államot irányítják, hanem külsejükkel és megjelenésükkel is ki kell válniuk. Bár a fejedelem legfontosabb ajánlólevele a bölcsessége és feddhetetlensége, mégsem mindegy, milyen a külső megjelenése annak, aki a többiek fölött uralkodik. Ha ugyanis kegyetlen, akkor torz alakja miatt még jobban gyűlölik, ha ellenben szelíd és jóságos, "a szép testben vonzóbb az erény is".
GABRIEL Jól mondod.
PETRONIUS Nemde megsiratják azoknak a szerencsétlenségét, akiknek a férje a házasságkötés után bélpoklosságba vagy nyavalyatörősségbe esik?
GABRIEL Bizony joggal.
PETRONIUS Hát akkor milyen esztelenség, ha valaki leányát önként kiszolgáltatja annak, aki több mint leprás?
GABRIEL Ez több mint esztelenség. Vajon ha egy nemesember kutyát akar tenyészteni, a fajtiszta nőstényállatot satnya, rühes kutyával fogja párosítani?
PETRONIUS Ellenkezőleg. Nagy gonddal néz majd körül, hogy valahonnan fajtiszta kutyát szerezzen, nehogy korcs utódok szülessenek.
GABRIEL Ha egy vezér lóállományát akarja szaporítani, kiváló kancáját kehes, korcs gebével hágatja meg?
PETRONIUS Még a közös istállóba sem eresztené, nehogy megfertőzze a többi lovat.
GABRIEL Úgy látszik azonban, az mindegy, kihez adja valaki feleségül a lányát, kitől lesznek gyermekei. Pedig azok nemcsak minden vagyonuk örökségébe lépnek majd, hanem közülük kerülnek ki, akik az államot fogják irányítani.
PETRONIUS Egy paraszt sem enged akármilyen bikát a fiatal tehénhez, akármilyen csődört fiatal kancájához, akármelyik kanját anyadisznajához, bár a bika az eke elé, a ló a kocsi elé való, a disznó meg a konyhába.
GABRIEL Figyeld meg, milyen fonák az emberek gondolkodása! Ha egy alacsony sorból származó férfi csókot lop egy nemes rangú leánytól, azt hiszik, ezt a sérelmet háborúval kell megtorolniuk.
PETRONIUS Mégpedig a legkíméletlenebb háborúval.
GABRIEL Ezek a szülők ellenben önként, tudva és látva szolgáltatják ki a legdrágább kincsüket egy ilyen utálatos szörnyetegnek, s ezáltal magánemberekként a saját családjuk, állampolgárokként az állam érdeke ellen vétenek.
PETRONIUS Ha valakinek a kérője sántít, egyébként egészséges, mennyire idegenkednek a házasságtól! Ez a szörnyű baj ellenben nem jön tekintetbe, ha eljegyzésről van szó?
GABRIEL Ha valaki egy volt ferences baráthoz adja leányát, mekkora megbotránkozást kelt, mennyire szánják a leányt, amiért rosszul ment férjhez! Pedig ha az illető kibújt a reverendából, asszonya épkézláb férfit kap benne. Amaz ellenben egész életét egy félholt mellett tölti. Ha valaki paphoz megy feleségül, kinevetik, mert fölkent az illető, pedig akihez ez a leány ment, sokkal rosszabbul van bekenve.
PETRONIUS Aligha tesz ilyesmit az ellenség a háborúban a fogságba esett leányokkal, vagy a kalózok azokkal, akiket gonosztevők módjára elraboltak. Ellenben íme megteszik a szülei egyetlen leányukkal és mégsem helyezik őket gondnokság alá.
GABRIEL Hogyan segítsen az orvos az őrültön, mikor maga is elvesztette az eszét?
PETRONIUS Fölfoghatatlan számomra, hogy a fejedelmek, akiknek feladata az államról való gondoskodás - természetesen legelőször is testi épség tekintetében -, semmiféle védekezésről nem gondoskodnak. Pedig az egészségnél semmi sem előbbrevaló és fontosabb! Ez a veszedelmes fertőző betegség immár a világ nagy részében elterjedt, ők pedig eközben nyugodtan alusznak, mintha nem is érdekelné őket a dolog.
GABRIEL A fejedelmekről, Petronius barátom, csak tisztelettel szabad beszélni! Hajolj közelebb, súgok neked valamit.
PETRONIUS Ó istenem, bárha nem lenne igaz, amit súgsz!
GABRIEL Mit gondolsz, hányfajta betegség származik a pancsolt és hígított borból?
PETRONIUS Számtalan, ha hihetünk az orvosoknak.
GABRIEL Vajon ügyelnek-e erre hivatalnokaink?
PETRONIUS Inkább arra ügyelnek, hogy behajtsák az adót.
GABRIEL Ha egy leány tudatában van, hogy beteg férfihoz megy feleségül, talán megérdemli baját, mert maga szerezte magának, ha azonban én volnék a király, mindkettőjüket eltávolítanám a városból. Ha azonban valaki úgy ment ilyen beteghez, hogy az illető egészségesnek adta ki magát, én felbontanám ezt a házasságot - szentesítették bár ezer házassági okirattal -, ha engem tennének meg pápának.
PETRONIUS Milyen jogi alapon? Hiszen a szabályosan kötött házasságot ember fel nem bonthatja!
GABRIEL Hogyan? Hát szerinted szabályosan kötötték azt a házasságot, amely közönséges csalás alapján jött létre? Nem érvényes a házassági szerződés, ha egy rászedett leány megtévesztve rabszolgához ment feleségül, abban a tudatban, hogy szabad ember az illető. Akihez ez a leány ment feleségül, a legszörnyűbb úr rabszolgája, a francia betegségé. S ez a szolgaság annál borzasztóbb, mert ettől senki sem szabadulhat, s így nyomorúságában még a szabadulás reménye sem nyújthat vigaszt számára.
PETRONIUS Bizony megtaláltad a jogi alapot.
GABRIEL Azonfelül csak élők között köthető házasság. Ezt a leányt pedig halotthoz adják feleségül.
PETRONIUS Íme, másik jogi alapot is találtál! Ezért úgy gondolom, hozzájárulnál, hogy a francia betegségben szenvedők egymás között házasodjanak, akkor ugyanis - ahogy a régi közmondás tartja - a zsák megtalálná a foltját.
GABRIEL Ha úgy intézkedhetnék, ahogyan az államnak legüdvösebb, megengedném, hogy összeházasodjanak, de azután mindkettőjüket elégettetném.
PETRONIUS Akkor te a zsarnok Phalaris[85] módjára cselekednél, nem úgy, mint egy fejedelem!
GABRIEL Te Phalarisnak tartod az orvost, aki amputál néhány ujjat, vagy kiégeti a test egy részét, hogy az egészet megmentse? Szerintem ez nem kegyetlenség, hanem éppenséggel könyörületesség. Bárha így jártak volna el a baj kezdetén! Akkor kevés ember halála árán az egész világ jólétéről gondoskodtak volna. Franciaország történetében is találunk erre példát.
PETRONIUS Mindenesetre szelídebb eljárás volna a beteg férfiakat kiherélni és elkülöníteni.
GABRIEL De mit tennél az asszonyokkal?
PETRONIUS Azokra erényövet köttetnék.
GABRIEL Ezzel, persze, gondoskodnál róla, hogy a beteg holló ne rakhasson hibás tojást; megengedem, hogy ez szelídebb, ha te is belátod, hogy amaz viszont biztonságosabb eljárás. Hiszen a kiherélteknek is vannak érzéki vágyai; másfelől a baj nem kizárólag egy módon terjed. Csókkal, beszélgetés közben, érintés útján, borozgatás közben is átragad egyik emberről a másikra. Megfigyelhető az is, hogy ezzel a bajjal veszedelmes rosszindulat is együtt szokott járni. Aki ebben szenved, ha nem származik is előnye belőle, örül, ha minél több embernek adhatja tovább. Akiket elkülönítenénk, azok éjszaka kitörhetnek és megfertőzhetik azokat, akik nem ismerik őket. Csak a halottak felől nem fenyeget semmilyen veszély.
PETRONIUS Elismerem, így volna biztonságosabb. De nem tudom, hogyan egyeztethető ez össze a keresztény irgalmassággal?
GABRIEL Mondd meg: kik jelentenek nagyobb veszedelmet, az egyszerű tolvajok, vagy az ilyen betegek?
PETRONIUS Elismerem: a pénz sokkal kevesebbet ér, mint az egészség.
GABRIEL És a tolvajokat mi, keresztények mégis felakasztjuk, és szemünkben ez egyáltalán nem minősül kegyetlenségnek, hanem igazságosságnak, sőt az állam részéről egyenesen kötelességnek.
PETRONIUS Ebben az esetben azonban azt büntetik, aki valakinek kárt okozott.
GABRIEL A francia betegségben szenvedők talán bizony hasznot hajtanak? Elismerem, sokan önhibájukon kívül esnek ebbe a betegségbe, bár viszonylag kevés az olyan, aki ne léha életmódjával szerezte volna a bajt. A jogászok azt tanítják: néha ártatlanokat is jogosan végeznek ki, ha az állam érdeke kívánja. A görögök például Trója pusztulása után Hektór fiát, Astyanaxot[86] azért ölték meg, hogy a háború ismét ki ne robbanhasson. Azt sem tartják gaztettnek, ha a zsarnok meggyilkolása után ártatlan gyermekeit is kiirtják. És mi keresztények, akik állandóan háborút viselünk, talán bizony nem tudjuk, hogy a háborúk során azokat éri a legtöbb baj, akik teljesen ártatlanok? Éppen így áll a dolog azzal, amit megtorlásnak neveznek. A támadó biztonságban van, ellenben kifosztják például a kereskedőt, aki nem is tudott a történtekről, még kevésbé lehetett bűnrészes. Ha ilyen eszközöket alkalmaznak nem nagy jelentőségű dolgokban, mit gondolsz, mi a teendőnk, amikor a legszörnyűségesebbről van szó?
PETRONIUS Meggyőzött az igazság.
GABRIEL Akkor hát mérlegeld a következőt. Amikor az itáliaiaknál fellángol a pestis, bezárják a házakat, ahol betegek vannak, s akik ápolják őket, azokat sem engedik ki a többiek közé. Ezt egyesek embertelenségnek tartják, bár szerintem a legmagasabb fokú emberiesség. Ezzel az éberséggel elérik ugyanis, hogy kevés halálesettel megszűnik a járvány. Mekkora emberség annyi ezer emberélet fölött őrködni! Vannak, akik úgy találják: nem nagy emberszeretetre mutat, hogy az itáliaiak a pestisveszély hírére az esti órákban sem engednek be idegeneket a kapukon, hanem arra kényszerítik őket, hogy szabad ég alatt töltsék az éjszakát: szerintem ez kötelességük, hiszen így néhány ember kényelmetlensége árán őrködnek állampolgáraik jóléte fölött. Egyesek bátornak és áldozatkésznek tartják magukat, amiért el mernek menni egy pestiseshez, bár ott semmi keresnivalójuk. Amikor ellenben hazatérnek, megfertőzik feleségüket, gyermekeiket, az egész családot. Képzelhető-e ennél a bátorságnál ostobább, ennél a fontoskodásnál felelőtlenebb viselkedés, amikor valaki legközelebbi hozzátartozóit életveszélynek teszi ki, hogy egy idegen embert meglátogasson. De mennyivel kevésbé veszélyes a pestis, mint ez a ragályos betegség, amelyről szó van! Ritkábban terjed át rokonokra, alig támadja meg az öregeket. Akit elért, vagy gyorsan elviszi, vagy kigyógyul belőle az illető, s akkor egészségesebb lesz, mint volt azelőtt. Ez a betegség azonban nem más, mint állandó haldoklás, vagy hogy pontosabban fejezzem ki magam, állandó temetés. A betegeket kenőcsökkel kenegetik és gyolcsba burkolják, akárcsak a holttestet.
PETRONIUS Nagyon igazad van. Legalább ugyanakkora gonddal kellene védekezni ez ellen a veszedelmes betegség ellen, mint a lepra ellen. Ha azonban ezt sokallják, legalább senkinek se legyen szabad beretváltatnia szakállát, vagy pedig beretválja mindenki maga.
GABRIEL És ha mindketten (a borbély és vendége) csukva tartják szájukat?
PETRONIUS Orrukon át kapják meg a betegséget.
GABRIEL Ezzel szemben is van módja a megelőzésnek.
PETRONIUS Micsoda?
GABRIEL Tegyenek fel maszkot, amilyet az alkimisták szoktak használni. Ez kis üvegablakain keresztül átengedi a fényt, a légzést pedig azáltal teszi lehetővé orron és szájon át egyaránt, hogy a maszkból a hónalj alatt cső vezet ki hátrafelé.
PETRONIUS Ez jó lenne, ha nem kellene a kéz, a vászonkendő, a fésű vagy az olló érintésétől tartani.
GABRIEL Akkor hát a legjobb lenne térdig növeszteni a szakállat.
PETRONIUS Úgy látszik. Azután rendeletet kellene hozni arról, hogy a borbély ne lehessen egyúttal sebész is.
GABRIEL Ezzel éhhalálra ítélnéd a borbélyokat!
PETRONIUS Csökkentsék kiadásaikat, vagy pedig borotváljanak inkább valamivel drágábban.
GABRIEL Egyetértek veled.
PETRONIUS Azután olyan rendeletet is kellene hozni, hogy senkinek ne lehessen mással közös pohara.
GABRIEL Ezt Angliában aligha tartanák be.
PETRONIUS Két ember ne alhasson egy ágyban, kivéve, ha férj és feleség.
GABRIEL Helyes.
PETRONIUS Továbbá a fogadókban se alhasson senki azon a lepedőn, amelyen már aludt valaki.
GABRIEL Mit csináljanak akkor a németek, akik évente legföljebb kétszer mosatnak?
PETRONIUS Fogják jobban munkára mosónőiket. Szüntessék meg a csókkal való köszöntést, bár régi szokás.
GABRIEL A templomban is?
PETRONIUS Igen. Ehelyett tegye mindenki egy kis táblára a kezét.
GABRIEL És mi legyen beszélgetés közben?
PETRONIUS El kell kerülni, amit Homéros így fejezett ki: "Fejjel közelebb hajolva". A hallgató fél pedig ajkát szorítsa jól össze.
GABRIEL Erre a sok rendelkezésre tizenkét tábla is kevés volna!
PETRONIUS De mindenekelőtt: mit tanácsolnál annak a szerencsétlen leánynak?
GABRIEL Mit is? Viselje megnyugvással kegyetlen sorsát, így talán kevésbé lesz szerencsétlen. Továbbá csókra csak kezét nyújtsa férjének, fölvértezve aludjon vele.
PETRONIUS Hová sietsz olyan nagyon?
GABRIEL Egyenesen a dolgozószobámba.
PETRONIUS Mit akarsz csinálni?
GABRIEL Lakodalmas vers helyett, amit kérnek tőlem, sírfeliratot készítek.
*
JEGYZETEK
76. Trophonius - föld alatti barlangjából jósoló istenség.
77. Marssal - a háború római istenével.
78. egykor a lapithákndl a lakodalomban - királyuk, Peirithoos lakodalmán a lapithák mitikus népe harcba keveredett a bortól megrészegült kentaurokkal.
79. Charisok - a báj és a kellem istennői.
80. Psorának - rühnek, ótvarnak.
81. mentagra - az állón támadó betegség, kiütés.
82. Mezentiushoz - az etruszkok mondai királya, Aeneas kezétől esett el.
83. Élőket... keményen - Vergilius, Aeneis VIII. 485-486. sor. Lakatos István fordítása.
84. Thersitést - az Ilias szerint a legrútabb férfit a görögök között.
85. Phalaris - kegyetlenségéről híres szicíliai zsarnok.
86. Hektór fiát, Astyanaxot - az egyik mítoszváltozat szerint az ifjút Trója bukása után megölte Odysseus.
|