Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szabó Dezső "antiszemitizmusa" és a fehérvári Prohászka püspök
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. július 20. csütörtök, 07:14

LEÖWY ÁRPÁD

A MAGYAR NEMZET JÖVŐJE

 

Mottó:

(Egy dunántúli kalendáriumból.)

Tiszántúl, Dunántúl, mind a négy gránicig,

Kilenc felekezet adósságra iszik:

S mikor elúsztatta az apai jussát,

A józan zsidónak szídja a Krisztusát.

- * -


Ki jövőbe látni tud:

S ahhoz nem is oly sok kell,

Tisztában lehet már ma is

A főbb eseményekkel.


Nyissuk csak a szemünket ki,

Mik voltunk ötven éve?

Rabláncra vert provincia,

Letörve, összetépve.


Úr és paraszt volt a magyar,

És gőgös mind a kettő,

Hős volt, ha kell, de nem tudta,

Hogy mi a kétszerkettő.


S eljött a próza korszaka:

Mit a vasút hozott meg,

De nem kellett a pudli, s rőf,

Hős, dicső nemzetünknek.


Ne adj' Isten! - azt képzeltük,

Hogy megalázó volna,

Ha Zoltán, Géza, "Urffy" a

Boltban vásznakat pakolna.


Szegény mamának a szíve

Megtört volna búvába':

Hogy fiacskája "Eminens"

Egy "Ipariskolába" (!)


Aztán jött egy kevésbé hős,

De élelmes faj árja,

S a jelszó: "Mi van eladó?"

Az egész Hont bejárja.


Ötven esztendő telt el és

Arra ébredtünk szépen,

Hogy a lenézett, rongy zsidó

Boldogul mindenképpen.


S ha mint zsidó nem boldogul,

A keresztvíznek áll ki,

S ötven krajcárért Széchenyi

Lehet ma már akárki.


Maholnap Kohn-ivadék lesz

Magyar miniszterelnök,

S x-lábú snájdig őrnagyért

Rajonganak a delnők.


Zsidó fiú kispapnak áll

(Ősei bóvlit mértek):

S idők múltán Goldstein-utód

Az esztergomi érsek!


Bank, színpad és redakció

Ővelük van már telve:

S kilökni az utolsó gójt,

Ez mindnyájuknak elve.


S mi deklamálunk, hősködünk,

S iszunk a Honhazáért,

S nem látjuk, hogy a sok beszéd:

Kutya veres faszát ér...

 

*

 

Sík Sándor:

Magyarok gyónása



Ama régi híres döntő magyaroknak,

Kiknek sírjain most kányák marakodnak,

Marék maradéka, fáradt fogyatéka:

Gyónjuk gyónásunkat nemzetek elébe,

Nemzetek-ostorló Úristen kezébe.

Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk!

Gyónjuk legelsőben honni hevertünket,

Szalonnás körömmel kártya-kevertünket,

Ázsiát ásitó, valóság-másító

Bolondító bortól fátyolos szemünket.

Gyónjuk gyönyörűjét délibáb meséknek,

Piros pántlikáját régi dicsőségnek,

Magyari jövendőt, álmodott szivárványt,

Sült-galamb-lesését szalmán szundikálván;

Részeg magabíztunk, mikor hétszer vérzünk.

Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk!


Gyónjuk másod szeren úri-pazar markunk,

Németnek, zsidónak, mindenki mohónak

Csordulatig amit tékozlani tartunk.

Valaki fülünkbe szép szót furulyázott,

Minden javainkból pőrére kirázott.

Mindent oda, mindent, ingünket, utolsót,

Holt szülénk sírjából a deszkakoporsót:

Zsíros üstökünket csakhogy le ne nyessék,

Nemzeti tokánkat hájjal kenegessék.

Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk!

Gyónjuk legutólszor legutolsó vétket,

Gyónjuk égnek-földnek a legfeketébbet.

Mikor az ördögnek mindent odaadtunk,

Csillagot az égről, a földet alattunk,

Amikor béklyóztak örökös robotra,

S lettünk a világnak ebűl rugdosottja:

Akkor, orcátlanon, cigányok módjára,

Álltunk vigyorogva világ piacára,

Szóval megtagadtuk jó régi nemünket,

Csúfságra cseréltük magyar szép nevünket,

Tisztes apáinknak sírja fölé köptünk,

Istennek, embernek arcába röhögtünk,

Önnön ganajunk közt táncra kerekedtünk,

Isten, ember előtt fertelemmé lettünk.


Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk!

Kegyelmes Úristen, ne kegyelmezz nékünk!

(1919. július)

Képtalálat a következőre: „szabó dezső életeim”


Életeim III. rész

https://books.google.hu/books?isbn=9633765080
Életrajzom e külön egészet jelentő része
betűhűséggel úgy jelenik meg,
amint jobblétre szenderült füzeteim adták.



Amira a címben utalok, az a könyv 7. fejezetében íródott le...



Képtalálat a következőre: „prohászka ottokár antiszemitizmusa”