Bár a mozizás alapértelmezett pozitív funkciója az lenne, hogy egy színesebb és bájosabb világba lépve, néhány óra erejéig kiszakadjunk szociális életünk és a hétköznapok kaotikus fáradtságából, gyakran mégis épp az ellenkezője történik. Vinterberg legújabb műve számtalan mizantróp gondolatot ébreszt, és mesterien az orrunk alá dörgöli, hogy mennyire nevetségesek, ugyanakkor szánalmasak vagyunk mi, emberek.
A nemrég elvált Lucas egy vidám baráti társaság megbecsült tagja, gondoskodó apa, megbízható munkatárs. Egy óvodában dolgozik asszisztensként, szereti a munkáját, és a gyerekek, kollégák is kedvelik őt. Egyik kolléganőjével randizni kezd, és úgy tűnik, magánélete is mederbe kerül. A harmonikus hétköznapok azonban egy pillanat alatt omlanak össze egy apró füllentés hatására: az egyik kislány, legjobb barátja gyermeke az óvodában azt mondja, hogy Lucas tett vele valamit. A gyermeki hazugság visszafordíthatatlan károkat okozva szabadul el, a magára maradó, védtelen Lucas pedig értetlenül áll az események előtt
Tíz év telt el ama emlékezetes manifesto óta, filmtörténeti léptékkel mérve azonban túl rövid idő ahhoz, hogy igazi hatását, szerepének forradalmiságát át lehessen látni. Egyfajta fiatalos blöffnek indult, amely azonban iskolát teremtett: a Zentropa azóta is állhatatosan bocsátja ki a Dogma (és nem egy bizonyos, szerzői zsenialitásra predesztinált rendező) védjegyével (pontosabban Trier és Vinterberg aláírásával) ellátott, kézikamerával többnyire mikroszituációkat rögzítő filmeket.
Michael és bátyja, Christian megérkeznek apjuk vidéki kúriájára, ahol születésnapi partira készülnek. Az egész népes rokonság összejön az alkalomra, az apa 60. születésnapját ünneplik. Beárnyékolja az eseményt az a szomorú tény, hogy nemrég öngyilkos lett az egyik testvérük, Linda. Christian mond ünnepi köszöntőt, amelyből szörnyű titok derül ki, apjukkal kapcsolatban. A társaság képmutató módon próbálja továbbra is megőrizni azt a látszatot, mintha minden rendben lenne. Ám valójában mindenki érzi, hogy Christian bejelentése után már semmi nem lehet ugyanolyan, mint azelőtt volt...
