Hegyi Mátyás

Emlékek egy letűnt korszakból

Egy futballista emlékezései 1926-ból

Hosszú esztendõk kemény harcai után született meg a magyar professzionista futball. Akik kitartóan, lankadatlanul sürgettük, az álamatõrség romlottságát, erkölcsi posvá- nyát akartuk minél elõbb eltávolítani ezzel a futballsportból. Gyanúsítottunk, bûnö- ket soroltunk fel, vádoltunk s a gyanúsítottak, a bûnösök, a megvádoltak tagadtak, mert tudták, hogy az adott körülmények közt nem lehet bebizonyítani az igazságot. Az áldatlan kor elmúlt. Semmi ok többé, hogy a múltat, melyre a feledés fátyola borult, fel ne elevenítsük, tanulság okáért a nyilvánosság elé ne tárjuk. Egy cikksorozatban már felsoroltuk a múlt bûnei, inkorrektségei, az álamatõrség „rendes” esetei közül jó egynéhányat.2 Most alkalmunk van Hegyi Mátyás tollából a maga vallomásait közölni, melyek ennek a letûnt kornak erkölcstelenségét, az álamatõrség mocsarába süllyedt futballnak minden bûnét híven és õszintén tárják fel. Hegyi Mátyás végigélte ezt a korszakot. Az álamatõrség minden elõnyét kihasználta maga is. Írása ennek az elmúlt, letûnt idõszak kortörténetének jelentõs darabja. Az álamatõrségnek jóformán a bölcsõjétõl haláláig visz bennünket az érdekesnél érdekesebb esetek láncolatán.

Kedves olvasó, eseteket fogok elbeszélni a régi amatõrvilágból, olyanokat, melyek leginkább velem történtek meg. Óh, ne hidd, nem magamért teszem. Én már leszámoltam a lelkiismeretemmel. Szégyellem magam a rosszaságomért, a hibáimért, a vétkeimért, amelyeket elkövettem. Rosszá tettek önzõ emberek: hibára kényszerítettek a harcban; vétkeztem, mert az élet kegyetlen volt hozzám és én balga fejjel követtem a rossz példákat. Megtért bûnös vagyok. Mint mondám, nem magamért teszem, mert az ilyen esetekrõl legjobban hallgatni szeret az ember. Teszem ezt másokért. Okuljanak belõle az amatõrsport mai vezetõi. Ragaszkodjanak a legszigorúbb amatõrelvekhez, harcoljanak a legvadabb erõvel úgy az egyesületekben, mint a szövetségben a megalkuvás hívei ellen. A múltnak nem szabad megismétlõdnie! Elöljáróban még azokhoz óhajtok szólani, akik elbeszéléseimben szóba kerülnek. Elnézésüket kérem. Nem célom õket bántani, mert ennek semmi értelme sincs, de hogy a gyónás igaz és õszinte legyen, néha nem kerülhetek el egy-két nevet. Te pedig, kedves olvasó, figyelj. Tanulj vagy mulass, ahogy akarod.

forrás és folytatás:

http://epa.oszk.hu/00400/00414/00009/pdf/08hegyim.pdf

Sajtó alá rendezte: Szegedi Péter