A lengyelek "vonzódása" a keleti szláv testvérek felé szinte legendás, akár ukrán, akár orosz nemzetiségre gondolunk, szinte érződik a taszítás, mint amikor azonos pólusú mágneseket közelít egymáshoz a játszós kedvű kis fizikus. Amióta létezik írott történelem, azóta hol keletről nyugatra, hol visszafelé játszódtak le kisebb és nagyobb inváziós próbálkozások, az elképzelt cél persze a szomszédos nép gyökeres kipusztítása lett volna. Megnyugodhatunk, nem sikerült, bár több évezred alatt próbálkoztak vele, szegény lengyel barátaink ráadásul nyugatról hasonló célú barátokat kaptak a németajkúak személyében. Az EVH-t lezáró fegyverszünetek friss lengyel államot hoztak létre, ezzel megvalósítva az évszázados álmot, persze a hagyományos lengyel - magyar barátság is új fejezettel bővült. Kissé üröm volt az örömben, hogy Trianon Lengyelországnak is juttatott pár települést valahol Jablonka környékén.
A friss lengyel állam Csipkerózsika álmából ébredve rögtön kardot kellett rántson, jött az ideológiai harcnak álcázott vörös veszedelem keletről. Az 1919-es határvillongások 1920-ra háborúvá fejlődtek, ezt a háborút sokszor hibásan szovjet-lengyel háborúnak nevezik, pedig ekkor még Szovjetunió nem is létezett, csak Szovjet - Oroszország és Szovjet - Ukrajna.
Ha ebben megegyezhetünk, mi most maradjunk a "bolsevik háború" kifejezésnél, ez a Lengyelországban bevett neve az 1920-as öldöklésnek.
"Hej, aki lengyel, szuronyt fel!"
A munkás, paraszt és katona osztálykülönbség nélkül harcba kell szálljon, ez a plakát üzenete.
Jó a kép, ütős, bár az ellenség nincsen vázolva.
A Mauser kissé szimbolikusra sikeredett, a szíjzat és a csapka kidolgozása viszont szép és pontos.
Az öltözet és a fegyver elkülönül, a népfelkelő kaszát fog, a munkás gránátot emel, a katona viszont szuronyos puskát visel.
Érdemes megfigyelni az eltérő bajuszviseletet.
Jön a keleti veszedelem, kopogtatnak a bolsevikok! Baskírok és kínaiak, mindenféle keleti népség, gyilkos komiszárok, róluk szól az alábbi gúnyvers. Sztálin, mint Xerxes, a nagy perzsa hódító érkezik, a meghódítandó lengyelek a jellegzetes csapka formájuk miatt felismerhetők a kép bal részében. Wolnosc = Szabadság táblát tartó rémalak mögül Lev Davidovics hevesen gesztikuláló alakja tűnik fel, mintha ő lenne, erősítsetek meg legyetek szívesek, ő az, Trockij, ugye?
"Az ő programjuk."
Fenti plakáton kijátszották az antiszemita kártyát. Itt alul pedig a teljes összefogásét:
"A mi várunk legyen minden küszöb!"
Szól a jelszó, magyarul: egy lépést sem hátrálunk, minden házért küzdeni kell! A lőszeresládán akár magyar felirat is lehetne.
Érdemes megfigyelni a puskafogást, elég szakszerűtlennek tűnik mindhárom esetben, a töltésnél a jobb kéz természetellenes, így lehetetlen a závárt mozgatni, ráadásul a puskát túl közel fogja a bal öklével a munkásember, a tengerész és a népviseletes ember is ugyanebbe a hibába esik, a hátul álló gyalogos nem tüzel, mivel fel van tűzve a bajonett. A nő arcából sugárzó elszántság kicsit javít az összképen, ebben a plakátban ez a szép részlet mindenképpen megfigyelendő.
"Öld a bolsevikot!"
Megindult a küzdelem, lengyel ulánus szablyával csap (az orosz, vagy ukrán) bolsevik gyalogos felé. Érdekes, hogy a plakát alkotója nagyvonalúan elfelejtette a lovas hátáról a karabélyt. Így férfiasabb, lecsapni az ellenséget.
Megint Trockij.
Úgy látszik, ő akkoriban emblematikus figurája volt a hős vörös hadseregnek.
A "Bolsevik Szabadság"eszméjét kívánja szemléltetni a szerző, ismét Lev Davidovics Trockij kerül a fókuszba, amint a jól végzett ötórai gyilkolászás után épp meztelenül egy koponyahegyen ücsörög.
Kicsit olyan katyni borzongós hangulatú a háttér.
A kisdobos romantikus elképzelése a lenti plakáton tévút, 1920-ban ilyen nem történt. Kicsit egyiptomias jellegű az oldalról festett és előre lépkedő katonák plakátja.
"Fegyverbe! Védjük meg életünket!"
"Minden rajtunk múlik! Fegyverbe! A frontra!"
A csatát itt is karddal vívják a balkezes zászlótartók.
A torkonszúrás nagyon erősen szimbolikus.
Érdekes, hogy a vörös csillagot mindig úgy ábrázolják, mintha az ördögi szimbólum lenne (belső átlók is látszanak).
Ellenség a határnál!
Fegyverbe! Lépj be önkéntesként a seregbe!
A szerző ugyanaz, az eszme is.
A mostani négy képnek ugyanaz a romantikus szemléletű személy a szerzője.
A jobb oldali képen egy jól sikerült toborzás látható: "Lépj be a Lengyel Hadseregbe!" A jobb oldali szuronyrohamot intéző katonán mintha Ariel sisak lenne. Az?
Ezt nem értem, honnan feltételeztek olyat a plakát szerzői, hogy a vöröskatona itt balra fegyvertelen nőkkel erőszakoskodik? Meglódult nagyon a szerző fantáziája, ilyen soha nem fordulhatott elő.
A lengyel nép hősies viselkedéséről szól a vers a bolsevikok elleni harcban. Remélem most már mindenki előtt világos, hogy nem oroszok és ukránok ellen vívták a harcot lengyel barátaink, hanem a BOLSEVIKOK ellen. Egy plakáton sem látni "orosz" feliratot. Ez egy ideológiai háború, legalábbis a lengyel plakátok szerint.
Ez egy rejtvény, fejtsétek meg! (Nekem nem sikerült.) Isten megsegíti a honvédő népet?
Ez már könnyebb, ugye mindenki ismeri?
"Aki Istenben hisz, és bízik fegyverében, mindig diadalt arat."
A vörös ruhás kozákkucsmás gyalogos fosztogató szándékai lelepleződtek és eljött számára a vég egy mellkasi szúrás képében.
És egy utolsó toborzóplakát: "Lépj be az önkéntes hadseregbe!" Az ellenség a vörös háromhétfejű sárkány.
Figyelem! A képek és a plakátok nem tükrözik e cikk szerzőjének gondolatait, a plakátok múzeumi műtárgyak és mint ilyenek, semmiféle aktuálpolitikai mondandóval nem rendelkeznek. Jelen poszt történelmi ismeretterjesztési célokat szolgál, mindenkit megkérek, e szerint olvassa és hozzászólásában is igyekezzék megtartani a jómodort. Köszönöm.