ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT
A boldogtalan ember tünetei-diagnózisai
A balga, a hiányos, a ragadozó és a balek préda
Igazmondó tükröm: mondd meg, hogy ki vagyok én?
Ön/emberismeret ABC – I.
A MERENGŐHÖZ Laurának
Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerűlhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt.
Vörösmarty Mihály 1843.
1.
Kígyót melenget a keblén
Akinek az agyára ment a jólét
Miért pont én? – mindig másra vársz
Se mulatni nem tud, se kisírnia magát
2.
Aki minden áron hősi halott akar lenni
Aki mondja – a rosszat – másra, az mondja magára
Szembe hízelgőn feldicsér, hátam mögött ócsárol
Minden a kedvedtől függ – hangulatember
3.
Összevissza kelsz, fekszel, eszel, ürítesz
Nincs, aki figyelmeztessen mulasztásaidra
Leráznád a kötelességeidet, mint kutya a vizet
Neked nincs ronda nő, csak túl kevés ital
4.
Nehezen tanul, könnyen felejt
Az igazság lepereg róla – immunis rá
Nincs a helyén a szíved – helytelenkedsz
Nincs ki a négy kereke – ötödik kerék
5.
Hülyébb vagy, mint a sokévi átlag
Ha a hülyeség beszélne, ordítoznál
Azt se tudod, hol a fejed - elveszítetted
„Elfelejtesz” részvétet nyilvánítani/felköszönteni
6.
Ahol a kincsed, ott a szíved – a tőzsdén, a börzén
Agyonterheled magad, vagy léted elviselhetetlenül könnyű
Nem vagy tisztában szavaid súlyával, hiszen „a szó elrepül”
Annyira félted-óvod talentumaidat, hogy jó mélyre elásod
7.
Neked mindenütt jó, csak otthon ne kelljen lenni
A kocsma a lételemed: nem vagy se otthon, se szabad levegőn
A templomból jövet álszent módon nagy ívben kerülöd a kocsmát
Egy életen át abból élsz, amit nem szeretsz, amihez nem értesz
8.
Praktikus okokból eszperantóra cseréled anyanyelved
Pénzért, rangért, státuszért vett szerelmed ecet ízű
Éjt nappallá teszel, két végéről égeted az életgyertyát
Félsz a bortól, hogy megoldja nyelved, s árulkodni fogsz magadról
9.
A megalkuvást kompromisszumnak hívod
Nem tudsz érdekeket egyeztetni, egyezséget kötni
Ha nem lehet mindent, akkor inkább semmit sem teszel
Szívverésed lelassításával kívánnád nyújtani élethosszod
10.
Keveset birtokolsz, sokat bitorolsz
Alávaló bűneidet a Bibliával takargatnád
Minden munka egyre nehezebb, mert bele se vágsz
Ismered a „jó válaszokat”, de nem tudod, mi volt a kérdés
11.
Olajat öntesz a tűzre
Nem számolsz döntésed következményeivel
A kutyák királya helyett a király csahosa lettél
Sehonnai bitang ember, ki, hogyha kell, halni nem mer
12.
Azt adod, ami a kutyádnak se kell
Görbe tükrökbe nézegeted magad
Kétszer lépnél bele ugyanabba a folyóba
Irigyelném a nyugalmad – de… szomszédod háza ég!
13.
Vétkesek közt cinkos néma
Sokat markol és keveset fog
Nem oszt és nem szoroz – egy nulla
Mire indulásra kész vagy, már visszaérkezés van
*
KESERŰ POHÁR Bordal "Czilley s
a Hunyadiak" szomorújátékból Ha férfi lelkedet Egy hölgyre föltevéd, S az üdvösségedet Könnyelműn tépi szét; Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyűt, S míg az szivedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. Ha, mint tenlelkeden, Függél barátodon, És nála titkaid: Becsűlet és a hon, S ő sima orgyilkos kezét Befúrja szívedig, Míg végre sorsod árulás Által megdöntetik; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. Ha szent gondok között Fáradtál honodért, Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért, S az elcsábúltan megveti Hű buzgóságodat, S lesz aljas -, gyáva - és buták Kezében áldozat; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. Ha fájó kebleden A gondok férge rág, S elhagytak hitlenűl Szerencse és világ, S az esdett hír, kéj s örömed Mind megmérgezve van, S remélni biztosabbakat Késő vagy hasztalan; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. S ha bánat és a bor Agyadban frígyre lép, S lassanként földerűl Az életpuszta kép, Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; De amig áll, és amig él, Ront vagy javít, de nem henyél.
Vörösmarty Mihály 1843. augusztus 26. előtt
https://www.youtube.com/watch?v=jnFTCvN4sfo
|