Payday Loans

Keresés

A legújabb

Ön/emberismeret ABC – I.
MIND EGY ÉS SOK - A ROMLÁS ÉS A RONTÁS VILÁGAI
Írta: Jenő   

Képtalálat a következőre: „grandpierre attila”

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT

A boldogtalan ember tünetei-diagnózisai

A balga, a hiányos, a ragadozó és a balek préda

Igazmondó tükröm: mondd meg, hogy ki vagyok én?

Kapcsolódó kép

Ön/emberismeret ABC – I.

Képtalálat a következőre: „női portré festmény XIX. század”

A MERENGŐHÖZ

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerűlhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.

Vörösmarty Mihály
1843.

Képtalálat a következőre: „csajági laura”

1.

Kígyót melenget a keblén

Akinek az agyára ment a jólét

Miért pont én? – mindig másra vársz

Se mulatni nem tud, se kisírnia magát

 

2.

Aki minden áron hősi halott akar lenni

Aki mondja – a rosszat – másra, az mondja magára

Szembe hízelgőn feldicsér, hátam mögött ócsárol

Minden a kedvedtől függ – hangulatember

 

3.

Összevissza kelsz, fekszel, eszel, ürítesz

Nincs, aki figyelmeztessen mulasztásaidra

Leráznád a kötelességeidet, mint kutya a vizet

Neked nincs ronda nő, csak túl kevés ital

 

4.

Nehezen tanul, könnyen felejt

Az igazság lepereg róla – immunis rá

Nincs a helyén a szíved – helytelenkedsz

Nincs ki a négy kereke – ötödik kerék

 

5.

Hülyébb vagy, mint a sokévi átlag

Ha a hülyeség beszélne, ordítoznál

Azt se tudod, hol a fejed - elveszítetted

„Elfelejtesz” részvétet nyilvánítani/felköszönteni

 

6.

Ahol a kincsed, ott a szíved – a tőzsdén, a börzén

Agyonterheled magad, vagy léted elviselhetetlenül könnyű

Nem vagy tisztában szavaid súlyával, hiszen „a szó elrepül”

Annyira félted-óvod talentumaidat, hogy jó mélyre elásod

 

7.

Neked mindenütt jó, csak otthon ne kelljen lenni

A kocsma a lételemed: nem vagy se otthon, se szabad levegőn

A templomból jövet álszent módon nagy ívben kerülöd a kocsmát

Egy életen át abból élsz, amit nem szeretsz, amihez nem értesz

 

8.

Praktikus okokból eszperantóra cseréled anyanyelved

Pénzért, rangért, státuszért vett szerelmed ecet ízű

Éjt nappallá teszel, két végéről égeted az életgyertyát

Félsz a bortól, hogy megoldja nyelved, s árulkodni fogsz magadról

 

9.

A megalkuvást kompromisszumnak hívod

Nem tudsz érdekeket egyeztetni, egyezséget kötni

Ha nem lehet mindent, akkor inkább semmit sem teszel

Szívverésed lelassításával kívánnád nyújtani élethosszod

 

10.

Keveset birtokolsz, sokat bitorolsz

Alávaló bűneidet a Bibliával takargatnád

Minden munka egyre nehezebb, mert bele se vágsz

Ismered a „jó válaszokat”, de nem tudod, mi volt a kérdés

 

11.

Olajat öntesz a tűzre

Nem számolsz döntésed következményeivel

A kutyák királya helyett a király csahosa lettél

Sehonnai bitang ember, ki, hogyha kell, halni nem mer

 

12.

Azt adod, ami a kutyádnak se kell

Görbe tükrökbe nézegeted magad

Kétszer lépnél bele ugyanabba a folyóba

Irigyelném a nyugalmad – de… szomszédod háza ég!

 

13.

Vétkesek közt cinkos néma

Sokat markol és keveset fog

Nem oszt és nem szoroz – egy nulla

Mire indulásra kész vagy, már visszaérkezés van

*

 

Képtalálat a következőre: „grandpierre attila”

KESERŰ POHÁR

Bordal "Czilley s

a Hunyadiak" szomorújátékból

Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva - és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél. 


Vörösmarty Mihály
1843. augusztus 26. előtt

https://www.youtube.com/watch?v=jnFTCvN4sfo

Képtalálat a következőre: „grandpierre attila”