Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 11.
A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI
Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd.
Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé.
Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját.
Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt!
Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. - Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe.
Petőfi Sándor
Pest, 1847. január
*
Gondolatolvasó
vagy más paranormális képességem
a gondolat-rendőrállam szolgálatában,
vagy más rossz ügyben kamatoztatom
*
Ugyan
csak egy
idegen nyelvben,
de abban tényleg perfekt vagyok:
a fontoskodó és bennfenteskedő
szakmai tolvajnyelvben…
*
Csak
a vita kedvéért vitázók,
vagy pankrátorok vagyunk:
úgy teszünk, mintha
itt és most „vérre menően” vitáznánk
*
Magasröptű
eszmecserét folytatunk,
de senkit se ragad magával,
mert kiszaglik belőle,
hogy nincs személyes tétje,
nekünk nem létkérdés…
*
El
ugyan
nem adtam,
de sajnos már
régesrég elittam
józan paraszti eszem –
az értelmiségi másik
útja nem járható?!
*
A
rám bízott
vagy véletlenül
hozzám került
szellemi hagyatékot
gondatlanul és hűtlenül kezelem,
megcsonkítom, elrejtem, kisajátítom stb.
*
Nemhogy
a feltárással
és kezelési
javaslatokkal
csökkenteném,
de elfedezésével
vagy álterápiákkal
még magam is növelem a bajt…
*
Negyedszerre
is megtagadnám,
meg én, Jézust,
csakhogy mentsem
a nekem oly becses irhám…
*
A
rivális
kutatókat
és paradigmákat
igyekszem elhallgattatni,
dilettáns áltudósként,
kontár amatőrként stb.
stigmatizál(tat)ni,
csakhogy mentsem
kiépült állásom és életművem…
*
Drágább
rongy életem,
életművem,
sőt a hús a kenyéren,
a hab a tortámon
mint a személyem,
a szakmám hitele,
a tudomány és
a hazám becsülete…
*
A
szellemi
emberekkel,
a szellemi javakkal
és erőforrásokkal
esztelenül vagy
gonoszul bánok:
pazarolok,
rablógazdálkodok,
tékozlok…
*
Radikális vagyok:
a gyökerénél ragadom meg a dolgokat –
kulturálisan gyökértelenné teszlek,
egy identitászavaros konzumideótává…
*
Én
jöjjek rá
az igazságra,
enyém legyen a dicsőség,
vagy inkább soha
ebben a büdös életben
ne derüljön ki!
*
Kamaszos
lázadásban fixálódva
mindent megkérdőjelezek –
mintha a nyílt vízen
akarnám átépíteni
az egyetlen hajónkat…
*
A
császárnak
szorgosan törlesztek,
nincs jelentős hátralékom.
Az istennek nem adózok,
vagy a csak a maradékot adom
(ha a császár ezért nem neheztel).
*
A
bizonytalan
és megfoghatatlan
szellemi égi lajtorja helyett
a nagyonis kézzelfogható
- és mérhető előnyökkel kecsegtető -
szamárlétrán kapaszkodok „felfelé”
*
Példámmal is
szubjektív önmegvalósításra,
és nem objektív feladatvállalásra buzdítok
*
Tekintélyemmel
csúnyán visszaélve
ígéretes pályákon futó vonatokat
lassítok le, állítok meg, terelek el,
vagy töröm a pályát végleg ketté
*
Gyenge pontjaid,
kísérthetőséged
ismerve és kihasználva
vesztőhelyre csallak,
hátha megfertőz
a játékszenvedély-betegség
*
Válóperes
bírónőként
haraggal és
elfogultsággal
kisemmizem és
gyerektelenítem
az eleve hibásnak ítélt ex férjet
*
Nemcsak
a modorosságokat,
a felhígítást, a ripacskodást stb.
de magát a magyar nótát s a cigányzenét,
magát ezt a hungarikumot figurázom ki
*
Úgy tájékoztatok
– az amúgy létező -
kullancsveszélyről,
hogy mindörökre erdőkerülőkké
és, mondjuk, plázalátogatóvá teszlek…
*
Először csak
megélhetési kényszerből
ír reklámot, programot, beszédeket stb.,
de addig-addig foglalkozik vele,
míg kezd azonosulni vele és hinni benne
*
Egy
darabig
rúgkapáltál,
tiltakoztál a
túsz helyzeted ellen,
míg előbb beletörődtél
és a végén meg is ideologizáltad…
*
Saját
gyávaságod
és kialkudott
kedvezményeid mentve-féltve:
elhatárolódva bírálod
a zsarnokság kritikusát,
mint megveszekedett bajkeverőt…
*
Nem hiszi:
e hazug rendszernek
még életében vége lehet -
így nem szolidáris
az ellenzéki mozgalmakkal,
nyíltan azután végképp nem, sőt…
*
Mimóza
szektavezérként
egyre allergiásabb vagyok
a belső bírálatokra,
de a nem tőlem induló
kezdeményezésre is…
*
A
Süket
és Korrupt
Hivataltól várom,
hogy méltasson, laudációt írjon
és végre valami rangot adjon
az úgynevezett szellemi életben…
*
Királyi
sasnak születtem,
őstehetség, vadzseni
voltam - ma csak piaci
legyek után kapkodok
és kalapozok…
*
Úgy
adaptálom
színpadra stb.
a nagy alapműveket,
hogy se katarzist nem kelt,
se a könyvhöz vissza nem vezet
*
Túl-
reagálva
közvetve
óhatatlanul is
kapitális baromságokat vagy
silányságokat is „reklámozok”
*
Próbálok
jelentős
- főleg kortárs –
műveket lesajnálni,
„lefikázni”,
vagy a teljes
visszhangtalanságba süllyeszteni.
*
Mérnöki
pontossággal
tervezném a társadalmat is,
mint egy olyan házat,
amiben én úgyse fogok lakni…
*
Állatokról
festek ellenségképet:
ne legyen társuk, tanítójuk,
és hogy ne érezzenek együtt velük,
csak egyék vagy kártevőként irtsák őket
*
Korunk
kulturális népbetegségei,
fertőző rossz szellemei ellen
juszt se adom be időben és jól
a hatékony szellemi védőoltásokat
*
Biztos,
ami biztos:
hátha mégsincs
Isten vagy nem gondviselő -
a valláserkölcs védelmében
mindenki mellé csőszt is állítanék…
*
„Tudományos vizsgálat” címen
fondorlatosan közreműködök
az adatbehajtásban-beszolgáltatásban,
a rekvirálásban vagy lopásban…
*
Előre
borítékolva
biankó aláírom,
majd magamévá teszem
a kis- és nagyfőnökök,
kultúrpolitikusok
aznapra rendelt
„igazságát”,
„evangéliumát”…
*
Nem
vagyok
maradi,
hajt engem
a korszellem:
akár gatyámat
letolva is versenyzek
a szponzorok szeszélyes kegyeiért
*
Olyannyira
fontos ma nekem
a tévés megmutatkozás,
hogy bármilyen feltétellel vállalom
a fellépést, a közreműködést
*
Egészségeseket
is hibernál, nehogy
túlnőjék és lepipálják -
a maga nemében páratlan
szellemi jégkorszakalkotó,
mumifikáló…
*
Egy soha
ki nem ürített
óriási lelki szemétláda,
köpőcsésze,
akit elér és leteper
a segítők szakmai betegsége:
a kiégés stb.
*
Az
olykor
vagy sokszor
a szinte néma
segélykiáltásokat
vagy meg se hallom,
vagy még le is halkítom,
elhallgattatom
*
Csak azért
árultam el én Jézust,
hogy véghezvihesse
a megváltás művét…
*
Cáfolható
kijelentések
megtétele elől
trükkösen bujkálok holtomiglan
a buja szóvirágok között és alatt!
*
Sikerrel
elkezdem
és véghezviszem
diákjaim iskolai életének
teljes sikerélménytelenítését –
kapnak kárpótlásul bőven kudarcélményt…
*
Holt betűk
holt tengerének özönvízével
és mellékes vagy álinformációkkal
árasztom el védtelen szülőhazámat…
*
Közterületen
éktelenkedő óriás-
plakátjaimmal
másodpercenként
követek el vizuális erőszakot.
*
Rossz
taktikát adó
és a csapategységet
bomlasztó mesteredző
aki csapatát folyton megvereti,
akinél a tehetségek elkallódnak…
*
A
csapatkapitány,
aki rossz példát
mutatva jár elől:
züllik, a pályán balhézik,
félgőzzel játszik,
az újoncot leégeti stb.
*
Gügyögve
helyezem játékpolcodra
a krampuszkásított a kisördögöt,
előkészítve rá: sose vedd komolyan
a Sátánt, a gonosz szellemet!!
*
Megvilágosodok:
belátom a Sátán
valóságos működését,
s előtte, mint evilágunk
teljhatalmú ura előtt
feltétlen kapitulációt ajánlok
*
Nem hiszem
és nem fogadom el,
hogy egy kívülállónak olyan ötlete lehet,
ami kopernikuszi fordulatot hoz a szakmában,
amikor én évtizedek óta gürizek, gányolok stb.!
*
Bujtatott
fajelméletet képviselek
és kvázi eugenikát propagálok
ahelyett, hogy a sokféleségben rejlő
számos-számtalan előnyt emlegetném…
*
Nemcsak művet,
de embert is első-
és másodosztályúra oszt:
közvetlen vagy közvetett apologétája
az informális kasztrendnek
*
Hamis
képet festve
gyűlöletet keltesz
minden gazdag iránt,
vagy rózsaszínű szemüvegen át
fested le a szegény élet örömeit
*
Azért értékes,
mert ritka nagy
szemétségekre képes,
amihez nemcsak talentum,
de annak forgatása is szükséges
*
Beszervezés
és zsarolás nélkül is,
önként és kéjjel
a népnyúzó,
léleknyomorító diktatúra
direkt-indirekt megideologizálója voltam…
*
Transzparensre tett
szexuális forradalmárkodásom
főleg tüntető paráznaságaimban,
önpusztító kicsapongásokban áll…
*
Úgy néztem
másokra mindig,
ahogy hülyegyerekre nézni illik,
és – láss csodát - ez a hitem, jóslatom
valósággá válik, beteljesül…!
*
Háztájilag
vagy
nagyüzemben
inflálom a leírt-
kimondott szó értékét -
végső soron rombolom
az embernek oly létfontos
dolgok értékét!
*
Előbb
besározod,
bemocskolod
a kiválasztott szavakat,
majd ezekkel a szavakkal
sározod be a kijelölt
prédaembereket…
*
Katasztrófa-
elhárítóként
már alig várom,
hogy végre bevessenek,
akár magam is előidézem a bajt,
hogy azután én hősködhessek!?
*
Magányos
farkas leszel,
emberkerülő
és embergyűlölő,
és kórósan féltékeny
mizantróp,
aki minden
potenciális társat
elmar maga mellől…
*
HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI...
Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad, Kik szembeszállanak vele... Azért ne hagyd magad!
Ha férfi vagy, légy férfi, S ne szád hirdesse ezt, Minden Demosthenesnél Szebben beszél a tett. Építs vagy ronts, mint a vihar, S hallgass, ha műved kész, Mint a vihar, ha megtevé Munkáját, elenyész.
Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad.
Ha férfi vagy, légy férfi, Függetlenségedet A nagyvilág kincséért Árúba ne ereszd. Vesd meg, kik egy jobb falatért Eladják magokat. "Koldusbot és függetlenség!" Ez légyen jelszavad.
Ha férfi vagy, légy férfi, Erős, bátor, szilárd. Akkor, hidd, hogy sem ember Sem sors könnyen nem árt. Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti.
Pest, 1847. január
|