Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 14.
TÁRSADALMI ELIT: HIVATÁS/POKOLJÁRÁS/ÁRULÁS
Írta: Jenő   

Képtalálat a következőre: „pető andrás”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „pető andrás”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás14.

Képtalálat a következőre: „pető andrás”

EPILOGUS

Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe'
S hány reményem hagyott cserbe'!...

Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.

Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy' szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?

(1877 júl. 6)

ARANY JÁNOS

Képtalálat a következőre: „pető andrás”

*

Ott is

fejlődést akar láttatni,

ahol ennek nincs értelme,

vagy ahol a változásban

több a veszteség

mint a nyereség…

*

A

szabadidődben

operett-dalokkal

végleg elfeledtetném veled

az állandósult kényszermunkatábori élet

elviselhetetlen, lelkifogyatékosító  szenvedéseit.

*

Olcsó

szellemi

kábítószerekkel

repítelek új s újabb

mesterséges paradicsomokba

*

Gyereket

beszélek a hasadba,

elhitetem veled, hogy isten vagy.

De akkor már hiába keresel,

amikor rádzuhan a rideg valóság…

*

Az

ügyeletes

bebeszélőként

elhitetem veled, hogy

ne aggódj:

ügyedet jól képviselik

és neked nincs semmi dolgod…

*

Kevés

tudásmorzsád

feldicsérem, megcsodálom,

hogy ne is akarj

jobban, többet, egészen tudni…

*

Ha

nem leszel

kripto prozelita,

a tudomány

- szerintem –

úgy áll rajtad,

mint tehénen a gatya

(kigójozlak ebből a körből)

*

Írott-íratlan

elemi munkaköri

kötelességem teljesítéséért is

már jutalmat, kitüntetést, címet-rangot,

de legalábbis hátbeveregetést várok…

*

Amit már

nem érek fel

ésszel és szívvel,  

az idegesít:

megsemmisítem a művet,

ellehetetlenítem az alkotót

*

Nem

a Gulágra,

vagy a Szilencium

belső önemésztésére,

de amerikai, német

egyetemekre „száműztek”

vendégprofesszornak –

ezt adom elő a passiómnak…

*

Olyan,

kocsmádban a legjobb

filozófus vagy,

aki amatőr focitudására

és gulyáslevesére a legbüszkébb

*

Idejekorán

kényszerpályára,

vakvágányra teszem

a  szellemi „vak”,

kiszolgáltatott,

önbeskatulyázó serdülőket…

*

Ex cathedra

ledarálom megírt régi előadásom,

majd ügyesen kibújok

az aktuális kérdések és kérdezők elől

*

Pár bemondás,

aranyköpés, szlogen, szójáték –

mindössze ennyi a titokba tartott ígért életmű,

sehol a várt maradandó Nagy Főmű?

(esetleg egy Balzac-féle „Ismeretlen remekmű”)

*

A

mindenkori

minimális elvárásnak

éppenhogy, de megfelelek:

kis súgással felmondom

az aznapi bemagolt leckét!

Így szereztem nem is egy diplomát…

*

Nem akárki,

de egyenesen Isten nevében

tartom paternalista gyámkodás alatt

az egyre inkább már csak bennem hívő nyájam

*

Embert

akarok-akarnék

teremteni vagy gyártani,

de a végén csak egy

Frankenstein lesz belőle

*

Mindig

„éppenhogycsak”

koncertezhettél?

De azért valahogy

mindig éppen

az íratlan határon

belülre lavíroztál –

holt tűrtek, hol támogattak,

de istenigazából sohasem tiltottak!

*

Tele-

harsogta

a világsajtót:

ha pár havi szilencium sújtotta –

de szalmaszálat se nyújtott

az akkor teljesen elnémítottaknak

*

Álmomból

felkeltve is

magasröptű

magyarázatot adok

Hiroshima,

Nagasaki

és Drezda stb.

indokolt lebombázására

*

Már

havi 200 fixért

viccesen beléd szuggerálom:

te az éhbérnek is örülj,

verd a segged a földhöz…

*

A

tolmács

alázatos,

bár kreatív

szolgálata helyett

szerepet tévesztve

te akarsz

az esemény főszereplője lenni

*

A

politikai,

gazdasági

vagy szellemi gyarmatosítás

naprakész, fazonra szabott

ideológiáját gyártja,

buherálja „fusiban”

*

El-

hallgatja

a bajok öntevékeny

megelőzési lehetőségét

hogy anyagilag-szellemileg

ő profitáljon annak kezeléséből

*

Forradalmár-

szabadságharcos,

vagy tüntető-tiltakozó lenne

ha a nagyasszony,

vagy a kisasszony

ezt neki is megengedné.

Ha….

*

Tanítványaidat

arra használod,

hogy képeid fessék,

vagy a már készekből

újabb másolatokat készítsenek

*

Ha

rossz kritikát

kap legújabb műve

az ős-zseni pályatárstól,

az egyetlen jelentős alapítvány

domináns kurátoraként vág vissza

*

„Egy

csónakban

evezünk!” –

hirdetem

én a fedélzetről

a gályarab prédikátoroknak…

*

A

„ki tudja

milyen veszélyes”

elsőgenerációs értelmiségit

nem avatom be

az zömében íratlan

alapvető „játékszabályokba”

*

Fizetést

és jutalmat

nem azért kap,

ami igazat mond,

hanem azért, amit

„nagy bölcsen”,

cinkos bűnpártolással

elhallgat…!

*

Nem kihívásként,

de aljas orvtámadásként fogja fel,

ha nála szakmailag jobb valaki,

s igyekszik rosszabbnak láttatni

*

Képtalálat a következőre: „konduktív pedagógia könyv”

*

Zseniális

színházi öltöztető vagy:

a bűnt az erény ruhájába bujtatod

*

Provokátorként

pánikkeltő vaklármát csapok

egy politikai tömegrendezvényen,

hogy könnyen feloszlathassák azt…

*

Miért

ne légy

egy mássággal kísérletező

pl. a legkövetkezetlenebb szülő:

ugyanazt jutalmazd, amit büntetsz is –

lássuk, mi sül ki belőle?

*

Médiumként

kvázi automatikusan írok,

de nem a belső „daimon” az,

aki diktál,

amiről Szókratész beszél,

de a pénz-hírnév démona…

*

Piával

lenyugtatózva magam

végérvényesen alább adom:

végleg beletörődöm

a szellemi segédmunkás funkcióba

*

Személy-

válogató vagy:

hízelgő - elvbarátoknak

tűnő - öreg rókáknak,

s nem igazmondó „ellenségednek”

vagy egy pályakezdő kritikájának adsz hitelt…

*

Nem

érdekel

és nem követem,

hogy találmányomat

kik és milyen katonai

célra használhatják:

lelkük rajta?!

*

Ha

nagyon

nem értesz velem egyet,

akkor bármit megteszek,

hogy gyakorlatilag elhallgatassalak

*

Szólási

és nyomtatási

engedély kérésével

közvetve legitimálom

a diktatúra játékszabályait –

nincs az a helyzet, amikor

polgári engedetlenségre vetemednék…

*

Humorodban

úgy ábrázolod

a cigányt, a zsidót,

a „melegeket” stb.,

hogy a hallgatód ne szerethesse,

de meggyűlölje más honfitársait…

*

Nem

tiltakozol

máshitűek,

másként gondolkozók stb.

kéziratainak, könyveinek

elkobzása, elégetése ellen

*

Nemcsak

együttműködött,

de túlbuzgón kollaborált

az Állami Egyházügyi Hivatal

vagy az ÁVÓ munkatársaival

*

Szorgos

és megbízható

kisiparos vagy

a szellemi bóvli,

az egyszer használatos

tömegcikkek gyártásában

*

Egy

Utópia állam

filozófus fejedelmeként

az embert robotgéppé,

puszta hibaforrássá fokozná le

*

Olyan vagy

az emberekkel,

mint azok a filozófusok,

akik az állatot gépnek gondolva

csak nevettek kínszenvedésén

*

Gyorstalpaló

egyen-tanfolyamokon

közpénzből képzek ki

túlspecializált szakbarbárokat,

hamar elavuló kompetenciájúakat

*

Képtalálat a következőre: „konduktív pedagógia könyv”

*

Amit

én most

a szakmáról

és a világról

-  nem - tudok, 

azt zömében

vagy felesleges,

vagy káros megismernetek

*

Akit ma

egekig magasztal,

mennybe meneszt,

azt holnap – egy „égi jelre” –

reflexből durván a sárba tapos

*

Nekem

csak az egész

emberiség a barátom,

de e szomszéd hiába

kopogtat sóért, jó szóért

*

Júdáspénzt

és a sok rivális

pályatárs rossz hírét

szívesen, jó lelkiismerettel

és buzgón költő vagyok

*

A

kemény

pártállami időben is

mertem nyíltan tréfálkozni,

például… …a Patyolattal

*

Napközben

egy kicsit – nagyon –

prostituálódok,

hogy éjszaka

léleknemesítő

zsoltárokat,

szonetteket írjak

*

Ha

a hallgatóság

nem vevő „intellektuális humorára”,

kis buzizásért-cigányozásért

nem megy a szomszédba

*

Az

elfogult drukker

érthető aránytévesztésével

a bolhából elefántot csinál

„a pártatlan közvetítő”

*

A

magyar

közszolgálati rádióban

úgy tudósítok a zsidó-

arab háborúról,

hogy alig, vagy ügyesen leplezetten

nagyon is az én csapatomnak drukkolok

*

A

mérsékelt

nyelvművelő gúnyolója,

aki szabad utat,  sőt példát

ad a gátlástalan nyelvrontóknak

*

Nem

vagyok

bolond

kishazánkban

poétának szegődni,

beállok inkább

intellektuális zsoldos

MLM vagy pártkatonának

*

Tiszavirág életű,

de nagyon csinnadrattás

kampányokban,

címlapokon kiemelve

én emelem fel

- jó pénzért -

a cigánykérdés zászlaját

*

Gazdagok,

híresek, hatalmasok

sztárügyvédjeként

áldozok fel

maximum kirendelt

ügyvéd által védetteket

a hivatásom oltárán…

*

Úgy

tanítgatlak

és okosítalak-

butítgatlak,

hogy mindhalálig

az én szellemi mankóim

állandó szükségét érezzed

*

Nekem

is vannak

szilárd elveim:

egy mindenképpen:

az az elvem, hogy

elvetek minden elvet

kutyahűséggel nyalva

kenyéradó gazdim talpát…

*

Ember vagy,

aki Hivatásos

Mizantróp, Embergyűlölő,

ezt az egész emberiséget

Megveted,

minden emberi idegen tőled

*

Folyamatosan és pofátlanul

hamisítasz és hazudsz, de

a hazugság helytelenségét,

azt bármikor bizonyítani tudod…

*

Képtalálat a következőre: „pető andrás”

OH NEMZETEM...

Oh nemzetem, oh magyar nemzet,
Ha mondhatnám azt is: te nagy!
Mindent feledsz, mit sem tanultál,
Heves, hiú, könnyelmü vagy.
Mind elhiszed, mit jót magadról
Hizelgőd lármás ajka vall;
Rég lángbeszéd csalt a hinárba,
Most a lelketlen is becsal.

Eszély s nehéz, de biztos munka
Tetszésed' meg nem nyerhetik;
Kortescsiny, zaj és léha tervek,
Ez az miben kedved telik.
A törpe nagyravágyók serge
Mindenre könnyen rá beszél,
S örvény felé evezve gyorsan,
Ajkad mosolyg, szived remél.

Nehéz folyvást szeretni téged,
Még nehezebb szolgálni hűn,
Rögeszmét tartasz bölcseségnek,
S erénynek, ami honfibűn.
A tett a szó árjába fullad,
És a való álmokba vesz:
Már égnek a Sybilla-könyvek,
Oh az utolsó drága lesz!

Nem kértem tőled soha semmit,
Nem áhítok kincset, babért;
Szerettelek, szeretlek sírig,
Ebben találok drága bért.
Oh tűrd el érte, ha kimondom,
Mi nyom, mi fáj, kétségbe dönt;
Mig udvaroncid hízelegnek,
Hived keserü könnyet önt.

1872.

GYULAI PÁL

Képtalálat a következőre: „pető andrás”