ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT
A boldogtalan ember tünetei-diagnózisai
A balga, a hiányos, a ragadozó és a balek préda
Igazmondó tükröm: mondd meg, hogy ki vagyok én?
Ön/emberismeret ABC – II.
Kesergő
Az ég csodás, csiszolt opál, a szél kis felhőt fújdogál. Lefojtva gajdol száz torok s vacognak a sikátorok.
Itt is lesem, ott is lesem: Hol van az én szerelmesem, ki elbecéz, csacskán nyafog és jó meleg karjába fog?...
Itt is futok, ott is futok, - ki tudja, hogy hová jutok, ki tudja, hogy hol alszom el, hogy hol pihenne harcom el?
Ki fél a téltől s élni fél, feje fölött a tél ítél, hideg, hóvalfútt alkonyon ordas szaglássza majd nyomom.
Nincs élelem, csak félelem, már a remény sem él velem, vigyázza, zárja száz lakat az estbe tespedt házakat.
Csak hallgatok és ballagok s a fénnyel mázolt ablakok szeme oly búsan simogat, mint csillagfény a sírokat.
Itt is lesem, ott is lesem: Hol van az én szerelmesem, ki férfivággyal megtelik és elringatna reggelig?...
DSIDA JENŐ
1929
1.
Minden lében kanál – kotnyeles
Csak kavarja a szart - büdösít
Hermafrodita istenember - istenképmás…!?
Pipogya, nyámnyila lekvár pasas
2.
Az állatok királya cirkuszi idomítás után
A farkadnál vagy az orrodnál fogva vezetnek
Nem kérdez, nehogy esetleg kinevessék
Gondolkodás helyett tanul – magol, bifláz
3.
Fogyaszt - eszik és kakál, használja és eldobja
Örök elégedetlen - ő jobb sorsot érdemelne
Töri, kerékbe töri a lebutított anyanyelvét
Odaszarik, majd bekopog vécépapírért
4.
Lapul mint szar a fűben
Átölel, hogy kipuhatolja gyenge pontjaidat
A pincsikutyámra se tudna vigyázni
Magának nem tud, de a grammatikának parancsolna
5.
Szelet vet és vihart arat
Kineveti a sírókat, sír a nevetőkkel
Olajat önt a tűzre – rátesz egy lapáttal
Várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb
6.
Nem barátkozol, csak óvatosan haverkodsz
Mindig csak udvarolgat, soha nem lép tovább
Nem engeded gyereked a mag útját járni – visszaüt
Két kézzel szórja, tékozolja oly drága kincsét, az időt
7.
Lator, aki ellesné Jézus „trükkjeit”
Mikor nem lát senki, akkor másként élsz
Szeretetotthon fedőnevű elfekvőbe dugod el magad
Igényszinted egyre lejjebb szállítod – nincs alsó határ
8.
Miért lennél jó, elég jónak látszani…
Az éltednek még csak vázlata van, s vége
Értékmérő: hány forintos a házad és az autód?
Minden benne van? – és az étel/élet megbolondítása?
9.
A veszélyeztetett, aki a kihalásra ítéli magát
Ne bomolj, mert úgy maradsz: bomlott én
Ha rossz vagy matekból, akkor leszel jó bölcsész
Aki annyira nem aszkéta, hogy az már-már hedonista
10.
Alibi köszönésfélét morog: minimálszöveg
Neked a poézis mindörökre titkosírás marad
Jócselekedet számoló - a helyes élet helyett: üdv?
Rettegsz a szenvedéstől, vagy mindent elélveznél…
11.
Semmi vagy csak megjátszott extázis
Energiazabáló látszat fenntartó emberüzem
Karitász utazási irodával olcsón menj be a Mennybe?
Dacból sem fogtam fel soha értelmét az anyai szónak
12.
Kígyót melengettél a kebleden, s megmart
Veszett eb, aki beleharap az ételt adó kézbe
Csak az vagy, s nem több, ahogy téged mások éppen látnak
Távolról óriásnak látszik – közelről csak egy lelki kerti törpe
13.
Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt
Az ital „felszabadít” és egyben tönkre tesz
Csak ha nyakló nélkül iszol, akkor fogad be a kiscsapat
Társfüggő vagy – örökké rettegsz: nehogy kiközösítsenek
*
Elmegyünk
A föld remeg s a tengerek s a föld fölé emelt terek s a térbe ékelt holt tavak vergődnek és vonaglanak.
Itt már a félelem arat, itt semmi, semmi sem marad, csak néma jaj és balga kín a szenvedések napjain.
A kéreg minket így visel s habár kívül nincs semmi jel, alatta leng, felette ráng a nyaldosó, fekete láng.
A szívünk száraz lett belül, az ördög is mellükre ül s ha csillag gyúlna végre kis fénnyel, kialszik fénye is.
Kiittuk mind a kútakat, bejártuk mind az útakat, de mint zuguccán árva bolt, minden sívár és megrabolt.
Ember, ló bús igát von itt, kutyuskám hajnalig vonít, ezer mártírhang esdekel s fegyvergolyótól esnek el.
A vágy is csupa undor itt, a csillapult vágy undorít. Azért kérdem keservesen: Mi lesz velünk, szerelmesem?
Jobb lesz, ha bújdosó utunk keressük már és megfutunk, ne ártson semmi ellenünk - Mi értjük egymást: elmegyünk.
Nem kell nekünk csak kék mező, csak szél, mezőkről érkező, csak kék szavak és kék imák s Isten kezéből kék virág.
Dsida Jenő
1929
|