Payday Loans

Keresés

A legújabb

Ön/emberismeret ABC – II.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. május 19. péntek, 07:01

Kapcsolódó kép

ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT

A boldogtalan ember tünetei-diagnózisai

A balga, a hiányos, a ragadozó és a balek préda

Igazmondó tükröm: mondd meg, hogy ki vagyok én?

Képtalálat a következőre: „pipacsos festmények”

Ön/emberismeret ABC – II.

 

Kesergő

Az ég csodás, csiszolt opál,
a szél kis felhőt fújdogál.
Lefojtva gajdol száz torok
s vacognak a sikátorok.

Itt is lesem, ott is lesem:
Hol van az én szerelmesem,
ki elbecéz, csacskán nyafog
és jó meleg karjába fog?...

Itt is futok, ott is futok, -
ki tudja, hogy hová jutok,
ki tudja, hogy hol alszom el,
hogy hol pihenne harcom el?

Ki fél a téltől s élni fél,
feje fölött a tél ítél,
hideg, hóvalfútt alkonyon
ordas szaglássza majd nyomom.

Nincs élelem, csak félelem,
már a remény sem él velem,
vigyázza, zárja száz lakat
az estbe tespedt házakat.

Csak hallgatok és ballagok
s a fénnyel mázolt ablakok
szeme oly búsan simogat,
mint csillagfény a sírokat.

Itt is lesem, ott is lesem:
Hol van az én szerelmesem,
ki férfivággyal megtelik
és elringatna reggelig?...

DSIDA JENŐ

1929

Kapcsolódó kép

1.

Minden lében kanál – kotnyeles

Csak kavarja a szart - büdösít

Hermafrodita istenember - istenképmás…!?

Pipogya, nyámnyila lekvár pasas

 

2.

Az állatok királya cirkuszi idomítás után

A farkadnál vagy az orrodnál fogva vezetnek

Nem kérdez, nehogy esetleg kinevessék

Gondolkodás helyett tanul – magol, bifláz

 

3.

Fogyaszt - eszik és kakál, használja és eldobja

Örök elégedetlen - ő jobb sorsot érdemelne

Töri, kerékbe töri a lebutított anyanyelvét

Odaszarik, majd bekopog vécépapírért

 

4.

Lapul mint szar a fűben

Átölel, hogy kipuhatolja gyenge pontjaidat

A pincsikutyámra se tudna vigyázni

Magának nem tud, de a grammatikának parancsolna

 

5.

Szelet vet és vihart arat

Kineveti a sírókat, sír a nevetőkkel

Olajat önt a tűzre – rátesz egy lapáttal

Várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb

 

6.

Nem barátkozol, csak óvatosan haverkodsz

Mindig csak udvarolgat, soha nem lép tovább

Nem engeded gyereked a mag útját járni – visszaüt

Két kézzel szórja, tékozolja oly drága kincsét, az időt

 

7.

Lator, aki ellesné Jézus „trükkjeit”

Mikor nem lát senki, akkor másként élsz

Szeretetotthon fedőnevű elfekvőbe dugod el magad

Igényszinted egyre lejjebb szállítod – nincs alsó határ

 

8.

Miért lennél jó, elég jónak látszani…

Az éltednek még csak vázlata van, s vége

Értékmérő: hány forintos a házad és az autód?

Minden benne van? – és az étel/élet megbolondítása?

 

9.

A veszélyeztetett, aki a kihalásra ítéli magát

Ne bomolj, mert úgy maradsz: bomlott én

Ha rossz vagy matekból, akkor leszel jó bölcsész

Aki annyira nem aszkéta, hogy az már-már hedonista

 

10.

Alibi köszönésfélét morog: minimálszöveg

Neked a poézis mindörökre titkosírás marad

Jócselekedet számoló - a helyes élet helyett: üdv?

Rettegsz a szenvedéstől, vagy mindent elélveznél…

 

11.

Semmi vagy csak megjátszott extázis

Energiazabáló látszat fenntartó emberüzem

Karitász utazási irodával olcsón menj be a Mennybe?

Dacból sem fogtam fel soha értelmét az anyai szónak

 

12.

Kígyót melengettél a kebleden, s megmart

Veszett eb, aki beleharap az ételt adó kézbe

Csak az vagy, s nem több, ahogy téged mások éppen látnak

Távolról óriásnak látszik – közelről csak egy lelki kerti törpe

 

13.

Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt

Az ital „felszabadít” és egyben tönkre tesz

Csak ha nyakló nélkül iszol, akkor fogad be a kiscsapat

Társfüggő vagy – örökké rettegsz: nehogy kiközösítsenek

 

*

 

Elmegyünk

A föld remeg s a tengerek
s a föld fölé emelt terek
s a térbe ékelt holt tavak
vergődnek és vonaglanak.

Itt már a félelem arat,
itt semmi, semmi sem marad,
csak néma jaj és balga kín
a szenvedések napjain.

A kéreg minket így visel
s habár kívül nincs semmi jel,
alatta leng, felette ráng
a nyaldosó, fekete láng.

A szívünk száraz lett belül,
az ördög is mellükre ül
s ha csillag gyúlna végre kis
fénnyel, kialszik fénye is.

Kiittuk mind a kútakat,
bejártuk mind az útakat,
de mint zuguccán árva bolt,
minden sívár és megrabolt.

Ember, ló bús igát von itt,
kutyuskám hajnalig vonít,
ezer mártírhang esdekel
s fegyvergolyótól esnek el.

A vágy is csupa undor itt,
a csillapult vágy undorít.
Azért kérdem keservesen:
Mi lesz velünk, szerelmesem?

Jobb lesz, ha bújdosó utunk
keressük már és megfutunk,
ne ártson semmi ellenünk -
Mi értjük egymást: elmegyünk.

Nem kell nekünk csak kék mező,
csak szél, mezőkről érkező,
csak kék szavak és kék imák
s Isten kezéből kék virág.

Dsida Jenő

1929

Képtalálat a következőre: „pipacsos festmények”