Bölcs, boldog ember ABC

Életminőség őrzés és javítás XXI.

Isten gyermekei a földi paradicsomban

Mind egy – pozitív teszt I.

Tündérfok

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

Reményik Sándor

1.

Mikor kedvünk tartja, önfeledten ölelkezünk

Nem ülök le hamiskártyásokkal pénzre játszani

Ha támadás éri, megvédem otthonom és hazám

A jól végzett munkában kifáradva esik jól a pihenés

2.

Rágyújtok a pipámra, s a füstben elmerengek

Nem felejtek el levegőt venni – friss levegőbe szippantok

Figyelek a figyelmeztető jelekre, intő baráti szóra

Előbb zuhanyozok, majd a megtelt kádban lubickolok

3.

Barátom kedvéért sem tágítok igaznak vélt meggyőződésemtől

Akkor is kitartok álláspontomnál, ha senki nem osztja

A leszerepelt politikusoknak macskazenét adok

Gyönyörködöm a szép kézírásomban – nem macskakaparás

4.

Helyesen írok és úgy, hogy más is elolvashassa

Helyesen élek, mert én is a helyemen vagyok

Ott keresek,, ahol van, ahova tettem – rend van

Nincsen szemét – mindennek helye van, minden helyén van

5.

A legkisebbnek jár és jut a legfinomabb falat

Felülvizsgálom, hogy mit neveltek kisgyerekként belém

Ha sírok, és sírok, könnyezem, akkor megkönnyebbülök

Észrevétlenül belopakodik hátul – lábujjhegyen

6.

Csak ott vakarja, ahol viszket - és rögtön oda is nyúl

Az élősködők ellen védekezek - az egérnek pl. csapdát állítok

Az esőben énekelek, vízálló a bőröm/ha zuhog, fedett helyre bújok

Ügyelek, hogy ami ízlik, az az étel egészséges, testépítő is legyen

7.

Magamat kigúnyolom vagy önironizálok, másoknak nem engedem

Oly szenvedélyes elvi kérdésben, mint a főbenjáró bűnperben védő

Megbecsülöm, mennyi időm lehet hátra, mire lesz elég

Próbálom meghatározni, mit kéne ma még befejezni

8.

Megvizsgáltatom magam az orvossal, kikérem a tanácsát

A szaktanácsokat megfogadom, hja bizalmam nem rendül meg

Kihegyezem a ceruzám, kiradírozom a helytelen írást

Utánzom, parodizálom ismerősöm modorosságait

9.

Addig kérlellek, míg rá nem veszlek

Kifejezem a tetszésem és a nemtetszésem

Leegyszerűsítem a zavaróan túlkomplikált dolgokat

Kedvesem minden rezdülését észlelem, és reagálok rá

10.

Igyekszem kiállni a hét fogást

Személyre szóló meghívót, ajándékot kapok

Titokban tartom a kilétem – inkognitóban maradok

Tapintatosan érdeklődöm – nem ajtóstul rohanok a házba

11.

Kellemes meglepetést szerzek

Kölcsönt kérek és vissza is adom

A teendőim fontossági sorba rendezem

Melengetem kezem – melengetik a szívem

12.

Ajánlom magamat – jobb híján

Keresem a lefegyverző gesztust

Ha borús a hangulatod, felderítelek

Kerülöm a „kik-kit győz le” játszmákat

13.

Zöld ágra vergődök

A kedvesem kedvét keresem

Találós kérdéseket adok-kapok

Vén kecskeként is nyalogatom a sót…

*

A lelki szegénység dícsérete

Hálát adok, hogy a világból

Oly kevés dolgot ismerek,

Hálát, hogy Párist sohse láttam,

S nem vonzanak a tengerek.

Hogy nem jártam a Rivierán,

És járni már alig fogok,

Hogy becsukódtak én előttem

Idejében a távolok.

Ó láttam így is, éltem így is,

Így is kínlódtam eleget.

A benyomások szertevitték,

S vissza nem hozták lelkemet,

Ugyan mit értem volna véle,

Ha még több darabra török?

S előlem milliónyi részlet

Födi el azt, ami örök.

Egy kutat ástam önmagamba,

Titokzatos, komor kutat.

Sötét vize pár rokon-árnyat,

S pár testvér-csillagot mutat.

Fölé akkora ég borul csak,

Amekkora tükrébe fér.

Sok lelki nábob kincse nem kell

Cserébe szegénységemér'.

Testvér-csillagot, rokon-árnyat

Vágyom ringatva tartani,

Nem kellenek új emberarcok,

Sem új világok partjai.

Elég nehéz tükrözni úgyis

Tisztán, amit az ég mutat,

S felásni, Isten tudja hányszor

A mindíg-beomló kutat.

Erdély ege, parányi égbolt,

Tündöklő testvér-csillagok:

Szegénységem kútperemére

Ragyogva ráhajoljatok.

Akármerre futnék el innen:

Napáldozat, naptámadat

Nem látna mást, mint csüggedt szárnyú,

Halálos fáradtságomat.

Új világok üzenetével

Uram, ne kísérts engemet.

Én láttam így is, éltem így is,

Így is küszködtem eleget.

A képek vad zivatarából

A lelkemet már menteném.

Be sok minden záporozott rám,

S milyen kevés lett az enyém!

E keveset add átölelnem,

És benne átfognom magam,

S halálom elfelednem benne,

S az életből, mi hátra van.

Hagyd haldokló lángokba kapni

Kék hegyeink lélekzetét,

S hagyd látnom egy harangvirágban

- Szent szegénységben: gazdagságban -

A mindenségnek végzetét.

Reményik Sándor

Kolozsvár, 1924. március havában

Ötletgyűjtés/címszavak/gondolatébresztő

a készülő Nagy Boldogság Jenciklopédiához…