EUGÉNIUSZ KÖNYVEI - XXI.sz.
Balga és boldogtalan példa-tár ABC
Pokoljáró állatorvosi lovak esetleírása
SZEGÉNYSÉG, NYOMOR, LÉTMINIMUM
Gondolatok, mondások, életképek, szótárak
7.
Garai Gábor:
Éhség
Naponta egyszer álljon meg a kés a kenyér s a hús fölött a kezünkben. Világ-birodalom az éhezés. Ez anya-föld emlőiből ember ma, száz közül hatvan, egyszer se szívja meg magát naponta jóllakottra. Másképp s precízen: 60 százalék soha még nem tolta el a tányért, hogy: elég! Nincs képzete a jóllakásról! (Mit palástol e talányos képzet-hiány, – no most legyetek okosok, szó-alkimisták, iszony-artisták, egzisztencialisták, unalom-analitikusok!)
Szemérmes adatok fejezik ki világunk tárgyiasan, indulattalanul: évente mintegy 40 millió éhhalál; és – bár ez banális – visszahull közben ős-méhébe, az óceánba még töméntelen „túltermelt” tej, gyümölcs s egyéb,
Továbbá: minden második gyerek e földön arra született, hogy tízéves koráig többnyire (kis pókhasát csak víz s szél tölti be) közönyös teremtőjének – kegyelmét várni ki győzné! – visszafújja lelkét. S beriberi, pellagra, skorbut – ó, durvábbak, mint a trauma, libidó, szép civilizált luxus-nyavalyáink – hordja az áldozatok garmadáit, a püffedt tetemeket egybe: hol sorvadt ínyek, elapadt tagok illeszkednek a dús reménytelenbe, mint hűlt csontok a hanthoz…
Miközben te gondjainkról panaszkodsz, én meg kecses versekre révedek, és mihaszna vitákra futkosok, s nyarak, telek járnak ki-be jól temperált szobámban, s nyugalmamról gondoskodik az állam. De naponta egyszer megáll a kés a kenyér s a hús fölött a kezemben, és számban megkeseredik a nyál, és megszégyenít teljesült szerelmem.
És teljes borzalmában látom őt, a borda-kerítést, az állatit, a számtalan névtelen Valakit, a legszörnyűbb halálba szédülőt, ember-fajom nagyobb felét, ki viseli a világ szégyenét, s nem érti, mért; ki tűrhetetlen napokat terelget, és kit az ínség sárkánya sanyargat, ki bajból bűnbe lép, s ha szétcsapja kezét, aligha tudja, hogy várja és élteti a holnapot: a bárhogy-is-lesz egyetlen kegyelmet, a jóllakató világforradalmat.
1963.
*
Jószívű gazdag ember
Megy egy nagyon gazdag ember a limuzinjával,
amikor azt látja, hogy két férfi hasal az út mellett,
és a füvet rágja. Szól a sofőrnek, megállnak.
Megkérdezi az egyik fűevőt:
- Emberek, maguk miért eszik a füvet?
- Nagyon szegények vagyunk,
nincs pénzünk normális ételre - válaszolja egyikük.
- Na, jöjjenek, szálljanak be - invitálja a gazdag ember.
- Uram, nekem van egy feleségem és két gyerekem is –
szabadkozik egyikük.
- Nem baj, hozza csak őket is nyugodtan.
- Nekem is van feleségem, meg hat gyerekem –
mondja a másik szegény ember.
- Nem baj, ők is jöhetnek.
Beülnek, elindulnak. Az egyik férfi hálálkodik:
- Uram, maga nagyon jószívű.
- Nem tesz semmit, a kertemben úgyis egy méteres a fű..
*
Etióp
Hogy szól az etióp legenda?
- A nagyapám egyszer látott egy szelet rántott húst.
Hogy szól az etióp vicc?
- A nagyapám egyszer evett egy szelet rántott húst.
(avagy mi van minálunk: etióp bérek és svéd adók…)
*
Borravaló
Az esőben, fagyban
kimotorozó postásnak
nincs szívem nem adni…
(újságkihordó egyetemistaként
én is mindig inkább a csóróktól kaptam)
*
Havi
egy-két pakli
magyar dohányt elpipázok
(egy-egy ezresből ma még kijön,
de ennek lopva folyton emelik az árát)
*
Feleségem
naponta szív el egy doboz cigit,
így is adózik a magyar államnak,
és még inkább az ő hitelezőinek…!
(bár otthon maga gyártja, tömi,
és már redukálta napi pár szálra)
*
Taxi
Sose
alakulhat úgy
az esti programom,
hogy taxival menjek haza?
Ez már a „fölhöz vágna”…
*
Közlekedés
Nincs saját BKV bérletem:
lukasztok, bliccelek vagy másét kérem el
(mára már nagy a szigorodás, a kisbuszok,
az arcképes, s nem átfirkálható bérletek stb.)
Fénytelen, piti harcokban elkopni...
*
Róbert bácsi,
a szélhámos magyar-zsidó
híres-hírhedt ingyenkonyhája...
*
Bérlet
Ma már
kiválthatom a nyugdíjas bérletet –
ami alig több, mint napi 100 forint,
ha érdemes, ha ki tudom termelni,
ha van annyi különmunkám…
*
Mese
Csakis
a mesékben
nyerheti el
a szegény legény
a királylány kezét?
Nulláról, mínuszról indulni és
gazdag és szép feleséget találni?
*
Elemi kiadás
A különféle elemeket
rendszeresen cserélni kell
órákban, lámpában, távirányítóban…
*
Tüzelő
Ősszel lenne
beszerzendő
„alternatív fűtésünk”,
a cserépkályha tűzifája…
*
Szemfény
Kis családunk
minden tagja szemüveges
és már nem „SzTK-keretes”
(mert olyan már – ingyen - nincs is)
*
Habzsi-dőzsi: ha az utcán elnyalunk
egy-egy három gombócos fagyit
(de csak ha az évi egyszeri akció van)
*
Jegy
Mibe
fér bele,
ha havi egyszer kimennél
focicsapatodnak drukkolni?
(egy koncert, egy kiállítás stb.)
*
Tisztaság
(ami fél egészség)
A mosogatószerek gyorsan,
az eszközök lassan, de fogynak-kopnak…
És a szappan, a sampon, a törülköző stb.
*
Testápolás
Körömvágó olló
Kéz- és arckrémek
Stb.
*
Szépítőszerek
Dezodor, rúzs, púder
Szőrtelenítő
(és a többi…)
*
Mekkora csapás,
ha elromlik az egy mosógép
s még jó, ha egyáltalán javítható!
(és még jó, hogy van egy ismerős…)
*
Hajvágás
Egy fésűvel
és ollóval is lehet
– pénzkímélésből –
házi fodrászkodni?!
(egy nőnek nehezebb…)
*
Bőrápolás
Mióta ígérgetem a feleségemnek,
hogy befizetem egy kozmetikushoz?
*
Van olyan öltöny és nagykabát,
amit csak a „Patyolat” tisztíthatna ki!
(a nagy szőnyegekről nem is beszélve)
*
A szemét
elszállításért
sokszor ”keveset”,
a sittért egyszer sokat fizetek
*
Kéményseprő
Aki lehet, hogy nem csinál semmit,
de ha csak egyszer menti meg az életed,
már akkor is megéri, ugye?
(és amúgy kötelező is)
*
Kimaradó
Nem tudsz beszállni,
ha utcátokat szomszédi összefogásból javítják!
Semmilyen közadakozásban nem veszel részt…
*
ÁB
Még a lakóházunkra
sem fizetünk biztosítást
(jaj, csak le ne égjen!)
Csak ha be van építve a jegy árába
(mint ahogy a tömegközlekedésnél?)
*
Vagyonvédelem
Biztonsági berendezéseink:
ajtózár, egy kis lakat, egy kiskutya
és a legfontosabb: a figyelő szomszédok
(ez a legjobban működő el-riasztó berendezés)
*
Kutyatartás
A kutya azért nincs ingyen,
Ő nem tud egeret, patkányt fogni
Vagy ha tud is, akkor se eszi meg!
(Nincs annyi maradék,
hogy ne kelljen boltban
állateledelt vennünk!)
És még jó, ha ma épp nincs ebadó…
(de van oltás, féregűzés, bolhanyakörv,
szájkosár, póráz, kutyaház, állatorvos –
esetleg pótjegy, ha utaznál vele… stb.)
*
*
Vásárlás/fenntartás
Még vettünk egy Trabantot,
de javítani vagy pláne üzemeltetni…!?
Egyre több dologgal áll így a helyzet:
Viszonylag olcsón beszerezhető,
de már elég drágán üzemeltethető:
jó példa erre a számítógép-nyomtató…
*
Suszter
A környéken még van-volt suszter,
sokáig nem dobunk ki egy „rossz” cipőt!
Ez lehetne annak a jele, hogy jó cipők,
amiket érdemes javíttatni, nem egynyáriak –
de annak is, hogy nincs pénz újat venni…
(esetleg a turkálóban, ha ép jó a méret)
*
Testre szabás
Csak a tévében láttam, milyen az,
Amikor valakinek a lábára készül a cipő,
És nem az ő lábának kell alkalmazkodnia
a már valahol előre legyártott lábbelihez…
*
Lábbeli
A cipő, csizma stb.
mennyisége és minősége
mindig jó jelzi a szegénységi fokot –
amikor pl. felváltva használnak egyet,
s csak az egyik gyerek mehet aznap iskolába…
*
Szarügy
Ha megtelik a pöcegödör,
a szippantós kocsi hétezer felett üríti ki…
(ez mára már tízezer forint fölé emelkedett)
Még szerencse, hogy nem havonta kell hívni
(és jó, hogy legalább nincs csatornadíj)
*
Gyérítés
Közel lakunk a természethez:
így költünk szúnyoghálóra, rovarirtóra
(esetleg kullancs elleni védekezésre is…)
*
Olcsó
vigaszként hallgatjuk
a primőr zöldség-gyümölcs ócsárlását…
(milyen jó, hogy nálunk fel sem merül,
hogy ilyesmire adjuk ki/dobjuk ki a pénzt)
*
Borban a vigasz
Hetente vennénk,
De csak havonta veszünk néhány liter
adózatlan őstermelői bort a konyhára –
Vagy literes, de üveges kiszerelésű tájbort…
(ebből hígítva készülhet forralt bor is)
*
Szertelen
Felnőtteknek is kell játékszer:
kártya, „társas”, sakk, tollaslabda –
Nem is beszélve a focilabdáról
és a hozzávaló salak/teremcipőről
(ami nálam kínai tornacipő…)
*
Műpártoló
Már soha, de soha
nem tehetünk ki falunkra
egy olcsóbb kortárs festményt?
Támogatva ezzel egy művészt,
és egyben megszépítve nappalinkat…?!
*
Dilettáns
Kedvtelésből gitározol?
Ez neked is jó ingyen gyógyszer,
és még a kis közösségnek is öröm.
De azt nem lehet otthon kifaragni,
a húrok is el-elszakadnak, fogy a pengető,
a gitártest is olykor reparálásra szorul
(és akkor még nem szóltunk
a meglehetősen drága kottákról)
*
Ingyen
milyen ügyvédi tanács kapható:
ami alapos és számon is kérhető?
Ha éppen van valaki a baráti körben
(de ezzel is csak egy határig élhetsz)
Vagy felkeresed a pártirodákat…?
*
Nagykabát
Mifelénk hosszú a hideg tél:
kell a végtagokra sapka, kesztyű, sál
(amik ráadásul hajlamosok el-elveszni)
A nagy/a télikabát az már nagyberuházás
(gyerekként több számmal nagyobbat vettek,
mondván, hogy majd úgyis belenövök – és lám!)
*
Gáz van!
Egyedi cirkófűtésünk
ma takarékosan is megfizethetetlen nekünk!
(A szomszédok nem fűtik a mi lakásunkat, házunkat…)
Ha fiamék nem laknának még velünk egy telken,
akkor a hideg miatt talán fel sem kelnénk az ágyból)
*
Tiszta víz
Ivóvíz – főzővíz
Fürdővíz – mosogatóvíz
Kertlocsolási víz – WC víz
Vízszámlát ugyan nem kapunk,
de van kútkarbantartás, szivattyújavítás
(és az unokák miatt el-elmegyünk „jó vízért”
a közeli utcai, nyilvános vízvételi helyekre…)
*
Fesd feketére!?
Festék és szerszámok nélkül
nem lenne tiszta és szép a ház,
a belső falak és a külső vakolat,
és az ablak-ajtókeret, és a kerítés!
(a festék sok mindent eltakar,
de óv is és ócskát is megszépítene...)
*
Szolgáltatás
Mit vettünk igénybe?
Mire lett volna igény?
Gyermekvigyázásért
anno már fizettünk, amikor/
sokszor nem volt kéznél nagyszülő -
de takarításért még eddig sohasem
*
Patika
Szerencse/kegyelem,
az elvek és az árak és
a természetes életformánk miatt
nagyon keveset költünk orvosságra!
De nagy pénzzavarban is lennénk,
ha ez itt és most nem így lenne,
és a helyzet az öregedéssel változhat…
(a közgyógyellátásban talán
még reménykedhetnénk?)
*
Jogsi
Nekem ugyan
már van jogosítványom,
de ez fiamra nem átruházható.
Már a hetvenes évek végén is
szinte kikövetelték a csúszópénzt
az egymással összejátszó oktatók-vizsgáztatók…
*
Bringa
Drót-szamár
A kerékpár ma már
az egyik legolcsóbb jármű,
a minimálbér feléért is kapható,
ha az új luxusát megengeded magadnak
de az is elromlik, s javíttatni kell(ene)
*
Kiegészítők
A kerékpár alapárában
a legtöbbször nincs benne,
hogy sárhányó, csengő és
főleg első-hátsó világítás kell rá,
ami – persze – csak elemmel működik
(az én „falusi” bringámon van dinamó,
de ez már retró unikum – és nem is
megbízható, és lelassítja a tempót…)
*
E-bike
Elektromos bicikli,
vágyaink netovább-ja,
ami 60 év felett már elkelne,
hogy rásegítsen, ha hegymenet van,
- és mifelénk ebből bőven van -,
ha nem akarunk megszakadni,
amikor megpakolva az emelkedőn kaptatunk…
(ennek a java egy évi nyugdíjamnál kezdődik,
de már van olyan moped-szerű, ami csak
háromhavi nyugdíjammal kifizethető…)
*
Rizikó
Nagyobb
életveszélyben van
a rossz, lerobbant járművel közlekedő,
a Suzukis a BMW-vel, Volvóval ütközve –
de a legnagyobban mindig a védtelen
gyalogos, illetve a közutakon kerékpározó
*
Rekord
(rögzített)
Audio, videó
műsoros kazettát,
CD-t, DVD-t nem veszünk,
nagyritkán kölcsönöztünk
(ma már csak a világhálóval
halászgatunk, pecázunk..)
*
Zsebpénz
Nemcsak a gyereknek
kell egy kis zsebpénz,
- nevelési célból is -,
ami szabadon költhető,
de egy felnőtt is attól is
érzi jobban magát bőrében,
hogy engedhet egy-egy szeszélynek !
*
Papír
Évszaktól
részben függetlenül
van szükség WC papírra, zsebkendőre
*
Képírás-fénykép
Egy-egy képet csak készítünk
a családi fotóalbumba, archívumba?!
És miért ne engedhetné meg magának
egy ma élő, értelmiségi magyar család,
hogy egy portrét is festessen tagjairól?
*
És a többi…
Stb. stb. stb.
Itt – egyelőre –
megszakad a leltározás
a bajokról és hiányokról,
a szegénység szövődményeiről,
az egyéni-családi boldogságot
akadályozó komoly ellenerőiről,
a társadalmi békét és fejlődést
veszélyeztető, nehezítő dimenzióiról..
*
Post scriptum
Mint az olvasó tapasztalhatta,
a szegény ember világának leltára
egyre inkább átment személyes vonalra,
és a saját példámon keresztül mutatom,
mit gondolok én ma a „létminimumról”,
a személyre szabott fogyasztói kosárról
(amiről a Statisztikai Hivatal már nem jelent)
Lehet, hogy ezt itt, ebben a formában folytatom,
de nincs kizárva, hogy már inkább ott, ahol
az életpályámat, életformámat mutatom be.
De ezek a kérdések óhatatlanul előkerülnek
az ún. állatorvosi ló kategória kibontásában,
a halmozottan hátrányos helyzet leírásában is...
De nem feledkezhetünk meg majd a pozitív oldalról,
a szegénység örömeiről sem, ahogy arról sem,
hogy a tisztes szegénység a boldogság egyik kulcsa,
és a „fenntartható fejlődés” fő záloga...
*
VIGASZ
Ne hadd el magad, öregem, bőröd ne bízd kereskedőre, ki elád felhőt az egen s a földön telket vesz belőle. Inkább segít a kutya szőre a teríthető betegen, semhogy magát miértünk törje, aki sorsunktól idegen.
Magának rág mind, aki rág, a fogacskák azért fogannak. S mert éhes rongy vagy, a fogát elkoldulhatod-e a kannak? Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak, ki fűtve lakik öt szobát, falain havas tájak vannak, meztelen nők meg almafák?
Hihetsz-e? Szagos kis dorong édes szivarja s míg mi morgunk, ő langyos vízben ül s borong, hogy óh, mi mennyire nyomorgunk! Ha pincéjébe szenet hordunk, egy pakli "balkánt" is kibont! Szivére veszi terhünk, gondunk. Vállára venni nem bolond...
Bús jószág, ne vetéld magad! Együtt vágunk a jeges télnek. A jégből csak lucsok fakad, de hű társ - éhezők kísérnek. S ha most a tyúkszemünkre lépnek, hogy lábunk cipőnkbe dagad, rajtad is mult. Lásd, harc az élet, ne tékozold bizalmadat.
1933. okt. 19.
*
|