|
NAGY JENCIKLOPÉDIA
ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT ABC
Boldogtalanság tünetek-diagnózisok
A balga ész kára – a bölcs szívhiány betegei
Az önsorsrontás elemi, közép és magasiskolája
X.
A BÉKÉTELENKEDŐ
TAVASZ
Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellyet terhelő
Huruttal kerűl elő.
Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Ó, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne;
Uram! Uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!
NYÁR
Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége
Csak, csak illyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e' még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére?
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyer a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.
ŐSZ
A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, melly rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőlőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szűnetlen
Bugyognak lőcs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.
Bárcsak meleg napfény vólna,
Vagy kemény télre hajólna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.
TÉL
No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
*
217
Félszívvel
Mész a templomba és a színházba,
S csodálkozol, hogy nem történik veled semmi,
Semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,
Semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás,
Ünnepi purgatórium és mennybeszállás...
218.
„Jólnevelt”
Annyira jólnevelt vagy,
Vagy inkább szemérmes, gátlásos,
Aki nem szeretne élelmesnek látszani,
Hogy hiába kínálnak meg egyszer a finomsággal,
Először nem fogadod el.
Mivel ezt többet nem ismétlik,
Mert őnáluk külhonban ez a szokás,
Te meg röstellsz nyíltan, expressis verbis kérni,
Ezért nemcsak éhen maradsz,
De neheztelsz vendéglátódra és magadra is…
219.
Korrupt
Nemcsak a vas, de minden ember,
Sőt minden közszolga, tiszt-viselő is
Korrumpálható, megvesztegethető…?
Pénzzel nálad is mindent el lehet érni,
Több pénzzel meg az ellenkezőjét is…
Csak akkor háborodsz fel, de nagyon,
Ha ennek épp te vagy a kárvallottja…
220.
Imádó
A nagy szerelmedet imádod,
Ő bármit kérhet tőled, megteszed -
Isten viszont csak feltételesen szereted
(ha pl. rögtön és maradéktalanul teljesíti
„imába foglalt” hosszú és balga kívánságlistádat)
221.
Naiv
Ember a fronton, a lövészárokban
- Kérem! Ne lőjenek, itt emberek vannak!
222.
Leköteleződés
Szabadnak gondolod magad,
Hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,
- és még azt is mondod: nem akarod megbántani -,
Pedig minden egyes eset szabadságodat kurtítja
223.
A szabadság gyöke
Nem jól ismered anyanyelved
Nem fogod fel annak szellemi eligazítását
Nem véletlen, hogy egygyökerű, egylényegű
A szabadság és a szabály, a szabatosság – a rend
Így csak szabados lehetsz, aki az ördög rabszolgája…
224.
Kármentő
Ha a „Jóisten” jégesője elveri a termést,
Akkor te dühödben ásóval-kapával besegítesz
Úgymond: hadd lássuk Uramisten, mire megyünk ketten
Ezzel nem a Jóisten eszköze, de az ördög jobb/balkeze vagy.
225.
Prokrusztész ágy
Fakó minden teória, a lét aranyló fája zöld,
S te így, ilyen kifakultan látod a virágzó rétet,
A nagy mindenség ki-kibújik a Rendszeredből -
De te addig csonkítod, míg bele nem gyötörhető…
226.
Árnyékbokszoló
Behunyt szemmel vagdalkozol,
S pont azt éred, aki a legközelebb áll hozzád
(üsd, vágd: nem apád, nem anyád!? …dehogynem)
227.
A család nemtője
Ha rablótámadás érné szeretteidet,
Akár az életed árán is megvédenéd őket,
(legalábbis ezt fennen hangoztatod)
De hogy a krumplit ma te pucold meg,
Az neked nem elég magasztos feladat…
228.
Statiszta
Olyan az élete,
Mint azon a filmszereplőé/statisztáé,
Aki csak egy-egy jelenetben tűnik fel,
Arra kap instrukciót, de az egészet sosem látja…
229.
Kullancs
A kis kullancs-hazugság,
Ha nem vágtad le a fejét
Beléd, beleidbe ontja a mérgét
És megbénít, elsorvaszt, leépít…
230.
Kebelbarát
Kis kígyót melengetsz kebleden,
Az feléledve beléd mar, vagy
A végén óriáskígyóvá alakul,
Mely rádtekeredve megfojt
231.
Bemenet Elek
Az egyik ajtóstul ront a házba,
A másik még csak nem is kopog, zörget,
És méltatlankodik, hogy nem eresztik be…
És van, aki viszont nyitott, kitárt kapukat dönget.
És van, akit kidobnak az ajtón, s visszamegy az ablakon
232.
Macska
Frakk és a cicák állatmeséje
Álnok, törleszkedő, hűtlen macskaként viselkedő
Aki folyton csak szemtelenül követelőzik a gazdájától,
S ha úgy adódik, az első alkalommal meg is lopja azt…
(közben még feljelentve, rágalmazva a házőrző kutyát)
233.
Képzelt beteg
Magadat betegnek tettetve
Anyagilag is élősködsz a családodon
De még ennél is jóval nagyobb baj az,
Hogy a képzelt beteg terrorizálja a kis családját,
És busásan fizeti a léhűtő szélhámos „doktorokat”
(s előbb-utóbb bele is tanul a betegségbe – úgy marad…)
234.
Balfácán
Feltéped zubbonyod: ide lőjetek!
Kiterített lapokkal játszol hamiskártyásokkal
Önként és dalolva beleszaladsz a nagy pofonokba
Stb.
235.
Irigy kutya
Inkább betegre zabálod magad,
Csakhogy a másiknak ne jusson egy falat se
Legközelebb viszont - pont ezért - te halsz éhen…
236.
Protekciós
Szocialista összeköttetéseid révén
Ugyan sikerült a főszerepet megkapnod,
De nagy bajban vagy, ha lehull a függöny
És a közönség, az ezerfejű cézár fog ítélni
237.
Békaperspektíva
Nem mer/vagy nem képes
A humor magaslatára felmászni,
Ahonnan eltörpülne óriásinak látszó gondod
Így viszont a kis gond is óriásként fenyegető…
238.
Önveszélyes
Túlbecsüli saját képességeit,
És alulbecsüli korlátait, gyengeségeit
Csakúgy, mint ellenfeleiét, sőt ellenségeiét…
239.
Pedáns asszony
Tisztaságmániád őrületbe kergeti társad,
Otthontalanná teszi a helyet, ahol él(né)tek -
Pedig te csak a kosz és rendetlenség ellen vagy
Te csak minden szeretteid tiszta otthont akarsz…
240.
Mamahotel igazgató
Hogy is viselnéd el azt a szörnyűséget,
Hogy évtizedeken át nevelt édes fiacskádat
- aki elment férjed után egyetlen támaszod -
Csak úgy ukmukfukk elrabolja egy vadidegen?
|
