Bölcs/balga, boldog/boldogtalan ember ABC
Életminőségünk nem őrzése/javítása, de rontása
Balga, gonosz állatorvosi lovak a földi poklukban
Ami van, és ami sokkal rosszabb is volt/lehetne
LÉTRONTÁS/ROMLÁS LEXIKON CSÍRÁK - III.
Fölszedtem sátorfám...
Fölszedtem sátorfám és világnak mentem. -
Homályos sejtések munkálódtak bennem,
Hogy, ha elindulok, találok valamit,
Találok, hanem a sejtés nem mondta: mit?
Még azt sem mondta, hogy mely táj felé menjek?
Csak azt mondta: menjek, menjek, ne pihenjek.
Én e benső szónak engedelmeskedtem,
S az apai ház úgy elmaradt mögöttem,
Mint az álom a fölébredt ember mögött,
Apámhoz, anyámhoz még csak hírem se' jött.
Apám s anyám pedig búbánatba esék,
De a jó szomszédok őket fölkeresék,
S vigasztalásukra voltak ilyen formán:
"Sose búsuljanak Sándor fiok sorsán!
Ilyen istentől elrugaszkodott gyerek
Az aggódást ingyen sem érdemli meg.
Viszi, mig viheti, végre pedétiglen
Fölakasztják, amit adjon is az isten,
Mert nem vagyok mai legény a világban,
De kicsiny mását sem láttam gonoszságban."
Öreg szülőimet ekkép vigasztalák,
Szegény jó anyámmal fölfordult a világ,
Ráborúlt fejjel az ágy szélére, s ottan
Elveszett fiáért sírt szíveszakadtan.
Édesapám csak egy-két könnyet hullatott,
De azután annál többet káromkodott,
Kicifrázta, mint a szűcs a remek-bundát,
S kegyetlen haraggal im e szókat mondá:
"Hogy tiszta nevemnek ilyen foltja vagyon!
Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon!"
Híre ment e szónak, hozzám is elére,
Nem is tettem lábam apám küszöbére,
Mert nagyon jól voltam én annak tudója,
Hogy igéreteit ő híven lerója.
Kedvem kerekedett beszólni sok ízben
Öregeimhez, de biz én be se' néztem,
Csak akkor, hogy már megleltem a valamit,
Megleltem, megleltem, két ország tudja: mit.
Tudnivaló dolog, hogy nem lőtt meg apám,
Mikor azután az ajtót rájok nyitám;
Oly örűlt, hogy a szíve is fájt bele,
Sohasem volt szívvel így teli kebele,
S bezeg, nem mondja most, mint egykoron tevé,
Bezeg nem mondja, hogy beszennyeztem nevét.
Hát a jó szomszédok? ők most ezt beszélik:
"Mondtam, szomszéd uram, mondtam én mindétig,
Ne bántsa a fiát, a szerencse fordul,
Derék ember válik abbul a Sándorbul!"
Petőfi Sándor
Pest, 1847. június 14 - 30.
*
Népirtás
Vedd el a nemzet nyelvét,
s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt:
nyom nélkül elenyészik - beleolvad,
belehal az őt környező népek tengerébe.
(Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv)
*
Hitehagyás
Amit erőszakkal vesznek el tőled,
Azt a szerencse forgandósága hamar visszaadhatja,
De amiről önként mondasz le, azt bajos visszaszerezni…
Istenfélelem, honismeret, családszeretet, szabad sajtó…
*
Heroikus pótcselekvés
Nem inkább komikus, mint tragikus,
Ha a hátad mögött volt az a kincs/Isten,
Amiért te többször megkerülted az egész földet?
*
Protekció
Az egyik vizsgázónak elég annyit tudnia,
hogy körülbelül melyek évezredben élt Rákóczi,
a másiknak név szerint kell felsorolnia a kurucokat…
*
Veremben
Beleestél a verembe,
De fel se fogod, hogy hol vagy,
Vagy megpróbálod lakályossá tenni,
Vagy megmagyarázod, hogy ez a te sorsod,
Vagy mindenkit be akarsz oda csalogatni
Vagy mindenkit utálsz, aki kint van,
Vagy rosszul kérsz-követelsz segítséget,
Vagy berántod magadhoz, kezébe harapsz…
*
Őrült
"Az őrültség nem más,
mint ugyanazt tenni újra és újra,
és várni, hogy az eredmény más legyen."
(Albert Einstein)
*
Hülye
"Mindenki egy zseni.
De ha egy halat az alapján ítélsz meg,
hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz,
abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye."
(Albert Einstein)
*
Laissez faire
A lovak közé dobott gyeplő
(Csináljátok, ahogy tudjátok,
én nem avatkozom már közbe)
*
Megtizedelés
A katonai fegyelem erősítésének módja
Vagy a kollektív büntetés egyik formája,
(ha pl. nem adja ki egy civil falu a partizánt)
Avagy hogyan gyakoroljunk elrettentő hatást.
*
Justizmord
Halálbüntetés téves bírói ítélet alapján.
Súlyos bírói tévedés a vádlott rovására;
ártatlannak bizonyuló ember elítélése.
(tévedés: feltételezve a jóhiszeműséget)
A halottat már nem lehet feltámasztani
*
Perfekcionizmus
Mire mindent tökéletesre beállítanál,
A székedet és az asztalt, a monitort, a klaviatúrát,
A fényviszonyokat, a háttér hangulat zenét, és a többit,
A kávét, a pipát, a betűtípust-méretet, a tipográfiát stb.,
Addigra már el is felejted, hogy mit akartál bepötyögni…
(s ezt ráfogod a transzállapotból kizökkentő kutyaugatásra)
*
Csempészáru
Amit éppen nem lehet kapni
Amit nálunk csak drágán árulnak
Amit amúgy – nagyon - megvámolnának
Amit nálunk tilt a törvény árulni/fogyasztani
(s az emberi lelemények a ~ elrejtésére, álcázására)
*
A nyuggerezés
a bűnbakképzés
ismert lélektana alapján és logikája mentén alakult ki.
Egy társadalmi csoport,
ami elég nagy ahhoz,
hogy szem előtt legyen,
és kellemetlen is tud lenni a többi csoport számára,
viszont gyenge ahhoz,
hogy ténylegesen megvédje magát,
ideális bűnbak.
A nagyvállalkozók, médiacézárok vagy épp a bankárok
túl távoliak, elérhetetlenek és erősek.
Nem botlunk beléjük minden nap.
Az olyan elvont fogalmakról,
mint „nemzetközi nagytőke”
meg már ne is beszéljünk.
A nyugger azonban ott idegesít
a buszon, metrón, villamoson, utcán,
boltban, orvosnál, hivatalban.
Lényegében ugyanezért jobb a cigány a zsidónál,
a zsidó meg a szabadkőművesnél egy széljobber számára.
De hasonló a szerepe a politikusnak is
az össztársadalom számára:
ő a köpőcsésze, rá lehet fröcsögni.
Ő az, aki elviszi a balhét.
Ezért alkalmazzák, ezért fizetik,
szemben a mögötte álló nagytőkéssel.
A nyuggert viszont
nem fizetik ezért, csak felhasználják erre.
*
Életphilosophia.
Minthogy mostan a legjobb rend Egymással beszélni per kend, Tudós, avagy tudatlan szent Ide hallgasson tehát kend. Hogy ha már egyszer odabent A kályhapadon ülhet kend: Mást, a ki még meg nem pihent Oda se is eresszen kend, Jól megnagyságoljon mindent, A kit nagy urnak talál kend, Annak kiabáljon éljent, Kitől maga is élhet kend. Hogyha nagy ur egyet füllent Azt igaznak esküdje kend; Ha igazat mond a jöttment, Az ellen tiltakozzék kend; Ha valaki van odafent, Annak szekerét tolja kend; De ha alá felé menend, Hagyja szépen gurulni kend, Hogy légyen minden bajtól ment! Az erősebbel tartson kend, Ha pedig megszorítják kent: Fordítsa jobbra a köpenyt, Igy még nagyraviheti kend.
Jókai Mór
*
*
Szakítás
Miből készült az anyag,
melyet elszakítanak az emberek, mikor "szakítanak"?
A magyar nyelv szavai pontosak, érzékletesek;
belső és jelképes értelmükre érdemes mindig odafigyelni;
tehát; két ember elválik egymástól, "szakítanak",
s e pillanatokban csakugyan elszakad
valamilyen finom huzal, fonál,
érzésből, vonzalomból, ingerből, kíváncsiságból,
szomorúságból, vágyból szőtt... asztrálszövet,
mely eddig együtt tartotta őket.
Elszakadt, mert szakítottak,
s most már nem tartja őket...
Valahogy így szakadt el a Föld a Naptól,
a Gondolat az Érzéstől s a végén Jancsi, Juliskától.
Most bámulnak az égre, s azt hiszik, a szakítás magányügy.
De ilyenkor a világűrben is történik valami.
Márai Sándor
*
A pénzbehajtó
Klasszikus bohózat.
https://www.youtube.com/watch?v=gGibVf1vvY4
*
Sztárcsináló
Négy, öt, hat…
https://www.youtube.com/watch?v=K6ImmCxakxo
*
Buzulás
A fele – se – tréfa
A homoszexualitás vicc…
Ezt sokáig üldözték, tiltották,
majd megengedték, szinte már támogatják,
azt is megéljük majd, hogy lassan kötelező lesz…
*
Rossz evés
Nem tudod, mit eszel
Versenyezve kell falnod
Megtömnek, mint egy libát
Levágtad az aranyat tojó tyúkot
Ha te eszel, nem jut a gyereknek
Kinézik a szádból a falatokat
Gyanakodhatsz, lehet: megmérgeznek
Lökdösnek és rángatják alólad a széket
Beleköpnek a levesedbe
Csizma van az asztalon
Elsózott, odakozmált az étel
Ugyanazt eszed már hetek óta
Nem tudod, hogy mennyi lesz majd a számla
Nem hívott vendég, szegény rokon vagy
Azt kapod, amit az urak meghagynak
Mindenből kapsz, de moslék formájában
Megromlott nyáron a húsleves és bűzlik
Jéghidegben nyalogathatod a fagyott krumplit
Csak a kedvenced eheted minden nap, éveken át
Azt kapod, amit legjobban utálsz, azt is elsózva
Rajtad gyakorol egy kezdő rossz háziasszony
Stb. stb.
*
Nem
értem jól
Nem magyarul beszél
Nem értek idegen nyelven
Nem értek a szaktárgyhoz
Túl modern nekem ez a költő
Túl sok idegen szót használsz
Tolvajnyelven beszél – argóban
Stb.
*
Nem
hallom jól
Rosszul artikulálsz
Túl messze vagy tőlem
Nagy az alapzaj, süvít a szél
Dadogsz, hadarsz, motyogsz
Be van dugva mindkét fülem
Mintha operaáriát énekelnél…
Stb.
*
Nem tudom,
az életemet hol rontottam én el
Nem tudom, az életemet hol rontottam én el, Gyógyítgatom a szívemet a cigány zenével. Elhúzatom halkan csendben, Hogy ebbe a szerelembe Bele lehet halni, Ne hagyjál a legszebb nyárban engem elhervadni. Nyári este panaszkodom a csillagos égnek. Hogyha engem nem szeretsz már, én minek is éljek. Te vagy az én legszebb álmom, Te vagy az én boldogságom, Szeretlek a sírig, Síromon a legszebb virág csak te néked nyílik. Úgy fogok én meghalni is,mint ahogyan éltem. Akkor is csak cigány húzza, akkor se lesz pénzem. |:Csak egy valaki jár utánam talpig fekete ruhában az gyászol meg engem. Az elrontott életemet számon Tőle kérem.:|
https://www.youtube.com/watch?v=ixYygUrBG7U
*
Arányérzék
Sótlan-elsózott étel
Legyetek a Föld sója!
Keserű vagy túl édes kávé
Kevés, elég, sok zsír a kenyéren
Mennyi só, bors, paprika kell az ételbe/életbe
Humor és játék nélküli élet - frivol életművészkedés
*
Vét – vétek – vétség
Nem vét kevesebbet, a ki sokkal vét.
A ki vétett, pirul.
Ha mennyit vétünk, annyit mennykövezne,
a tágas égben egy mennykő sem lenne.
Sokakat senki sem emlegetne, ha nem vétettek volna.
Senki sincs vétek nélkül.
Első vétek bocsánatot érdemel.
Latin: Venia primum experienti.
Sok a vétek, hol sok a törvény.
Lélekre aszott vétket nehéz levakarni.
Mi egynek vétek, másnak sem erkölcs.
A kis vétek otthon tömérdek nagy ott kinn.
Minden vétek talál magának mentséget.
Nem vétek, a mi bemegy, hanem a mi kijő.
Maga vétkét másra tolja.
*
Égnek áll a hajam
Feláll az ember hajaszála.
Azaz borzasztó, irtóztató.
Például:
feláll az ember hajaszála,
midőn olvassa, minő kegyetlenséggel folyt
a két szomszéd nép közt egymás marczonglása.
E.J.
*
Új házasság
Az özvegy Kohn-né panaszkodik a rabbinak,
hogy nagyon egyedül érzi magát.
Azt mondja a rabbi:
- Menj újra férjhez!
Ajánlok egy nagyon rendes zsidó férfit,
aki nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik...
- Na jó, de akkor mit fogok én megtiltani neki?
*
Kölcsön
Régi kölcsön sem ajándék.
Ne kérd kölcsön, a mit otthon találsz.
Kölcsönt kölcsönnel. /kölcsönért.
Nem kér kölcsön
Egy két kölcsönért nem megy a szomszédba.
Nincs rosszabb, mint a kölcsön.
Ha ellenséget akarsz szerezni, adj kölcsön.
*
Kölcsön
Kohn kölcsön akar kérni Grüntől:
- Barátom, tudsz nekem adni egy ezrest?
- Hisz' nincs is nálam 1000 forint, csak 800.
- Nem baj, a maradék 200-at majd később megadod.
*
Kezes
Kezes, fizess.
Kezes fizess, vagy ügess.
Ha veszni akarsz, légy kezes másért.
Légy kezes másért, ha veszned kell.
Ha veszni akarsz, vállalj kezességet.
Légy kezes másért és a kötél a nyakadban van.
Ott hagyta az ágyban a kezest. (Belecsúnyított.)
*
SZOMORÚ ÉJ
Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,
Mert gondomat el nem altathatom.
Mi fog történni vélem s a hazával?
E kettős kérdés tépi lelkemet.
Ah, nem érem be a magam bajával,
Még te is gyötresz, hazaszeretet!
Ez hát a költő sorsa, mindig ez,
Hogy örök vészű tengeren evez?
S mit ér, ha őt a haragos habokból
Mentő sajkával partra is tevék,
Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,
Kik ott maradtak a hajóba’ még?
Apám, apám, mért is taníttatál,
Miért az eke mellett nem hagyál?
A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;
Ha fölnyitod, megkapja szívedet,
És fölvisz a legragyogóbb csillagra,
De le nem hoz... a magasból levet.
Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.
A napvilágtól szemed fénye vész.
Nem így a könyvvel; oly világ van ebben,
Mely erősíti még szemeidet,
S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben
Tünik föl, hogyha távol nézheted.
Miért tanultam? mért nem maradék
Földmívelő, aminek szánt az ég?
Nem tölteném most kínos virrasztással
A végtelenbe nyúló éjszakát;
Lelkem fölött az álom víg dallással
Madár módjára ringatná magát.
Volnék földmíves, vagy volnék juhász!
Ki messze, kint a pusztákon tanyáz,
S mig ellegelget kolompolva nyája,
Ő hűs bokorba vészi bé magát,
S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja
Saját kedvéért a kis furulyát.
Vasárnap tisztát venni hazajár,
Hol a szerelmes lyányka várja már.
A lyányka jó, friss, szereti a dolgot,
S oly szép, mint a megszületett tavasz;
Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,
Hiszi tehát, hogy a világ is az.
Pest, 1847. január
|