Férfiszívért is küzdöttek az újkori párbajozók

2013. február 8.

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=38353&pIdx=4

Az újkori, de középkori hagyományokból táplálkozó felfogás szerint a becsület nem lehet alku tárgya: vagy sértetlenül birtokolja valaki, vagy örökre elveszti. A párbaj tétje óriási volt: azt kellett demonstrálni, hogy az illető a becsületén ejtett folt miatt akár életének kockáztatásával is hajlandó fegyvert fogni. A párbaj (duellum) két (esetleg több) személy kölcsönös megegyezésén alapuló küzdelem volt, amelyet a 17-18. század folyamán hosszú, egyenes, kétélű karddal vagy vívótőrrel folytattak, de már az 1700-as évek végén megjelentek a pisztolyok, amelyek a 19. században a párbajok szinte kizárólagos kellékei lettek. A párbajokat a 17. századtól kezdve a legtöbb európai országban büntették; Magyarországon sem volt másképp, 1752-ben Mária Terézia császári nyílt parancsban rendelte el, hogy fegyvert bosszúból senki ellen nem lehet fogni.

Puskin

Már-már notóriusan védte becsületét a modern orosz irodalom megteremtőjének tartott Alekszandr Szergejevics Puskin, aki rövid élete (Puskin 37 éves korában távozott az élők sorából) során összesen 29 párbajt vívott vélt vagy valós ellenfeleivel. 1837-ben a magát egyre nagyobb adósságokba verő költő szépséges, de kétes hírű felesége, Natalja Goncsarova becsületét védve keveredett párbajba egy Franciaországból menekült holland diplomata léhűtő fiával, bizonyos Georges-Charles de Heeckeren d'Anthès-val, aki rágalmakat terjesztett az asszonyról, illetve kettejük kibontakozó románcáról. A kor „erkölcseinek” megfelelve Puskin pisztolypárbajra hívta a kalandort, aki 1837. február 8-án halálosan megsebesítette a költőt; Puskin két nappal később belehalt sérüléseibe.

Hamilton

Az Egyesült Államok első pénzügyminisztere, az alapító atya Alexander Hamilton és Aaron Burr alelnök hosszú éveken át tartó ellenségeskedése az 1804-es New York-i kormányzóválasztáson csúcsosodott ki. Az elkerülhetetlen párbajra 1804. július 11-én került sor a New Jersey állambeli Weehawknben. Burr azzal hívta ki párbajra Hamiltont, hogy becsületsértő kijelentést tett rá a kampány során.

Hamiltont a csípőjén találta el kihívójának golyója és másnap belehalt sérülésébe, de előtte a halálos ágyán még megbocsátott Burrnak. Az amerikai történelem leghíresebb párbajának tartott küzdelem után gyilkosság címén vádat emeltek Burr ellen. Perre azonban nem került sor, Burr 1805-ig zavartalanul elláthatta az alelnöki tisztséget Thomas Jefferson elnök mellett.

Nők

Minden idők egyik legismertebb női párbaja zajlott le Isabella de Carazzi és Diambra de Pettinella között, amelynek „tétje” a 16. századi Nápoly leghíresebb agglegénye, Fabio de Zeresola szívének meghódítása volt. Az ismeretlen kimenetelű párbajt egy spanyol festő, Jose de Riberta vitte vászonra 1636-ban Duelo de Mujeres (Női párbaj) címen.

Habár a viták ilyetén elrendezését hagyományosan a katonaviselt férfiakhoz szokás kötni, jó néhány példát találunk a történelemben, amikor a nők párbajjal intézték el egymás közt becsületügyüket. Elsősorban a francia nemes asszonyok párbajoztak sokat, közülük is kiemelkedik De Nessle márkinő és Van Polignac grófnő küzdelme, ők Richelieu herceg kegyeiért rántottak fegyvert, valamint Éon de Beaumont, XV. Lajos korának egyik legfélelmetesebb párbajvívója.

Manet

Majdnem egy nyúlfarknyi kritika tette tönkre Édouard Manet francia festő és Louis Edmond Duranty műkritikus életre szóló barátságát. A realizmus és az impresszionizmus határát jelentő korszak egyik legnagyobb alakjának tartott művész olyannyira felháborodott barátjának két, festményéről írt műbírálatán, hogy úgy döntött, párbajjal vesz elégtételt az őt ért hallatlan sérelmekért. A zaklatott Manet beviharzott a párizsi Café Guerbois-ba, arcul csapta Duranty-t, majd felszólította, hogy álljon ki vele párbajozni.

A rendőrségi feljegyzések szerint a két férfi 1870. február 23-án rántott kardot a Saint-Germain-i erdőben, ahol Manet segédje egy igazi „nagyágyú”, az író Émile Zola volt. A két jóbarát akkora vehemenciával csapott össze, hogy kardjuk egyből elgörbült, így a párbaj meglehetősen hamar véget ért; miután Manet megszúrta Duranty-t jobb melle fölött, a festő kijelentette, hogy becsületét ezzel visszaszerezte. A kis intermezzo végül szerencsésen zárult, a felek hamarosan már együtt lakmároztak a Guerbois-ban.

Cervantes

Kalandos élet jutott Miguel de Cervantesnek. A spanyol regény- és drámaíró gyermekkorában vándoréletet élt, később a katonai pályát választotta, harcolt Lepantónál (1571), ahol elveszítette fél karját, török fogságba esett, és rabszolgaként Algírba került (1575-1580). Madridba való visszatérése után, a Győzhetetlen Armada ellátásával megbízott élelmezési felügyelő lett. Visszaélésekkel vádolták, ezért kiközösítették és bebörtönözték. Szabadulása után adóellenőr lett, s követte III. Fülöp udvarát. Gondjai, s talán a divatjamúlt eszmékhez való ragaszkodása révén alkotta meg Don Quijote figuráját.

Bár korántsem bizonyított, sokan Cervantes Kasztíliából való távozásának okát egy párbajban látják. A spanyol írófejedelem 1569-ben küzdött meg Antonio Sigurával, akit súlyosan megsebesített. Cervantes az igazságszolgáltatás elől menekülni kényszerült, s tíz éven át nem is térhetett haza Spanyolországba.

Johnson

Kegyetlenség, féktelen ivászatok, vitriolba mártott toll: az angol drámaíró, költő és színész, Ben Johnson kétes hírnévnek örvendett életében. Shakespeare kortársaként hatalmas olvasótáborra tett szert, de életműve még a 20. századi angol költőkre és írókra is nagy hatással volt. A "rosszfiú" imázs bélyege 1598-ban, a Gabriel Spenser ellen vívott párbaja során vált végleg letörölhetetlenné. Johnson meggyilkolta ellenfelét, a színész Spensert, botrányos műve, a végül betiltott The Isle of Dogs egyik szereplőjét, amiért emberöléssel vádolták meg. Johnson végül bevallotta tettét, börtönbe azonban az egyház közbenjárásának (Privilegium clericale) köszönhetően végül nem kellett vonulnia.

Magyarok

Az európai országok többségéhez hasonlóan Magyarországon is büntette a törvény a magánhatalom általi párviadalokat, más néven párbajokat. 1752-ben Mária Terézia császári nyílt parancsban rendelkezett a párbajokról. A törvény értelmében fegyvert bosszúból senki ellen nem lehetett fogni, a közhatóságnál kellett elégtételt keresni.

A tiltó határozatnak nem volt sok foganatja: a párbajokat büntető passzusokat sem a hatóságok, sem a társadalom nem vette komolyan. Jósika Miklós író sem, aki 18 éves korában, erdélyi utazása során vívott párbajt, amely során arcán egy életre szóló sebet szerzett. Jókai Mór kétszer párbajozott életében, mint szerkesztő: Bulyovszky Gyulával karddal, Pulszky Ferenccel pedig pisztollyal. Szintén becsületbeli ügyből rántott fegyvert a 33 évesen elhunyt Dessewffy Aurél, a reformkori országgyűlési képviselője, Irinyi József, az "árvízi hajós", Wesselényi Miklós, vagy éppen Bolyai János matematikus.