NAGY JENCIKLOPÉDIA
ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT ABC
A szellemi, testi-lelki hideg-meleg háborúzók
Álbarátok és belső-külső ellenségek fel-nem-ismerése
A másnak jó vagy rossz szándékkal ártók magasiskolája
I.
Ábrányi Emil
NE SÉRTSD MEG... Ne sértsd meg azt, akit szeretsz! Egy durva szó elég, Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd Szerelme szép egét!... Borúlt ég újra földerűl, Hint még szebb sugarat... Ez gyöngédebb ég: itt a folt Örökké megmarad! Egy szó elég!... És húnyni kezd A régi, tiszta fény. Mélyebb sebet vág, mint a tőr, A nő nemes szivén!... Átérzi lelked bánatát, Vidáman hal meg érted, - De bús kétségben csügged el, Ha egy rossz szóval sérted! Ne félj! Nem hal meg a madár Ha szárnyait megtörték. A pillangó tovább röpűl, Bár fényporát letörléd. Tovább él a szerelem is Mert mindennél nagyobb, - De többé nem száll ég felé, És többé nem ragyog!...
*
0.
Feltevés
Az emberek
A legnagyobb jószándékkal
többet ártottak szeretteiknek,
mint a sunyi álbarátok és ellenségek
(A pokolra vezető utat kövezték szorgalmasan…)
De egy fel nem ismert, bizalmadba fogadott álbarát is
Nagyságrenddel több kárt okoz, mint az esküdt ellenség
Barátaim megölelének...
Szivökhöz nyomták szívemet;
Bennem mi boldog volt a lélek!...
Később tudám meg: mért öleltenek? -
Azt tapogatták, míg öleltek:
Hol van legfájóbb része e kebelnek?
Hogy gyilkukat majd odadöfjék...
És odadöfték!
Petőfi Sándor
1.
Időtényező
Helyrehozhatóságok
Pl. olyannak mondasz félreérthető,
vagy egyenesen durva, bántó szavakat,
akivel legközelebb csak évek múlva találkozol,
s addig nincs alkalom tisztázni, helyesbíteni stb. -
addig nem is próbálod gyógyítani a lelkén ütött sebet…
2.
Árnyékbokszoló
Mindenfelé üt-vág,
Nem nézi, nem láthatja kit és hol ér az ütés
Hátha így csak eltalálja azt az egy ellenséget is
(Igaz, beszerez közben még hozzá pár újat is…)
3.
Bűnbak
Nincs bátorság az önvizsgálatra,
helyette intenzíven bűnbakot keres,
akire minden bűnt rá lehet olvasni,
majd mehet minden tovább a rossz vágányon…
4.
Dicsérve szidni
Megdicsérem a fiam,
„bezzeg ő milyen mintaférj!”
hogy egy mozdulattal egyből lehúzzam a férjem!
5.
Veszíteni tudni kellene
Ha nem nyersz, sértegeted a győztest?
Ha vesztésre állsz, felállsz s elvonulsz?
Elrontod a másik játékörömét is
Nem fair play az, amit te játszol
Nemtelen eszközöket is bevetsz
Játék előtt/közben lélektani hadviselés
Annak drukkol(tat)sz, hogy az ellen hibázzon
Stb.
6.
Rossz végletek
Élelmes vagy élhetetlen
1.
Pofátlanul visszaélsz a vendégjoggal
Kínálás nélkül a legjobb falatokat eszed el előlük
Mindenbe belepiszkálsz/kóstolsz, majd otthagyod,
Ócsárolod azt az ételt, amit amúgy jóízűen eszel
A zsebeidet is tömöd, de be is csomagoltatsz stb. stb.
2.
Annyira „jólnevelt” vagy,
vagy inkább szemérmes, gátlásos,
aki nem szeretne élelmesnek látszani,
hogy hiába kínálnak meg egyszer a finomsággal,
nem fogadod el.
Mivel ezt többet nem ismétlik,
te meg röstellsz nyíltan, expressis verbis kérni,
ezért nemcsak éhen maradsz,
de neheztelsz vendéglátódra és rossz hírét költöd
7.
Hebrencs
Repül a nehéz kő,
ki tudja, hol áll meg,
s kit hogyan talál meg…
A kimondott szó kőgörgeteget
nehéz, sőt lehetetlen már visszaszívni…
8.
Ugatni/harapni
Kis és nagy lelepleződés
Bajban vannak a kutyák, ha elfogy a kerítés,
Pedig előtte azt morogták: ha elkaplak, bekaplak…
Bajban vagyunk mi is, amikor itt a világháló kerítés
Most kiderül, hogy sokon élvezik a névtelen beszólást,
Az álnevek mögött bujkálást, a fedezékből rágalmazást,
Aki amúgy nem mernek kiállni nyílszíni nemes vitára…
9.
Kezdő
Nem lehet elég korán kezdeni…
Ki az, aki önként beköpi az osztálytársát?
Ki az, aki vállalja, hogy felírja a táblára a rosszakat?
Ki az, aki stréberként nyalizik a tanár bácsinak/néninek?
10.
Hólabda-effektus
Eldobod a rossz kívánság hógolyót,
S mire visszatér hozzád, már elsöprő lavina,
Ami téged is menthetetlenül maga alá temet
11.
Rontó Pál
Közösségi ember vagy
Nem akarsz kilógni a sorból,
Ha neked rossz kedved van,
Akkor igyekszel: mindenkiét elrontod
Mindenkit próbálsz lehúzni a szintedre…
12.
A sivatagban
vergődik valaki oázist keresve,
De előbb csak olyant talál, ahol csak nyakkendő van,
Mire elvonszolja magát egy olyanba, ahol minden van,
Akkor hiába van a szomj- és éhhalál szélén,
Nyakkendő nélkül oda szigorúan tilos belépni,
És te nem könyörülsz: a szabály az szabály…!?
13.
Magándetektív
Már régen rossz, ha…
Kihallgatod feleséged beszélgetését,
Beleolvasol leveleibe, drótpostájába,
A zsebében kotorászol, naplóját vizslatod,
Leselkedsz, kémkedsz, nyomozol utána,
Próbálod leitatva faggatni, álmában kihallgatni…
14.
Büntethetetlen
Elkövető - haszonélvező
Ha pl. kisgyereket vagy beszámíthatatlant,
Akit most vagy soha nem lehet felelősségre vonni,
Őt használod fel. hogy bűnös úton valamit megtegyen
(és te, az értelmi szerző/haszonélvező mosnád a kezeidet)
15.
Az ördög bibliája
Szerencsejátékosok szerencsétlensége
Szenvedélybetegek – póker, makaó, ulti, tarokk
Elkártyázott vagyonok és becsületbeli adósságok
Ha nem profi/csaló, hamiskártyás, akkor tuti veszt
(az előbbi meg a lelkét, de olykor a szabadságát is…)
Az utóbbi meg „tisztességtudóan főbe lövi magát,
maga után romot, nincstelen csonka családot hagyva…
16.
Unalom
Dögunalom
A fertőző ásítás
Megunt, eldobott szerető
Unaloműzés gyanánt gonoszat játszó
Az unalom, semmittevés: az ördög párnája
17.
Veszélyes sugárzás
A boldog ember sugárzó,
De a boldogtalanság is fertőző
(mint ahogy az unalom és az ásítás)
Egy bolond, egy boldogtalan százat csinál…
18.
„Jó” anyák
Jószándékkal kövezett út a pokolba
Ahogy pl. egy édesanya elrontja egykéjét,
Érzelmileg zsarolva, jól magához láncolva,
A felnőtté válástól amúgy is rettegőt infantilizálva
19.
Bedőlsz…
Zavar – zavarkeltő
Zavargások és a zavarosban halászók
Pl. amikor műbalhét csinál a zsebes bűntársa,
Hogy elterelje figyelmed, s ne védd az értékeidet
20.
Kollektív felelőtlenség
1. Egyedül nem mernéd a nőt megerőszakolni,
De az alkoholtól és a csürhédtől „felbátorodsz”,
Ill. nem mersz kimaradni, nehogy kiközösítsenek,
S így – vonakodva/begerjedve - te is beállsz a sorba,
Hogy imigyen enyhíts szexuális nyomorodon..
2. Parancsra tettem!
Mindenki ezt tette – tette volna az én helyemben!
És csak egy voltam a kivégzőosztagban sok között,
S lehet, hogy nem is az én golyómtól vesztette életét…
21.
Mekk mester
A szorgos kontár
Mint aki buzgón nekilát,
Hogy a szálfából mestergerendát faragjon.
De elrontja, s így már kapanyelet próbálna,
De azt is elbaltázza, s örül a fogpiszkálónak is
(de nem az, aki ezt a munkát megrendelte tőle)
22.
Önfelmentő támadás
Nincs nagyobb személyes kihívás
Mint amikor velünk hasonló helyzetű
Vagy pláne nálunk rosszabb sorsú ember
Elégedetten, lelki békében, teljes örömben él -
Megzavarja önáltató magyarázkodásunkat,
Hogy miért is nem vagyok/lehetek én boldog...
Sokszor az az első reakciónk, hogy kétségbe vonjuk:
"Nem hitelesített ez a világszám!"
S minden szellemi kapacitásunk és lelki erőnk bevetve
Megpróbáljuk bepiszkítani, bemocskolni, hitelteleníteni
23.
Logika
Valakit megbántottál,
de nem kérted bocsánatát,
Így most azért neheztelsz rá,
mert a bűnösségedre emlékeztet,
egyre jobban és jobban haragszol rá,
és legvégül kígyót-békát kiabálsz róla…
24.
Hála és hálátlanság
Aki csak akkor tesz jót, ha rögtön plakátos hálát kap.
Aki hálátlan a jótevőjével - esetleg a jóért még rosszal is fizet,
Így többi segítségre rászoruló embertársával is rosszat tesz,
Mert ez jó eséllyel csökkenti a illetőben az adakozási kedvet…
*
A húgomat a bánat eljegyezte,
A húgomat a bánat eljegyezte, és most csak ül, szelíden, csöndben ül virágai közt, mindig egyedül. Ő is virág. Hervadt virág a lelke. A húgomat a bánat eljegyezte.
Az ablakunk mellett csak vár szegény, a szenvedés hajol szíve fölé, s ha rózsa nyílik ki, nem az övé.
Csöndes, komoly hajfürtje a fején szegényesen busong - fakulva s árván - mint holt leányé, a koporsópárnán.
És néz. Szelíden, békült, tiszta szemmel. Zokogni nem tud és nevetni nem mer. De, hogyha nem lát a szobába senkit, és elmotoz, vagy ó szekrényeket nyit, siratja bús, koszorútlan fejét, és hogyha körülömli a setét, a könnye vén csipkék közt hulldogál, s a szíve, jaj, mint megrepedt pohár - gyémántpohár - babonásan csilingel, mert valaki játszott e tiszta szívvel, széttörte, s most olyan a sóhaja, hogy néha, ha az én szobámba téved, rémült imákat suttogok az éjnek s nem alszom el az éjszaka.
Ő meg csak nézi, hogy a kert alatt hogy éled újra szüntelen a nap - bús, sárga nap - s hogy száll a lomha este.
És vár. Mivel a bánat eljegyezte.
Kosztolányi Dezső
|