Akasszuk fel mindet?

Ügynökök, besúgók voltak, vannak, lesznek.
A konspiratív találkozóhelyeken hallott szóbeli információkról sem készült és készül minden esetben írásos anyag.
A teljes struktúra és igazság még soha nem derült ki.
Ezért hívják általában titkosszolgálatnak!

Felőlem akaszthatjuk mind de akárki is hozná manapság nyilvánosságra, nekem erőteljes kételyeim lennének a valódiságát illetően. Vagy elvesznek belőle adatokat vagy hozzátesznek hamisakat. Ezt a rendszerváltás környékén kellett volna amikor még nagy volt a kavarodás és nem voltak leosztva a lapok, megkötve a barátságok jobb és baloldal között.

A párton kívüli besúgó élete bonyolult volt, főleg, ha nem nagyvárosban élt. Úgy kellett találkoznia titkos helyeken a tartótisztjével, nehogy ismerőssel fusson össze. Sokkal egyszerűbb dolga volt a párttagnak. Feltűnés nélkül bármikor felkereshette irodájában a párttitkárt, folyamatosan tájékoztatva őt. A párttitkár pedig ugyan csak feltűnés nélkül megtehette ugyanezt egy magasabb szintű párttitkárnál, vagy elhárítótisztnél. A szemünk láttára nyüzsgött 832 ezer besúgó, s mi mégis egy töredéknyi réteg nyomában lihegünk több mint 26 éve. Hatékonyságból aláhúzott elégtelent érdemlünk!

Besúgók és áldozataik lassan egyaránt kihalnak. Addig jegeli a "rendszerváltó" hatalom a témát, amíg egyetlen érdekelt fél sem marad életben.

De a jegelők már az ő gyermekeik, unokáik, akik a besúgókból gazdagodhattak meg. Legalábbis államilag. Aki valóban saját szorgalmából, tehetségéből, az aligha lehetett besúgók ivadéka.

Szánalmas az egész ügynökügy reszelgetése, főleg a dossziék kimazsolázása után. Nem a beosztottak, hanem a hatalom készítette a paktumot, elkerülendő a felelősségre vonást.
Megy itt a számháború hetvenezer besúgóról, ugyanakkor a 800ezer pártelvtárs dörzsölgeti kezeit, főleg a fontosemberek közülük, mert ők voltak azok, akik a besúgó rendszert menedzselték, illetve mentorálták, ám most úgy akarják láttatni a dolgot, hogy a besúgók csináltak mindent. Szokás szerint a saját felelősség másokra kenése, beszédeiket is többes szám 3. személyben személyesítették meg. PB, KB, Központi Bizottság nem véletlenül titkosszervezeti tevékenysége volt a diktatúra motorja.
A még most is kiabálók a tolvaj kiált tolvajt effektus alapján lármázik, hátha ő kimarad a keresésből.

" történészszakmai szempontok alapján meghatározott majdnem teljes nyilvánosságnak vagyok a híve, lepleződjön le a bűnös rendszer minden mozgatója, az összes túlteljesítő – de megfontolandó, hogy biztosítsunk adatvédelmet azoknak, akik maguk is áldozatként nem okoztak bántódást soha, sehol, senkinek."

Azt kellene már megérteni végre, hogy "történészszakmai szempontok alapján meghatározott majdnem teljes nyilvánosság" helyett az összes ügynök és beszervezője nevének teljes listáját nyilvánosságra kell hozni, nem lehet kivételt tenni. Az iratok végén szerepelhet a hivatal véleménye: "áldozatként nem okoztak bántódást soha, sehol, senkinek". Így mindjárt más a dolog, de nem tűrhető el a kivételezés senkivel kapcsolatban sem. Csak ez lehet az egyetlen becsületes útja a múlttal való szembenézésnek.

Nekem volt egy egyetemi évfolyamtársam, aki halmozottan "hátrányos helyzetű" volt. (Nem részletezem, hogy ne lehessen felismerni. Én is az voltam, de kevésbé.) Ő még akkoriban - a 60-as évek derekán - elmondta nekem, hogy vigyázzak vele, mert ő aláírt, és jelentenie kell. Igyekszik úgy jelentéseket adni, hogy lehetőleg senkinek se ártson vele. Nem is vettem észre a környezetemben olyasmit, amit az ő jelentéseire lehetett volna visszavezetni. (Pedig volt tudomásom az egyetemen több kizárással járó esetről, amiben több gimnáziumi ismerősöm is érintett volt.) Kapcsolatunk később megszakadt, de nem hinném, hogy emiatt. Inkább ő távolodott el a baráti körünktől. (Bár az is elképzelhető, hogy pont ezért. Ő nem akart bajt hozni ránk.)

Magam részéről az "ügynöklisták" nyilvánosságra hozásával értek egyet.De azt tudom, hogy ami nyilvánosságra hozható, abba a hírszerzés(külföldi felderítés, katonai kémelhárítás) stb. már nem fér bele, azaz, eleve nem "MINDEN ÜGYNÖK" listája..Meg azt is tudom, hogy voltak aktaégetések a rendszerváltáskor a BM-ben, ergo, AMI VAN AZ NEM AZ ÜGYNÖKLISTA hanem annak csak valamilyen TÖREDÉKE:Meg azt is tudom, hogy az égetéstől függetlenül is voltak elrendelt megsemmisítések korábban, mert ez is szokásos, mindenhol, ahol ügynököket alkalmaznak(Nem hozzáértők számára, ha valakinek bírósági ítélet alapján törtlik a büntetett előéletét, annak bizony TÖRLIK!) Nekem nincs ötletem a JÓ MEGOLDÁSRA, de CSAKIS JÓ MEGOLDÁSSAL tartom helyesnek a listák nyilvánosságra hozását.KI KELL DOLGOZNIA MEGOLDÁS MÓDJÁT és azután nyilvánosságra hozni a listát..

No, akkor fussunk neki még egyszer. A kis szerencsétlen ügynökök adatai egyáltalán nem érdekesek, de ha mind a hetvenezer embert terítékre vennék, jó nagy kravaj lenne belőle. Viszont, az al- és főkolomposok adatai mindenki előtt ismertek. Őket bármikor elő lehetne venni, de ennek sem lenne sok értelme, csak szintén az indulatok felszítására lenne jó. Tehát, az összes ügynökiratot szépen fel kell máglyázni és meg kell gyújtani.

Van egy lényeges dolog, amit ugyan egy-két alkalommal (azt is csak valamikor '90. tájékán) megemlített az akkori kormánypárti kommunikáció, de azóta senki, és a feledés homálya fedte be. Arra gondolok, hogy egy MSzMP tagnak eleve kötelessége volt "informatikai szolgáltatást" nyújtani az általa látott-hallott, a mindennapi életben a saját környezetében tapasztalt jelenségekről. Az már az illető elvtárs habitusán múlott, hogy folyamatosan jelentett-e, esetleg azt is, hogy "most nincs mit jelentenem", vagy általa fontosnak ítélt konkrét történésekre korlátozta közlékenységét, esetleg elsumákolta az egészet. Nem tudom, hány embernek tűnt fel az a '90. utáni, MSzP-s körök által hangoztatott érvelés, hogy párttag eleve nem lehetett besúgó. Ez egy lángelméjű csúsztatás: persze, hogy nem. Ha a pártba lépés előtt az volt, a besugiból kiléptették; de a párttagsággal besúgóvá vált, bárki/bármi volt előtte. Miért nem hozzák nyilvánosságra a volt MSzMP tagok névsorát? Ezzel már 832 ezer besúgó nevét megtudnánk. Ezután már csak azok után kellene qtatni, akik soha nem voltak párttagok. Nemdebár? Dedebár!

Nem akasztani akarnak hanem az igazságot azok akik az ügynök listák nyilvánosságára hozását követelik. Ehhez jogunk van. Határozzuk a szennyes keteregetése után, hogy ki mennyire piszkos és kit kényszerítettek és ki volt az aki lelkesen tette tönkre honfitársa életét.
Ha ezt nem teszik meg akkor soha se mászik ki Magyarország a komunizmus mocsarából.

1. Szégyen, hogy 27 év után ez egyáltalán téma lehet. Ez megkérdőjelezi az egész rendszerváltozást, illetve a "rendszerváltó elit" alkalmasságát.
2. Csak az takargatja a dolgokat, akinek van takargatni valója. Az MSZP itt (is!) ér össze a Fidesszel. Az előbbire még kevésbé lehet haragudni, mert a 300 szavas szókincsű Horn elintézte azzal, hogy: Na és! De a Fidesz előadja magát, mint harcos antikommunista, amivel a saját választóit vizeli le.

Szánalmas az a nemzet, amelyik a kiskatonán akarja leverni a háborút, még ha önkéntes is volt, miközben az ellenség tisztjeinek kiemelt nyugdíjat ad és biztosítja, hogy háborgatásuk tabu. Az egyetlen egy Biszku volt olyan barom, hogy nagyra nyitotta a pofáját. Pedig szerintem alsó hangon 10%-kal csökkenne a XII. kerület lakossága, ha minden olyan szemétláda, akiről AZÉRT VAN NYILVÁNTARTÁS, MERT KONKRÉTAN ÁLLOMÁNYBAN VOLTAK, MINT ELNYOMÓK, KIEMELT TÁMOGATÁSSAL, HATALOMMAL, mind ki lenne lakoltatva a neki kiutalt, aztán olcsón megvett luxuslakásából. De mi nyálazzuk a gumicsontot huszonöt éve, hogy hogyan tudnánk fogást találni azon, akivel együtt kell sorbaállnunk. Nem mondom, a teljes rendcsinálás sem ellenemre való dolog, a kis szarjankókat is helyre lehetett volna tenni, és talán még egyes kútmérgezők, volt besúgók nem is vonultak le a közéleti térképről, és jó lenne súlyba vágni a pofájukat, de erről szerintem szó sem lehet, ha nem kezdjük el keményen feltárni a naponta sofőrrel bejáró, mások életével játszó, ma jómódú nyugdíjas bolsik kilétét, anyagi sikereiket, körülményeiket, jövedelmi helyzetüket, sőt, igenis a családjuk, gyerekeik sorsát is, akiket igenis meg lehet kérdezni, hogy hogyan viszonyulnak (mondjuk felügyelőbizottsági tagként, vezérigazgató-helyettesként, esetleg főorvosként a szülő bűneihez (így!).

De nem vagyok naív sem, az emberek a hozzájuk hasonlókba szeretnek belerúgni, marni, mert a nagyobb kutyáktól még akkor is félnek, ha azoknak már lóg a belük. Az emberek ilyenek. 
Plusz a békés átmenetbe bele van kódolva az, hogy ezeket a szarháziakat nem lehet vegzálni, mert akkor ők majd kiterítik a betlit, és még mindig meghökkentő szereplőkről rántják le a "leplet".
És még egy: nem kevés olyan exbesúgó van, aki a rendszerváltás után valamiféle felszabadultságtól hevítve azóta is túlkompenzál, nagyon markáns antikommunista, és eredetileg sem volt a rendszer híve, csak tkp. megerőszakolták. A cikk ilyen szempontból nagyon tanulságos elemeket tartalmaz. 
Mivel természetéből adódóan a besúgókat a rendszer nem a saját soraiból toborozta, és azok a rendszer bukása után sem a bukott rendszert sírták vissza, az egész ügynöktéma 26 éves lebegtetése, napirenden tartása, le nem zárása, de akár a lezárása is, szóval összességében az, hogy az ügynökök a téma és nem a tartótisztek stb., az a baloldali, rendszerörökös ellenzék elemi érdeke. Ezen egy nevet nem buktak és nem is bukhatnának soha.