Eugéniusz: Életminőség-vizsgálódások

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga - ABC

A földi pokol, vagy mennyei kor s hely

Írástudók bűnvallása/árulása – V.

Arany János

RENDÜLETLENÜL

Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

1.

Az első visszhangtalanság után már csak káromkodok, fütyörészek

Az embereket a divat egyenruháiba „kényszerítve” csúfítom el

Az embereket is első-, másod-, ill. Harmadosztályúakra osztom

Az emberi „agyat” lebutítom, az embert szellemileg leépítem

2.

Az emberiség „rossztevője” vagyok, mint filozófus fejedelem

Az emberiség a barátom, de te hiába kopogsz az ajtómon

Az emberiség jótevője lehetnék, vásári mutatványossá züllök

Az embert robotgéppé degradálom, mint az Utópia filozófus fejedelme

3.

Az én érdemem, ha felépül a beteg, ha nem, az balszerencse

Az én Keresztelő Jánosom jelmondata: ne szólj szám, nem fáj fejem

Az én liberalizmusom: magamnak mindent megengedek

Az én marxizmusom: a lóvé, a „lé” határozza meg a tudatot

4.

Az eszközből célt csinálok, a végcélt a ködbe veszejtem

Az érvelési hiányokat szofista logikai/retorikai fogásokkal pótolom

Az esküdtszék tizenkét dühös emberéből vagyok az egyik lelketlen

Az éter hullámhosszain sugárzom velem született és kiművelt pesszimizmusom

5.

Az hoz lázba, ha sikerül a fiakat apáik ellen fellázítani

Az idegeneknek katasztrófaturista programokat szervezek

Az idegen jószándékú vendéget saját terepemen jól félrevezetem

Az iskolának tanulok, halmozom végzettségeimet mint örök öreg diák

6.

Az orosztanulást tüntetően, a többit suttyomban szabotálom

Az orvosetikai vétségek állatorvosi lova vagyok: Mengele doktor

Az iskolát átalakítom kudarcgyártó, versenylótenyésztő istállóvá

Az isteni szikrából tüzet csiholok: de csak kicsit, nagy-nagy füsttel

7.

Az öntömjénfüst miatt nem látok tovább az orromnál

Az ördög patikájával betegítelek: a sátáni kikacagással

Az ördög rút pofáját angyali ábrázatra sminkelem, kozmetikázom

Az öröm írmagját is kiirtom a templomokban és az iskolákban

8.

Az örömhírt elhallgatom, a rossz hírt nagydobra verem

Az új kérdésekre is a régen egyszer bevált válaszokat adom

Az utca kisemberétől megszépítő messzeségbe távolodom

Az utcán riogatok: ha nem leszel Jehova tanúja, el vagy veszve…

9.

Az vagyok, aki mindig az erősebbnek ad igazat

Az vagyok, aki mindig mindent mindenkinél jobban tud

Az vagyok, aki önként és kéjjel gyűlöltet, nemcsak parancsra

Azért vagyok értékes, mert ritka szemétségekre vagyok képes

10.

Azon töröm a fejem, hogyan törhető meg mások akarata

Azt akarom tanítani vagy tanulni, amire születni kell

Azt kutatom, hogyan érhető el, hogy rémeket álmodjál

Bárki nótáját elhúzom, ha a homlokomra tapaszt egy bankót

11.

Bárkitől, bármikor, bármilyen kitüntetést elfogadok

Bármi áron hajhászom vagy gyártom az „óriási szenzációt”

Bárkiből – így akár magamból is – gyorsan hülyét csinálok

Bárkiről „bebizonyítom”, hogy a lelke mélyén igazából homoszexuális

12.

Bárminek túlhangsúlyozom előnyeit, s elkenem a hátrányait

Be nem avatkozó megfigyelő vagyok mintha csillagász lennék

Be nem vallott múltam csontváza a dolgozószobámban „bujkál”

Be tudom bizonyítani, hogy te igazából semmit sem tudsz (jól)

13.

Becsületbeli ügyekben jogot formálok az önbíráskodásra

Bekéredzkedek segíteni, majd átveszem a szellemi hatalmat

Bebizonyítom, hogy erre a világra nem érdemes gyereket szülni

Belefojtom a diákba a szót: elérem, hogy már kérdezni sem merjen…