|
NAGY JENCIKLOPÉDIA - XXI.
ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLAT - ABC
Oly rossz korban él(t)ünk és élhetünk
A romlás elemi, közép és magas fokozatai
A földi és égi pokol – VII.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
ELŐSZÓ
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.
Öröm - s reménytől reszketett a lég,
Megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?
Baracska, 1850-1851 telén, télutóján
1.
Minden ráérő lakószomszédod ellened hergelik, rád uszítják stb.!
Kikapcsolt villany és gáz, elzárt víz, elvágott telefon, antenna stb.!
Belerokkansz s elválsz, mire felépül házad, majd bagóért elárverezik
Még a betegségeidet sem tudod megszokni – önkényesen váltogatják
2.
Az anyaföld terméketlenné válik – kipusztulnak a kertek és istállók…
Nappal is csak félálomban, kábán, tompán benyugtatózva támolyogsz
Világ csúfjára női ruhába bujtatva kislánymunkát végezel a faludban
Szögesen ellentmondó elvárásoknak kellene egyszerre megfelelned
3.
Mesterségesen felhízlalva, felpuffasztva - majd kínzó fogyókúra jön
Senki nem vesz komolyan: hülyének néznek, mindent rád hagynak…
Egy szekta szirénszigetére csábított gyereke benne lát ellenséget…
Rajtad képzik ki a hivatásos krakélert, provokátort, beugratót…
4.
Minden áru, műtárgy selejt, ami bosszút áll: ráz, leszakad, bedöglik…
Senki nem köszön senkinek – te mindenkinek köszönsz, neked senki
Az emberiség jótevői szilenciumban, diliházban, öngyilkosságba...
A lelki élet nagy adok-kapok közelharc: mindenki ezer sebből vérzik!
5.
Oly kor, mikor az embert úgy elaljasítják, hogy önként, kéjjel öl…
A gyerekek kényszersorozva - illetve: Nyugaton a helyzet változatlan
Ellep a gyermek és női szájakból ömlő mocskos szavak szennyáradata
Senki se szólít - vagy csak gúny – neveden, sehol nem látnak szívesen
6.
Értelmi fogyatékosnak minősítenek és a „szocifogi”-ba zsuppolnak…
A sivár, ingerszegény tárgyi-emberi környezetben pusztul le a nép…
A puha diktatúrák pangásában sorvad el a szellemi elit gerince
Bárkit bármikor kiskorúsíthatnak, sorsáról véglegesen dönthetnek…
7.
Megutáltatják a kisgyermekekkel az olvasást-írást, a tanulást-vitát
Az önálló véleményalkotásnak már a kísérlete is súlyos bűntett…
Az jár a legkevésbé rosszul, aki eltitkolja tudását, képességét stb.
Minél súlyosabb a betegség, annál inkább stigmatizáló, szégyellni való
8.
Egy évig tilos fehérneműt váltani és mosakodáshoz vizet használni
Vagy parázson kell – vitustáncot –járni, vagy szűk cipőbe nyomorítva!
Gyártják a katasztrófahelyzeteket, ahol a tömeg pánikban menekül
A legelvetemültebb gazember tetteire büszkén köztiszteletben áll
9.
Az emberiség pótolhatatlan kulturális kincseiből rakott máglya ég…
A nyilvános kínvallatások és rafinált kegyetlenségű kivégzés cirkusza
Ha már nem ítélnek a társadalom hasznos tagjának: elfekvőbe raknak
Hogy „életben” maradhass: lefelé taposni kell társaidat a mocsárba…
10.
Összetörik a szemüveged – holtig vaksin tapogatsz és botorkálsz
Lakószobádban kikapcsolhatatlan „néprádió” bömböl agitprop dumát
Hozzátartozóval csak rácson át „beszélőn” érintkezhet – beszólnak…
A csecsemőt-kisgyereket a kutyák között nevelik fel „vademberré”
11.
Nincs kinek ellenállni: személytelen a Gonosz s arctalan mint a hóhér
Kínkeservesen fogant-kihordott-megszült csecsemőt kitépik kezéből
Újra s újra begurítják Erisz almáját: kikel a magva s dúl a rút viszály
Nincs élő társad - csak panoptikumfigura, fantomkép, kísértet, robot
12.
Isten halott, de legalábbis süket, vak, szeszélyes és korrupt…
Semmi sincs ingyen – a legkisebb szívességnek is pontos ára van
Naponként indulsz a bürokrácia útvesztőiben a packázó Hivatalhoz!
Döntened kell: melyik ujjad harapd meg – melyik gyereked áldozd fel
13.
Védtelenül ki vagy téve gusztustalan perverz szex’ zaklatásoknak…
Parancsra kell: „nevetni”, színlelni boldog szeretőt, „szívből énekelni”
Gépies tömegtermeléssel állítják elő a verseket, dalokat, filmeket…
Egyre több mindenre felgerjedő vágya nem elégülhet ki – kínzó hiány
|
