Payday Loans

Keresés

A legújabb

A szív és/vagy az ész politikája PDF Nyomtatás E-mail
2011. május 10. kedd, 14:35

batthyany_kormany

POLGÁRI SZÓZAT
KELET' NÉPÉHEZ 1841.



IRTA
KUTHY LAJOS.



Virtuti praevalet sapientia.




PESTEN,
Kiadta Heckenast Gusztáv.
1841.
Nyomtatta Landerer és Heckenast.


TARTALOM

ELSŐ FEJEZET.
Szív és ész.

I. Az ész' meghatározása.
II. Mi a' szív?
III. Párvonálok ész, és szív között.
IV. Szív, és ész, mint statusélet-erők.
V. Szív és ész, mint reform-elemek.

MÁSODIK FEJEZET.
Mellyik elem' uralma, minő eredményeket fejte ki az egyetemes status-történetekben?

I. Egyiptom.
II. Spanyolhon.
III. Anglia.
IV. Lengyelnép.
V. Északamerikai szövetséges statusok.
VI. Róma.

HARMADIK FEJEZET.
A' magyar nemzeti életben, mellyik elem gyakorolt túlnyomóságot, országszerkezete-
's történeteiből itélve?

I. Elő-jegyzetek.
II A' kiköltözés.
III. Árpád' kora.
IV. A' szeri alkotmány.
V. Sz. István' kora 's alkotmánya.
VI. Nemzetünk, a' különböző házbeli királyok alatt.
VI. Jegyzet a' későbbi időkről.

NEGYEDIK FEJEZET.
Minő helyzetben talált bennünket az újkor, 's jelesen az 1841. év, polgári álladalom',
anyagi élet' 's nemzeti jellem' és müveltség' tekintetében?

I. Polgári állodalmunk.
II. Anyagi körülményeink.
III. A' természeti jellem, erkölcsi élet 's müveltség
IV. Erkölcs és müveltség.
V. Észrevételek nemzetünk' helyzetéről, a' XIX. század' elején.
VI. Az 1840ki országgyülést követő korszükségek.
VII. Az izgatás' természetéről.
VIII. Kitérés Journalisticánk' felett.
IX. Nézetek gr. Széchenyi ,Kelet népe' czimü könyvének czélja és eredménye felett.
X. Néhány szó a' sajtónyilvánossági modorról.



MÉLTÓSÁGOS
NÉMETUJVÁRI GRÓF
BATTHYÁNY LAJOS
URNAK



HAZA' ÉS NEMZETISÉG' LEGLELKESB BARÁTJÁNAK;
'S A' FELSŐHÁZBAN A' POLGÁRI ERÉNY' ÉS NAGYSÁG'
EGYIK KÉPVISELŐJÉNEK


HÁLA' ÉS TISZTELET'
MÉLY ÉS ÖRÖK ÉRZETÉVEL.


ELSŐ FEJEZET.
Szív és ész.

I.
Az ész' meghatározása.

Az ész lelkünknek azon ereje, miszerint mindent, mit felfog, meghatározott czél' szempontjából tekint. Azért a' tárgy' vagy eszme' természetét, mellyet szemlél, vagy felölel, megkülönbözteti, felosztja, 's ha az alkatrészek' viszonyairól elmélkedik, minden egyes körülményt az egészre, mint itéleti központra viszen vissza, 's észrevételeit ahhoz képest határozza meg. És minthogy ezen visszavitelben itéleti okot keres, azaz okoskodik; az okot pedig ismét az idea' természetéből itéli meg: önként következik, hogy az ész okatlanúl vagy álokból mitsem tesz.

Nem akarom fárasztólag taglalni az ész, és értelem közötti különséget, miszerint az ész, minden dologban az ideákat fürkészi, köti össze, 's azoknak egyetemes egységét az ,isten'ben központosítja; az értelem pedig magán állva fog fel mindent; 's előtte különválvák a' szellem az anyagtól, vagy is az eszme a' tárgytól, a' tárgyak egymástól, úgy hogy azoknak nem általános összeköttetéseit, hanem saját viszonyait tekinti. Nem akarok az elmélő, és gyakorlati ész' természetéről értekezni; miszerint amaz észreveszi, 's megitéli a' mi van, ez pedig felfogja, 's belátja a' minek lenni kell. Nem akarom a' Kant' felséges, de nagy község' éleményevé soha nem válható okoskodásit felhozni: mert közvetlen czélom egyedül az, miként fogalmát adjam, minő jelentésben használom jelen-iratomban az észt.

Az ész' fogalmába ölelem az értelem' jelentését is. A' felfogó, itélő, és okoskodó tehetségek' összehangzó müködéseit, - mellyek szerint minden tény' kivitele, 's minden idea' megtestesitése körül, annak természete, eszköze, 's eredményei, a' czélhoz képest, mellyért a' tény, vagy eszme létesülni akar, rendeltetnek el, 's hajtatnak végre, - értem az ész alatt.



II.
Mi a' szív?

Elhagyva a' szív' állatmüvézeti jelentését, miszerint ereiben a' vérforgást élteti; annak ide tartozó második értelmét határozzuk meg, miszerint a' szív, érzés', érzelem', érzékenység', érzelgés' 's érzékiség' kutfeje. Igy véve a' SZIV, lelkünknek azon tehetsége, melly a' hatást, 's benyomásokat felfogja, öntudat' tárgyaivá' teszi, 's a' felvett benyomások' természetéhez képest bizonyos ösztönt idéz elő.

a) Érzésnek nevezem azon indulatokat, miknek okossági, erkölcsi, 's vallásos tárgyai vannak, 's olly tetteket feltételeznek, mik az emberiség' javát tárgyazzák; mint példáúl tudományszomj, honszeretet, részvét, barátság 's a' t.

b) Érzelemnek hivom azon kis körü; 's többnyire magunkra vitt indulatokat, mellyeknek czélját 's terjedelmét saját viszonyok határozzák el; mint teszem: a' becsületérzés, szerelem, 's a' t.

c) Érzékenység alatt értem, ha valaki nemes érzetekre hajlandó, ha a' tökély', és boldogság' eszméi iránt előszeretettel van; 's különösen, az erkölcs', és okosság' törvényeitől érdekeltetik; példáúl igaztalanság, visszaélés, s' a' t. boszantja; világmüveltség, közjó, erkölcsi fejlődés, 's a' t. pedig örömre hozza. - Az érzékenység emel ki az állatok' rendéből, ha az okosság' határain tulvágyni nem akar.

d) Érzelgésnek mondom azon tulnőtt, 's egyedárús indulatot, melly alaptárgyát gyáván, átadólag keresi. Vágyak után tétováz, a' jelent meddővé teszi, 's minden tényerőt elhigít; 's legyen az lelkesültség' hamvasztó lángja, vagy anyagi fertelmek' emésztő kanócza, egyiránt tenkbe viszi az észt, 's akaratot.

e) Érzékiség, midőn egyki hajlamainak annyira rabnyügébe engedi lelkét igázni, hogy minden cselekvési irányt szenvedélyektől feltételez. Az érzékiség tehát abban különbözik az érzelgéstől, hogy tényerőt nem öl, akaratot nem higít, sőt mind kettőt eleven ingerültségben tudja tartani, de indulat után osztja fel az életet, minden befolyása nélkül az észnek.

Azt hiszem, emlitnem sem kell, hogy az elsorolt szívtehetségeknek - mint minden elemnek, mi a' VAN' eszméje alatt foglaltatik, - fejér, és fekete, vagy is, jó, és bal oldalai vannak. Egyébiránt különböztetésimet azért tevém, hogy érthetőkké magyarázzam az alábbiakat.



III.
Párvonálok ész, és szív között.

Az ész mindig okot keres; a' szív mindenben ösztönre indúl. A' szív benyomások után inditványoz; az ész törvénycodex szerint intézkedik. Az ész megitéli a' mi van, 's előhozza a' mi nincs; a' szivet megilleti mi van, 's vágyra hozza mi nincs. Az ész, szép és igaz' eszméivel mint örök elv áll: a' szív, benyomásaival, mint időközi, változik. Az ész, mint eredeti erő betölt, és éltet: a' szív, mint származott tüz gyulaszt, és kialszik. Az ész soha sem pazarol, de szükölni sem hagy; a' szív, ma kincseibe fúlaszt, holnap kizsákmányol. Az ész hirtelen fejlik a' gyermeknél, növekszik ifjukorban, kitisztúl a' férfiunál, 's megérik a' vénnél: a' szív százfelé kap a' gyermeknél, tulzásban csapong az ifjunál, önzővé lesz a' férfiuban, 's elhül a' vénnél. Az ész emlékezet által tartja meg felfogásait; a' szív ujbenyomásokkal törli el a' voltakat. Az ész egybeveti emlékben birt tapasztalásit jelen tárgyaival, 's a' hasonlitásból okoskodik; a' szív mindig magában tekinti a' napi benyomást, 's annak ereje szerint tesz. Tehát amaz állandó erők által munkál; ez változó eszközökkel kormányoz. Az ész hatalmas monarchia, mellynek aristocratiája logica, országa bölcselet, 's ministerei a' felfogó, itélő, 's okoskodó tehetség: a' szív, forradalomteljes respublica, mellyben vándorló elemek adják a' tont.

Miután tehát a' szív, és ész, különböző erők; a' cselekvés' világát pedig ezen erők idézik elő: természetes, hogy minden tény ahhoz képest fogja eredményeit meghozni, a' mint szivösztön, vagy észfontolás' utján született. Minthogy azonban az ember test- és lélekből áll, mellyeknek képviselői a' szív, és ész: önként következik, hogy valamint egyik erőt a' másiknak minden legkisebb befolyása nélkül elszigetelve gondolni nem lehet, (kivevén a' tébolyodottakat,) ugy valamelly tény, egyáltalában, az erők' különvált egyikének józanon nem tulajdonitható. Ugy hogy midőn egy ember' vagy status' életéről ez mondatik: "szív uraság alatt áll": nem annyit tesz, mintha tőle az ész' legkisebb jelensége is megtagadtatnék; mint szinte megfordítva, az észkormány' fogalma a' szív' befolyását ki nem rekeszti; hanem a' tétel a' szerint állittatik fel, a mint szív, vagy ész, azaz ok, vagy ösztön gyakorol tulnyomó hatalmat a' kérdésbe vett tényen, vagy életen.

És ha ezen kifejezés' értelme, az észt, vagy szivet kirekesztő általánosságig terjesztetik: végtelen különbséget okoz az itéletben. Igy példáúl, a' b. Eötvös József' ,Kelet népe és Pesti Hirlap' czimü röpiratában azon nevezetes állitás, melly a' 16. lapon iratik, a' fent meghatározott fogalom, és logica szerint egészen ellenkezőleg fog állani. Az idézett tétel imez: "a' nagy császárban én nem tacticának (azaz észmünek) diadalát, hanem épen azt látom, miként sülyed minden tactica 's ügyesség mellett az, minek alapja nem jó, miként vezethet Austerlitz, Jena, Borodino 's annyi nyert csata, 's győzelem, 's a' tacticának minden csudái végre Waterloohoz, és sz. Ilona' szigetére; 's a' dicső lengyel nép' vesztének okát, nem a' tactica', hanem inkább egyesség', 's azon bizodalom' hiányában keresem, melly nélkül semmi valóban nagyot, véghez vinnünk nem lehet, 's mellyet e' boldogtalan nép, talán épen azért nem érezhete vezetői iránt, mert több ügyességet, mint férfias egyenességet vön észre tetteikben." E' tétel, a' fent kifejtett logica' nyomán igy áll: A' nagy császárban én nem a' hős lelkedés (azaz szívlobbanat') diadalát, hanem épen azt látom, miként sülyed minden magasztaltság, 's ügyesség mellett az, mi a' tacticától, azaz észfontolástól eltér, miként vezethet Austerlitz, Jena, Borodino 's annyi nyert csata, 's győzelem, 's a' szivgerjedelemnek minden csudái végre Waterloohoz, és sz. Ilona' szigetére; 's a' dicső lengyelnép' vesztének okát, nem az érzelmi hevület', haneminkább azon egyesség', 's bizodalom' hiányában keresem, mellyet egyedül a' fontoló, 's értelmes nemzetélet fejthet ki, melly nélkül semmi valóban nagyot véghez vinnünk nem lehet, 's mellyet e' boldogtalan nép, talán épen azért nem érezhete vezetői iránt, mert több önzést, (azaz szívösztönt) mint férfias egyenességet, (azaz ész akaratot) vőn észre tetteikben, - de ez csak személyes nézetem. Azt azonban nem kell magyaráznom, hogy Napoleon épen a' ,császári' czimben tért el megfontolási tacticájától. Addig mindenért a' nép' érdekében látszék küzdeni, 's ha nem ugy lett volna is, a' nemzet, consuljában mindenesetre olly pártfogóját látta, ki őt önfénynél többre becsüli, mert hiszen, ha tetszenék, az europai koronások' sorába állithatná magát. De miután a' szív' nagyravágyása alá kezdé rendelni az ész' hideg terveit, miután császári szék, nepotismus, 's telhetlen hódoltató vágy ingadoztaták számitó nézetét, 's a' közvéleményt, 's miután ezen uj erők' izgatására kezdett hajolni 's tenni: bizonyosan nem az észtan' tacticája bukott meg, hanem tacticátlanság buktatta meg a' szív' terveit.



IV.
Szív, és ész, mint statusélet-erők.

Életünk' folyamában mint két intéző erő müködik szív és ész. A' szív, felvett benyomásoknál fogva minden esetre akarja, mit az ösztön szükségessé tőn. Az ész, okoskodólag, a' szép és való' eszméivel egyesíti, mit az itélet hasznosnak talál. A' szív, ösztönétől feltételezi az életirányt, az ész, mindig okra viszi vissza az akaratot. Ezen ok a' szép és való, melly minden tökély-, és erkölcsnek alapja. Azért ha szívünk' ösztöne nem hallgat az ész' okaira, tökély, és erkölcs nem lesz biztosítva éltünk' körében; és ha tökély 's erkölcs hiányzanak, a' hiányt bün, és félszegség tölti be, 's ezeknek kisebb nagyobb foka, nemei árnyéklata, csonkítja, akadályozza, vagy épen elmeríti a' szépet és valót, mellyek az észnek feltételei. Ebből kitetszik, hogy ollyan életben, hol szív uralkodik, ha néha a' szív' ösztöne szépet és valót tenne is szükségessé, azt állandóúl nem birhatja, mert az ész' okai által, mint nem szerzé, ugy védeni sem képes. Ugyde, ha a' szép, és való ideiglenesen érinti éltünket: ideiglenes leend a' tökély és erkölcs is, mikből jóllét, és nyugalom származik: 's innen önként következik, hogy a' szívuraság, ha ollykor ad is, csak időközi boldogságot adhat egyes életnek.

A' statusélet, egyes életek' összetétele. Erre nézve tehát a' szív és ész nem egyesekben fejti ki erejét, hanem a' többség' akarata által hat az egészre. Ha a' többség, mellynek akarata hat, a' szív ösztönéből akar, szív uralkodik a' statuséleten; ha az ész' okaitól feltételezi akaratát, észkormány ülend a' közügy' jobbján. Különben a' szív, vagy ész, a' fentebbiek szerint viendi véghez munkásságát. A' boldogság' alapja, mit egyes életnél jóllét- és nyugalomnak nevezünk, statuséletben szabadvagyon, 's személybátorságnak mondatik. 'S igy, a' fentebbi okoskodás szerint, minthogy az ész' feltételei szép és való; a' szép- és való' megtestesülése a' tökély és erkölcs; a' tökély és erkölcs' eredményei a' jóllét és nyugalom, vagy is szabadvagyon, 's személybátorság: tisztán áll, miként a' statuséletet csak az ész teheti állandón boldoggá.

Tehát a' statuséletben e' két erő működik; vagy ellenőrködve egymás' tulnyomási ellen logicai arányban, 's igy üdvözitőleg; vagy átnőve egymást, 's igy szélpontokon csapongva veszélyhozólag. Ha az ész nagyon kiszoritja a' szív' igényeit rendkivüli szigor áll elő, melly a' szívre fárasztó benyomást tesz, 's ösztönét költi az észjárom' levetésének. Ha szív az uralkodó, a' szenvedélyeket veszi udvarába kegyenczekül, kik irtózatosan magoknak kezelik a' statuséletet.

Három fő elem van, mellyek körül a' statusban kiterjeszteni törekszik hatalmát a' szív.

1. Az önélet, 's ekkor haszonvágy', rangkór', 's fényüzés' szenveit idézi fel; mint Cleopatra', XIV. Lajos' 's a' t. korában. A' szívnek illynemü uralgása, financzügyi megbukást, kimerültséget, ez ismét erkölcsi sülyedést, ez ismét gyávaságot, elaljasodást szül.

2. A' hit; mellynek irányában fanatismust, vakdühöt, 's önéletfeledést, (melly szív' és ész' munkásságát veti el főczéljától,) szokott költeni; mint Nero, Domitian alatt az ó, 's reformatio' kezdetekor az ujvilágban; úgy hogy a' már I. Ferencz' korában hatalmasan fejlődő, 's értelmesült Franczhon sem tudá bőszültségétől keblét megóni. A' szívnek illynemü uralgása inquisitionale tribunált, 1572-ki véréjeket okoz, mellyek, a' méltóságából kivetkezett embert állattá sorozzák.

3. A' politica. E' tárgyban eldoradoi vágyakra, rögtönzött manias reform- 's erőszakra széditi a' népet, mint Mirabeau' szavai tevék, mint Robespierre' 's a' t. korában történt. A' szívnek illy uralma, korlátlanságot, ez ismét zendületet, ez ismét megtörést, igába jutást hoz a' statusra, 's életét megszünteti.

De ha a' szív, elsorolt veszélyeit a' statusban szélső eredményekig nem fejtené, vagy épen a' kijelelt főelemek' ügyében valami jót előhozna is: okvetlenül rövid, és állhatlan segély az, melly egy résznek használva az egészet meriti.

Ha az alattvalókat ragadja el a' szív, anarchia fejlik ki; ha a' felsőbbséget: despotismus. 'S kényuraságot nem csak egyén üzhet, hanem testület is, mint Romában a' patriciusok, Velenczében a' tizek' tanácsa, 's Oroszhonban a' senatus. Azért igen veszélyes az olly Monarchia' állása, mellyben az elszigetelt, 's ön befolyás nélkül terhelt nép felett, a' kormány és aristocratia, mint két ellenerők, osztoznak a' status' dolgain. Mert, minthogy a' nép, csekélyebb müveltségénél fogva, mindig hajlandóbb a' szívnek engedni: ama' két küzdő erők közül ahhoz fog szegődni, a' mellyik való vagy ál de mindenesetre szívszerü érdekkel csábitja magához. A' népnek szívhatalma ellen tehát egyetlen biztositó mód a' Monarchiára nézve, ha azt jogérdek által köti a' status' életéhez, e' jogérdek pedig: földbirtok, és képviselet.



V.
Szív és ész, mint reform-elemek.

Statuséletnek két esetben lehet reformra szüksége. Vagy szigorubbá válik, mintsem népét boldogithatná; vagy kifejlettebbé, mintsem a' nép megbirná. Mind kettőt körülmény, vagy visszaélés idézi elő. Első esetben az alkotmányt kell kiterjeszteni, másodikban korlátozó törvényeket hozni; 's mindkettő reform által történik. A' reform' ügyében szív, és ész ellenkező akarattal birnak. A' szív benyomásoknál fogva határoz meg minden hiányt, 's a' reform' ösztönét arra szorítja, a' mi rosszúl hat. Az ész, okát vizsgálja minden hiánynak, 's a' reform' szükségét abból itéli meg, mi a' rosszat eredményezé. A' szív rögtön, és magán állva kap fel minden javitási tárgyat; az ész fontolva, 's általános viszonyokkal egybevetőleg. A' szív akadályok által ingerültséget, az ész kitartást nyer. A' szív zendülettel hevenyész; az ész törvényes haladással alkot. Innen világos, hogy az ész, soha sem nélkülözhetlenebb, mint reformban. Washington észszel reformált. Franczhon a' szív', Anglia az ész' rendszerét követi.

Az erkölcsi élet' reformja hittan által történik. Itt épen a' feljebbieket kellene ismételnem, ha leirni akarnám miként kezeli a' hiteszközét a' két ellenerő.

Csak az a' valódi reform, melly nagyszerü világnézetekkel hat múltba, 's jövőbe. Itél a' történtek, jósol a' leendők felett, rendszereket állit, eszméket teremt, elveket tisztit, irányt mutat; vagy a' szaktörvényeket müveli, bőviti, 's határzott értelemre hozza; módosit, felfedéseket tesz, a' tökély' és jóllét' országát helyes törvényekkel előidézi. De helyes törvényhozáshoz csak ész vezet, mert csak az ész buvárkodik a' körülmény', és nemzeti jellem' okai között, pedig Montesquieu szerint a' jó törvényeknek "annyira a' nép' lelkéhez, mellynek javára irvák, kell alkalmaztatniok, hogy vakesetül vehető, ha egy nemzet' törvénykönyve, idegenre illik." (Elles doivent être tellement propres au peuple pour lequel elles sont faites, que c' est un tresgrand hasard, si celles d' une nation peuvent convenir à une autre. De L' Esprit des loix liv. 1. Chap. 3.)

folytatás: http://mek.niif.hu/05800/05886/05886.htm