ÓSZÖVETSÉG

Példabeszédek 1. rész

Károli Gáspár fordítása

1. Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei, 
2. Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére; 
3. Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére; 
4. Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására. 
5. Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat. 
6. Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére. 
7. Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják. 
8. Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. 
9. Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra. 
10. Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket. 
11. Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül; 
12. Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; 
13. Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; 
14. Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: 
15. Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől; 
16. Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására. 
17. Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: 
18. Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek; 
19. Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. 
20. A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát. 
21. Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit. 
22. Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?! 
23. Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek. 
24. Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; 
25. És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: 
26. Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek. 
27. Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. 
28. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. 
29. Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották. 
30. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. 
31. Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. 
32. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. 
33. A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.