|
Egyházi anekdoták
-Sajnos ma már nem születnek anekdoták
- Hát akkor mik születnek?
- Viccek és humoros sztorik.
- Tulajdonképpen mi az anekdota?
- Rövid, tréfás történet.
- És mi a vicc, sztori?
- Rövid, tréfás történet.
- És mi közöttük a különbség?
- Egy fél évszázad!
***
A fiatal lelkész lendületes vallásórát tart az általános iskola diákjainak egyháztörténelemből: az egyistenhivőkről és a háromsághívőkről. Az óra végén visszakérdezi a leadott anyagot.
- Na gyerekek, ki tudja megmondani nekem, hogy ki a trinitárius?
Az egyik gyerek kapásból rávágja: - Három unitárius.
***
A lelkész a múlt órai anyagot kérdezi vissza a gyerekektől: - Hány része van a Bibliának?
A megszólított gyermek rettenetes zavarban nyögdécsel. A lelkész a segítségére siet:
- Ugyan fiam, hát egyszer van az Ószövetség .. aztán az Új...
- Tudom már - kiáltott fel a gyerek. Három részből áll: Van az Ószövetség, az Újszövetség, aztán a Nőszövetség...
***
Székelykeresztúron történt egyházi megáldás alkalmával, amikor a lelkész az eskü szövegének az elmondására hívta fel az ifjú párt mondván: Most pedig fogjátok meg egymás jobb kezét és mondjátok utánam a fogadalmat, előbb te, vőlegény testvérem:
- Én...
- Én...
- Mondja a nevét ... -szól a lelkész
- Mondja a nevét... -ismétli a vőlegény
A lelkész segíteni akar:
- Én Koszó István...
A vőlegény csodálkozva, de lelkesedéssel szól:
- Nem is tudtam, hogy az esperes urat is Koszó Istvánnak hívják.
***
Székelyudvarhelyen történt 1957-ben. Az egyházköri évi rendes közgyűlés a székelyudvarhelyi lelkészt, Dr. Szász Dénest választotta esperesnek. A köri felügyelő-gondnok így köszöntötte a teljes egyhangúsággal megválasztott esperest: Isten áldja meg az új esperest, hogy jól végezhesse egyházköri szolgálatát e nehéz időben. Igaz ugyan, hogy az új esperesünk "szász", de hála Istennek jól tud magyarul és így megérthetjük egymást. *** Ugyancsak Székelyudvarheylen történt: amikor az egyházköri közgyűlés a homoródszentpáli lelkészt választotta esperesnek. A köri felügyelő-gondnok így köszöntötte:
- Mi mindnyájan úgy ismerjük az esperes urat, mint szentpáli lelkészt, aki erős testalkatú, jó munkabírású ember, aki sokat és lelkiismeretesen dolgozott eddig is az egyházkörben, mint köri jegyző. Arra kérjük a drága jó Istent, hogy éltesse öt sokáig, aztán haljon meg hamar. Öt pedig arra figyelmeztetjük, hogy ne legyen soha felperes, se alperes, de legyen számunkra igazi esperes.
***
A hosszúra nyúlt családlátogatás után így búcsúzik el a lelkész az öt kikísérő házigazdától:
- Ne fáradjon azzal, hogy a kapuig kísér, egyedül is kitalálok.
- Ó, tiszteletes úr, ez nekem nem fáradtság, hanem a legnagyobb öröm.
***
A templomból kijövet a lelkészt így köszönti egyik híve:
- Nem is gondoltam, hogy ilyen szépen eltemeti ezt az embert.
- Nézze, Gábor, a jó temetéshez jó halott kell! válaszolt a lelkész.
***
Vallásórán kérdezi a tiszteletes úr:
- A Mózes első könyve leírása szerint mit teremtett Isten az ötödik napon?
- Isten az ötödik napon teremtette a vízi állatokat - felelte az egyik gyerek.
- És még mit? - hangzott a kisegítő kérdés
- A verebeket - felelte gyorsan a fiú.
***
Más alkalommal Sodoma és Gomora története kapcsán kérdezi a lelkész:
- Mi történt Lót feleségével, amikor hátra nézett?
- Sóbálvánnyá változott, - volt rá a válasz
- És mi történt Lóttal?
- Más feleség után nézett - hangzott a bölcs megállapítás.
***
Vallásórán Isten ajándékairól kellett írni a növendékeknek. Az egyik - dolgozatában - a következőket írta:
- A jó Isten kétszer ajándékba ad nekünk fogakat. Harmadszor már fizetnünk kell érte.
***
Homoródjánosfalván a 40-es években a lelkész temetési szolgálatot végez. Egy köztiszteletben álló, Amerikát is megjárt férfi temetése volt. A két Homoród völgyéből összegyűlt résztvevőknek még a fele sem fért be a templomba. Hosszúra nyúlt a szertartás s a kintlevök közül a türelmetlenebbek kérdezték, hogy vajon mikor lesz vége a beszédnek? Egyik jánosfalvi férfi közölte a templomon kívüliekkel, hogy bőven van még a beszédből, csak most van a felénél, mert csak most ment át az óceánon Amerikába, s még vissza is kell jönnie.
***
- No Kati néni, hogy vagyunk? - kérdi a lelkész
- Nagyon lassan tiszteletes úr.
- Mi a baj?
- Hát sok a dolog, az embernek alig van nyugodalma. Ha az a kis templomi alvásom nem volna, nem is tudom hová lennék.
***
Két székely megy a temetési menetben:
- Addig járunk Mihály, addig járunk, míg egyszer mű es itt maradunk.
- Ne búsulj semmit János, itt is eltelik valahogy, csak az Isten egészséget adjon.
***
Désfalván konfirmáláskor kérdi a pap: - Na János, mit mondottak az írástudók és farizeusok és egyéb tudósok Jézusról, mikor 12 éves korában olyan szépen, értelmesen felelt minden kérdésre a jeruzsálemi templomban?
János feleli: - Azt mondták instállom azok a farizeus tudósok, hogy: Így még legényke nem beszélt.
***
Egy vasárnap délután a prezsbiteri gyűlés bevégeztével a pap az emberekkel még egy kicsit eldiskurálgat. Az e világi dolgokról a másvilágra fordul a beszéd. A pap ékesen és meggyőzően beszél a feltámadásról. A többi atyafi áhítattal is hallgatja, csak János bácsi hümmöget s pipaszára mellől kételkedve csavargatja a fejét.
- Hát mi az János bácsi? - szól rá a pap élesen, - maga tán nem hisz a feltámadásban?
- Hiszem én, tiszteletes úr, hogyne hinném, ha egyszer maga mondja - feleli János - hanem én az én egyszerű eszemmel azt gondolom, hogy ez eleje már kezdhetné, mert különben későcskén kerül ránk a sor.
***
- Miért nem nősül?
- Mert a mai lányok olyanok, mint a mezei virágok a Szentírásban.
- Hogy, hogy?
- Mert ők sem nem szántanak, sem nem aratnak, mégis pompásabban öltözködnek, mint Salamon az ö dicsőségében.
forrás: www.unitarius.net
|
