Petőfi Sándor
AZ APOSTOL
(részlet)
A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? ez belékerűl Évezredek vagy tán évmiljomokba, De bizonyára meg fog érni egykor, És azután az emberek belőle Világvégéig lakomázni fognak. A szőlő a napsugaraktul érik; Mig édes lett, hány napsugár Lehelte rája élte melegét, Hány százezer, hány miljom napsugár?… A földet is sugárok érlelik, de Ezek nem nap sugárai, hanem Az embereknek lelkei. Miden nagy lélek egy ilyen sugár, de Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem; Hogyan kivánhatnók tehát, hogy A föld hamar megérjék?… Érzem, hogy én is egy sugár vagyok, Amely segíti a földet megérni. Csak egy nap tart a sugár élete, Tudom, hogy amidőn megérkezik A nagy szüret, Akkorra én már rég lementem, S parányi művemnek nyoma Elvész az óriási munka közt, De életemnek a tudat erőt ad, Halálomnak pedig megnyúgovást, Hogy én is, én is egy sugár vagyok! – Munkára hát, Föl a munkára, lelkem! Ne légyen egy nap, egy perc elveszítve, Nagy a föladat, az Idő röpűl, s az Élet rövid. – Mi célja a világnak? Boldogság! s erre eszköz? a szabadság! Szabadságért kell küzdenem, Mint küzdtek érte oly sokan, És hogyha kell, elvérzenem, Mint elvérzettek oly sokan! Fogadjatok, ti szabadság-vitézek, Fogadjatok szent sorotok közé, Zászlótokhoz hűséget esküszöm, S hahogy véremben lesz egy pártütő csepp, Kiontom azt, kifeccsentem belőlem, Habár szivemnek közepén lesz is!
___________________________________
Petőfi Sándor Az apostol [Hangoskönyv]
http://mek.oszk.hu/08700/08799/
p.s.:
1.
A KÖLTŐ S A SZŐLŐVESSZŐ
Semmi vágyam, semmi kedvem A borostyánkoszorúhoz! Magyarország szép leányi, Szőlővessző-koszorúval Koszorúzzatok meg engem, Mert a szőlővessző és a Költő sorsa oly hasonló. Költő és a szőlővessző A világnak adja lelkét. Szőlővessző lelke a bor, A költőnek lelke a dal. Lelkünket ha átaladtuk Borban, dalban a világnak: Elhervadunk, elenyészünk. És midőn már elenyésztünk: Lelkeink, a bor s dal mellett Vígad a világ!
________________________
2.
A szőlő mint szimbólum A szőlő kultúrtörténetéből
Egyik legősibb kultúrnövényünk, élet és halál jelkép. Ahol csak termesztették, kezdettől fogva szent és isteni növénynek, életfának tekintették. A sumér ékírás az élet szót szőlőlevél alakú jellel ábrázolta. Egy zsidó hagyomány szerint az éden-kerti fa szőlőtőke volt. http://www.krepuska-feszt.hu/szolo_szimbolum.html
|