ABSZURD HUMOR - NYELVI HUMOR
Készítette: Berencsi Erika V. magyar-angol
Témavezetô: Szikszainé Dr. Nagy Irma
1996
BEVEZETÉS
A L'art pour l'art Társulat színházi estjei, televíziós műsorai új műfajt
teremtettek a magyar kabaréban: az abszurd humort. Sem az abszurd, sem pedig a
humor nem műfajt jelölô fogalmak (vö. Esztétikai Kislexikon megfelelô szócikkei.
Kossuth Kiadó. 1972.), de mára a két szó kapcsolata a kabarénak e sajátos ágát,
műfaját jelenti. Olyan ún. kommunikációs humor ez, melyben a szerzôk a különbözô
beszédszituációk és szereplôk nyelvhasználati jellemzôinek karikírozására a
nyelvi humor már a népi humorban megjelenô formáit, a köznyelvi viccalkotás
szokásos módjait alkalmazzák, más eszközeiket pedig Karinthy Frigyes
csiszolgatta és terjesztette el, valamint az abszurddal ellentétben
hagyományosnak nevezhetô humor, kabaré alakította ki (vö. Balázs: Nyr. CXV,
8-16; ill. Nagy Ferenc: Nyr. XCII, 10-22). A groteszk és a fekete humor, a
nonszensz költemények -- amelyek szintén megtalálhatók az abszurd humor
képviselôinek repertoárjában -- sem újak, hiszen az irodalomban mindegyikre
számos példa akad (Örkény István egy-egy egypercesét, saját groteszk hangvételű
műveik mellett, maguk is elôadják).
Különálló kabaréműfajként mégis újat jelentenek az abszurd jelenetek, mesék,
versek, dalok: nincs meg bennük a hagyományos kabaré társadalmat, politikát
bíráló funkciója, függetlenek minden efféle törekvéstôl, önmagáért való, l'art
pour l'art alkotások ezek. A társulat neve magában hordozza műfajuk és
jellegzetes nyelvi humoruk lényegét: a francia l'art kifejezés kiejtése
egybeesik a társulat egyik tagjának, Laár Andrásnak a nevével, (a magyarországi
abszurd vonulat tulajdonképpen az ô verseivel indult), valamint televíziós
műsoruk címében is a nyelvi humor egyik általuk kedvelt eszközét, a
szólástorzítást láthatjuk: Vastyúk is talál szeget.
Az abszurd humor a szórakoztató műfajon belül nem új, hiszen a magyar közönség
is láthatta a televízióban az angol abszurd humor legjelentôsebb képviselôinek,
a Monthy Python's Flying Circus-nek a műsorait, a magyar Holló Színház (amelynek
tagjai közül ketten a L'art pour l'art Társulatban is szerepelnek) elôadásai
pedig más angol abszurd szerzôk műveit is tartalmazzák; de Magyarországon is
megtalálható a mai abszurdnak nevezett humor elôzménye, gondoljunk csak Sándor
György sajátos abszurd szatírájára (vö. Szalay Károly: Valóság. 1970. 3. sz.
90-6). A hazai abszurd humor sok mindent átvett az angol abszurdból, a
szerzôknek mégis sikerült egy új változatát létrehozni ennek a műfajnak: a
magyar nyelv szabad használata, a nyelvi szabályok megszegése, a tabutörés, a
nyelv különbözô szintjeit alkotó elemekkel való korlátlan játék teszik a magyar
abszurd humort lefordíthatatlan, jellegzetesen magyar műfajjá.
Az abszurd humorról nyelvészeti szempontból eddig még nem készült elemzés, bár
az abszurd művek igen gazdag forrásként szolgálnak egy nyelvi-stilisztikai
elemzéshez, hiszen a műfaj lényegét a nyelvi elemek sajátos, humoros
stílushatást keltô, ezáltal nevettetôvé, nevetségessé váló használata adja.
Dolgozatomban ebbôl a szempontból elemzem a L'art pour l'art Társulat abszurd
jeleneteinek, verseinek, meséinek és dalszövegeinek nyelvi anyagát a különbözô
nyelvi szinteken belül, valamint vizsgálom az abszurd humor kommunikációhoz,
illetve a kommunikáció válságának jellegzetesen 20. századi problémájához való
viszonyát.
AZ ABSZURD HUMOR KAPCSOLATA AZ ABSZURD IRODALOMMAL
A 20. század jelentôs áramlata, az abszurd irodalom válságot fejez ki: az emberi
lét értelmetlenségét, az eszmények elértéktelenedését, a nyelv, az emberek
közötti kommunikáció lehetetlenségét reprezentálja és leplezi le. A logikus
gondolkodásnak ellentmondó, összebékíthetetlen elemeket magában hordozó nyelvi
kifejezés elsôsorban a nyelvnek mint jelentésnek és közlésnek a kérdését érinti
(l. Nicolae Balota, Az abszurd irodalom. Bp., 1979. 14). A magyarországi abszurd
humor és az abszurd irodalom alkotásainak (elsôsorban Samuel Beckett és Eugene
Ionesco műveinek) nyelvi sajátságait, a nyelvhez való viszonyát vizsgálva
felfedezhetünk bizonyos párhuzamokat. A szereplôk között sok a félreértés,
sokszor egymásnak és önmaguknak is ellentmondanak, mégis mindent komolyan
mondanak, okoskodnak és fontoskodnak, a leghajmeresztôbb állításokat is
felelôsségteljes kijelentésként értelmezik. Abszurd hatása van az evidencia
megállapításának és kinyilatkoztatásának: a nyelv így csak ismétlésnek,
felesleges szószaporításnak látszik. A szereplôk nem közölnek semmit, csupán
beszélnek egymáshoz, párbeszédnek tűnô társalgásuk általában egymás mellett
beszélés: mindenki mondja a magáét, a feltett kérdésekre válaszolnak ugyan, de a
válasznak sokszor semmi köze a kérdéshez, feltéve, ha a kérdésnek magának volt
értelme. Abszurd kijelentéseik emlékeztetnek egy-egy közmondásra, szólásra,
tehát utalnak valamilyen ôsi emberi tapasztalatra, de csak torzítva, és így a
szólás elveszíti jelentését, nyelvi ürességben lebeg. A szereplôk beszéde elôre
gyártott elemekbôl felépülô panel-nyelv: klisékbôl, banális megállapításokból,
közhelyekbôl, szójátékokból, eltorzított szólásokból tevôdik össze. Nem lehet
megállapítani, hogy egyáltalán akarnak-e valamit közölni, van-e üzenetük. Annak
ellenére, hogy megsértik a logikát, és hamis következtetésekre jutnak, téves
kijelentéseket tesznek, képtelen mondatokat hordanak össze, és beszédük
többnyire értelmetlen, nagyszerűen szót értenek egymással, mindez nem
akadályozza meg ôket abban, hogy "párbeszédet" folytassanak. Az ily módon
átalakult nyelv a konvenciók, a hamis emberi kapcsolatok, a mindennapiság gépies
közhelyeibe süppedt álkommunikáció paródiája lesz. Az abszurd irodalomban az
emberi közlésképtelenség, "a nyelv torzulása tulajdonképpen egyik tünete az
ontológiai fölbomlásnak" (Balota i.m. 382).
A magyar abszurd humor jelenetei közül a L'art pour lar't Társulat Mai története
az, amelyben a közhelyek konformizmusába süllyedt, valódi üzenetet nem
tartalmazó beszéd, a szereplôk álpárbeszéde a kiüresedett, csak a konvenciók
által fenntartott emberi kapcsolatokat, és az ebben a közegben lehetetlen
kommunikációt ábrázolja, az emberek között egyre növekvô kommunikációs távolság
jellegzetesen 20. századi jelenségét. A szereplôk álbeszélgetést folytatnak
szokványos, mindig kéznél levô témákról (idôjárás, munka, szabadidô, család
stb.), kész nyelvi alakzatokat felhasználva (udvariassági formulák, szólások,
közhelyek). Tartalmatlan, közömbös társasági csevegés ez, a beszéd elemeinek
szerepe, a kínos hallgatás elkerülése érdekében, kizárólag a beszédbeli
kapcsolat felvételére és fenntartására korlátozódik (vö. Szende Tamás, A szó
válsága. Bp., 1979. 113-21). A nyelvi csôdöt parodizáló szándék kitűnik az
abszurd humor egyéb darabjaiból is (a panelszerűség és gépiesség elsôsorban A
Besenyô család életérôl szóló epizódokban), de amíg az az abszurd irodalomban az
emberi létezés értelmetlenségébôl származó és azt bizonyító problémaként jelenik
meg, az abszurd humorban a nyelv devalvációja már nem annyira probléma, mint
inkább kísérletezés, ötletgazdag játék a nyelvvel, a célja pedig nem a
leleplezés, hanem a szórakoztatás.
I. NYELVI HUMOR AZ AKUSZTIKAI SZINTEN
Az abszurd humorban a tartalom és a látvány mellett igen fontos szerepe van a
hangzásnak, hiszen nemcsak a televízióban vagy színházban láthatjuk a L'art pour
L'art Társulat műsorait, hanem a rádióban is elhangzik egy-egy műsoruk (sôt,
Galla Miklós Mint a vöcsök című rádiós műsorában már a Vastyúk is talál szeget
adások elôtt bemutatott néhányat azok közül a versek, dalok, jelenetek közül,
melyek késôbb e televíziós műsor révén váltak népszerűvé), valamint CD-n és
kazettán is megjelentették szerzeményeiket.
Az abszurd humor hangzásbeli humorának lényege a felszabadult és fantáziadús
játék az emberi hanggal, beszéddel, és sokszor az írásban esetleg komolynak tűnô
verset, mesét, jelenetet egyedül a hangos elôadás tesz nevetségessé.
1. A mondatfonetikai eszközök szerepe
A L'art pour l'art Társulat elôadásaiban humoros hatást a hanglejtésformák hibái
és ezek következményei keltenek (a jelenetbeli szituáció vagy egy vers, "abszurd
tanulmány" tartalmának, mondanivalójának képtelenségén túl).
1.1. Hangsúly és hanglejtés
A Mai történet című jelenetben a hétköznapi társalgás tartalmatlanságát erôsíti
a mondatfonetikai eszközök sajátos használata. A mondatokban minden szó
hangsúlyos, nem lehet egy, a mondat lényegét hordozó, mondathangsúlyos szót
kijelölni, még a mindennapi, "normális" beszédben hangsúlytalan névelô is
nyomatékot kap. Ez a mindent hangsúlyozás a szöveg monotóniáját eredményezi: a
tartalmi lényeg kiemelhetetlen, egybeolvad a lényegtelennel, és azok a mondatok
sem emelkednek ki, amelyek valamiféle érzelmi többletet hordoznának jelentésük
alapján. Például:
-- Nem | is | tudom | elképzelni | az életemet | mással. |
-- Érdekes, || hogy a kapcsolatunk | azután is | ugyanolyan | felhôtlen |
maradt, | hogy összeházasodtunk. |
-- Látod, || ezért vagyok | boldog. | ...
-- Már sokat | hallottam | önrôl, | asszonyom, || egyben gratulálok: ||
nagyon | tehetséges | mérnök | a | férje! | ...
-- A mi | kapcsolatunk | a kölcsönös | megértésre | és | szeretetre | épül.
|
-- Ennek | örülök. || Ritkán | hall | ilyet | az | ember. |
A szövegben megjelenô másik hiba, a rossz szóhangsúly szintén humoros hatást
kelt: az el-ment, kapcsolatos, munkatárs, feljegyzésemet, ká-vét, gyár-ban,
meg-melegítem szavakban megjelenô szokatlan, természetellenes, a magyarban
hibásnak számító szóhangsúlyokkal a társulat tagjai a Mai történet szereplôi
közötti hamis kapcsolatokat, a formális kommunikációt parodizálják.
A mindent hangsúlyozás kényszerű következménye, hogy több szünet kerül a
mondatba. Ez a szöveg szaggatottságát, illetve a beszédtempó lelassulását
eredményezi. A túlzott hangsúlyozás és az ezzel járó hangmagassági váltások
miatt a hanglejtés természetellenessé, mesterkéltté, túlzottan éneklôssé válik,
a magyar nyelv ereszkedô hanglejtésével szemben idegenszerűen emelkedô lesz, és
az egész szöveg a "dilettáns felolvasás" (Montágh, Nyelvművesség. Bp., 1992. 22)
érzetét kelti.
1.2. Hangmagasság, hangerô és beszédtempó
Egy-egy versben az indulat mind magasabbra lendíti a hangot, a hangerô
növekedése és a beszédtempó gyorsulása az érzelmi felfokozottságot jelzi. A
Forróvíz-visszatérôvezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez című versben a kezdô
mondat rövid, figyelemfelhívó csendje után (Hallga csak!) a második mondat
elejétôl kezdve egyre gyorsul a beszédtempó, a hangerô növekszik, az elôadó
egyre magasabb hangon mondja a verset (Nem a beléndek lehű éj küldi ránk lomha
pillangó képében iszonyú mérgű ostorát? Vagy a szél, mint egy rozsdás vastövis,
tépi sebesre a levegô sápadt vásznait?), úgy, hogy a negyedik mondat végére
szinte artikulálatlan üvöltésbe fordul a beszéd (Esetleg kékellô lábnyomom e
földi porban messze csörgedezô patakként fürdeti juharfa képében megbúvó éjjeli
árnyak süvöltô jajszavát?). A vers utolsó, csattanót hordozó mondatában hirtelen
visszavált normális, nyugodt tempóra, a hangerô csökken, a hang leszáll egy
mélyebb hangfekvésbe, természetesebb dallamra (...vagy ez csak a
forróvíz-visszatérôvezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez?)
1.3. Hangszín
A társulat tagjai A Besenyô család életérôl szóló epizódokban sajátos,
természetes hangszínüktôl elütô, eltorzított hangon szólalnak meg. Mindegyik
figurának megvan a maga saját, a szereplô jellemétôl elválaszthatatlan,
karakterizáló hangszíne: Besenyô Pista bácsi öblös, erôteljes hangja és
tájszólást eltúlzó, parodizáló kiejtése jól illik a bôvérű, nagyhangú
családfôhöz. Evetke mély hangon, lassú tempóban beszél, az öreg Anti bácsi
remegô, rekedtes hangja az idôs emberek hangját utánozza. Margit hangjának
jellegzetességét az adja, hogy a nôi figurát egy férfi színész játssza, aki nem
a hangszínén változtatott, csupán beszédstílusát igazította egy sajátos nôi
beszédmodorhoz. Irén magas fejhangon beszél, Pandacsöki Boborján pedig egy
kicsit orrhangon, a levegôt kapkodva, lassan, 4-5 éves gyerekek beszédéhez
hasonlóan szólal meg (jól illik ez a hang Boborján szellemi színvonalához).
2. A hangzás szokatlansága
Az akusztikai szinten a humor másik lényeges forrása a szavak hangzásának
furcsasága, szokatlansága. Általában a köznyelvben használatos hangalakok
szándékos (bár véletlennek tűnô) tévesztése, valamint a megszokottól eltérô
hangalaki változatok, illetve változtatások válnak nevettetôvé egyrészt a
tévesztés puszta ténye, másrészt a létrejövô új hangalak önmagában furcsa
hangzása miatt. Az ilyen, a szöveg összefüggésében tulajdonképpen funkciótlan
hangváltozatok mellett a szokatlan hanghatásnak, hangváltoztatásnak a szavak
jelentését módosító szerepe van, egy-egy sajátos tévesztés, jellemzô
hangváltozat-használat pedig a jelenetek szereplôit karakterizálja.
2.1. Evokatív hangváltozatok
Humoros stílushatása van az archaizáló alakoknak: magunk is meglepôdünk
hozzáértésünk ilyettén való megigazulásán; péppé aprítástok; mind élvezkedhettek
emésztôdéstekben; hurka alakúvá képzett maradéktok (Csirkecombok).
Tájnyelvi ejtést utánzó, felidézô hangváltozatok: Valaki gyünnek; Bele is rohad
a fogam likába a pörköltös maradék; Kezit csókolom, kisasszonka!; Legyen mán a
szája táti!; Irány a hegytettô!
2.2. Hangalaki újítások
A tévesztés váratlansága kelt humoros hatást az alkalmi hangátvetések esetében:
Szelerem, szelerem, boldog szelerem (< szerelem) (Érzelmi dal); Pirmitív (<
primitív) állat, baromhülye!; Az apu egy vadista szandál (< szadista vandál).
Néha az alkalmi hangátvetéssel keletkezô szó értelmes, és ez az alak beleillik a
konkrét szituációba: Nekem a kocsonyán (< kocsányon) lóg a szemem.
Nyíltabbá válással értelmes szó jön létre, amely a szituációban konkretizálódik:
(a rémek huhognak) a hajadat összeborzalom (< összeborzolom); Jé, ördög és pakol
(< pokol). Hangrendi átcsapás kelt furcsa hangzást: (szürcsölném >) szürcsolnám
(Imre és Amália); (nyeldekel >) nyaldoklik (Besenyô-Boborján dal).
A szótô alakjának megváltoztatása hoz létre szokatlan tôváltozatot:
paprikáscsirek.
2.3. Önmagukban furcsa hangzású szavak
Találhatunk olyan halandzsaszavakat a szövegekben, melyeket értelmes szóként
használnak, bár mögötte semmi jelentés nincs: Hozhatná már a papa a
fittyerfuttyot!; A táborúban a katona bácsik a teherautóra ukmukfukk;
Kutykurutty!
3. Rímek
A ritmikai szakaszok végén álló hangok összecsengésével való játék, a
hagyományos értelemben vett rímtôl való eltérés humoros hatást kelt.
3.1. Kínrímek
Kínrímek jöhetnek létre hangsúlyeltolódáson alapuló homonimák segítségével:
Megkérdem az adjunktust,
a műsor után adjunk tust?
A múlt éjszakát úgy definiálom,
hogy amit álmodtam, az de fini álom!.
3.2. Hibás versek
Hibásnak nevezzük azokat a verseket, melyekben a rímpárban szereplô szóalakot
szándékosan torzítjuk el, hogy az igazodjon a fölötte levô sor végzôdéséhez:
Gyere, Boborján, gyôztesen kerülj ki,
Az edzések alól te sohase bűjj ki!
Váratlanul jöhet vendég,
Vérhaskonzerv legyen mindég! (Vérhasreklám)
3.3. Erôltetett, rossz rímelés
A sorvégzôdések között van némi összecsengés (a magánhangzók között), de olyan
gyenge, hogy már-már rímtelennek tűnik a szöveg. Galla Miklós a Volt, nincs róka
című "rímmese" elôtti konferanszában így fogalmazta meg az effajta rímelés
keletkezését és lényegét: "...a magyar irodalomnak vannak olyan nagy mesterei,
mint például Arany János, Kosztolányi Dezsô, akik, ha verset írtak, akkor a
rímek mindig a helyükön voltak, éppen ezért arra gondoltam egy kedves
barátommal, hogy érdekes lenne megalkotni az antitézist, vagyis, hogy milyen az,
hogyha a magyar verselésben nem stimmelnek a rímek, rosszak". Íme a mese:
Narrátor: Figyeljen most minden gyerek,
kezdôdik a róka mese!
Róka: Nem vagyok én sose fáradt,
ezért mászok föl a fára.
Róka: Hogyha néha lepotyogok,
a lábamat meghorzsolom.
Narrátor: Arra megy egy ôszes öreg,
ô bizony az erdô ôre.
Narrátor: Kapóra jön a baleset,
régóta vár a csôsz erre.
Csôsz: Nem vártam én, lám, hiába.
Megvagy végre gonosz állat!
Róka: Ne vigyél él, erdész bácsi,
kérjen inkább tôlem bármit!
Csôsz: Jól van, róka, okos beszéd,
gyere hát el társnak mellém!
Narrátor: Belemegy a róka hamar.
Róka: Merre menjünk?
Csôsz: Inkább arra!
Narrátor: Ösvény mellett, patak partján
mendegélnek, mint két barát.
Narrátor: Meglátták a mindig bátor
Igazságos Izom Tibort.
Igazságos Izom Tibor:
Én annyira erôs vagyok,
mindenkinek beütök jól.
Csôsz: Biztos erôs, hogyha mondja,
elfuthatnánk mégis gyorsan.
Róka: Ha elmegyünk, észreveszi,
ne csináljunk inkább semmit!
Igazságos Izom Tibor:
Mit sugdostok ti ott ketten?
Megverlek már benneteket!
Csôsz: Ne bántson ma minket, kérlek,
évek óta ettôl féltem!
Igazságos Izom Tibor:
Igazam van nekem, ne félj,
aki rossz lesz, felrúgom még!
Narrátor: Bevadult az Izom Tibor,
és amit tett, nagyon hatott.
Narrátor: A csôsz bácsi lába eltört,
felvidult a róka ettôl.
Róka: Elszaladok ravasz módon,
még ha a csôsz meg is orrol.
Csôsz: Jaj, de fáj a törött lábam!
Nem maradhatsz többet állva!
Igazságos Izom Tibor:
Összeveszek mindenkivel,
legyôzöm a másik embert.
Narrátor: Így menekült meg a róka,
a csôsz meg ott feküdt oldalt.
3.4. Alliteráció
A szóeleji hangok összecsengésével is szívesen játszik az abszurd humor: És
szerinted is tested tétova titkainak feltérképezése az egyetlen járható út
számomra? (Izgató, forró, déltengeri szenvedély); Nyelvem nyálba' nyaldoklik a
számba.
4. Ritmus
A magyar beszéd egyik jellegzetessége sajátosan ritmikus volta. A ritmus is
nevetségessé válhat, ha csak öncélú ritmizálásról van szó. A magyaros,
hangsúlyos verselés lehetôséget ad arra, hogy rímek és mondanivaló nélkül, de a
népköltészetre és a népdalokra jellemzô kifejezésekkel, valamint a puszta
ritmussal elénekelhetô "népdallá" váljon egy szöveg:
Édesanyám, gyere ide!
Gyere mostan, ide gyere!
Édesanyám, maradj ottan!
Ne gyere, hanem maradjál! (Népdal)
Humoros hatást kelt, ha prózai szöveg (egyszerű társalgás) válik erôltetetten
ritmizálttá. Az alábbi párbeszéd a gyerekek kedvelt mondókáinak mintájára
ritmikussá válik a társulat tagjainak elôadásában:
-- Akkor menjünk ki mostan, ne pedig maradjunk itt!
-- Fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon...
-- Gyere, Robi, ne maradjunk, szaporázzuk lépteinket!
-- Gyere gyorsan, most kimegyünk, ne várjunk!
Fokozza a hatást, ha a beszélôk minden igyekezete ellenére mégsem sikerül
megtartani az ütemeket:
-- Gyere, ott kint csináljuk azt, amirôl itt beszélgettünk!
-- Jól van, Robi, ámde mostan el kell indulni színpadról ki.
-- Arra gondolsz, hogy most menjünk, ne utána, hanem inkább most? (Izgató,
forró, déltengeri szenvedély)
II. A SZÓ- ÉS KIFEJEZÉSKÉSZLET
1. Többjelentésű szavak
A nyelvi humor egyik legjelentôsebb forrása a szavak többértelműsége. A szó
alapjelentéséhez kapcsolódó mellékjelentés (jelentésárnyalat) fogalmi tartalma,
használatbeli kötöttsége más, és csak a konkrét szituációban dôl el, melyik
jelentése értendô: (Az öreg fölborítja a padlóvázát) Döntöttem! A legtöbb példát
a többjelentésű szavak keltette nyelvi humorra az állandósult szókapcsolatokban
és szólásokban találunk.
1.1. Állandósult szókapcsolatok
A többjelentésű szavak elsôsorban állandósult szókapcsolatokban válnak a nyelvi
humor forrásává: ezekben a megmerevedett nyelvi kifejezésekben (amelyeket
eredeti vagy átvitt értelemben használunk fel valamely jelentésbeli egység
kifejezésére) az általában átvitt értelemben használt szókapcsolatok
visszanyerik eredeti jelentésüket: (Az öreg feláll, és tapogatja magát) Nem
találom a helyem. (Margit két lábast összekoccant) Összeütök egy kis
ebédet.(Evetke vizet köp az öreg arcába) Jaj, mi folyik itt? (Az öreg egy késsel
felvágja a fotelt) Az ülést megnyitom.
1.2. Szólások
Erôteljesebben érvényesül ez a fajta nyelvi humor a szólásokban. O. Nagy Gábor
definíciója szerint a szólások "olyan egységes jelentésű, állandósult, közkeletű
kifejezések, amelyek nem közvetlenül a tárgyi valóságra vonatkozó, vagyis nem
eredeti értelmükben vett szavakkal fejeznek ki valamilyen mondanivalót, hanem
úgynevezett nyelvi kép közbeiktatásával" (Mi fán terem? Bp., 1979. 13).
Stilisztikai értéküket annak köszönhetik, hogy azoknak a szavaknak, amelyek a
szólást alkotják, semmi vagy csak egészen laza kapcsolatuk van azzal, amit a
szólás a maga egészében jelent. Esetünkben azonban a szólást alkotó szavak
visszanyerik eredeti jelentésüket, a szókapcsolatok állandósult, képes
jelentéstartalma megszűnik, és az így keletkezett, adott helyzetre
vonatkoztatott szókapcsolat humorossá válik: (Besenyô úr elkapja Margitot, és
megtekeri a fejét) Az apu elcsavarta a fejedet? (Az öreg hozzáfűzi) Apád a
párját ritkítja; (Az öreg egy doboz tetejét rakosgatja mindenre) Ez mindennek a
teteje; (Evetke anyja hajában turkálva talál egy szöget) Jé, a fején találtam a
szöget!
1.3. Összetett szavak
A többjelentésű szavak csoportján belül kell vizsgálnunk azokat az összetett
szavakat, melyeknek a szóösszetétel során keletkezett új, egységes
jelentéstartalma megszűnik, a konkrét helyzetben az elô- és utótag külön-külön
visszanyeri eredeti jelentését (tulajdonképpen megszűnik a szóösszetétel):
(Evetke beleszúr a karjába, vérzik) Jaj, szúrópróba! (helyesen: szúró próba);
Jé, ez a testvérem? (test vérem); (Boborján belép Besenyôékhez, az öreg
megszólal) Vendéglátó vagyok (vendég látó); Szókimondó vagyok: perec!; (Az öreg
rákiált a szörnyekre) Lidérc! Nyomás! A többértelmű szavakkal létrehozott
szójátékok stílushatásának alapja tehát a váratlan ellentét a szó, kifejezés
konkrét és átvitt jelentése között.
2. Azonos alakú szavak
Azokat a szavakat, melyek hangalakja megegyezik, de jelentése teljesen eltér
egymástól szívesen használja az abszurd humor a szójátékokban. Ezekben az
esetekben is a szövegösszefüggés vagy a beszédhelyzet biztosítja a megértést. A
humoros stílushatást az eredményezi, hogy a szituációba értelmileg mindkét
homonima beleillik, és hirtelen kell váltanunk az egyik jelentésrôl a másikra.
2.1. Szótári homonimák
Például: (Irén Besenyô úrnak) Akarja, hogy a hálójába kerüljek?: állandósult
kifejezésekben a 'mesterkedéssel behálózza', illetve 'hálószoba' jelentésben
(ÉKsz. 507); Az anyu különben is fél meztelenül: itt a fél ige és a
félmeztelenül határozóragos melléknév törtszámnévi elôtagja keveredik.
2.2. Nyelvtani homonimák
Találós kérdésekben: Ha téged megnyúznak, és amit rólad lenyúztak, abba
belebújik a Kovácsné ura, akkor az micsoda? -- Nem tudom. -- Férj a bôrödbe!(a
férj fônév és a fér ige felszólító módú alakja); Régen volt már, amikor engem
minden követ megmozgatott (a követ fônév és a kô fônév tárgyragos alakja);
(Besenyô úr Margithoz vág egy bécsi szeletet) Pityu, miért csapod nekem a
szelet? (a szelet fônév és a szél fônév tárgyragos alakja); (Az öreg Irénhez) Jó
lenne, ha magán beszélgetnénk! (a magánbeszélgetés elôtagja, illetve a maga
személyes névmás határozóragos alakja); Nem akarok magán kívül lenni; Magához
akarok térni (az utolsó két példa az azonos alakú személyes és visszaható névmás
használatbeli keveredését mutatja).
2.3. Kiejtési homonimák
Leülök, nem álltatom (áltatom) magam; (A Fületlen fiú című dalban): Fületlen fiú
-- hiába mondanák, Elnyelné ôket a hallhatatlanság (halhatatlanság).
2.4. Hangsúlyeltolódás
Tágabban értelmezett azonosalakúságról van szó a hangsúlyeltolódáson alapuló
homonimák esetében: az adott szót, kifejezést a szóhatárok önkényes kijelölése
vagy a meglevô szóhatárok áthelyezése révén értelmes, egymással szerves
kapcsolatban levô, szószerkezetet alkotó elemekre bontjuk (Grétsy, Anyanyelvünk
játékai. Bp., 1974. 136). Példák: Tompika jó, ha ver! (< jó haver); Apuka,
majszoljon! -- Jó, maj' szólok; Jé, a sün dörög (< sündörög); Tudja, mi vagyok
én? Egy kan ász (< kanász).
Találós kérdésekben szórejtvényként: Mit mondanak azok a kéz nélküli zenészek,
akik elôbb meg akarják édesíteni Bea nevű barátnôjük kávéját, majd föl akarnak
venni egy hangszerszólamot magnóra? -- Megkínáljuk a Beát cukorral, a dallamot
meg bejátsszuk orral; Mit mond az a pap, aki elmegy vendégségbe, de ott nincs
hova leülnie? -- Hát, nem valami székes egy ház! (< székesegyház).
Szavak kiejtésbeli kontaminációja során létrejövô hangsúlyeltolódás: Itt aztán
se ki, se be, se nyô; (Evetke kettévágott laposelemet tart a kezében) Jaj,
remegek a fél elemtôl!.
3. Hasonló hangzású szavak
Ezt a kategóriát igen tágan kell értelmeznünk az abszurd humor nyelvi forrásait
tárgyalva. A hasonló hangzás általában összetett szavakban és állandósult
szókapcsolatokban megjelenô formája úgy eredményez humoros stílushatást, hogy az
elô- vagy utótag, illetve a szókapcsolat elemei felcserélôdnek egy, az
eredetitôl hangzásban csupán egy-két hanggal eltérô, de jelentésében teljesen
különbözô szóval, és az így keletkezett összetett szó vagy szókapcsolat
beleillik a konkrét szituációba.
3.1. Összetett szavak
Összetett szavak elôtagja változik: bôrfűrész, kombinéfogó, satubbi
(szerszámok); (Pista és Margit egy sínszakaszt tartanak az ölükben, és a
színházról beszélgetnek) Ez a mi síndarabunk. Mondta a rádióban a Sínkomikus
Imre, hogy fontos a jó síndarab. Egyéb példák: lótündér, ránctalpas,
kocsonyatanú.
Az utótag változik: (Besenyô úr kikapja az újságot az öreg kezébôl úgy, hogy
annak egy darabja az öreg kezében marad) Sajtószakadtság!; Anyád a slágerlusta;
Margit, szép vagy. Kicsinosítunk, aztán olyan leszel, mint egy szexgomba;
Játsszunk szembeköpôsdit!; (Besenyô úr köp egyet, a szoba másik felében összedôl
egy szekrény) Táguljon innen, mert én keményköpésű vagyok!; Ha elmegyek a
fogyótúra, van reménysudár?
3.2. Állandósult szókapcsolatok
A hasonló hagzású szavak felcserélése vezet nyelvkomikumhoz a következô
példákban: (Besenyô úr rántottát dob egy székre) Egyed, Evetke, tojásos
hokedli!; Margit, te fogalmi dugóba keveredtél; (Az öreg nyerít, majd Irénnek
udvarol) Erôt nyerítek! Vergôdjünk zöld ágyra!; (Az öreg egy cserepes virággal a
kezében kóvályog) Forog velem a virág.
3.3. Népetimológia
Ide sorolhatók azok a népetimológiaszerű szándékos szóferdítések, amelyek
értelmetlennek tűnô hangsorokat (idegen szavakat) tesznek többé-kevésbé
értelmessé hasonló hangzású szavak segítségével: (tornádó >) orrnádó,
(szódabikarbóna >) hajdúbiharbóna, (everybody >) evribodri, (playboy >) pléhboj,
(hepatitis >) hepajtitisz, (logaritmus >) lóg a ritmus, (Evetke fölemeli az
asztalt, elvinné, de az öreg rászól) Asztala vissza! (< Astala vista); (ketchup
>) Kell csöpp?; Mi ez rajtad, vasing, ton? (< Washington).
3.4. Szótévesztés
Hasonló hangzású, de különbözô jelentésű szavak összekeverése: (Besenyô úr
itatja Margitot) Még egy kis ivadék a végére! (Margit tiltakozik) Tudod, hogy én
csak egyívású vagyok; (Besenyô úr egy hússzeletet nyiszatol) No, te bántott hús!
Most majd a szájamban megrágalmazlak.
4. Szólástorzítások
Az abszurd humor nyelvi összetevôinek legfontosabb rétegét a nyelv kész elemei,
az állandó frazeológiai fordulatok (a megbonthatatlan szerkezetű szólások,
közmondások, szállóigék, illetve a közhelyek) alkotják. E frazeológiai egységek
elemeit azonban a L'art pour l'art Társulat szerzôi mással cserélik fel, vagy
összekeverik más klisével, átvitt jelentésüket szó szerint értik stb., ezáltal a
szólásokat eltorzítják, elferdítik (l. Nagy Ferenc: i. h. 19). Már az elôzô
pontokban is esett szó a szólásokról, de érdemes külön fejezetben tárgyalni a
szólástorzítások egyéb módjait, hiszen ezekbôl az elferdített frazeológiai
egységekbôl épül fel az abszurd jelenetek nagy része, és (a logikai
képtelenségek és a groteszk mellett) nyelvileg ezek teszik sajátossá, a
hagyományosnak nevezett humortól nagymértékben különbözôvé az abszurd humort. A
torzítás megsemmisíti a szólás legfontosabb jellemzôjét, hogy nem közvetlenül a
tárgyi valóságra vonatkozó szavakkal fejez ki valamilyen mondanivalót, hanem egy
nyelvi kép közbeiktatásával (l. O. Nagy Gábor: i. m. 13), illetve a hagyomántos
közmondásokkal szemben az "abszurd közmondások" nem fejeznek ki semmilyen
észrevételt, általános érvényű igazságot. A szavak konkretizálódnak, vagy csupán
semmihez sem köthetô, jelentés nélküli, semmitmondó szóhalmazt alkotnak (lásd
késôbb: Halandzsa).
4.1. Klisék megváltoztatása szócserével
Elsôsorban hasonló hangzású szavak helyettesítik az eredeti szóalakot.
Közmondások: Káposztára tésztát sose bízzál!; Többet ésszel, mint e nôvel; Sólet
helyébe sót várj!; Vastyúk is talál szeget; Tésztaság fél egészség; Mindenki a
maga szerencséjének a pogácsa.
Szólások: Én olyan frigid vagyok, hogy csak hűlni jár belém a lélek; Az ne
beszéljen, akinek se szeri, se szája; Mi van, Margit, égett a kezed alatt a
hurka?; Jól tudod, hogy nem szeretem, amikor ordít a szádba szorult féreg!; (Az
öreg belelép a zsírosbödönbe) Fél lábbal a zsírban vagyok; (Besenyô úr egy
csontkezet ráz) Kripta kezem, nem disznóláb.
Szállóigék: (A remegô térdű öreg felkiált) És mégis rozoga Föld!; Távozz tôlem
sántán!; Vaktába dicsérd a napot, különben csapok papot!; A kocsma el van vetve.
4.2. A klisékben szereplô szavak átvitt jelentésének konkrét értelmezése
Ennek jellemzô módja a kifejezés szavainak téves ragozása: Végezetül kilehelem a
lelkedet; (Anti bácsi "udvarol") Kígyót melengetnék a kebleden; Most aztán
vásárra viszem a bôrödet; Indulj a versenyen, különben szöget ütök a fejedbe!;
...most majd mindenbe beleütöm az orrodat; Táplálkozzál, mert felkavarom a
gyomrodat!; Te ne hacacárézzál, mert leveszem rólad a kezedet!
4.3. Egyedi szólások
Sajátos, egyedi szólás(hasonlat)ok létrehozása történhet téves
mondatkapcsolással: Úgy dôl majd az anyagiak, mint a vakablak; Tehetségesek
vagyunk, mint tehénen a gatya; Úgy félek, mint Makó Jeruzsálemtôl; Maga olyan
ártatlan, mint egy hová menô kisnyulacska.
Fenyegetést kifejezô egyedi szólások: Ne menjél eseményszámba, mert
nyélbeütlek!; Ne alakoskodjál már se bú, se bá, mert felmászatlak az
uborkafára!; Ne legyél már olyan hernyó, mert beraklak a lárvaházba!; Tudsz te
urduul, mint az almásderes.
4.4. Közhelyek
Hernádi Miklós megfogalmazása szerint a közhelyek "azok a megállapítások a
mindennapi érintkezésben, amelyek -- bármilyen konkrét szituációban hangzanak is
el -- teljességgel közkeletűek, nélkülözik az egyéni lelemény pecsétjét, nem
tartalmaznak jóformán semmi információt a konkrét helyzetre vonatkozóan"
(Közhelyszótár3. Bp., 1995. 12). Olyan kész nyelvi egységek ezek, amelyek nem
"díszítik, hanem fölöslegesen hosszadalmassá teszik beszédünket" (O. Nagy i. m.
18). A közhely hasonlít a szóláshoz, de nincs stilisztikai értéke, nem késztet
gondolkodásra, semmi újat nem mond, "lapos általánosságba fullaszt egy meginduló
gondolatfolyamatot" (O. Nagy i. m. 19). Az efféle elcsépelt, semmitmondó
kifejezésekre számos példát találhatunk az abszurd humorban.
Köznyelvbôl származó, az emberi kapcsolatokra, a mindennapi életre vonatkozó
közhelyek:
Szelerem, szelerem, tiszta szelerem,
A szeleremben hazudni nem szabad.
Szelerem, szelerem, boldog szelerem,
Az ôszinteség alapfeltétel. (Érzelmi dal)
A Mai történet című jelenet párbeszéde mindvégig semmitmondó közhelyekre épül:
-- Ebben a rohanó világban olyan nehéz boldogulni.
-- Az a fô, hogy semmi baj ne legyen, és, hogy mi szeressük egymást. ...
-- Nem is tudom az életemet elképzelni mással.
-- Érdekes, hogy a kapcsolatunk azután is ugyanolyan felhôtlen maradt, hogy
összeházasodtunk. ...
-- A mi kapcsolatunk a kölcsönös megértésre és szeretetre épül.
A szerzôk maguk is alkottak olyan lényegtelen, információt nem hordozó,
közhelyszerű kifejezéseket, amelyek, bár nem közkeletűek, hiszen egyedi
alkotások (az "egyéni lelemény pecsétjét" nem nélkülözik), mégis a közhelyek
közé sorolhatjuk ôket. Sôt, némelyik a közhely paródiája azáltal, hogy a létezô
nyelvi klisé tartalmi ürességét, ha lehet, még tovább növeli, vagy
értelmetlensége miatt válik felesleges nyelvi elemmé: Egyet kell megkérdezni:
hogy felrôl le vagy lerôl fel; Egyet mondok: más ne mulass!; Bármit meg lehet
fogalmazni, bármit meg is szoktak; Mindig azt mondom, amit én; Nekem addig fáj a
lábam, amíg meg nem gyógyul; Én addig vagyok ideges, amíg meg nem nyugszom;
Lehet, hogy buta vagyok, de okos nem; Én már nem vagyok a régi, de új se.
4.5. Egyéb állandósult frazeológiai fordulatok
Dalok, mesék, mondókák játékos eltorzítása: Csavard fel a szörnyeket!; Az a
szép, az a szép, akinek a zenegép; Mint a mumus fenn a fán; A hulla az egy
pelyhes, fehér hó?; Korán reggel rokkant a rigó; Aki bújt, aki nem, hetyeg;
Horror, hol, nem volt...
5. Eufemizmus, kakofemizmus és nyelvi tabuk
A mindennapi beszédben sokszor elôfordul, hogy valamely dolog, fogalom nevét nem
mondjuk ki, hanem helyette enyhítô, szépítô szót vagy kifejezést használunk.
Idegen szavakat: Evetke, neked molett a sziluetted.
Gyermeknyelvi szavakat:
A bombanô az csupa titok,
Senki se látja, ha kakilok,
A bombanô az gyönyörű szép,
ha púzok, naivan nézek szét. (Bombanô)
Körülírást (ismét az anyagcsere-folyamatokról):
Beleim tömlôin végighömpölyöghet
hurka alakúvá képzett maradéktok,
s nemsokára végül együtt ünnepeljük,
megnyitván kapumat, dicsô zuhanástok. (Csirkecombok)
Vannak olyan témák, amelyekrôl kettônél több emberbôl álló közösségben nem
beszélhetünk, de ezek egy része megengedett lehet két, egymással szoros
kapcsolatban levô ember között. Szigorúan tabunak számít a szexualitás (l.
Szende i. m. 116-8), különösen a homoszexualitás. Ez a témája az Izgató, forró,
déltengeri szenvedély című jelenetnek, melyben az eufemizmus képes
kifejezésekben, körülírásban valósul meg:
-- ... alhasam fürge munkását tegyem könyökhajlatodba-e?
-- Hát akkor én légkalapács-megszégyenítô igyekezettel érkezzek-e
emésztôcsatornád hátsó, izmos kapujába?
-- Én pedig nagy hevületemben firtassam-e bugyogód zömök lakóját? ...
-- És utána hancúros kedvű, síkos anakondámmal hagyhatok-e maradandó
ajándékot köldököd emlékkönyvében?
Ugyanebben a jelenetben az elhallgatás is az eufemizmus eszközévé válik:
Fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon.... A humor a rejtegetô meg nem
nevezés és a nyilvánvaló tartalom között feszülô ellentétbôl fakad.
A tabu témák, illetve a nyelvi tabutörés állandó eleme a humornak, és az abszurd
humor is kihasználja a tilalmak megszegésének meghökkentô hatását. A nyelvi
tabutörés egyik eszköze a kakofemizmus, a "rosszabbító kifejezéseknek, azaz a
semleges és közömbös hangulatú szavak helyett durvábbaknak, brutálisabbaknak a
használata" (A magyar stilisztika útja. Szerk. Szathmári István. Bp., 1961.
460). Társalgás közben, megszólításként (a legtöbb kifejezés egyéni szóalkotás,
ebbôl eredô egyszerisége, szokatlansága nagyon expresszív): Mocsoklavór, az
vagy; Inkább hagyjál békén, te vagon szar!; ...te ormótlan térdekalácsás,
sápkórbelű, nyakanyalottas fertelem; Hát most mit mondjak ennek a patkánynak?
Kell a francnak egy ilyen nyákbödöntôl a virág; Hallod, te faragyú?; Te állat!
(Imre és Amália); Pirmitív állat, baromhülye! (Hűvösvölgyi koketta). Egyéb
példák: Mindenkinek az anyja valagát! (Kutya bácsi székfoglalója); Mássz csak
inkább el, éld le kis szaros életed! (Bogárdal).
6. Tulajdonnevek
A névkomikum az irodalomban régóta jelen van. A szereplôket jellemzô beszélô
nevektôl kezdve az idegen, furcsa hangzású neveken át, Karinthy látszólag
beszélô, de csupán játékos, atmoszférateremtô, hangulatkeltô névadásáig sok
példát találhatunk a humoros elnevezésekre (Szalay Károly, "Elmondom hát
mindenkinek". Kossuth Kiadó. 1983. 95). Az abszurd humor is használja a komikus
névadás hagyományos eszközeit, ezekre azonban csak néhány példát találhatunk, de
azokban is az abszurd humorra jellemzô képtelenséget, ellentmondást fedezhetjük
fel.
6.1. Furcsa hangzású nevek
A köznyelvben nem létezô, a szerzôk által teremtett személynevek, amelyek
hangzásukkal keltenek komikus hatást: Pandacsöki Boborján, Tompika. Az Evetke
nevet is ide sorolhatjuk: ez a név létezô, hivatalos magyar utónév (Ladó János,
Magyar utónévkönyv. Bp., 1971. 48), jelentése az ôsi eredetű evet 'mókus'
jelentésű szóból származik. Ez a jelentés a mai magyar köznyelvben azonban már
nem ismert, és a hallgatók többsége inkább az evés szó valamiféle származékára
asszociál ezt a nevet hallva (amit a nevet viselô kövér kislány igazol is).
A hangzás furcsasága, szokatlansága teszi nevetségessé a következô neveket: Mark
/mark/, Bette /bette/, Joe /joe/, Rodgers /rodgers/ kapitány (Űrutazás), ahol az
angol neveket nem az angol kiejtésnek megfelelôen ejtik(/dzsó/, /rodzsersz/
stb.), ahogy azt elvárnánk, hanem a nevek helyesírását követi a kiejtés.
6.2. Jellemnevek, beszélô nevek
Köznévbôl keletkeztek a következô tulajdonnevek: Igazságos Izom Tibor (Volt,
nincs róka)neve jellemzi viselôjét, aki egyrészt a népmesékben szereplô bölcs,
igazságos és erôs hôsök paródiája, másrészt napjaink jellemzô figurája, az
"izomagyú" body builder képviselôje, akire nem az igazságosság, inkább az izmok,
az agresszivitás jellemzô. A Besenyô név hangzása, illetve napjainkban a szóhoz
kapcsolódó kissé pejoratív jelentés egy hangoskodó, pöffeszkedô, durva embert
idéz, mint amilyen viselôje, Besenyô István.
6.3. Hagyományos keresztnevek
Az abszurd humor névkomikumának lényege a hagyományos keresztnevek és becézett
alakjaik használatában rejlik. Ezek a nevek sem hangzásukkal, sem jelentésükkel
(legtöbbször elhomályosult, ma már ismeretlen ezeknek a neveknek az értelme),
sem pedig a bennük rosszul felfedezett jelentéssel nem keltenek humoros
stílushatást, hiszen a magyar névadásban hagyományos, elfogadott és megszokott,
mindenhol és mindenki által ismert és használt, még csak nem is ún. divatos (vö.
Nyelvi divatok. Bp., 1985. 216-22) keresztnevekrôl van szó: Besenyô István,
Pityu, Pista, Margit, Antal, Anti bácsi, Irén, Irénke. Humoros hatásukat éppen a
köznapiság, a köznyelvi közömbös stílusárnyalat adja. Zlinszky Aladár szerint a
nyelvkomikum ellentéten alapul, "azaz a beszédnek más alakulása, mint amit a
dolgok rendje szerint vártunk" (A magyar stilisztika útja. 172). Nyilvánvalóbbá
válik ennek az ellentétnek a hagyományos nevek humoros stílushatására vonatkozó
jelentése, ha a Szétszaggatta című abszurd mesében szereplô királylányok és
királyfik nevére gondolunk: Emese, Réka, Anikó, Péter, Sándor, István és János,
vagy az Udvarlási jelenetben szereplô Imrére és Amáliára. Nevetünk ezeken a
neveken, bár a hétköznapi nyelvhasználatban semmi humoros nincs bennük, de a
mesékben megszokott és általunk elvárt hagyományos névadás, illetve egy fennkölt
érzelemrôl szóló jelenetbe illô nevek helyett hétköznapi, közömbös, a becézést
is mellôzô nevekkel találkozunk. Ez a fajta névadás felidézi a napjainkban
divatos televíziós vetélkedôk mesterkélten bizalmaskodó keresztnéven szólítási
szokásait, és ez hozhatja létre, ha nem is az egyes nevekhez, de a
megszólításhoz fűzôdô ironikus, esetleg gúnyos hangot, stílusárnyalatot. Egy-egy
névhez a köznyelvben is kapcsolódik némi tréfás, gúnyos hangulat: Amália, Béla
(ez utóbbiról egy kis "vers" is született: De szeretnék Lajos lenni, nem pedig
Béla, aki vagyok, hanem Lajos, amely híven tükrözi az abszurd humor sajátos
versalkotási módját), de a többi keresztnév csak az abszurd szövegekbe helyezve
kelt tréfás, humoros hatást.
6.4. Játék a tulajdonnevekkel
A címek, a személy-, intézmény- és földrajzi nevek esetében is megjelennek a
szójáték, a szótorzítás különbözô típusai.
Idegen tulajdonnév magyarítása, népetimológia: Barbár Streisand, Brigitte Barom,
Lotyóbrigida, Ringyó Starr, Szilveszter Szalonna, Vadonna (köznév és tulajdonnév
kontaminációjával: vadon + Madonna), Túrósmiths.
A nevek hasonló hangzású szavakkal való helyettesítése, konkretizálása:
Kislányom, te úgy hasonlítasz, mint gyermekkorában a csecsemô Pista bácsi;
(Besenyô úr pezsgôvel a kezében) Én vagyok a pezsegô Pista bácsi; Legyünk
vándorszínészek, mint a Petôfi Sátor; Büdös mint a pálpusztai fiúk; Az anyu
hiába hiszi, hogy a Kékszakállú herceg várja; Akkora pofont kapsz, hogy
elszállsz Lotaringiába!. Olykor a név helyettesít egy szót állandósult
kifejezésben: Akkor igyunk! István, István!
Meghökkentô, képtelen intézménynevek (egyedi szóalkotások): Egyesült Vérhas- és
Gümôkórgyár; Gyermeksintér Szolgálat.
7. A szókincsréteg stilisztikája
"A szóhangulat gyakran táplálkozik a szavak stílus-, illetve szókincsréteghez
kötöttségébôl. ... A stílusértéket az esetek többségében azonban inkább az adja,
hogy egy szó saját stílusrétegébôl átkerül egy másik stílusréteg
szövegösszefüggésébe. Az össze nem illôségbôl eredô meglepetés nagy
stílushatású" (Szikszainé Nagy Irma, Stilisztika. Bp., 1994. 71). A
kötöttségekbôl és keveredésbôl eredô humoros hatást az abszurd humor
stílusparódiáiban láthatjuk.
7.1. Az irodalmi nyelv szókincse
Az irodalmi nyelvben használatos (illetve régies, a köznyelvben ma már nem
használt) szavak, kifejezések a költôi nyelv stílusát parodizálják az abszurd
költeményben:
Múlik a tél, és jô a tavasz,
És csíráznak mindenütt a magvak,
És rüggyel szórja teli mindenütt a fákat a Nap.
És a madarak? A madarak ej, de csiripelnek, hogy csacsognak:
Kikelet! Kikelet! Kikelet! Kikelet!
Pezseg az élet! Pezsdülj Föld!
Pezsdülj világ, pezsdülj, pezsdülj! (Múlik a tél...)
7.2. Zsargon
Szakkifejezések megjelenése szépirodalmi szövegben:
Hallga csak!
Nem a beléndek lehű éj küldi ránk lomha pillangó képében iszonyú mérgű
ostorát?
Vagy a szél, mint egy rozsdás vastövis, tépi sebesre a levegô sápadt
vásznait?
Esetleg kékellô lábnyomom e földi porban messze csörgedezô patakként fürdeti
juharfa képében megbúvó éjjeli árnyak süvöltô jajszavát?
...vagy ez csak a forróvíz-visszatérôvezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez?
(Forróvíz-visszatérôvezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez)
7.3. Argószavak
A társadalom lecsúszott elemei által, az elkülönülés szándékával létrehozott
szókincsrétegbe tartozó szavak más stílusrétegbe kerülve váratlanok,
meghökkentôek: Kell a francnak egy ilyen nyákbödöntôl a virág; Nem kamelom az
ábrázatodat; Jaj, de jók a vonalaim, de baró a karosszériám (Imre és Amália).
Az ifjúsági nyelvben élô argószavak bizalmaskodó stílusárnyalata nevetségessé
válik a fiataloknak szóló popműsorok nyelvezetének, stílusának paródiájában:
Kukucs! Háj evribádi! Egy cuki kis szilveszteri popparádét fogtok látni; Fúú,
olyan dögösek, öcsém!; Csajok, ami most jön, attól összefolyik a szátokban a
körömlakk!.
7.4. Neologizmusok
A szerzôk egyéni szóalkotásai alkalomszerűek, nem válnak közkeletűvé,
egyszeriségük miatt fontos szerepük van a nyelvi humorban. Sokszor szokatlan
vagy hibás szóalkotási módok útján jönnek létre.
Igekötôk szokatlan vagy rossz használata: benépszerűsödünk, felharagszom,
elkérdezi.
Téves nyelvi elemzés: ...téged megvizsgál az urológus, engem meg a hölgyológus.
Szavak kontaminációja: orángutánfutó, lámpalázadás, táború.
Szóösszetétel és szokatlan szóképzés keveredése: bôremegereszkedettes,
megkomolyzenezongorásította, megbetegszelesedünk.
Egyedi szóalkotások, szóösszetételek: kiveckölôdött; nyelvem nyálba nyaldoklik a
számba; kolbász- és hurkológiai egyemegi docens.
Egyedi fogalmi neologizmusok idegen szavakból (a köztudatban nem létezô fogalom,
tárgy megnevezése): biorobot; gerontopresszionátor, protonágyú, idôplazma
(Űrutazás).
7.5. Idegen szavak
Sokszor az idegen szó alakjának vagy jelentésének nem ismerése, a szó helytelen
használata a nyelvi humor forrása: Nem akarok konfruktálódni. Nekem többet ér a
rezidencia bármiféle huzakodásnál; Hátrább a vicaverzával!; Mindig étkezés elôtt
és után között van az evés. Jómagam e szerint korrigálok; De én megôrzöm az
erényemet saját szuverén privilégiumoménak.
Nyelvkomikum keletkezik, ha az idegen szavak nem illenek bele az adott szöveg
stílusrétegébe. Az argó elemekkel tűzdelt társalgási stílusrétegbe kerülô, ott
választékosnak számító idegen szavak váratlanságukkal, oda nem illôségükkel
keltenek humoros hatást:
-- Nézzen oda! Nékünk kacag az ég!
-- Az ég? Te bôremegereszkedettes, posztosnyálú fekély. Hát kinek kell a te
eged? Legyél már reális!
-- Ha pedig tudná, hogy hoztam önnek ajándékot. ... Tudja meg, hogy hoztam
önnek ajándékba óriás keresztrejtvényt, hogy fejtse meg.
-- Hát így már mindjárt szeretlek. Mókuska, kedves lovagom, te nyalka dalia,
hát teljesen revideáltam a nézeteimet. ... Megosztom veled a feminin
bájamat. (Imre és Amália)
Sporttudósításban megjelenô idegen szavak: A versenyzôk most térnek át a
szeretet tárgyi manifesztumairól a gesztusokra. ... a kék (versenyzô) teljes
egzisztenciáját dobja oda a következô pontért (Szeretet verseny).
III. A SZINTAKTIKAI SZINT ÉS A MONDATON TÚLMUTATÓ STILISZTIKAI ESZKÖZÖK
Minden nyelvi-stiláris elem valójában a mondatban jut szerephez, ezért külön
kell vizsgálnunk a mondat felépítésében részt vevô alaktani elemek,
mondatrészek, a szórend, a mondatszerkezetek, valamint a mondat szemantikájának
szerepét. Az abszurd humorban legtöbbször a nyelvtani szabályok megszegése, a
hibák hordoznak magukban sajátos stilisztikumot.
1. Grammatikai variánsok: a tô- és toldalékvariánsok stílusértéke
1.1. Tôváltozatok
A köznyelvben használt tôváltozatoktól való eltérés, illetve a szótövek
toldalékoláskor keletkezô változatainak mellôzése (és az így létrehozott
hosszabb szóalak) népies vagy archaikus hatást kelt, de eltérô stílusrétegbe
kerülve nevetségessé válik: Én azonnal elaluszok; Szégyellettem magam; ...idô
erre nem maradott; partnerkapcsolatra célozok; háromszázezeret; Adja ide a
Margitmódosító-eszközöt. Tautológiás alak: mindnyájójuknak.
1.2. Hibás toldalékolás
Ebben az esetben elsôsorban a hibázás ténye (a téves rag-, illetve képzô
használat) jelenti a nyelvi humort: Hosszasan tanulmányozódtam az ide vonatkozó
szakirodalmat; Szuahéli nyelvül is tudok; Boborján, most a szerelembe
beavatkozlak (ez utóbbiban a szótévesztés is erôsíti a humoros hatást);
mindnyájójuknak; Én megôrzöm az erényemet saját szuverén privilégiumoménak.
1.3. Téves ragelvonás
Néhány szavunk alapalakjának végzôdése egybeesik egy-egy rag alakjával. Ezt az
egybeesést is kihasználja az abszurd humor a nyelv által nyújtott lehetôségek
közül: a mondatban a szó alapalakját használják ragozott alakként, és nem
kapcsolják "fölöslegesen" a szóhoz a különféle ragokat. Például: Ki kér egy kis
desszert?; ...megírták a jelenet, megesszük a sajt, ha hideg van, fölvesszük a
kabát; Színpadra várom a társulat! (a tárgy ragjának ezt a fajta megjelenési
formáját Galla Miklós el is nevezte "automatikus tárgyeset"-nek). Téves
ragelvonás más ragokkal is elôfordul: Lemennek a katakomba; ...magára bíznám az
ingyom-bingyom.
1.4. Hiányzó ragok, jelek
A toldalékok hiánya erôsíti az abszurd elôzô pontban tárgyalt "fölöslegesen" nem
ragozó tendenciáját: ...kicsi biorobotról beszélünk vagy nagy?; Boborján hívott
az edzôterem; De ha fôorvossal járnék, nem fáj mindenem.
1.5. Toldalékváltozatok
Tudományos szövegben furcsán hat a feltételes mód régies, népies alakja:
...már-már homo sapiensnek gondolhatnók ôket, ha nem tartanók szem elôtt azt a
tényt, hogy az ember elnevezés mögött bizonyos értelmi, intellektuális
képességek egyidejű jelenléte kívántatik meg (A nô)(a magyarban idegenszerű, de
már kiveszôben levô, hivatalos stílust idézô szenvedô igealak is nevetésre
késztet szokatlanságával).
2. Szórend
A magyarban kötetlen a szavak sorrendje a mondatokban. Szabadon használja ezt a
kötetlenséget az abszurd humor: a mondatok sokszor csupán egymás mellé
rakosgatott szavak halmazává válnak, szinte értelmetlen, összefüggés nélküli
szócsoportokat alkotnak (lásd késôbb: Halandzsa). Humor forrása a szórendi
kötöttség szabályainak megsértése: ...alhasam fürge munkását tegyem
könyökhajlatodba-e?.
3. Mondatok egybeolvadása
A szavakhoz hasonlóan mondatok kontaminációjára is akad példa: Másfél órája
kiküldtük az öreget egy ideje. Ez a mondat tulajdonképpen két különálló mondat
egymásba csúsztatásával keletkezett: Másfél órája kiküldtük az öreget +
Kiküldtük az öreget egy ideje. A mindkét mondatban ugyanolyan alakban és
funkcióban szereplô szavak lehetôvé teszik a "takarékos" nyelvi kifejezésmódot,
hiszen a közös elemeket nem kell még egyszer kimondani, de ez egyben fölösleges
szószaporítás is, mivel új információt a mondat második fele nem hordoz. Egyéb
példák: Ezt kérdezted három perccel ezelôtt belezavarodtál; Hamarosan jönnek a
vendégeket várok.
4. A mondatok kifejtettsége vagy kifejtetlensége
Ebben a pontban a mondatszerkesztés, a megfogalmazás formai hibái szerepelnek:
az abszurd humor fontos forrása a pongyolaság -- mind a szűkszavúság, mind a
bôbeszédűség --, hiszen az abszurd lényegéhez tartozó érthetetlenség,
értelmetlenség, kétértelműség ezekkel az eszközökkel könnyen megvalósítható.
4.1. Szűkszavúság
Humor forrása lehet, ha kevesebbet mondunk annál, amit ki akarunk fejezni, vagy
amennyire a hallgatónak szüksége lenne ahhoz, hogy pontosan megértse
mondanivalónkat. Így válik komikussá a Lektor magyarázata az anakronizmusról:
Itt a versben súlyos anakronizmus, más szóval idôzavar van. Talán rávilágítanék
konkrétan is, hogy hol van ez a bizonyos idôzavar ... Idézném a kritikus sort:
"Ma már csak büdös ô" ... mert a "ma már", arról lehet tudni, hogy az csakis a
jelenre vonatkozik, szokták is mondani például, hogy: "Ma már valami...". Na de
rögtön utána jön az a szó, hogy "csak", ugye, hát a 'csak' meg mint fogalom, az
nyilvánvaló, hogy az ókori kultúrákban is jelen volt. Például már a régi
görögöknél is elhangzott ilyesmi, mondjuk, hogy: "csak egy" vagy "csak kettô".
Sôt, még kérdô jelleggel is mondtak ilyesmit, hogy: "Csak kettô?".
Ellipszis: az odaérthetô szó vagy szavak elhagyásával töredékesen fejezzük ki
magunkat, de a hiány egyben célzást is jelent, és ez a humor alapja ebben az
esetben: Fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon...
Gondolatkihagyás: a közlés szempontjából fontos mondatrész kimarad vagy
kifejtetlen marad, és így a vers homályossá vagy szabadon értelmezhetôvé válik:
A csehek.
A románok pláne.
Ki ne felejtsem a lengyelt!
És a bolgárok? Hát persze.
Meg mink is. Na meg a német.
Ki így, ki úgy, de azért mind, mind.
Bizony. (A csehek)
Szabatosan fogalmaz a "költô" a következô versben, mégis kevésnek érezzük azt,
amit mond:
Anyám, aki már öreg, olyan, amilyen.
Volt fiatalabb is, olyan, amilyen.
Egészen kisgyermekként is -- persze ekkor még nem volt az anyám -- olyan
volt, amilyen.
Most aztán itt tegyél igazságot... (Anyám)
4.2. Bôbeszédűség
Mindennapi beszédünkben nemcsak a szűkszavúság számít hibának, hanem a szabatos
nyelvi kifejezéssel szemben a bôbeszédűség, a szószaporítás is. Az abszurd humor
gyakran él a felesleges szószaporítás, a túlzottan körülményes megfogalmazás és
az ebbôl eredô indokolatlan bonyolultság váratlan, meghökkentô hatásából
származó nyelvi humorral.
A körülírás -- egy egyszerű, mindenki számára egyértelmű dolog felesleges,
definíciószerű magyarázata-- és az általa keletkezô mellébeszélés válik
nevetségessé a következô Kérdés című jelenetben:
-- Miki!
-- Tessék, Robi.
-- Kérdezhetek valamit?
-- Tôlem, Robi?
-- Hát, amennyiben te testesíted meg azt a személyt, aki készséggel
rezonálna az én felvetésemre, akkor tôled, Miki. Feltehetem a kérdést, Miki?
-- Te, Robi?
-- Hogyha nevem hallatán én vagyok az, aki neked beugrik, akkor igen, én.
Kérdezhetek valamit, Miki?
-- Tehát arra gondolsz, hogy egy ilyen kíváncsi hangsúlyú mondattal ruháznál
fel, és, ugye, idôrendben úgy képzeled, hogy elôbb tennéd fel te a kérdést,
és kronológiailag én utána referálnék rá számodra? Így gondolod, Robi?
-- Látom, már kezded kapizsgálni, Miki, hiszen ha te elôbb válaszolnál, mint
ahogy én kérdeznék, akkor fennállna annak a veszélye, hogy válaszod ugyan
helytálló lenne, de egy egész más kérdésre vonatkozna, mint amit én akartam
föltenni. Így szekvenciálisan valóban, hadd tegyem fel elôbb én a kérdést,
és azután válaszolj te. Jó, Miki?
-- Tehát tulajdonképpen egy adathalmaz újdonsült, boldog tulajdonosává
szeretnél válni általam, mégpedig oly módon, egy firtató célzatú nyelvi
formulával keresnél meg, és én ennek tudatában biztosítanám részedre az
áhított tényanyagot aktuálisan, erre gondolsz, Robi, jól értem?
-- Igen, Miki, különös tekintettel arra, hogy a dolog egyik felével, a
kérdéssel, teljesen tisztában vagyok, csak a másik fele, a válasz az az
ötven százalék, amely hiányként jelenik meg szellemi háztartásomban. Így
akkor kérdezhetek valamit, Miki?
-- Tessék, Robi, kérdezz!
-- Milyen műsorszám következik?
A humor forrása tehát ebben a jelenetben az ellentét az utolsó, rövid, tömör, a
lényegre vonatkozó kérdés és az ezt megelôzô, a kérdés és válasz fogalmát
tisztázó hosszú, bonyolult mondatok között.
Ebben a jelenetben is találhattunk példát olyan ún. hézagtoldó vagy
töltelékszavak, illetve céltalan közbeszúrások (például a megszólítások állandó
ismételgetése; hát, ugye, ilyen stb.) használatára, amelyek tartalmilag semmit
sem mondanak, csak lelassítják a szöveg menetét, elnyújtottá teszik a
párbeszédet. Hasonlóképpen kezdôdik az a párbeszéd, amely arról szól, hogy
Hogyan alakult a L'art pour L'art Társulat:
-- Te Andris, figyelj, Andris! Mi lenne, Andris...
-- Jó, figyelek már, Miki, már figyellek, hallak, hallom, amit mondasz. Hogy
mondod?
A szükségtelen szóismétlés szinte az érthetetlenségig bonyolítja a mondatot a
Jelenetek a költô életébôl című színházi est konferanszaiban:
Szeretettel köszöntöm önöket a költô elsô önálló estjének Márvány termi
momentumán, amely Márvány termi momentumot azért illesztettük be egyéb, nem
Márvány termi momentumok közé, hogy az egyéb, nem Márvány termi momentumok
művészeti csillagugrását megneszelô, és azóta ellenállhatatlan áradatban
érdeklôdô művészetpártoló közönség művészetpártolását személyes
jelenlétünkkel lehetôvé tegyük. ... hiszen a Költôt az univerzalitás
érdekli, az univerzum univerzalitását kutatja, és önnön univerzalitásán
keresztül leli.
A túlzott expresszivitás képzavarhoz vezet, dagályosságot eredményez:
Természetesen megértjük a közönség fokozott odaadását produkciónk iránt,
hiszen oly értékes művészi aranyfedezetet építettünk be ebbe az estbe, és
mindezt oly briliáns szakmai ügyeskedéssel tupíroztuk fel eddig még soha nem
látott gigászi poézismonstrummá, hogy néha már-már magunk is meglepôdünk
hozzáértésünk ilyetén való megigazulásán. ... Tartsanak velem, kéz a kézben
hatoljunk be a líra barlangjába, és ott a poézis sajkáján locsogjunk tova a
szépségek tengerén!.
5. A mondatok szemantikájából adódó humor
Az abszurd irodalomról szóló fejezetben esett már szó az abszurd humor egyik
sajátos jellemzôjérôl, a mondatok tartalmának logikai képtelenségérôl,
lehetetlenségérôl. Nézzünk most néhány példát ezekre:
5.1. A hely képtelensége
A jövöben játszódik az Űrutazás című jelenet, de a jövô elôre nem látható
technikai vívmányaival is elképzelhetetlen, hogy az ember valaha eljut a
következô helyre, mivel az nem vagy nem olyan formában létezik, ahogy az a
jelenetbôl kitűnik:
...
Joe: Gyerekek, épp most vagyunk a világegyetem felénél. Az ott egy galaxis.
Nem, Mark?
Mark: De, Joe. Ez már android lakta terület. Foglaljuk el! Régóta vágyom én
az androidok mezonkincsére már. És maga Rodgers kapitány is?
...
Joe: Hoppá, azok ott már a Göncölszekér fényei. Vigyázzatok, nehogy túl
gyorsan menjünk, mert az veszélyes lehet!
Mark: Aktivizáld a fékezômezôt!
Rodgers kapitány: Jó.
Joe: Halló, Föld. Itt a Vasparittya 3. Megközelítjük a Göncölszekeret.
Mark: Jobbról kerüljük ki szerintem.
(ütközés hangja, egy ló nyerít, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Jaj, nekimentünk a Göncölszekérnek!
Joe: Rosszul számítottad ki az ívet, Mark.
Mark: Én? Hát én a Rodgers kapitánytól kaptam az adatokat.
(ütközés, nyerítés, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Megint nekimentünk.
...
5.2. Az idô képtelensége
A múlt, a jelen és a jövô keveredik a következô párbeszédben:
-- ... minden bizonnyal a közönség meg fog nekünk szavazni egy bizonyos
bizalmat, tehát eleve szeretettel, várakozó hangulatban, pozitív várakozó
hangulatban fognak beülni arra az elôadásra, amit majd mi megcsinálunk, majd
jövôre, '86 tavaszán, és akkor az már csak rajtunk múlik, hogy jó legyen a
műsor.
-- Most '85 van, Miki?
-- Igen, most van '85 vége, decemberben.
-- Ja, tényleg, tényleg, már látom én ... és pont ezt mondod.
-- Most pont ezt mondom, és majd jövô májusban fogjuk bemutatni. Most tudod,
mi az érdekes, Andris?
-- Én tudom. Pont most nekem is az jutott eszembe, hogy pont most '85-ben
beszélgetünk errôl, és közben már lehet tudni, hogy '93-ban el fogjuk majd
mondani.
-- Szerintem jól jegyezzük meg ezt a beszélgetést!
-- Jól jegyezzük meg, hogy így alakult! (Hogyan alakult a L'art pour l'art
Társulat)
5.3. Személyekhez, élettelen dolgokhoz kapcsolódó képtelenségek
Az abszurdban nem fontos, hogy a dolgoknak értelmük legyen, éppen ellenkezôleg:
az értelmetlenséget, az irracionalitást hangsúlyozzák: Boborján hívott az
edzôterem. Ô lesz az adott idô alatt a legtöbb japán kutya.; Bezzeg a te
beleiddel Dunát lehetne rekeszteni.; (Csöng a telefon. A vonal túlsó végén Irén
van, aki hallva, hogy Margit vette föl, nem szól bele) Nem szóltak bele. Biztos
engem kerestek, csak megint nem voltam itthon.; képtelen "élelmiszerek": szenes
bableves, gombfôzelék, sült oldalas Biopon-mártással, túrós buksza (Az
ínyesmester ajánlata). A hirdetéseknek megfelelô stílusban és hangvételben
elôadott reklámot a hirdetett "élelmiszer" és a hirdetô vállalat képtelensége
teszi abszurddá:
Vásároljon ön is Vérhaskonzervet!
Ízletes, tápláló eledel. Kitűnô csemege az egész család számára.
Felnôtt, gyermek, háziasszony
Vérhaskonzervet fogyasszon!
Elkészítése praktikus: felnyitás után tegyük forró vízbe, és mindössze
tizenöt perc elteltével tálalhatjuk, ízlés szerint rizs- vagy
burgonyakörettel, négy személy részére.
Váratlanul jöhet vendég,
Vérhaskonzerv legyen mindég!
Jó étvágyat kíván az Egyesült Vérhas- és Gümôkórgyár!
A nyálon lôtt lány balladája egy Mary nevű lányról szól, a refrénben azonban a
dalt éneklô férfi a következôket mondja (bár a "nyálon lövés" már önmagában is
abszurd):
Én is egy nyálon lôtt lány vagyok,
Minden éjszakán errôl álmodok.
Bárcsak engem is nyálon lônének
Egy éjszakán vadnyugati emberek!
6. Halandzsa
Az Magyar értelmezô kéziszótár szerint a halandzsa: "1. Értelmes beszédnek ható
értelmetlen vagy összefüggéstelen szöveg. 2. Zavaros, gyakran lódító, nagyképű
fecsegés. Mellébeszélés" (504). A szó köznyelvi értelmezése pontosan illik a
magyar abszurd humor leglényegesebb összetevôjére, az elsôsorban A Besenyô
család élete jelenetekben hallható, sokszor torz, értelmetlen, "badar beszédre".
"Tanulságos figyelembe venni a halandzsa, halandzsázik utóéletét,
jelentésváltozatait a köznyelvben. Már 1924-ben, amikor a Nyelvôr egy jegyzete
rákérdez, még az 'értelmetlen, zagyva', majd késôbb az 'üres fecsegés', sôt
'igazságot leplezô', 'nagyhangú beszéd' jelentés terjedt el, egyre inkább a
'mellébeszélés' jelentés és funkció lesz uralkodóvá, utalva a halandzsaszerű
beszédnek egyáltalán nem 'nyelvi játék', 'gyönyörködtetés', hanem meghatározott
beszédhelyzetben társadalmi funkciójú 'félrevezetés', 'fedôbeszéd', 'álcázás'
jelentésére" (Szabolcsi Miklós: Kortárs. 1978. 3. sz. 469). Szabolcsi
értelmezésével ellentétben a halandzsa az abszurd humorban nem a félrevezetést
szolgálja. Ha a társadalmi funkcióját vizsgáljuk, az abszurd halandzsa szerepe a
nyelv öncélú paródiája. Nem a nyelv értéktelenné, értelmetlenné válását leplezi
le, az abszurd humor csupán játszik a nyelvvel, szabadon használja a nyelv
nyújtotta lehetôségeket, hogy "különbözô szinteken parodizálja a kommunikációt:
(I) a nyelv fonémáiból alkotott hangos áljel szintjén, (II) a hagyományos
jelekkel alkotott álszavak szintjén, (III) az értelmes szavakkal alkotott
álmondatok szintjén, (IV) a szabályos mondatokból álló nyelvi mű, az üzenet
szintjén" (Világirodalmi Lexikon. IV, Bp., 1970. 160). A korlátok nélküli nyelvi
játék egyetlen célja a kabaré műfajának ebben a sajátos ágában a közönség
megnevettetése.
A nyelvi humor elôzô fejezetekben tárgyalt elemei közül sok hozzájárul az
abszurd humor értelmesnek tűnô, de mélyebb rétegekben jelentés nélküli, pusztán
a szórakoztató nyelvi játékra épülô halandzsájának kialakításához: az
értelmetlen hanghalmazoktól kezdve, a szótorzításokon, szójátékokon át, a
valóságot elfedô képes beszéd, a szóvirágok, a klisék és frázisok, az üres
magyarázkodás, a szórendi összevisszaság, az összefüggéstelen mondatok
összekapcsolása mind, mind a mondat, a szöveg pusztán véletlenszerű szóhalmaz
voltát sugallja. Például:
-- Általában és kulturálisan az ilyen tömegpszichózis ellenére kétlem,
gátolom. Jómagam komponens vagyok ebben a témában, de azért a
nincstelenségig is elmegyek.
-- Szerintem maga pont ezt akarta mondani. Az ön véleménye egy tekintélyes
idôvallumban kalibrálható, sôt, a maga mondanivalója csupa arany állítmány.
A halandzsa másik formájával találkozunk A nyálon lôtt lány balladájában,
amelyben a magyar nyelvű szöveg keveredik a némettel, de a németül elhangzó rész
maga is halandzsa, hiszen, egymás mellé helyezett, grammatikailag nem kapcsolódó
szavak alkotják:
A történetbôl véletlenül kihagytam egy részletet,
A nyálról akartam elmondani egy újabb érdekeset:
Mund was er Sie dafke sprizlich noch dazu geschlossen,
Ellentétben Hohenzoller spritzen sprutze um Morgen.
A halandzsa a bankszakmában használatos szakmai-hivatalos stílus paródiájának
eszközévé válik a Bank-jelenetben:
Ehhez hozzájön kétszázkalaphuszonöt forint jutalék, plusz
nyolcszázhuszongilisztahárom forint részesedési többlet. Az annyi mint
huszonharmincezerháromezertapodtattízkettô. De ebbôl még lejön a pókos
nyolcszáz, ami szidva egyszer, az marad a hetven.
Hasonlóképpen az értelmesnek tűnô, de zavaros, a politikai beszédek kiüresedett
frázisait halmozó szöveg a politikai szónoklat stílusparódiája lesz a Kutya
bácsi székfoglalójában:
Kedves emberek és fiatalemberek! Én nem árulok macskát, és nem leszek messze
az alma a fájától. Eddig mások ették meg a kenyerem javát, de most én akarom
politikailag elôtérbe hallatni a hangomat. Gyanúperrel élek. Minden pártnak
megvan a maga baja. Vegyék tudomásul, hogy embere válogatja. Nem volt igazuk
a másik pártnak. Például mondok egy példát: múltkor is csak azért mondták,
hogy segítenek, mert hazudtak. Azért vagyok gyanús, mert ma minden ember a
másiknak farkasa. Vegyük le a láncot! A szabadságnak nincsen párja! Jöjjenek
a Szabad Kutya Pártba! Én is ott vagyok most. Én vagyok a fôvezér, aki
nyerek. Vádaskodás ér, hogy ki vagyok vénhedve. Nem igaz. Sokszor az
ellenség híveinek vagyok kitéve, de nem fogok juhászkodni, mindent
megragadok. Idézek: "Másnak térkép e táj". Idéztem. Sokan akarnak fölibém
kerekedni, de úgyis gyôzök, és vérszemet kapok. Jöjjenek a Szabad Kutya
Pártba! Vonakodjanak a másik pártoktól! Kiabáljanak kígyót-békát! Hiába
várják, hogy feledésbe merülök, de maguk csak tegyék a kezüket tűzbe
miattam! Mindenkinek az anyja valagát! Ebben a szellemben búcsúzok.
Jelszavam: A munkás nem cirmos cica! A viszonthallásra!
BEFEJEZÉS: AZ ABSZURD HUMOR HATÁSA
A L'art pour l'art Társulat által képviselt abszurd humort (de általában az
abszurd humort) elsôsorban a fiatalok kedvelik. A Társulat műsorai igen
népszerűek: színházi elôadásaikon telt ház van, kiadott hanghordozóik hónapokig
vezetik a magyarországi lemezeladási listákat, a rádióban és a televízióban
egyre többször láthatjuk és hallhatjuk különbözô abszurd műsoraikat. Nemcsak
ebben nyilvánul meg azonban e sajátos műfaj népszerűsége, térhódítása: az
eredetileg az abszurd humorban keletkezett nyelvi elemek (szólások, egyedi
szóalkotások stb.), illetve az abszurdra jellemzô nyelvi humor létrehozásának
különbözô módjai lassan átszivárognak a köznyelvbe, elsôsorban a fiatalabb
rétegek nyelvébe. Egyre többször idéznek egy-egy abszurd mondást (könnyű ezt
megtenni, hiszen, mint láttuk, a mélyebb értelem nélküli klisék bármilyen
szituációban alkalmazhatók), vagy az eredeti szólás, közmondás helyett annak
elferdített változatát használják. Az abszurd humor szótorzításainak,
szójátékainak hatására egyre több hasonló, játékos szóvicc születik, mint
például: Mit csinál az űrhajós, ha szomjas? -- Űrkutatás (űr-kutat ás); Mi az
űrhajós kedvenc dala? -- Az asztronóta; Mit tesz a pók, hogy legyen telefonja?
-- Bemászik a sarokba, és telefonja; találhatunk példákat a köznyelvben
keletkezett, szó szerinti értelmezésbôl és a konkretizálásból adódó humorra: A
haja összetűzésbe került egy franciacsattal; Hogyan vegyük le férjünket a
lábunkról?; Tótágnest (Tóth Ágnest) áll velem a világ, és még számos példa akad
az effajta, eddig is létezô, de az abszurd humor hatására egyre szaporodó
viccalkotásra. Az abszurd humor népszerűségét a fiatalok körében annak
köszönheti, hogy mentes a kabaréra általában jellemzô politikát, társadalmat
bíráló tematikától és hangtól, és inkább újfajta, nem politikai, hanem nyelvi
műveltséget (a nyelvi humorból származó poénok csakis így érthetôk meg), a
furcsaságra, irracionálisra nyitott gondolkodást követel meg hallgatóitól. Az
abszurd humor gondolkodásra késztet, hiszen a nyelvi torzítások, logikai
képtelenségek állandó működésben tartják az elmét, az abszurd művek újbóli
meghallgatásával pedig a nyelvi humor mind újabb és újabb rétegei fedezhetôk
fel.
Az abszurd humor népszerűségét mutatja, hogy már a paródiája is megszületett, és
egyre több kisebb, abszurd jeleneteket elôadó társulat jön létre. Ez a
népszerűség pedig mindaddig fennmarad, míg az abszurd humor művelôi
fantáziadúsan tudják felhasználni a magyar nyelv nyújtotta lehetôségeket.
FÜGGELÉK
A dolgozatban felhasznált abszurd jelenetek, versek, dalok stb. elérhetô
forrásai:
L'art pour l'art Társulat: Vastyúk is talál szeget (CD és kazetta). PolyGram
Hungary. 1995. Lila liba (CD és kazetta). PolyGram Kft. 1996.
L'art pour L'art Társulat Homepage:
http://www.ceu.hu/~szitya/vastyuk/art4art.htm (Ahol nincs feltüntetve a forrás
címe, ott a példák A Besenyô család élete jelenetekbôl valók.)
Az egyéb forrásokból származó felhasznált szövegek a következôk:
I. Hogyan jött létre a L'art pour l'art Társulat?
-- Te Andris, figyelj, Andris! Mi lenne, Andris...
-- Jó, figyelek már, Miki, már figyellek, hallak, hallom, amit mondasz. Hogy
mondod?
-- Szerinted mi lenne, ha csinálnánk egy estet, amelyik tulajdonképpen a te
verseidre épülne, és az lehetne a címe, hogy Jelenetek a Költô életébôl,
Andris? Jó ötlet ez szerinted?
-- Te Miki! És ezt nem fütyölné ki a közönség, hogyha egy ilyen estet mi
csinálnánk, és föllépnénk vele színpadon?
-- Nem, nem fütyülne a közönség akkor minket ki, mert, ugye, te híres
beatzenész vagy, szeret a közönség...
-- Hogy mondod?
-- Tehát igen híres, jogosan híres beatzenész vagy...
-- Értelek, értelek... A végét mondjad!
-- Vagy...
-- És... akkor beszéljünk még rólam egy kicsit, Miki!
-- Persze, hát épp ezt akartam mondani, hogy amiatt, hogy te ilyen igen
híres, méltán népszerű, híres beatzenész, híres vagy, ezért minden bizonnyal
a közönség meg fog nekünk szavazni egy bizonyos bizalmat, tehát eleve
szeretettel, várakozó hangulatban, pozitív várakozó hangulatban fognak
beülni arra az elôadásra, amit majd mi megcsinálunk, majd jövôre, '86
tavaszán, és akkor az már csak rajtunk múlik, hogy jó legyen a műsor.
-- Most '85 van, Miki?
-- Igen, most van '85 vége, decemberben.
-- Ja, tényleg, tényleg, már látom én ... és pont ezt mondod.
-- Most pont ezt mondom, és majd jövô májusban fogjuk bemutatni. Most tudod,
mi az érdekes, Andris?
-- Én tudom. Pont most nekem is az jutott eszembe, hogy pont most '85-ben
beszélgetünk errôl, és közben már lehet tudni, hogy '93-ban el fogjuk majd
mondani.
-- Szerintem jól jegyezzük meg ezt a beszélgetést!
-- Jól jegyezzük meg, hogy így alakult!
-- Így van. Jegyezzük meg, igen. Szóval én nem vagyok szkeptikus a
tekintetben, hogy majd szeretik-e ezt a műsort.
-- Azt mondod, hogy majd fogják?
-- Én azt.
-- Akkor jó, akkor csináljuk.
-- Helyes... Na, hát így alakult a L'art pour l'art Társulat.
II. Imre és Amália (Udvarlási jelenet)
(Amália jön be, Imre még nincs ott)
Amália: Mmm... Jaj, de jók a vonalaim, hm, de baró a karosszériám. Kívántok,
mi? Ti, dúvadak. Hiszen, ha hagynám. De én megôrzöm az erényemet saját
szuverén privilégiumoménak.
Imre: Amália!
(Imre tűnik föl)
Imre: Amália, ön az?
Amália: Jaaj! Az Imre. Meg akar kapni. Há' röhögnöm kell, hö-hö-hö-hö.
(Imre keresi, hogy hol lehet Amália)
Imre: Amália! Aaa...mália.
(megtalálta)
Imre: Sellôtündér, illatos pitypangom, mályvarózsám, ön.
Amália: Mocsoklavór, az vagy.
Imre: Na de hát, hadd borulok elébe szűzi lábainak önnek. Ó, ön, ön, én
meggyajkú madárkám.
Amália: Tudod, mit? Inkább hagyjál békén, te vagon szar! (Na, ez elhangzott
Márvány terembe'...)
(megsértette)
Imre: Na de hát, ne rúgjon el engemet, éjkirálynôangyalom!
Amália: Há' dehogynem.
Imre: Na de hát, a hamvas bôrit csókkal illetném ám százszor. Mint a
méhecske szálldosnák az ön nektáros bibéjére. Virágkelyhének harmatos
cseppjeit (szürcsöl) szürcsolnám kéjesen ezerszer önnek én, aki a hódolója
vagyok önnek.
Amália: Te, az én hódolóm? He-he. Te ormótlan térdekalácsás, sápkórbelű,
nyakanyalottas fertelem. Te vagy az én hódolóm? Jól nézek ki!
Imre: Pedig én úgy vágyom a maga közelségit.
Amália: Igen? Hát ez egyoldalú.
Imre: De legalább hadd nyújtsam át önnek lelkembôl lelkedzett szerelmi
virágomat önnek.
Amália: Há' most mit mondjak ennek a patkánynak? Kell a francnak egy ilyen
nyákbödöntôl a virág. Dobom is el oda, ni. Egyszerűen nem bírom, ahogy
kinéz, na. Hallod, te faragyú? Nem kamelom az ábrázatodat. Most mondtam a
naccsos közönségnek.
Imre: Hogy buzog ajkáról a szó! Manna, manna, illatos felhôzuhatag.
Rubintvirág hercegnô, gyolcsba burkolt lábú, sudár derekú. Ön nekem szerelem
én önnek testileg, lelkileg. Angyalom, a cukros lába nyomát azt én dörgölöm
fel magamhoz ám.
Amália: Na jó, dörgölje.
Imre: Figyeljen, angyalom, rózsám! Nézzen oda! Oda föl, nagyon magasra!
Amália: Mi van ott magasan?
Imre: Nézzen oda: Nékünk kacag az ég!
Amália: Az ég? Te, bôremegereszkedettes, posztosnyálú fekély! Há' kinek kell
a te eged? Legyél má' reális!
Imre: Ha pedig tudná, hogy hoztam önnek ajándékot!
Amália: Ajándékot? El tudom képzelni. Te és a göcsörtös ajándékaid. Jó
lehet.
Imre: Ajándék, geschenk.
Amália: (magyaros kiejtéssel) Gesenk, prezent for mí, mi?
Imre: Tudja meg, hogy hoztam önnek óriás keresztrejtvény, hogy fejtse meg!
Amália: Hát így már mindjárt szeretlek. Mókuska, kedves lovagom, te nyalka
dalia, hát teljesen revideáltam a nézeteimet.
Imre: Igen?
Amália: Igen. Morális pálforduláson mentem keresztül.
Imre: Aj, de akkor nézze meg, mekkora nagyra ki lehet ezt nyitni!
Amália: Tényleg.
Imre: Nézze meg, mekkora nagy a keresztrejtvény!
Amália: Igaza van. Mennyi sok definíció! Te izmos testű hôs, te kéjmámorító
férfi, hát így most má' akkor kívánlak!
Imre: Valóban?
Amália: Valóban, megosztom veled a feminin bájamat. Jó? Akarod?
Imre: Akkor szabad mindent?
Amália: Szabad, gyere!
(Imre leveszi Amália melltartóját, A sikít: a melltartóból két alma esett
ki; Amália kiszalad)
Imre: Hű, de kéjes élményben lesz részem mindjárt. Tudtam, hogy elôbb-utóbb
beérik a mi szerelmünk gyümölcse.
(beleharap az almába)
Imre: Hamm.
Amália: (sikít, majd kéjes hangon) Te állat!
III. Az ínyesmester ajánlata
Ezúttal a különleges konyha kedvelôinek figyelmét kérem. Egy-egy ünnepi
alkalomkor meglephetjük családtagjainkat, barátainkat pikáns ízekkel,
rájöhetünk, hogy nem árt néha a megszokott ízeket felcserélni egy-egy új
aromavilággal. Momentán egy olyan menüt állítottunk össze, amely egyszerű,
könnyen elkészíthetô ételeket tartalmaz, elôállítása viszonylag olcsó, mégis
varázslatos ünnepi jelleget kölcsönözhet bármilyen együttlétnek. A menü
szenes bablevessel kezdôdik: az elôre jól megmosott szenet enyhén sós
vízben, közepes lángon fôzzük fél óráig. Ezután az elôre beáztatott babot
adjuk hozzá, és egy kis citromlével segítsük elô a puhulást. Miután a bab
megpuhult, egy kis tejfölös szénporral habarjuk be, majd a tűzrôl levéve
petrezselyemszórattal és ficnikre tépkedett kátránypapírral díszítsük.
A szenes bableves után, fôleg meleg, nyári napokon, jólesik a könnyű
gombfôzelék. Vásárlásnál ügyeljünk a színek és gombméretek változatos
sokaságára, hogy minél gazdagabb ízvilág részeseivé válhassunk. A
csumájuktól gondosan megtisztított gombokat olajon elôpirítjuk, majd mikor
már levet eresztenek, egy kis finom búzaliszttel szórjuk meg ôket. Sóval,
borssal, majorannával fűszerezzük, és egy kis enyhén savanykás tejjel
felöntjük az egészet. Ha összefô, levesszük a tűzrôl, és a tetején nyers
gombokkal tálaljuk. A gombfôzelékhez feltétet is adhatunk.
Hamar elkészíthetô, fogyókúrázóknak való húsétel a sült oldalas
Biopon-mártással. Az elôzôleg besózott húst mindkét oldalán resre sütjük.
Ezután készül a hideg mártás, melyet egy fél doboz Biopon és három deci víz
összeelegyítésével nyerünk. A sült húst még melegen belehelyezzük a
mártásba, és fél órát állni hagyjuk, hogy az ízeket magába szívhassa.
Tálaláskor a húst tegyük a fôzekék közepére, és öntsük köré a
Biopon-mártást. Menünk végérôl nem maradhat el a nyalánkság, a desszert. A
sok ízes fogást lenyomtatja hasunkba a túrós buksza. Fél kiló tehéntúró,
elôre beáztatott mazsola, citromreszelék és vanillincukor képezik a
tölteléket. Egy közepes méretű, elôzetesen puhára fôzött bukszát töltsünk
meg vele. Ínyencek nyers bukszát is használhatnak, esetleg, ha ilyet nem
lehet kapni, bármilyen bôr vagy műanyag tasak megfelel. A tölteléket lágy
mozdulatokkal a bukszába tömködjük, majd egy fél tubus Technokol
Rapid-krémmel leöntjük, és fahéjas porcukorszórattal díszítve tálaljuk. Jó
étvágyat kívánunk!
IV. Mai történet
Férfi: Drágám!
Nô: Tessék, szívem.
Férfi: Úgy örülök, hogy itthon vagy.
Nô: Hidd el, nekem is csak veled jó.
Férfi: Pedig ebben a rohanó világban olyan nehéz boldogulni.
Nô: Az a fô, hogy semmi baj ne legyen, és hogy mi szeressük egymást.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Nem is tudom az életemet elképzelni mással.
Férfi: Érdekes, hogy a kapcsolatunk azután is ugyanolyan felhôtlen maradt,
hogy összeházasodtunk.
Nô: Látod, ezért vagyok boldog.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Akarod tudni, hogy mi lesz ma vacsorára?
Férfi: Igen.
Nô: Pörköltet fôztem, mert tudom, hogy szereted.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Akarod, hogy most tálaljak?
Férfi: Most jut eszembe, hogy meghívtam az egyik kollégámat beszélgetni.
Inkább majd azután együnk, hogy ô elment.
(csengetés)
Férfi: Aha, már itt is van.
Vendég: Szervusz, kezét csókolom!
Férfi: Szervusz, bemutatom neked a feleségemet.
Vendég: Már sokat hallottam önrôl asszonyom, egyben gratulálok: nagyon
tehetséges mérnök a férje.
Férfi: Ugyan, hagyjuk ezt.
Nô: Én tudom, hogy a kollégádnak igaza van. De menjünk beljebb!
(a Vendég eldobja a táskáját)
Vendég: Jaj, leejtettem a táskámat.
Férfi: Remélem, nem volt benne tojás!
(erôltetett nevetés)
Nô: Foglaljon helyet!
Férfi: Olvastad a feljegyzésemet?
Vendég: Igen. Nagyon figyelemreméltó gondolataid vannak. De most ne
beszéljünk munkáról. A nejedet biztos untatja az ilyesmi.
Nô: Engem minden érdekel, ami vele kapcsolatos.
Férfi: Én is szeretlek.
Vendég: Látom, jól megvagytok. Csak ne is veszekedjetek soha!
Nô: Ugyan. A mi kapcsolatunk a kölcsönös megértésre és szeretetre épül.
Vendég: Ennek örülök. Ritkán hall ilyet az ember.
Férfi: Az az igazság, hogy mi jól kiegészítjük egymást.
Nô: Nem inna egy kávét?
Vendég: De, szívesen.
Nô: Akkor hozom.
Férfi: Mit szólsz az új tervekhez odabent?
Vendég: Nézd! Van, amit helyeslek, de vannak túlzások is.
Férfi: Szerintem is. Nem kéne túlzásokba esni.
Nô: Itt a kávé.
Vendég: Remek.
(isznak)
Vendég: Ez jó volt.
Férfi: Nekem is jólesett.
Vendég: Hiába, az asszony fôzte.
Nô: És mondja, nem gondolt még nôsülésre?
Vendég: Hát, tudja, hogy van az. Lakva ismerszik meg az ember.
Nô: Az igaz. Ebben a rohanó világban olyan nehéz boldogulni.
Férfi: Bizony.
Nô: Szeret moziba járni?
Vendég: Hogyne. Sok filmet megnézek.
Férfi: Mi is gyakran megyünk.
Nô: És mindig együtt.
Vendég: Hát igen. Kettesben jobb. No, de nekem már mennem kell.
Nô: Máris?
Férfi: Maradj még egy kicsit!
Vendég: Jó.
(kínos hallgatás)
Na de most már tényleg mennem kell.
Férfi: Szervusz. Akkor találkozunk holnap a gyárban.
Vendég: Persze. És köszönöm a kávét.
Nô: Remélem, máskor is eljön!
Vendég: Ide? Szívesen. Milyen jó is, ha figyelemmel vagyunk egymás iránt.
Szervusz, kezét csókolom.
Nô: Milyen kedves ember ez a te kollégád.
Férfi: És ha tudnád, hogy milyen megbízható munkatárs.
Nô: Látszik rajta, hogy lehet rá számítani.
Férfi: Na, most már aztán jöhet a pörkölt.
Nô: Hozom, szívem, csak egy kicsit megmelegítem, mert tudom, hogy úgy
szereted.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Nem is tudom az életemet elképzelni mással.
Férfi: Érdekes, hogy a kapcsolatunk azután is ugyanolyan felhôtlen maradt,
hogy összeházasodtunk.
Nô: Látod, ezért vagyok boldog.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Akarod tudni, hogy mi lesz ma vacsorára?
Férfi: Igen.
Nô: Pörköltet fôztem, mert tudom, hogy szereted.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Akarod, hogy most tálaljak?
Férfi: Most jut eszembe, hogy meghívtam az egyik kollégámat beszélgetni.
Inkább majd azután együnk, hogy ô elment. (És így tovább...)
V. Űrutazás
(visszaszámlálás) Ten, nine, eight, seven, six, five, four, three, two, one,
zero.
(robbanás, az űrhajó elindul)
Joe: Vasparittya 3 hívja Földet. Elindultunk, gyerekek. Túl vagyunk a
hipertérugráson. Tízezer fényévre vagyunk a Földtôl. Ugye, Mark?
Mark: Igen, Joe. Remélem, tudjuk majd teljesíteni a feladatunkat! Az egész
emberiség életében igen jelentôs ez a pillanat, amikor elindulunk a
világegyetem távoli tájai felé. Ugye, Rodgers kapitány?
Rodgers kapitány: Persze, Mark. Hány ember áldozta életét az emberiség
fejlôdéséért, míg most, korunkban a fejlett technika lehetôvé teszi azt az
utat. Ugye, Bette?
Bette: Igen, Rodgers kapitány. Pedig de nagy ez az univerzum szerintem.
Mark, kapcsold be az ionlámpát!
Joe: Nézzük, mit látni az ablakból! Hűha! Idegen lények űrgályákon. Ne
forduljunk vissza, Mark?
Mark: Ne, Joe.
Rodgers kapitány: Ô sem azért mondta.
Bette: Jaj, egy fekete lyuk van a ruhámon!
Joe: Vigyázz, Bette, nehogy baj legyen!
Mark: Rajtad van a plazmagyűrű, Bette?
Rodgers kapitány: Persze, rajta van a Bettén.
Bette: Hú, de nagy szerencsém van!
Joe: Gyerekek, épp most vagyunk a világegyetem felénél. Az ott egy galaxis.
Nem, Mark?
Mark: De, Joe. Ez már android lakta terület. Foglaljuk el! Régóta vágyom én
az androidok mezonkincsére már. És maga Rodgers kapitány is?
Rodgers kapitány: Én is. Vessük be ellenük a gerontopresszionátort. A
különleges alfa-sugaraktól majd jól megöregszenek, és akkor nem tudnak majd
védekezni, amikor majd jól lerohanjuk ôket.
Bette: Joe, kapcsold be a kémszondát, hogy halljuk, mi történik odalent!
Öreg emberek hangja: Segítség! Jaj, mi lehet? Ha-ha-ha, de öreg lettél. --
De te is. -- Ja, az igaz.
Bette: Sikerült!
Mindenki: Hurrá! De jó!
Bette: Állj, akciót lefújni! Kicsúszott a tömítés a gerontopresszionátorból.
Kifolyik az idôplazma. Vigyázzatok, nehogy valakire rámenjen, mert, akire
rámegy, megöregszik.
Joe: (öreges hangon) Azt hiszem, én már nem tudom kikerülni... Megyek,
beleugrok az életkorvisszacsináló-medencébe. Csak nehogy késô legyen!...
Jaj, de sötét van itt. Hol az a medence? Ja, ez az.
(beleugrik medencébe, majd gyerekhangon)
Jaj, gyerekre van állítva, kapcsoljátok át!
Mark: Jó. Hú, ez meleg helyzet volt. Na, repüljünk tovább!
(morgás hallatszik)
Jaj, itt az ördög! Mondtam, hogy ne menjünk arra.
Rodgers kapitány: Nem is mondtad.
Bette: De most mondja.
Joe: Joe, kérdezd meg... ja, én vagyok a Joe. Megkérdezem az agyat, hogy mit
csináljunk.
Agy: Itt az agy beszél.
Joe: Mit csináljunk?
Agy: Lôjétek le az ördögöt!
Joe: Mark, biztosítsd ki a protonágyút.
Mark: Kibiztosítottam a protonágyút... De hol a protonágyú? Ja, itt.
(Mark lô, az ördög jajgat)
Megdöglött az ördög.
Mindenki: Hurrá, éljen, jaj, de jó!
Rodgers kapitány: Hála a jó istennek, imádkozzunk testvérek!
Mindenki: Hála a jó istennek, hogy megdöglött az ördög.
Bette: Fiúk, kimegyek a világűrbe, szívok egy kis friss levegôt.
Joe: Hoppá, azok ott már a Göncölszekér fényei. Vigyázzatok, nehogy túl
gyorsan menjünk, mert az veszélyes lehet!
Mark: Aktivizáld a fékezômezôt!
Rodgers kapitány: Jó.
Joe: Halló, Föld. Itt a Vasparittya 3. Megközelítjük a Göncölszekeret.
Mark: Jobbról kerüljük ki szerintem.
(ütközés hangja, egy ló nyerít, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Jaj, nekimentünk a Göncölszekérnek!
Joe: Rosszul számítottad ki az ívet, Mark.
Mark: Én? Hát én a Rodgers kapitánytól kaptam az adatokat.
(ütközés, nyerítés, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Megint nekimentünk.
Joe: Azt hiszem, leállt az energia.
Mark: Az idôtank sérülhetett meg.
Rodgers kapitány: Akkor most így mi lesz?
Joe: Nem tudom. Jó kis csávába kerültünk.
Mark: Igen, ez aztán a kutyaszorító.
Rodgers kapitány: A francba ezzel az egész űrutazással. Leugrom ejtôernyôvel
a Földre.
(zuhanás hangja)
Rodgers kapitány: Hú, de esek. Azért ez nagyon gyors. Hih, kalimpálnak a
lábaim. Jaj, de zuhanok! De mindjárt itt a Föld. Csak nehogy véletlenül
megüssem magam!
(Potty)
Felhasznált szakirodalom
Bakos Ferenc, Idegen szavak és kifejezések szótára. Bp., 1974.
Balázs Géza, A rádiókabaré nyelve. Nyr. XCII, 10-22.
Balota, Nicolae, Abszurd irodalom. Bp., 1979.
Békés István, Napjaink szállóigéi 1-2. Bp., 1977.
Bencédy József-Fábián Pál-Rácz Endre-Velcsov Mártonné, A mai magyar nyelv.
Bp., 1991.
Bencédy József, Frázisok, közhelyek a közéleti nyelvhasználatban. Nyr. CXV,
5-8.
Esztétikai ABC. Kossuth Kiadó. 1978.
Esztétikai Kislexikon. Kossuth Kiadó. 1972.
Fábián Pál-Szathmári István-Terestyéni Ferenc, A magyar stilisztika vázlata.
Bp., 1958.
Fónagy Iván, Viccel a bácsi. Nyr. XCIV, 16-43.
Grétsy László, Anyanyelvünk játékai. Bp., 1974.
Grétsy László, Nyelvi játékok--nyelvi nevelés. Nyr. XCI, 171-182.
Hernádi Miklós, Közhelyszótár3. Bp., 1995.
Jakab István, Nyelvi vétségek és kétségek. Bp., 1987.
Ladó János, Magyar utónévkönyv. Bp., 1971.
Magyar értelmezô kéziszótár. Bp., 1975.
A magyar stilisztika útja. Szerk. Szathmári István. Bp., 1961.
Mihályi Gábor, Végjáték. Bp., 1971.
Montágh Imre, Nyelvművesség. Bp., 1992.
Nagy Ferenc, Esztétikai értékítélet, nyelv és komikum. Nyr. XCIV, 159-65.
Nagy Ferenc, A nyelvi humor fôbb típusai. Nyr. XCII, 10-22.
Nyelvi divatok. Bp., 1985.
O. Nagy Gábor, Magyar szólások és közmondások. Bp., 1976.
O. Nagy Gábor, Mi fán terem? Bp., 1979.
Szabolcsi Miklós, Halandzsa. Kortárs. 1978. 3. sz. 461-72.
Szalay Károly, "Elmondom hát mindenkinek" Karinthy Frigyes életérôl és
műveirôl. Kossuth Kiadó. 1987.
Szalay Károly, Komikum, szatíra, humor. Kossuth Kiadó. 1983.
Szalay Károly, Sándor György egyszemélyes színháza. Valóság. 1970. 3. sz.
90-6.
Szende Tamás, A szó válsága. Bp., 1979.
Szikszainé Nagy Irma, Stilisztika. Bp., 1994.
Szilágyi Ferenc, A magyar szó költészete. Bp., 1978.
Világirodalmi Lexikon. Bp., 1970.
Zolnai Béla, Nyelv és hangulat. Gondolat. 1964.
Zolnai Béla, Nyelv és stílus. Gondolat. 1957.
|
