Payday Loans

Keresés

A legújabb

Sophokles: Oedipus Kolonosban PDF Nyomtatás E-mail
INGYEN FILM-SZÍNHÁZ AJÁNLATOK
2012. február 22. szerda, 10:34

21:30, Szerda (február 22.), Duna World

Sophokles: Oedipus Kolonosban
magyar tévéfilm, 91 perc, 1982


szereplő(k):
Nagy Attila
Dimulász Miklós
Káldy Nóra
Mécs Károly


Oedipust fiai száműzték hazájából. Lányával, Antigonéval együtt vándorolnak menedéket keresve. Athén városában a király, Théseus befogadja őket. Megjelenik Oedipus másik lánya,Isméné. Hozza a hírt, hogy hazájukban a két fia összeveszett a hatalmon. Kreon elüldözte Polyneikest, aki sereget gyűjt hazája ellen, hogy a trón az övé legyen. A jóslat szerint, a harcban az a fél fog győzni, aki mellé áll Oedipus.

*

1943 | Június
Oedipus király - Oedipus Kolonosban

Sophokles szelleme szólalt meg Babits Mihály szavaival a Nemzeti Színház színpadán - olyan esemény ez, amelyet nagyon komolyan kell vennünk, akár sikerült az előadás, akár nem. A kettős Oedipus-tragédia a világirodalom csúcspontján áll, rangját csaknem két és félezer év történelmi és esztétikai tudata szentesítette, előadása mindig ünnepi esemény, azzal a tisztelettel állunk előtte, amelyet a Perikles-korabeli görög ember érezhetett, akinek számára a tragédia előadása az istentisztelet egy nemét jelen tette.

Amit a színpadon látunk, az is istentiszteletet idéz: az istenek beavatkozásáról van szó az ember életébe, az ember alávetettségéről, az isteni akaratnak – tehát a legnagyobb dolgokról, amelyekkel az ember az élet folyamán találkozhatik. S ha művészeti oldaláról nézzük is, akkor is a legmagasabb szférában kell éreznünk magunkat, mert egy költői műfaj legmagasabb tökélye van előttünk, olyan téren vagyunk, amelyen az emberi lélek a legnagyobbat érte el történelme folyamán.


Ilyen előadás a legnagyobb művészi feladat vállalását jelenti a színház részéről s egyúttal kötelezettségét is a legnagyobb erőfeszítésre, amire színész, rendező, a színház egész nagy apparátusa képes. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a Nemzeti Színház sok év óta nem játszott görög tragédiát, klasszikus műsorából kimaradt a drámatörténetnek az a nagy fejezete, amely a szó legszorosabb értelmében klasszikus. Ennek a legmagasabb, követelménynek színvonaláról kell bírálnunk azt, amit a színház nyújtott.

A kérdés elsősorban az, hogy sikerült-e és mennyiben áthidalni azt az óriási távolságot, amely a Sophokles-korabeli ember lelkiállapota, kultúrája és világnézete és a mai emberé között van, sikerült-e a görög költő szellemét úgy értelmezni - a színházi előadás mindig értelmezése is a műnek - ,sikerültre a mai közönségben fölkelteni azt a lelki készséget, hogy befogadja magába a költő vízióit, hogy megérezze aziránt a műben minden a korhoz kötött különbözőségen, minden idegenségen át örök, kortalan; végérvényes, szóval sikerült-e a mai nézőt a színpadi művészet sugallatával kiemelni a maga korából és beleemelni abba a korba, abba a világba, melyben olyan dolgok történhettek és olyan emberek élhettek, amilyenek itt a színpadon előttünk mozognak; szenvednek és élnek a legnagyobb intenzitással, amit csak el tud képzelni és meg tud jeleníteni az emberi szellem.

A legtöbb művészeti feladat ebben az, hogy az Oedipus-tragédiában az emberi elképzelés számára elérhető legnagyobb szenvedésről és legnagyobb bűnökről van szó, az életnek a legszenvedélyesebb hőfokáról van szó; amelyhez képest a shakespearei tragédiák hőmérséklete, legnagyobb bűnei és bűnhődései alig jönnek számításba. Bűneinek és bűnhődéseinek nagysága szinte emberfeletti nagyságra emeli fel Oedipus alakját: úgy mint ő, csak a legnagyobb lélek tud szenvedni, az ember sorsa és méretei között titokzatos arány van.
http://www.huszadikszazad.hu/cikk/oedipus-kiraly-oedipus-kolonosban