|
Lábjegyzetek Platónhoz konferencia- és könyvsorozat
LÁBJEGYZETEK PLATÓNHOZ 1.
AZ ERÉNY
Tartalom
"ÚJ HŰSÉG A RÉGI ÉRTÉKEKHEZ"
ELŐSZÓ
DÉKÁNY ANDRÁS - LACZKÓ SÁNDOR
"Ahol erény van, ott van csak nemesség"
A POÉTA MASZKJAI
HELLER ÁGNES
ERÉNY ÉS NEMESSÉG
KELEMEN JÁNOS
ERÉNY ÉS MŰVÉSZET, AVAGY A KÖLTÉSZET ÉRTÉKE - PLATÓN ÉS GADAMER
LOBOCZKY JÁNOS
ETIKA HERMENEUTIKAI NÉZŐPONTBÓL
OLAY CSABA
LÉLEKTÖREDÉKEK - VÁZLAT SCHLEIERMACHER VALLÁS-FOGALMÁNAK PLATÓNI EREDETÉRŐL
Valastyán Tamás
AZ ETIKA MINT FILOZÓFIAI MŰ-EGÉSZ - EGY PUZZLE JÁTÉK HÁROM DARABJA
BOHÁR ANDRÁS
PLATÓN MORÁLFILOZÓFIÁJA ÉS A DIALÓGUSOK IRODALMI ÉRTELMEZÉSÉNEK IRÁNYZATA AZ ÓKORBAN
SZÍVÓS MIHÁLY
A VÉDŐBESZÉD VÉDŐBESZÉDE - HASZNOSSÁG ÉS ERÉNY A THEAITÉTOSZBAN
HORVÁTH ZOLTÁN
"Ez, uraim minden életbölcsesség foglalata"
SZERELMESEK LEGYÜNK ÉS/VAGY ERÉNYESEK?
TISZTELETLEN, DE LELKESÜLT ELŐADÁS A MÉLTATLANOK ELŐTT
GYENGE ZOLTÁN
A MIDDLE-LIFE CRISIS FILOZÓFIÁJÁRÓL - TÖREDÉKEK EGY MEGÍRANDÓ TANULMÁNYHOZ
WEISS JÁNOS
SORSKÉSZSÉG VAGY SORSKÉPTELENSÉG - AZ ERÉNY ONTOLÓGIÁJA ÉS FUNDAMENTÁLETIKAI AKTUALITÁSA
KARDOS GÁBOR
AZ ELEGÁNS EMBER
KALMÁR ZOLTÁN
ERÉNY ÉS CSELEKVÉS
GARACZI IMRE
"Mert ahogy a bölcsesség útja valamiképpen az ostobaságra hasonlít, (.) úgy (.) az ostobaságé, valamiképpen hasonlít a bölcsességre"
ERÉNY ÉS KINYILATKOZTATÁS LACTANTIUSNÁL
KENDEFFY GÁBOR
MÓZES: AZ ERÉNY ÉS A TÖKÉLETES ÉLET PÉLDÁJA
BOROS ISTVÁN
"HOZZÁFORDULÁS A LEGEGYSZERŰBB VÉGTELEN FORMÁHOZ" - A BÖLCSESSÉG MINT ERÉNY CUSANUS GONDOLKODÁSÁBAN
KORMOS JÓZSEF
TERMÉSZETES ERÉNY ÉS ISTENI KEGYELEM A 17. SZÁZADBAN
SCHMAL DÁNIEL
AZ "ADIAPHORON" FOGALMÁNAK ÁTÉRTELMEZÉSE A REFORMÁCIÓBAN, AVAGY AZ ÁLLAMPOLGÁRI ERÉNYEK SAJÁTOS ÚJRAFELFEDEZÉSE
MESTER BÉLA
AZ ERÉNY FOLYTONOSSÁGA
UNGVÁRI ZRÍNYI IMRE
"(.) az erkölcsiség nem más, mint az egyének lényegének abszolút szellemi egysége (.)"
AZ ERÉNY ÉS A VILÁG FOLYÁSA
SIMON FERENC
RENÉ DESCARTES ÉS AZ IGAZI ERÉNY(EK) DICSÉRETE
DÉKÁNY ANDRÁS
MORÁL ÉS GENEALÓGIA
GEDŐ ÉVA - SCHWENDTNER TIBOR
AZ ERÉNY FOGALMÁNAK REHABILITÁCIÓJA MAX SCHELERNÉL
KISS ENDRE
MEGALAPOZHATÓ-E AZ ERKÖLCS?
KRÉMER SÁNDOR
A TUDOMÁNYOS ERKÖLCSRŐL
CSÁK LÁSZLÓ
A FELELŐSSÉG ÉS A JÓ IDEÁJA PATOČKÁNÁL
ULLMANN TAMÁS
HIÁNYZÓ ERKÖLCSI ALAPOK - SZÉLJEGYZETEK EGY VITA MARGÓJÁRA
PATÓ ATTILA
UTÓPIÁN TÚLI ERÉNYEK
FARKAS ZOLTÁN
AZ ERÉNY REHABILITÁCIÓJÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE ÉS LEHETŐSÉGE MAX SCHELER GONDOLKODÁSÁBAN
KELLER GYÖRGY
A MUNKAMEGOSZTÁS HATÉKONYSÁGÁNAK ERÉNYE, AVAGY NAPJAINK GAZDASÁGETIKÁJÁNAK HELLÉN VONÁSAI
B. VIRÁGHALMY LEA
________________________________________________________________________
A bűn
(Lábjegyzetek Platónhoz 2-3.)
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Laczkó Sándor - Dékány András: Filozófia mint bűntárs? - Előszó
"Halld hát, fiam, nem épen a Tilos Fa gyümölcse volt oka a Száműzésnek, hanem csak az átlépés a Tilosba"
Heller Ágnes: Bűn szankciók nélkül
Kelemen János: Tiltás, határok, kirekesztés az Isteni színjátékban
Bacsó Béla: Franz Kafka a bűnről
Juhász Anikó - Csejtei Dezső: A bűn disszeminációja
Gyenge Zoltán: A Bűn heteronómiája - Richárd, Agamemnón avagy Ábrahám
Weiss János: A kőszív motívuma a magyar romantikában - Előzetes (filozófiai) megállapítások a Csongor és Tünde elemzéséhez
Békés Vera: Oidipusz, Ádám, Raszkolnyikov - ősbűn-modellek a XX. század első felében
Loboczky János: A bűn és a démoni Bartók zenéjében
Garaczi Imre: A bűn mint a művészi ábrázolás forrása
"Ha már van fogalmad a sötétről, akkor látod kedvesebbnek a világosat..."
Kendeffy Gábor: Mire jó a rossz? - A mandineres gondviselés tanítása a pogány és keresztény antikvitásban
Boros István: Bűn, bűnbeesés és antropológiai következményeik
Kormos József: Intellectus et appetitus - voluntas et appetitus - Aquinói Szent Tamás és Duns Scotus a bűnről
Boros Gábor: Locke és Leibniz a bűnről
Schmal Dániel: A "filozófiai" bűn a kései 17. században
Pavlovtts Tamás: A bűn átöröklődése és az ember misztériuma - Pascal
Valastyán Tamás: Az etika pluralitása és a rossz viszonya Novalisnál - Platón, Plótinosz, Novalis
Gyenes Ádám: A bűnbeesés folyamatának értelmezése Kierkegaard a Szorongás fogalma című műve alapján
Czakó István: Az ártatlanság dialektikája - Kierkegaard és Hegel a bűnbeesésről
Kiss Endre: Az erény és a bűn Nietzsche filozófiájában
"Szívünk mélye önmagunk számára kifürkészhetetlen"
Kocziszky Éva: A kéz és a zsigerek, avagy a testi szenvedés és a bűn Jób könyvében
Simon Ferenc: Irgalmazz az ártatlanoknak! - A bűn-fenomén néhány aspektusáról
Kalmár Zoltán: A kígyótól a vétekadatbázisig
Gausz András: Félelem - Filozófiatörténeti referátum
Bohár András: A bűn ontológiai és etikai vonatkozásairól
Ullmann Tamás: A bűn fogalma fenomenológiai perspektívából
Fenyő Imre: Hogyan beszélhetünk bűnről posztmodern világunkban?
Rónai András: A bűn és a test mint sebezhetőség
"Hogyan lehet egyáltalán bűnös az ember?"
Losoncz Alpár: A szív és a szem: a bűn a politika távlatában
Földesi Tamás: A jogi és a politikai bűn néhány problémája
Bayer Judit: A bűn és a büntetés mint jogi kategória
Mester Béla: Bűn és hatalom alá vetettség - Az európai politikafilozófia egyik alapeleméről
Kissné Novák Éva: A bűn és a nő
Csák László: Havel Bűne
Tóth I. János: A környezettel szembeni bűnről
"A bűnös-lét nem valamilyen bűn elkövetésének a következménye, hanem megfordítva: a bűnössé válás csak az eredendő bűnös-lét 'alapján' válik lehetségessé"
Veress Károly: A bűn problémája és a végesség tapasztalata
Ungvári-Zrínyi Imre: Bűn és önazonosság
Kardos Gábor: Az édentől nyugatra - a bűn és az erőszak mint a nyugati gondolkodás princípiumai
Krémer Sándor: Miért "bűn", ami nem bűn? - Richard Rorty a fiatal Heidegger koncepciójáról
Nyírő Miklós: Bűn és önmegértés a "Lét és idő"-ben
Susszer Zoltán László: Stanley Fish, avagy a bűn vonatkozásában kifejtett filozófiai teóriáknak nincs semmi gyakorlati haszna
Alain Watt: Nietzsche, Bataille and Atheistic Sin
Váradi Péter: Nietzsche perspektivikus bűn-kritikájának értelmezései - Danto, Nehamas, Clark
Csontos Márton: A heideggeri bűnfenomén marxista recepciója Lukács György Az ész trónfosztása és A társadalmi lét ontológiájáról című művei alapján
Filozófia mint bűntárs?
(előszó-részlet)
Van-e a filozófiának mondanivalója a bűnről? Egyáltalán filozófiai téma lehet-e a bűn, avagy sokkal inkább a társtudományok (teológia, jogtudomány, pszichológia, stb.) tárgykörébe tartozna? Az eredendően a szakrális/morális szférához kötődő bűnnek milyen fogalmi relevanciája van/lehet ma? Nem állíthatjuk, hogy a bűn problémája jelenleg a filozófia érdeklődésének homlokterében állna, ugyanakkor azt sem, hogy marginális lenne. Talán éppen a probléma mibenlétének filozófiai értelemben vett megválaszolatlansága, megválaszolhatatlansága teszi a kérdést szinte a kezdetektől a bölcseleti gondolkodás tárgyává? Ugyanakkor a filozófia mintha folyton feszengett volna akkor, amikor a bűnről igyekezett valamit mondani, s a szakralitás, a pszichikum, illetve a jog szférájába utalta a kérdést, vagy éppenséggel az individuális létezésmódhoz illesztette.
Gondolkodni a bűnről maga is a bűn terrénumába való belépés lenne? A bűn racionalizálása, a szakrális szféra elhagyása a bűnös-lét kiterjesztését vagy leszűkítését jelenti-e? Bűnösnek lenni - praxis? A bűnről gondolkodni: pusztán teória a praxisról, vagy több annál? Egyáltalán van olyan, hogy bűn? Vagy Ádám bűne mindannyiónkra átöröklődött? Az eltérő nézőpontok folytán tiszta fogalmi definíciót nem várhatunk a filozófiától, önnön természetéből adódóan inkább elbizonytalanít bennünket. S ha már elbizonytalanít, nem pedig felold, akkor a filozófia pusztán bűntárs lenne?
[...]
Jelen kötet a Magyar Filozófiai Társaság és az SZTK BTK Filozófia Tanszéke szervezésében Szegeden, 2004. május 13-14-én megtartott, Lábjegyzetek Platónhoz: A bűn című tanévzáró konferencián elhangzott 44 előadás szerkesztett anyagát tartalmazza. A konferenciára a hazai "filozófus céh" legkülönbözőbb műhelyeiből érkeztek előadók, megvilágítva a bűn problémájának szakrális/teológiai, filozófiatörténeti/etikai, irodalmi/művészeti, jogi/politikai, illetve alkalmazott-filozófiai vetületeit. A konferencia- és könyvsorozat Whiteheadtől kölcsönzött címe is a kutatások minden irányban, minden korra és területre történő kiterjesztésére ösztönzött bennünket.
Lábjegyzetek Platónhoz sorozatcímen harmadik alkalommal került sor tanévzáró konferenciára Szegeden. 2002-ben és 2003-ban A szeretet, illetve Az erény volt a konferenciasorozat kiválasztott témája. A szeretet alcímű konferencia előadásai nem jelentek meg nyomtatásban, míg Az erény anyaga képezte a Lábjegyzetek Platónhoz című könyvsorozat első kötetét. Bár A bűn alcímű 2004-68 rendezvény volt a konferenciasorozat harmadik állomása, az ott elhangzott előadások anyagát a könyvsorozat 2-3. köteteként jelentetjük meg, s ezzel mintegy szinkronba hozzuk a konferencia- és könyvsorozat sorszámozását. Ennek megfelelően a konferenciasorozat 4. rendezvénye (2005. májusában, a kiválasztott téma: A barátság) egyben a könyvsorozat 4. kötete is lesz.
[...]
_________________________________________________________________
A barátság
(Lábjegyzetek Platónhoz 4.)
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Laczkó Sándor - Dékány András: Barátok és riválisok (Előszó)
"Most aztán, ..., nevetségesek lettünk, ... Mert ... mi úgy véljük, barátok vagyunk, ... , de hogy mi a barát, azt nem voltunk képesek fölfedezni."
Mogyoródi Emese: Philia és philosophia: A "barátság" szerepe Platón filozófia-felfogásában
Joó Mária: Erósz, philia és a szexus A nemek kutatása Foucault-tól Platónig
Danka István: Egy fogalmi analízis kudarcának okai - Barátság, vágy, okság Platón Lüsziszében
Boros István (SzHF): Isten barátsága - Nüsszai Gergely keresztény lábjegyzete a barátsághoz
Valastyán Tamás: Függés nélküli viszony. Barátságkoncepciók a gondolkodásban
Bohár András: Az erények és a barátság alakváltozásairól: materiális/formális/materiális
Garaczi Imre: "A barátság egy lélek két testbe szakadva"
"Semmi sem okozhat ... annyi gyönyörűséget lelkünknek, mint a hű és kellemes barátság."
"... a lelkek összevegyülnek és összeolvadnak egymással, olyan egyetemesen, hogy eltörlik és nem találják többé az őket egyesítő varratokat."
Weiss János: A romantikus barátság tündöklése és bukása
Dékány András: Én nélkül nem megy ... Montaigne a barátságról
Gausz András: Barátság a puszta ész határain belül
Balogh Brigitta: "A tett nem az, ami nem múlik el." - A kölcsönös elismerés és a moralitás dialektikája A szellem fenomenológiájában
Váradi Péter: Barátság és önteremtés Nietzschénél
Veres Ildikó: A barátság és a szeretet színfoltjai a magyarországi filozófia palettáján
Keller György: Érkezés és jelenlét
"jaj, annak, akinek nincsenek barátai, mert ellensége lesz az, aki halála után ítéletet hoz felette..."
Losoncz Alpár: Barátság és testvériség
Egyed Péter: A barátság mint beszély
Mester Béla: Jó barátok - jó polgárok (?)
Kormos József: "Die Gemeinsamkeit der philosophischen Atmosphäre." - Husserl Göttingen-i tanítványainak barátságáról Edith Stein írásai alapján
Kissné Novák Éva: A barátság szerepe a személyiség formálódásában
Farkas Henrik: A barátság mint a közös alkotás művészete - A barátság fenomenológiájához
"...az vagyok, aminek engem mások jogosan tarthatnak ... nemcsak én magam vagyok kötelezhető számadásra, hanem én is kérdések elé állíthatok másokat."
Ungvári Zrínyi Imre: Az autenticitás interperszonális formája
Veress Károly: A barátság hermeneutikájáról
Alan Watt: Is Friendship a Proper Topic for Ethics?
Hörcher Ferenc: Az arisztoteliánus barátság fogalom átalakulása MacIntyre-nél
Krémer Sándor: Arisztotelész neopragmatikus aktualitása - avagy beilleszthető-e Arisztotelész barátság fogalma Rorty etikájába?
Nyírő Miklós: Az igaz barátok bölcsességéről, s a bölcsesség barátairól - Humanizmus - két szólamban
Ullmann Tamás: Interszubjektivitás, erosz, barátság
Zsuzsanna Kondor: Social Makeup and Solitary Reason
Berkovits Balázs: A nem viszonzott adomány - Georges Bataille
Rónai András: Perfekcionizmus, barátság, interszubjektivitás Stanley Cavellnél
Barátok és riválisok
(előszó-részlet)
Van-e, lehet-e a filozófiának mondanivalója a barátságról? Az antik és a modern gondolkodók számára a barátság egyaránt reflektált téma volt, ám a megközelítési módok különbözősége zavarbaejtő. Nem állíthatjuk, hogy a barátság problémája korunk filozófiai érdeklődésének centrumában állna, ugyanakkor a modern ember bonyolult viszony- és kapcsolatrendszereit vizsgálva a probléma számot tarthat érdeklődésünkre.
Az emberi létezésmód sokfélesége, (csakúgy mint a szeretet, az erény és a bűn esetében), nem teszi lehetővé számunkra, hogy a barátságról mint önmagában (meg)álló fogalomról beszéljünk. A barátság fenoménjének értelmezése során társfogalmakba és ezzel együtt kérdések sokaságába ütközünk. Éppen ezért nem könnyű kulcsot találni a fogalom/jelenség/ viszonyrendszer filozófiai értelmezéséhez. Kísérletet tehetünk ugyan a barátság rendkívül bonyolult összefüggésrendszerének megértésére, ám a fogalom hétköznapi értelemben vett magátólértetődősége szertefoszlik amint elméleti megközelítés tárgyává tesszük. Praktikus értelemben mindig jól tudjuk, hogy mi a barátság és kik a barátaink. Teoretikus megközelítésben már koránt sincs így.
A barátság felidézése annak, hogy az ember léte, (minden individualitása ellenére, vagy mellett) közösségben gyökerezik. A barátság, (vagy éppen a barát nélküliség) behatárolja életünket. Segítjük és gáncsoljuk egymást, barátai, s egyszersmind riválisai is vagyunk egymásnak. Sőt, hogy a probléma még bonyolultabb legyen, a barát is gáncsolhat, s a barát is lehet rivális. S akkor még csak nem is érintettük a kérdést, hogy van-e, lehetséges-e a gonosz jegyében fogant barátság? Hogyan közelíthetünk a kérdés(ek)hez: mi a barátság és ki a barát? Szükséglet? Támasz? Hasznosság? Jó-ra irányultság? Vágyakozás a tökéletességre? Gondolkodás (közössége)? Egyetértés? Együtt-lét? Tükör? Önmagunk felett gyakorolt kontroll? Tapasztalat? Beszélgetni-tudás a másikkal? Hasonlóság? Kötelesség? Erény? Norma? Eszmény? Végességünk elismerése?
Kérdésünk részben ugyanaz, mint korábbi témáink, a szeretet, az erény és a bűn esetében volt. Nevezetesen, milyen módon lehetséges a barátság (a szeretet, az erény és a bűn) összefüggésrendszeréről teoretikusan értekeznünk? Avagy pusztán a paraxis dönti el, hogy mi a barátság és ki a barát? Aligha. Bár csábító lenne ennek bizonyossága. Éppen ezért filozófiai értelemben sem hagyhatjuk reflektálatlanul a mi a barátság kérdését. Még akkor sem, ha bizonyosak vagyunk abban, hogy nem fog sikerülni kielégítően megválaszolnunk a kérdést, mint ahogyan Platón is azzal zárja Lüszisz című, a barátság témájának szentelt dialógusát, "hogy mi a barát, azt nem voltunk képesek fölfedezni." Ám valljuk meg, van ebben az útkereső bizonytalanság(unk)ban valami megnyugtató.
A Lábjegyzetek Platónhoz: A barátság című konferencia szervezőiként, a kötet szerkesztőiként nem volt, nem is lehetett a célunk a felvetődő kérdések hiánytalan megválaszolása. Mint ahogyan az eddigi konferenciák/kötetek esetében is tettük, mindössze "lábjegyzeteket" kívántunk fűzni a meglehetősen régi keltezésű problémá(k)hoz. A konferencia és könyvsorozat elindítását a fogalmak tisztázásának az igénye vezérelte. Olyan fogalmakat - s ilyen a barátság is -, igyekeztünk "lábjegyzetelni", amelyek első, mondhatni klasszikus előfordulásai Platónnál találhatóak, de amely fogalmak, illetve problémák (más előjellel ugyan) de ma is fontosak számunkra. A konferencia- és könyvsorozat Whiteheadtől kölcsönzött címe a kutatások minden irányban, minden korra és területre történő kiterjesztésére ösztönzött bennünket.
[...]
_______________________________________
LÁBJEGYZETEK PLATÓNHOZ 7.
AZ IGAZSÁGOSSÁG
Szerkesztette:
Laczkó Sándor
Dékány András
Szeged
Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány,
Magyar Filozófiai Társaság
2009
Szerkesztette:
Dékány András
Laczkó Sándor
Szeged
Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány,
Librarius
2003
AZ IGAZSÁGOSSÁGRÓL
ELOSZÓ
LACZKÓ SÁNDOR – DÉKÁNY ANDRÁS
Az igazságosság mibenlétét filozófiai vizsgálódás tárgyává tenni
sikertelenséggel kecsegteto vállalkozás. Interpretációnk során ugyanis
a különbözo alapállások, megközelítési módok, ’igazság-definíciók’ és
argumentációk rendkívül széles és gazdag választékával szembesülünk,
amelyek közül több egyenesen az igazságosság létét és lehetséges voltát is
tagadja. Az emberi létezésmód sokfélesége és történetisége – csakúgy mint a
szeretet, az erény, a bun, a barátság, a lelkiismeret és a gyulölet fogalmi
analízise esetében – nem teszi lehetové számunkra, hogy az igazságosságról,
mint önmagában (meg)álló fogalomról, problémáról, ’fenoménrol’ beszéljünk.
A társfogalmak és rokonproblémák bonyolult viszonyrendszerébe ütközve
cseppet sem könnyu kulcsot találnunk az igazságosság filozófiai értelmezéséhez.
Miért és mire (való) az igazságosság? Miért szerették volna a különbözo
korok és kultúrák emberei olyannyira tetten érni, megfogni, sot megvalósítani
az igazságosság ideáját, ha folytonosan csak hiányával, illékonyságával,
problémás voltával, sot egyenesen megvalósításának a lehetetlenségével
szembesültek? Megalapozhatóak-e bármilyen módon is az igazságosságról
szóló diskurzusok? Mert mi is az igazságosság? Erény? Idea? Eszme? Netán
egy tunékeny képzet, esetleg mindössze egy fikció? Avagy pusztán egy olyan
regulatív fogalom, amelynek megvalósítására annak ellenére is törekednünk
kell, hogy abszolút értelemben megvalósíthatatlan? Igazságosság nincs, csak
annak hiánya van, s talán éppen azért kell mellette érvelnünk, hogy legyen?
Mert hogy mi is valójában az igazságosság, az csak akkor derülne ki számunkra,
ha semmilyen formában és semmilyen módon sem próbálnánk
megvalósítani, s lemondanánk róla.
Az igazságosság problémájának egyik megközelítési módja arra a kérdésre
irányul, hogy számít-e a másik ember? Számít-e a másik ember, mint személy,
egyén, s számít-e, illetve hogyan számít maga a közösség? Miért van,
hogy hamarabb támad képzetünk a bennünket ért igazságtalanságról, mint
az igazságosságról? Talán mert az igazságosság univerzális, az igazságtalanság
pedig mindig konkrét? S hogyan áll egymással viszonyban az igazság és a
hazugság? S miért, hogy bár minden embernek van képzete az igazságról,
ezek között mégis oly nagy az eltérés? S hogyan viszonyul egymáshoz az
emberi és az isteni igazságosság?
Kérdések halmaza, amelyekbol kiviláglik, hogy mennyire bonyolult és
képlékeny fogalom az igazságosság, sot talán egyenesen megfejthetetlen
problémahalmaz. Mégis – mi mást tehetnénk –, a megértésére törekszünk.
* * *
A Lábjegyzetek Platónhoz: Az igazságosság címu konferencia szervezoiként,
a kötet szerkesztoiként nem volt, s nem is lehetett a célunk a felvetodo
kérdések hiánytalan megválaszolása. Mint ahogyan az eddigi konferenciák,
illetve kötetek esetében is tettük, mindössze ’lábjegyzeteket’ kívántunk fuzni
a meglehetosen régi keltezésu problémá(k)hoz. A konferencia- és
könyvsorozat elindítását a fogalmak tisztázásának az igénye vezérelte. Olyan
fogalmakat, illetve problémákat igyekeztünk ’lábjegyzetelni’, amelyek elso,
mondhatni klasszikus elofordulásai az antikvitásban gyökereznek, de amely
fogalmak, illetve problémák ma is jelen vannak gondolkodásunkban. A
konferencia- és könyvsorozat Whiteheadtol kölcsönzött címe ugyan Platónra
utal, de egyúttal a kutatások minden irányban, minden korra és
tudásterületre történo kiterjesztésére is ösztönöz bennünket.
Az igazságosság kapcsán kérdésünk jobbára ugyanaz, mint korábbi
témáink, a szeretet, az erény, a bun, a barátság, a lelkiismeret és a gyulölet
esetében volt. Nevezetesen, milyen módon lehetséges az igazságosság (a
szeretet, az erény, a bun, a barátság, a lelkiismeret és a gyulölet) összefüggésrendszerérol
teoretikusan (vagy éppen praktikusan), az értelmezési
hagyomány hívó szavát és a probléma mai relevanciáját is figyelembe véve
értekeznünk?
Tanulmánykötetünk a Magyar Filozófiai Társaság és az SZTE BTK
Filozófia Tanszéke szervezésében Szegeden, 2008. május 15-16-án megtartott,
Lábjegyzetek Platónhoz: Az igazságosság címu tanévzáró konferencián
elhangzott 27 eloadás szerkesztett, gondozott, és kötetünk számára
kibovített anyagát tartalmazza. Lábjegyzetek Platónhoz sorozatcímen
immáron hetedik alkalommal került sor tanévzáró konferenciára Szegeden.
A rendezvénysorozat a Magyar Filozófiai Társaság évenként megrendezésre
kerülo nagyrendezvénye. A 2002-ben megrendezett A szeretet alcímu
konferencia eloadásai nem jelentek meg nyomtatásban, míg Az erény (2003)
alcímu rendezvény anyaga képezte a Lábjegyzetek Platónhoz címu könyvsorozat
elso kötetét. Bár A bun alcímu (2004) rendezvény volt a konferenciasorozat
harmadik állomása, az ott elhangzott eloadások szövegeit a könyvsorozat
2–3. köteteként jelentettük meg, s ezzel szinkronba hoztuk a
konferencia- és könyvsorozat sorszámozását. A konferenciasorozat 4., A
barátság alcímu (2005) rendezvényének anyaga egyben a könyvsorozat 4.
köteteként látott napvilágot. Ezt követte A lelkiismeret címu konferencia
(2006), illetve annak tanulmánykötete a sorozat 5. köteteként, majd pedig A
gyulölet problematikája képezte vizsgálódásaink tárgyát (2007), s egyben a
könyvsorozat 6. kötetét. Jelen tanulmánykötetünk pedig a könyvsorozat 7.
köteteként jelenik meg.
A kötet szerkesztése során az elozo kötetekben már megszokott tematikus
és idorendi, illetve problématörténeti elrendezési módot eszközöltük. A
szövegek jegyzetanyagát egységesítve, lábjegyzetként helyeztük el. Az idegen
szavakat és a mucímeket kurziváltuk. A konferencián elhangzott nagyeloadások
az egyes tematikus és/vagy idorendi blokkok kezdoszövegei lettek.
Megköszönve a kötet szerzoinek (a konferencia eloadóinak) a munkáját,
abban a reményben tesszük közzé az igaságosságról szóló tanulmány-kötetünket,
hogy ’lábjegyzeteink’ számot tarthatnak az olvasók érdeklodésére.
TARTALOM
Laczkó Sándor – Dékány András
Az igazságosságról - Eloszó
„… az igazságosság azt jelenti, hogy mindenki ’a maga munkáját végezze’, s
ne ártsa magát sokféle dologba.”
Mogyoródi Emese
Az üzletember és az igazságosság: Platón a társadalmi szolidaritásról
Gelenczey-Miháltz Alirán
Kozmikus igazságszolgáltatás. Az egyiptomi Ma’atról és a platóni
igazságosság fogalomról
Loboczky János
Igazságos-e Platón a költokkel szemben?
– reflexiók Gadamer Platón-értelmezéséhez
Ungvári-Zrínyi Imre
Az igazságosság etikai, politikai és morális szempontból
Losoncz Alpár
Az elosztás, mint a társadalom köteléke? Kérdojelek az elosztási
igazságossághoz
Bujalos István
Rawls elmélete Sandel és Walzer szemszögébol
Olay Csaba
Charles Taylor Rawls-kritikája
„Én vagyok az út, az igazság és az élet.”
Heller Ágnes
Isteni igazságszolgáltatás, emberi igazságszolgáltatás
Gyenge Zoltán
Az igazságosság és ami utána jön…
Weiss János
Az igazságosság-elméletek korlátai.
(Megjegyzések Thomas Nagel egyik passzusából kiindulva)
Máté Zsuzsa
A XIX. századi magyar bölcseleti líra igazságlátó és ’igazságtévo’filozófikuma
A kötet támogatói:
Magyar Filozófiai Társaság
SZTE BTK Filozófia Tanszék
Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata,
Kulturális Bizottság
Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma -
Magyar Könyv Alapítvány
C Dékány András, Laczkó Sándor
C A kötet szerzői
Kiadja a Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány (Szeged) és a Librarius KKT (Kecskemét)
Felelős kiadó: Csák László
Sorozatterv: Bíró Zoltán
Műszaki szerkesztő: Birtók József
Nyomdai kivitelezés: Státus Kiadó és Nyomda
ISBN 963 212 659 9
___________________________________________
A SZÖVEGEK ELÉRHETŐSÉGE:
http://www.mft-hps.hu/kiadv_labjegyz_platon.html
|
