|
Tényleg szeretsz?
Ady Endre: Az én mennyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Õ: legyen Õ az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek
*
Van - vagy nincs nekem
Szerelmem, élettársam-házastársam?
Akivel megosztjuk ill. válogatjuk a munkát
Akivel jól kiegészítjük egymást
Aki kompromisszumokat keres velem
Aki velem együtt vállal gyerekeket
Aki sok helyre elkísér – és elém jön
Aki levágja a hajam, a körmöm
Aki előttem sohasem szégyenlős - meztelen
Aki felöltöztet és levetkőztet
Aki észreveszi rajtam, ha valami bajom van
Aki úgy ismer, mint a tenyerét
Aki semmiért nem számol fel nekem pénzt
Aki alig várja, hogy ismét láthasson
Akinek mindig én vagyok az első
Akinek nincs külön zsebpénze
Aki soha nem hoz zavarba
Aki mindenét megosztja velem
Aki bármit kölcsön ad
Aki feltétlen megbízik benned
Aki Isten akaratának médiuma feléd
Aki a saját kárára is a javad akarja
Aki büszke rád, hogy az élettársa vagy
Aki emlékeztet a vállalásaidra
Aki nem hagyja rád a hülyeségeidet
Aki érti a műveltségi utalásaidat
Aki a kedvenc süteményed készíti
Aki kiveszi a piszkot a szemedből
Aki kiveszi a tüskét a bőrödből
Aki dicsérve tud korholni
Aki az utcán megvéd, otthon megszid
Aki lakásodból otthont varázsol
Aki mindig tud új dolgokkal meglepni
Aki pofon vág, hogy észhez térjél
Aki felráz, ha a veszélyben szenderegsz
Aki odaadja a fél veséjét, hogy gyógyulj
Aki életét kockáztatva ment ki a bajból
Aki megértően elnézi gyengéidet
Aki végtelen türelemmel kivárja javulásod
Aki mindig ajánl, de semmit nem erőltet
Aki hallgat mint a sír a titkaidról
Aki a te nevedet is viseli
Aki visszafogadja a bűnbánó tékozló társat
Aki szavak nélkül is érti a bocsánatkérést
Aki megbocsátva elfeledi megbánt vétked
Akitől bármi tisztességest kérhetsz
Aki velem jön a világ végére is
Akivel teljesen egy hulámhosszon vagytok
Aki rezonál minden rezdülésedre
Aki képes magára vállalni bűneidet
Aki soha nem tagadna meg
Aki úgy néz rád, aki még lehetsz
Aki betartja minden ígéretét
Aki összebékít a haragosoddal
Aki megvarrja ruhád, kipucolja cipőd
Aki meghallgatja gondolatkísérleteidet
Aki felkelti az érdeklődésedet
Aki odahozza a neked kevert kávét
Aki eltemet és meggyászol
Akiért nem hanyagolod el magad
Aki felmelegíti az ételedet
Aki bemelegíti a lakást és az ágyad
Aki nem engedi, hogy lejárasd magad
Aki elkészíti a fekhelyedet
Aki bakot tart, hogy falra mászhass
Aki kihúz a gödörből
Aki elviseli, ha rossz passzban vagy
Aki nem háborgatja a nyugalmad
Aki mindig készenlétben áll
Aki érti és szereti a humorod
Aki megpuszilja a „bibidet”
Aki felemel, ha elcsúsztál
Aki megmasszírozza a tested
Aki izgul, ha vizsgahelyzetben vagy
Akiben vakon megbízhatsz
Aki cerberusként őrzi a nyugalmad
Aki vigyáz a házadra
Aki szól, ha valami rosszul áll
Aki tudja, hogy mit hova tettél el
Akivel fél szavakból értitek egymást
Aki piszkosan és részegen is beenged
Akivel először osztod meg örömöd-bánatod
Akinek minden nap tetszeni akarsz
Aki megmossa a hátad
Aki ápol, ha betegeskedsz
Aki kitalálja rejtett vágyad
Aki kimossa a koszos gatyádat
Aki betakar, ha elszundikálsz
Aki vár, ha hazaérsz
Aki rád gondolva főzi a meleg levest
*
Ady Endre:
Szeretném, ha szeretnének
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek
Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié
*
Te nem - feltétlenül és jól - szeretsz engem,
Te istenigazából nem - is - az én javamat akarod
Csak a felesleg, maradék időd „áldozod” rám
Csak a javamat akarod, és el is veszed
Csak abban dicsérsz, amiben te jobb vagy
Csak addig kellek, amíg jobbra nem cserélhetsz
Csak addig tartasz ki, amíg eltartalak
Csak addig vagy velem jóban, míg elv-társ vagyok
Csak akkor adsz tanácsot, ha mindig megfogadom
Csak akkor állsz ki mellettem, ha nem kockáztatsz
Csak akkor értékelsz, ha már elveszítettél
Csak akkor keresel, ha neked van rám szükséged
Csak akkor törődsz velem, ha kiérdemlem
Csak amíg tanítani tudlak, addig hallgatsz meg
Csak az fényemben akarsz sütkérezni
Csak azért ajándékozol, hogy lekötelezz
Csak azért figyelsz: felírd: mi van a rovásomon
Csak azért hívsz, mert nincs otthon ezermestered
Csak azért mondod meg az igazat, hogy lebunkózz
Csak azért ragaszkodsz hozzám: szebbnek tűnj
Csak azt akarod, hogy örökre a beteged legyek
Csak be akarsz szervezni gyülibe, hálózatba stb.
Csak egy részemre van szükséged, az egészre nem
Csak egy szadista vagy, aki talált egy mazochistát
Csak egy ürügy vagyok neked, hogy kimentődj
Csak el akarsz nekem adni eszmét vagy árut
Csak életfogytig magadhoz akarsz láncolni
Csak fejhető tehénnek/pumpolható baleknak látsz
Csak háttered vagyok, hogy villoghass
Csak hozzám köt téged a közös ellenségünk
Csak ideális partner vagyok áldozathozatalodhoz
Csak istenpótlék vagyok, akit „imádhatsz”
Csak itt-most kihasználod kiszolgáltatottságom
Csak jólneveltségből, tűkön ülve hallgatsz meg
Csak kapcarongynak előveszel a talonból
Csak kell egy mindenes cseléd, ugráltatható csicska
Csak kell valaki, akivel holtodig anyáskodhass
Csak kiélvezed, hogy én feltétlenül szeretlek
Csak kihasználod, hogy egy jótét lélek vagyok
Csak kísérleti alanyod vagyok
Csak kíváncsi vagy rá, hogy ki visel el téged
Csak közönség kell, aki díjazza szerepléseidet
Csak lakomámhoz, s nem betegágyamhoz tülekedsz
Csak lassan, kikérdezve és kioktatva segítesz ki
Csak magadon akarsz segíteni az én „segítésemmel”
Csak megkívántál, s ha ez kielégült: eldobsz
Csak négyszemközt dicsérsz, hátam mögött szidsz
Csak nem akarsz haragban lenni a szomszéddal
Csak rajtam akarod élezni az eszedet
Csak rajtam mint próbababával gyakorlatozol
Csak samesznak nevelsz, nehogy túltegyek rajtad
Csak szeretnél már magadnak gyereket szülni
Csak szükséged van egy jó munkaerőre
Csak szükséged van rám mártírkodó játszmáidhoz
Csak távolról csodálsz, ám közelről nem kedvelsz
Csak te tudhatod igazán, hogy mi a jó nekem
Csak tudod, hogy jóba kell lenni a főnökkel
Csak ugródeszkád vagyok, ahonnan dobbantasz
Csak úgy szeretsz, mint ragadozó a prédáját
Csak velem akarod bizonyítani a „Jóságodat”…
Csak velem akarod igazolni létezésed értelmét
Csak zongoracipelőnek tartasz, hogy brillírozhass
*
AKI TÉNYLEG SZERET, AZ
tapintatos
figyelmes
diszkrét
törődik veled
felvidít, megnevettet
feltétel nélkül elfogad
megvigasztal
baráti szívességet tesz
gondod viseli
terhedből átvállal
áldozatot hoz
előnyben részesít
felemel
megszabadít
bókol, megszépít
meggyógyít
figyel és figyelmeztet
véd és óv
tükröt tart eléd
tréfásan mond fájó igazat
bármilyét átadja
megosztja örömét
drukkol és örül sikerednek
megkímél
társ a bajban
időt szán rád
bármikor elérhető
kérés nélkül ad
a legjobbat hozza ki belőled
növeli önbizalmad
jó dolgot ajánl
szükség esetén atyáskodik
közvetít
kibékít
összeismertet
érdekedet képviseli
helyzetbe hoz
nem kér tisztességtelent
a legjobbat adja
nem visz kísértésbe
tiszteletben tartja szokásaimat
teljesen megbízik bennem
örömmel lát vendégül
tudatosítja értékeimet
egyengeti utam, pályám
kezességet vállal értem
gyorsan tájékoztat
a javamat szolgálja
|
