Tíz éve buszkatasztrófa történt a stájerországi Deutschlandsbergnél. Kőszegi, szombathelyi síelők utaztak a buszon, amely régi, s műszakilag hibás is volt. Tizennyolcan haltak meg a helyszínen.
Szombaton, az egy évtizede történt katasztrófa napján néhány vasi család Deutschlandsbergbe, a tragédia helyszínére utazik. Emlékezni. Többen viszont Kőszegre érkeznek azok közül a szülők közül, akiket tíz éve rettenetes tragédia ért: buszkatasztrófa áldozatai lettek többségében fiatal – gimnazista vagy mezőgazdasági szakközépiskolás – családtagjaik. A sítábor első napját töltötték Ausztriában, s közülük tizennyolcan sohasem érkeztek már haza. Mások a baleset maradandó következményeivel kénytelenek leélni életüket.
Akkor, 1999. január 24-én az Osztrák Vöröskereszttől kapott információként közölte a Magyar Távirati Iroda: 18 halálos áldozatot követelt az a magyar autóbusz-baleset, amely vasárnap délután történt Ausztriában. Stájerországban, Deutschlandsberg közelében, egy rendkívül kanyargós alsórendű – de száraz – út meredek szakaszán délután öt óra körül síelésből szálláshelyükre tartó magyar turistákat ért szörnyű baleset. A meredek lejtőn a Neoplan típusú autóbusz mintegy száz kilométeres sebességgel száguldott lefelé.
A túlélők később elmondták: a sofőr nem tudta sem lefékezni, sem alacsonyabb sebességi fokozatba kapcsolni járművét. Más választása nem lévén, előzni kezdte az előtte haladókat.
A rendőrség által rögzített nyomok szerint a menetirány szerinti bal oldalon letért az útpadkára, a meredek rézsűn oldalára dőlve sodródott, megpördült a tengelye körül, majd tetejére zuhant, végül az út menti alpesi ház udvarán egy fának csapódva állt meg.
Az autóbusz roncsa
A mentés nagy erőkkel folyt. A tűzoltók igyekeztek kivágni a buszba szorult utasokat. Közülük több kizuhant- kirepült a buszból. Sok mentő érkezett a helyszínre.
A sebesülteket a deutschlandsbergi és a grazi kórházba vitték. A 26 sebesült közül ötnek az állapota válságos volt. A buszban a kőszegi Jurisics gimnázium és a mezőgazdasági középiskola által szervezett sítábor lakói utaztak.
Nemcsak kőszegiek, néhány szombathelyi síelő is. Rajtuk kívül több baráti társaság autókkal kísérte a buszt, de ők előrementek a szálláshelyre. Hat óráig nem nyugtalankodtak, akkor kezdtek el érdeklődni. Aztán elindultak a baleset színhelyére....
Az áldozatok azonosítása nehéz volt. Senkinél nem volt útlevél, a csapat tagjainak többsége még nem ismerte egymást. A szemtanúk szerint néhány holttest borzalmasan összeroncsolódott.
Kőszeg és Szombathely, egész Vas megye gyászolt. Válságstáb alakult a megyében, politikusok utaztak ki a katasztrófa helyszínére. II. János Pál pápa részvéttáviratot küldött, Orbán Viktor miniszterelnök nemzeti gyásznappá nyilvánította a temetés napját.
Deutschlandsbergben január 27-én délelőtt a református templomnál búcsúztatták a 18 elhunytat. A kormányt Dávid Ibolya igazságügy- miniszter képviselte.
Az emlékezés és a fájdalom gyertyái
Január 30-án Kőszegen nagy részvéttel temették el a kilenc kőszegi áldozatot. A püspöki gyászmisén sokan búcsúztak tőlük, a kőszegiek nevében Básthy Tamás polgármester.
Mi minden történt azután a hozzátartozókkal?
Parádi József, aki akkor leányát vesztette el, így emlékezik:
- Összefogtunk. Az elhunytak hozzátartozói három évig közös terápián beszélték ki a történteket egy ugyancsak gyermekét elvesztő pszichiáter házaspár segítségével. Volt olyan anyuka, aki évekig nem tudott dolgozni, annyira beletemetkezett fájdalmába. Ahol testvér vagy unoka született, azokban a családokban könnyebb volt a helyzet. Az idő is dolgozott. Az ember úgy van vele, hogy elhunyt gyermekének örök helye van a szíve csücskében. Mindig vele marad. De az életet nélküle kell tovább élni.
Több ezrek gyászolták a tragédia áldozatait
Beszél a busz tulajdonossofőrjéről is. Osztrák börtönben volt, majd két három év múltán a lánya inzulinját adta be magának. Ő sem tudta feldolgozni a történteket.
Parádi József tanulságként fogalmazza meg: - Kirándulások előtt sohasem a busz olcsóságát kell nézni, hanem azt, hogy jó műszaki állapotban van-e.
OLDALTÖRÉS: ket
Két halottat felcseréltek volna...
Kőszeg polgármestere Básthy Tamás országgyűlési képviselő volt. Ő azóta minden évben részt vett a gimnáziumi megemlékezésen.
- Életem legnehezebb napjai voltak azok - emlékezik vissza. - Ökumenikus istentiszteletről érkeztem haza, a hírekben hallottam: magyar buszt ért baleset Ausztriában. „Na, szegények”, mondtam a feleségemnek teljesen gyanútlanul. Egy óra múlva hívtak fel a bécsi nagykövetségről: nem tudnak részleteket, de kőszegiek voltak a buszon.
Azon az éjszakán nem aludtam. Elmentem volna azonnal Deutschlandsbergbe, ám kiderült: itthon van rám szükség. Telefonon tapintatosan érdeklődtem kőszegi családoknál, mit tudnak. Aki tehette, éjszaka elindult autóval Ausztriába. Én dr. Sáringer László konzullal tartottam a kapcsolatot. Nagyon igaz az a mondás: bajban ismerni meg a barátot. Az osztrákok - rendőrök, tűzoltók, mentők - nagylelkűek, nagyon segítőkészek voltak.
Borzasztó emlék: mielőtt lezárták az érckoporsókat, felkértek engem is a halottak azonosítására. Deutschlandsbergben, a tűzoltószertárban voltak. Két halottat felcserélnek, ha nem szólok. Ha otthon, a nyitott koporsónál a hozzátartozóknak még ezzel is szembesülniük kellett volna...
Kilenc fehér koporsó. A Jézus Szíve Plébániatemplomban búcsúztatták el a kőszegi áldozatokat
Kilenc fiatalt temettek el akkor Kőszegen. Derékba tört életek, szülők reménységei... A katasztrófa legidősebb áldozata 40, a legfiatalabb 8 éves volt. A kőszegi szertartáson ott volt Göncz Árpádné, a köztársasági elnök felesége, Pokorni Zoltán oktatási és Szabó János honvédelmi miniszter, Ausztria nagykövete, Borókai Gábor, a kormány szóvivője, együtt érzők a megyéből, Stájerországból és Burgenlandból is. A néma gyászmenet a Rákóczi úton át haladt a temetőbe. Becslések szerint négyezren kísérték utolsó útjukra azon az emlékezetes napon a kőszegi fiatalokat.
A katasztrófa helyszínén emlékművet állítottak fel
Fotók: Benkő Sándor