Gaal György,

könyvtárnok, a magyar mesevilág első felfedezője, szül. 1783. ápr. 21. Pozsonyban, hol Hevesmegyéből oda származott atyja G. Mihály az akkor Pozsonyban székelt kir. udvari kamara tisztviselője volt. 1784-ben a kamarai igazgatóság s igy atyja is Budára költözött. G. itt kezdte járni iskoláit, folytatta Váczon, Egerben, Pozsonyban, befejezte Pesten az egyetemen és Bécsben. A tudomány iránti hajlamot Dugonics, kinek tanítványa volt, éleszté benne. Már ifjú korában nagy érdekkel és figyelemmel viseltetett a nép szokásai, adomái, meséi s példabeszédei iránt. Mig atyja az irodában volt, a fiú Bonaparte életét, Meissner és Schiller műveit fordította. 1804-ben Kismartonban Eszterházy herczeg jószágigazgatásánál nyert alkalmazást. A már akkor nagy olvasottságú, terjedelmes nyelvismeretű ifjú feltűnt a herczegnek, ki belátta, hogy G. nem ily foglalkozásra termett; azért 1808-ban a Bécsbe áttett könyvtára mellé őrnek és 1811-ben könyvtárnoknak nevezte ki. Itten Görög Demeterrel, a koronaherczeg akkori nevelőjével ismerkedett meg, ki bevezette őt uj irodalmunk ismeretébe. G. ennek folytán az idegen nyelvekben való gyakorlottságát arra használta, hogy magyar művek fordításával kezdette a külföld figyelmét irodalmunkra vonni. 1855-ben Törökországba utazott, oda menekült egyetlen fiának meglátogatása végett, honnan törődött szívvel térvén vissza, azon év nov. 6. Bécsben meghalt.