Katonadalok

2017. január 13. péntek, 10:32

Összeállította: Cseh Tamás, Péterdi Péter

Zene: A szerzők ismeretlenek, kivéve Dolecskó Béla - Segesdy László (12), Pápai Molnár Kálmán (19)

Előadják:
Cseh Tamás (12, 17, 19), Fábián Éva (20), Gyenis Katalin (22), Halmos Béla (10), Hegedűs Együttes (5, 7), Kaláka Együttes (11, 23), Kalamajka Együttes (1, 8, 14, 20), Kátai Zoltán (5, 19, 23), Kiss Ferenc (9, 16, 24), Lázár Zsigmond (9, 16), Palya Bea (8, 15), Sebő Ferenc (6, 21), Szabó Dániel (13), Széles András (3), Szélkiáltó Együttes (4, 19, 23), Szvorák Kati (2, 18), Vujicsics Együttes (22)

Felvétel: Péterdi Péter - ZA-KI hangstúdió

Kiadja: Helikon Kiadó Kft.

Felelős Kiadó: Okolicsányi Tamás

A hangfelvétel kiadója: Gryllus Kft.

Sohase vétettem Szeben városának
Előüzent Ferenc Jóska
Mikor megyek Galícia felé
Sej, kicsi vagyok, mégis katona vagyok
Hosszú gőzös állott az állomásra
Debrecenben csináltattam palotát
Esik az eső, ázik a heveder

Köszönöm édesanyámnak

Sej, haj, katona se lettem volna soha

Vágják az erdei utat

Figurázó (szöveg nélkül)

Házunk előtt kettőt fordult a kocsi

Ellőtték a jobb karomat, folyik piros vérem
Azt üzenték Szerbiából, csata akar lenni
Írtam én már a babámnak levelet

Somogy megye kellős közepében

Ezerkilencszáztizennégyben

Válaszúti katonakísérő (szöveg nélkül)

Három esztendeje

Figurázó (szöveg nélkül)

Lemberg mellett van egy kerek erdő

Ha felmegyek arra a magos nagy hegyre

Hull az eső, sejehaj
Szél viszi messze a fellegeket

Édesanyám úgy szeretett

Kiöntött a Maros vize

Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa

Százados úr, sejehaj

Regruta kísérő (szöveg nélkül)

A nagyapák emlékezete

Az első világégés idején a magyar hadsereg távoli hadszíntereken viselt háborút. Az akkori Magyarország minden részéből besorozott katonák jórészt gyalog meneteltek a hosszú utakon, és énekszóval biztatták magukat. Énekeltek a lövészárkok mélyén, zengett a katonanóta az orosz fronton, a magas erdélyi hegyekben, Boszniában, Szerbiában, Fiumében, Galíciában. Dobbant a katonabakancs, szállt a büszke induló, a menetdal, sírt a katonabúcsúztató hegedű, a hazavágyú és hazaváró énekek. Huszárok, tüzérek, gyalogos bakák, hadihajók legyénysége, az ütközetek előtt és után, énekszóval múlatták az időt.

Akik ezt a kort, mint katonák élték meg, már nicsenek köztünk. Amúltba tűntek és már lassan nem lesz kitől eltanulnunk dalaikat. Gyermekkoromban, a második világháború után még hallhattam, ahogy udvarok hátuljában, kocsmák zugaiban, a hivatalosság elől rejtve összeborultak a régi hadfiak, és eldörögtek, elpusmogtak egy-két "tilos" nótát. Mert sokáig tilosak maradtak ezek, ostoba pecsétet ütött rájuk a későbbi kor történelemszemlélete. Azokon a félhomályos együttléteken mi, gyerekek, csak leskelődtünk és hallgatóztunk. Feljajdult még itt-ott egy tárogató is, megnyikordult egy-egy harmónika. Egyenes derékkal ültek ezek az emberek, szemükben szokatlan tűz csillogott. Többen félkarúak, féllábúak voltak, de nekem, akkori kisfiúnak, ők voltak a Katonák. Szuronyos puska, bajonett, kartácstűz, lobogó, magyar vitézség.

Sok dalt megjegyeztem, köztük ritkaságokat is, és gyakran énekeltem őket családi körben, baráti társaságokban. Az emberek szerették ezeket a dalokat.

A Millenium évében Orbán Viktor, akkori miniszterelnök úr megbízott, hogy amenyire lehet, gyűjtsem össze e kor katonadalainak javát, hogy el ne vesszenek és megmaradjanak az utókornak. Az eredeti anyag két CD-n jelent meg: "Magyar katonadalok és énekek a XX. századból" címmel.

Nagy örömömre a gyűjtött anyag egy részét a Hangzó Helikon most közreadja.

A déd- és nagyapák emlékezete és dalai itt vannak velünk ebben a válogatásban ma is.

Cseh Tamás