|
EUGÉNIUSZ KÖNYVEI - XXI.sz.
Emberélet-minőségvizsgálódás ABC
Pokoljáró állatorvosi lovak esetleírása
A halmozottan hátrányos helyzetűek – 2.
Mécs László:
Vád- és védőbeszéd
Én, Mécs, Isten szavának trombitája
s mint költő, élő lelkiismeret:
szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!
A kis királyfit rajongástul égve
nagy mesterek védték a bűn elől,
grófok, bárók s a pápa őszentsége
is érdeklődött hogyléte felől
– s ezekre nem vigyázott lelki csősz!
E fiúkért valaki felelős!
E fiúknak nem volt gyerekszobájuk,
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk,
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk,
hol több család csókolt, pörölt, aludt!
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz.
E fiúkért valaki felelős!
Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel
kavart habarcs volt álom-malterük.
Az ételükben ember-jóság-ízzel
nem találkoztak, bár az ég derűt
szült, mert Istennel viselős!
E fiúkért valaki felelős!
Pofozta őket mester, gazda, béres
s rugdalta a kikent, kifent segéd:
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres,
bőrük tetveknek vacsora s ebéd.
A csontjuk vitriolos s nem velős.
E fiúkért valaki felelős!
Csak ezt hallották mindég: „te gazember”,
s ha többen voltak, akkor: „csőcselék”,
irigy ebek a dús koncokkal szemben
s a háborúban ágyútöltelék!
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős:
e fiúkért valaki felelős!
Nem tudnak semmit ők a Bibliáról
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elítélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős!
Rothasztó testi-lelki rossz koszokból
nem hámozta ki senki kincsüket
s zenghet a jóság száz angyal-torokból,
fülük az ég szavára már süket.
Szívük gennyes, szemük nézése bősz.
E fiúkért valaki felelős!
Ezeknek az lesz majd a messiásuk,
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér,
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk
világ-lángok között a Holdig ér.
Jön a Halál, a mindent elnyelős:
ítélet lesz s valaki felelős!
Forrás: Legyen világosság, 1933
*
Struggle for life
Eljött a szabad verseny országa,
a gyengék és lusták lemaradnak…!?
Az „egyenlősdi” után: pusztuljon a gyenge…
Az erőltetett menetben lemaradót likvidálják…
*
Téli időszak
Csak ne lenne az a hathónapos
sötét és hideg fűtési idény, de van –
És az energiaszolgáltatók monopolárai…
(kérdés: vajon nekik miért nem kell
árversenyt vívni a fogyasztó kegyeiért?)
*
Fél-legalitás
A törvény határán…
Fúrj kutat, hogy ihass!
Halászd ki az uszadék fákat,
vagy szedj az erdőn rőzsét, ha engedik?
(A facipő fája)
*
Summertime
Nyáron könnyű az élet,
Viszonylag kicsi a rezsi,
ha éppen nem lakótelepi vagy
(de anno örömmel oda menekültél…)
*
Szerencsejáték
A lottóban egyenlő esélyed van,
egy gazdag lehet milliók rovására
De ez az esély olyan minimális,
és csak millióból egynek-egynek jöhet be…
A nyerő-vesztő gépeken viszont nyerhetsz,
leginkább tapasztalatod: palira vesznek…
*
Közteherviselő
A szegények sokat adóznak
a méregdrága cigin, italon –
és az áfán és béreken keresztül…
*
Tanácstalan
Neked nincs pénzed
szakértő tanácsadókra:
se befektetésire, se adózásira,
se jó könyvelőkre…
*
Ügyvédtelen
Téged legfeljebb
a nép ügyvédje képvisel,
vagy akit épp kirendeltek
*
*
Egyenlőség
Igen, mármint a törvény előtt
Aminek olyan hálója van, amin
a kis halak akadnak csak fent,
a nagyok megúszhatnak…
*
Beletanuló
Gyerekként szorongva mentünk
visszaváltani a talált üres üvegeket
(az átvevő kezében volt a sorsunk:
hogy vehetünk-e törmelék nápolyit)
*
Nyilvánosház
A szegényházba belátni:
a családi balhé a szomszéd ingyen cirkusza
(ahol mindig kevés a pénz, ott sok a veszekedés)
*
Elfojtás-robbanás
Ha nem tudod érdeked megvédeni,
sokáig csak tűrsz, majd törsz-zúzol…
(éhséglázadás vagy értelmetlen vandalizmus)
*
Ingerlékeny
A sok frusztráció agressziót szül
önmagad, a tárgyak, mások ellen!
(hol szeretteid, hol a boltos, BKV ellenőr)
*
Bűntudat
Nem elég, hogy
szegény cselédsorban vagy:
még érezd magad bűnösnek is!
*
Másodrangú
Lakj a cselédszobában,
használd a hátsó feljárót,
egyél a hideg konyhában
*
Szegény rokon
A társadalom kegyelemkenyéren tengődő
egtűrt szegény rokonainak hátul a helye
(még a templomban is?)
*
*
Szimbiózis
A baj nem jár egyedül:
a szegény inkább szenved a betegségektől
(rossz: lakás, levegő, táplálkozás stb., stb.)
*
E.ü. ellátás
Ahol te laksz,
ott nincs jó szakorvos,
vagy nem tudod „meghálálni”!
*
Leromlott
A szegénység
„hajlamosítja” az embert,
hogy elhanyagolja nyavalyáit
*
Krónikus beteg
Hogy gyógyulna a tbc, a reuma,
ha lakásod mikroklímája marad?!
*
Javallat
Az orvos neked nem javasolja
a szanatóriumot, a környezetváltozást,
vagy a lakás- és vagy munkahelycserét…
*
Közgyógy-keret
Még jó, ha a közgyógyellátásra
ki tudsz egy-két orvosságot váltani!
*
Bevánszorogni
Ha öreg vagy és szegény,
betegen hogy tudsz orvost házhoz hívni…
*
„SzTK-szemüveg”
Hol van már az ingyen ócska keret -
nagy a baj, ha új kellene: üveg+keret!
Nem is beszélve a tartalékról…
(a rossz dioptria, a karcolt üveg szemrontása)
*
Elsötétítés
Átélted már,
amikor a világ csúfjára kikapcsolják a villanyórát?
És akkor vagy sötétben, vagy kriminalizálva vagy!
*
Büntetőkamat
A villanyóra visszakapcsolásakor
elrettentő pótdíjat is kell(ene) fizetni…
*
Sivárság
Olyan lakásban élni,
ahol sötét van, nincs meleg víz,
Se meleg radiátor és nem szól zene…
*
Kényszerezermester
Nincs pénzed szakemberre,
mindent magad próbálsz javítgatni -
ezért – balesetveszélyesen – buherálsz…
*
Regresszió
Próbáltad már – gép vagy áram híján –
a nagymosást puszta kézzel elvégezni?
És nem azért, mert elvből nomád vagy…
*
Hajléktalan
A jóindulatú gazdag
sem akarja megérteni,
miért lehetsz még önhibádon kívül
piszkos és büdös és koszos ruházatú is!
*
Legális kábítószer
Hát hogyne kéne az olcsó kábulat,
a művi felejtés bájitala: az olcsó „pia”…
(amitől később másnapos, majd beteg leszel)
*
Ördögi kör:
bánatodban iszol,
s iszol mert bánatos vagy
(s iszol, mert nincs értelme spórolni, félretenni,
nincs perspektíva, egy nap a világ: most érezd jól magad)
*
Giccs
A boldogság művészete
Reménytelenül szar helyzetben jó
a giccs hamis illúziójában elringatni magad
*
Kitörés
Korunk nemigen kínál
a szegénység ördögi köreiből
kitörési pontokat…hacsak nem
a kriminális karrierét: prosti, maffia stb.
*
*
Stagnálás
Annak is örülni kellene,
ha nem nagyon romlik „anyagi” helyzeted?
De az egyhelyben járás is hervasztó dolog –
és a többiekhez képest leszakadásnak éled meg..
*
Bárki
Senki sincs
bebiztosítva:
elég egy rossz válás
és bárki mélyszegényen az utcán lehet?!
(ezért is kerülik vagy stigmatizálják őket?)
*
Izolálódás
a nagycsaládotokon belül is –
Akinek megszaladt, „aki nem itta el”, az kerül…
Legfeljebb olykor, lelkiismerete megnyugtatására
alamizsnát küld (de inkább tanácsot, mint kalácsot)
*
Félsz
a szegénység vermébe esni,
ezért bizonygatod magadnak is:
ki lehet onnan egyedül is mászni…
van annak, aki beosztja/nem issza el…
*
Akkumuláció
A hátrányok halmozódni szoktak,
a szegény embert még az ág is húzza…
Szegénység, betegség, diszkrimináltság,
munkanélküliség, s a kapcsolati tőke hiánya…
*
Tabu
A szocializmusban
még a dolgot sem lehetett nevén nevezni,
a Szegényeket Támogató Alap ellenzéki volt…
(eufemisztikusan, óvatosan körül lehetett írni:
a HHH, a halmozott hátrányos helyzetűek…)
*
Állatorvosi ló
Ha a szegény ember
öreg, hajléktalan, beteg
és egyedülálló, nagyvároslakó,
és priuszos stb. stb. is egyszerre…!
*
Drága mulatság!
Ócska tragacsod imádja a benzint,
a hosszas szerelgetést és a lerobbanást
De a kerékpárra is költeni kell olykor,
a BKV drága, és gyalog nem érsz oda…
*
Elemi csapás
Téged sújt jobban
az aszályos nyár, a tűzvész,
az özönvíz, az árvíz, a hideg tél…
*
Beüt a ménkű!
Úgy is szegény lehetsz,
ha fogyatékos gyereked nem adod intézetbe,
*
Gyermekszám
Vagy pusztán csak azért
süllyedsz le a mély-szegénységbe,
mert egy-kettőnél több gyermeked van..
*
Selejt
Ha nem
kenőpénzért lettél rokkant –
és roppant kis nyugdíjat „élvező”…
*
Lerakat
Lakásodból otthont varázsolni,
ha az kidobott, lestrapált, ócska
eklektikus stílusú bútorok raktára
*
Petőfi Sándor
PALOTA ÉS KUNYHÓ
Miért vagy oly kevély, te palota?
Uradnak fényében kevélykedel?...
Azért van rajta gyémánt, hogy szive
Mezítelenségét takarja el.
Szakítsd le a cafrangokat,
Mit rá szolgája aggatott,
S nem ismersz isten munkájára,
Oly nyomorúság marad ott.
S hol vette gazdád ama kincseket,
Mik semmiből őt mindenné teszik?
Ott, hol a héja a kis madarat,
Mit szétszakít, melynek vérén hizik.
A héja vígan lakomáz,
S szomszéd bokornak fészkiben
Madárfiúk zokognak, várván
Anyjokra, mely meg nem jelen.
Fitogtasd csak, te gőgös palota,
Az orzott kincsek ragyogásait,
Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,
Meg vannak már számlálva napjaid.
S kivánom, hogy minél elébb
Láthassam omladékodat,
S hitvány lakóid összezúzott
Csontját az omladék alatt! - -
S te kis kunyhó a magas palota
Szomszédságában, mért szerénykedel?
Miért bújtál a lombos fák mögé,
Azért-e, hogy inséged födjed el?
Fogadj be, kis sötét szoba;
Nekem nem kell szép öltözet,
De szép szív... s a sötét szobákban
Találni fényes szíveket.
Szent a küszöb, melyen beléptem én,
Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!
Mert itt születnek a nagyok, az ég
A megváltókat ide küldi be.
Kunyhóból jő mind, aki a
Világnak szenteli magát,
S a nép mégis mindenfelől csak
Megvetést és inséget lát.
Nem féljetek, szegény jó emberek,
Jön rátok is még boldogabb idő;
Ha mult s jelen nem a tiétek is,
Tiétek lesz a végtelen jövő. -
A földre hajtom térdemet
E szűk, de szent födél alatt:
Adjátok rám áldástokat, s én
Rátok adom áldásomat!
Pest, 1847. január
|
