Tartalom

Szerkesztői előszó

"Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni". Nagy Elek, a Csepel Vas- és Fémművek Központi Munkástanácsának elnöke

"Soha nem foglalkoztam politikával, ahhoz nem értek, nem vagyok politikus". Bácsi József, a Csepel Vas- és Fémművek Központi

Munkástanácsának elnökhelyettese
"Nem barikádhangulatban mentem oda: megválasztottak, teljesítettem a kötelességemet". Lukách Tamás, a Ganz Vagon- és Gépgyár Munkástanácsának titkára

"A hőbörgős Dénes". Dénes János, a Kőbányai Gyógyszerárugyár Munkástanácsának elnöke

"Tudtuk, hogy miért ülünk, vállalnunk kellett". Abod László, a Nagybudapesti Központi Munkástanács tagja

"A Munkástanács mint egy pecsét hitelesítette a forradalmat". Interjú Rácz Sándorral, a Nagybudapesti Központi Munkástanács elnökével

"Volt bennem valami erő, ami akkor feltört". Rimán János, a miskolci Lenin Kohászati Művek Munkástanácsának elnöke

"Úgy éreztem, hogy mindenhez közöm van, ami ebben az országban történik". Turbók Gyula, a DIMÁVAG Munkástanácsának elnöke

"A tömeg önmagától szerveződött az események hatására". Papp Miklós, a Borsod Megyei Munkástanács elnökhelyettese

"Ha ők bűnösök, ültessenek engem is melléjük!". Bogár Károly, a Borsod Megyei Munkástanács elnökhelyettese

"A személyes példamutatáson keresztül szerettem volna magamnak tekintélyt és politikai befolyást szerezni". Földvári Rudolf, az MDP Borsod megyei első titkára, majd a megyei munkástanács elnöke

"Tudtam, hogy az emberek bizalmával visszaélni nem lehet". Zeke László, a Debreceni Dohánygyár Munkástanácsának elnöke

"Mi demokratikusan kaptuk meg ezt a tisztet". Mervó Zoltán, a Debreceni Orvosi Műszergyár Munkástanácsának elnöke

"Egy pillanatig sem bántam meg, amit tettem". Dr. Horváth Csaba, az Esztergomi Szerszámgépgyár Munkástanácsa és a városi Nemzeti Tanács titkára

Rövidítések és utalások jegyzéke

Az eredeti interjúk adatai

Dokumentumok
A műegyetemisták október 22-i 16 pontja
A DIMÁVAG munkásainak követelései
A debreceni munkástanácsok követelése
A Nagybudapesti Központi Munkástanács megalakulása
A Nagybudapesti Központi Munkástanács memoranduma

Előszó

Ez a könyv egy sorozat első kötete, amelyben az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete a Magyar Tudományos Akadémia Jelenkutató Bizottságával karöltve az Intézet Oral History Archívumában (OHA) őrzött életinterjúkból fog válogatásokat közreadni. A sorozatot a munkástanácsok vezetőivel készült interjúkkal kezdjük, a következő kötetek pedig a fegyveres harcosok és a politikusok visszaemlékezéseinek gyűjteményét fogják tartalmazni.

Az 1956-os magyar munkástanácsokról, amelyek a forradalomban döntő szerepet játszottak, külföldön és Magyarországon egyaránt jelentek meg dokumentumok és értékelések, de összefoglaló monográfia még nem készült. Az első részletes tárgyalást Bill Lomax kísérelte meg 1976-ban megjelent könyvében, amelyben a munkástanácsokat és általában az "alulról épülő demokráciát" helyezte a forradalom értékelésének középpontjába. Tíz évvel később jelent meg Párizsban a Magyar munkástanácsok 1956-ban c. kötet, amely csaknem minden akkor ismert dokumentum alapján ismertette a munkástanácsokat, de természetesen csak arra építhetett, ami az emigrációban hozzáférhető volt. Bár az utolsó években több válogatás is megjelent a fővárosi és vidéki munkástanácsok irataiból, a kép teljességéhez szükséges dokumentáció közzététele és értékelése még várat magára.

Ebben a kötetben a munkástanácsok tevékenységének mindennapjait, a munkástanácstagok és -vezetők gondolkodásmódját, szerepvállalásuk motívumait és az őket ért megtorlást mutatjuk be a résztvevők saját szavaival. Ehhez a vállalkozáshoz közel tíz éve gyűjtünk anyagot. Az 1985 óta intézményesen működő Oral History Archívum kezdettől fogva elsőrendű feladatának tekintette, hogy interjúkat készítsen a munkástanácsokról, az üzemekben és gyárakban létrejött forradalmi és sztrájkbizottságokról és általában az 1956-os önigazgatási szervekről. Ezekből az interjúkból válogattuk a legfontosabb részeket ehhez a kötethez, kiegészítve a szamizdat Beszélőben 1983-ban megjelent Rácz Sándor-interjúval.

Az összeállításnál arra törekedtünk, hogy a rendelkezésünkre álló anyagból bemutassuk a mozgalom jellemző szervezeteit, így például a Csepeli és a Nagybudapesti Központi Munkástanácsot, a miskolci nagyüzemek munkástanácsait, de a kisebb fővárosi és vidéki üzemek munkástanácsait is. Úgy hisszük, sikerült visszaadnunk azt a képet, ami a résztvevők emlékében megmaradt. A kiválasztott interjúk természetesen nem ölelik fel a magyarországi munkástanács-mozgalom egészét vagy akár annak minden fontos részét vagy szereplőjét. Ezt a feladatot csak egy többkötetes kiadvány vállalhatná magára, s egyébként sem áll ma még elegendő interjú a rendelkezésünkre. Mégis úgy gondoljuk, hogy az itt bemutatott sorsok és események megvilágítják, kik voltak a munkástanácsok vezetői és tagjai, s hogyan jöttek létre ezek a szervezetek, amelyek a forradalom fegyveres leverése után is sokáig sakkban tartották a Kádár-kormányt.

A kötetben - már csak terjedelmi okokból is - elsősorban a forradalom napjaira és a november 4-e utáni időszaknak arra a részére koncentrálunk, amelyben még működtek (hol legálisan, hol féllegálisan) a munkástanácsok. Az interjúk 1956. október 23-a előtti és a munkástanácsok megszüntetése, felszámolása utáni részét vagy erősen megrövidítettük, vagy a szövegek gondozói foglalták össze olyan terjedelemben, amiből az olvasó képet kaphat arról, milyen családi és egyéni életutak vezették ezeket a hirtelen született politikusokat történelmi szerepük vállalásához, és mi lett a sorsuk a forradalom leverése után. A teljes interjúk megtalálhatók az 1956-os Magyar Forradalom Története Dokumentációs és Kutatóintézetének Oral History Archívumában. A könyv végén megadjuk az interjú sorszámát az OHA-ban, készítésének idejét, terjedelmét és készítőjének nevét. Az itt közzétett interjúrészletek szerkesztettek és rövidítettek (a szerkesztők nevét az egyes interjúk végén tüntetjük fel), egyrészt mert az élőbeszéd írásban gyakran furcsán hangzik, másrészt mert interjúkészítés közben gyakoriak a témához csak lazán kapcsolódó megjegyzések, elkalandozások, anekdoták. Ezeket vagy megrövidítettük, vagy elhagytuk, mint ahogy többnyire kihagytuk az interjúkészítő kérdéseit is. Természetesen minden érdeklődőnek módja van az eredeti interjúkat az OHA olvasótermében tanulmányozni.

Ez az interjúgyűjtemény, úgy gondoljuk, hozzájárulhat egy 1956-ról készítendő történeti szociográfiához éppúgy, mint politikatörténeti vizsgálódásokhoz. Azt is reméljük, hogy közelebb hozza az akkori eseményeket a mai olvasóhoz, és segít áthidalni az egyéni vagy családi élmények és a "nagy történelem" közötti szakadékot. Az itt közreadott gyűjtemény értékét, megítélésünk szerint, nem elsősorban az egyes események részleteinek feltárása adja meg - hiszen azokat az egykorú dokumentumokból lehet legpontosabban rekonstruálni -, hanem az, hogy egészében, az egymást ellentmondásaikkal együtt kiegészítő emlékezések révén ad egy emberileg hiteles összképet. Minden interjúnak van - megfelelő kritikai hozzáállással - eseménytörténeti forrásértéke is, de tudjuk, hogy az emberi emlékezet gyarlósága miatt előfordulnak a szövegekben pontatlanságok, tévedések, ellentmondások. Azt is figyelembe kell venni, hogy az interjúk egy része 1990 előtt készült, ami tükröződik hangvételükben és hangsúlyaikban. Bizonyos esetekben a jobb megértést elősegítendő jegyzetekkel igazítjuk el az olvasót. Ezek egy-egy fogalom vagy személy, intézmény stb. első említésénél adnak tájékoztatást, és csak különösen fontos pontokon helyesbítik az emlékezők tárgyi tévedéseit. A jegyzetekkel elsősorban az 1956 óta felnőtt generációk hiányzó ismereteit igyekszünk pótolni vagy kevéssé ismert fogalmakat magyarázni, illetve a mára elfeledett, de egykor fontos személyek korabeli jelentőségét jelezni, a biográfiai teljesség igénye nélkül. Az interjúkban előforduló rövidítéseket, utalásokat és a börtönzsargon szavait külön jegyzék tartalmazza.

A kötet a MTA Jelenkorkutatási Bizottságának publikációs vállalkozása keretében jött létre, a Bizottság anyagi támogatásával, amiért ezúton mondunk köszönetet.

1993. szeptember
K. Gy.-M. A.

"Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni!"
Válogatás 1956-os munkástanács-vezetők visszaemlékezéseiből