EUGÉNIUSZ NAGYKÖNYVE ABCD
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Édenkertlakó és/vagy pokol/állatorvosi ló
Életminőség nagyszótár-csírák - 3.
Arany János:
De gustibus
Magyar Miska olyan ember,
Hogy a könyvet nem szereti,
Csak azt hányja, csak azt veti:
Minek a könyv? kell is neki.
Egyszer mégis, (ha nem lopott),
Ajándékba könyvet kapott,
És, így levén az állapot,
Olvasni kezde egy lapot.
„Hallja maga, János deák!
Mi van ebben?” – Hát ideák
Felel neki a kérdezett,
Költői finom ideák.
„Értem. De mért nem rak tehát
Belé vaskosabb ideát?
Én úr vagyok, nem böjtölök;
Sódorral mártom a theát.”
*
Utánjáró
Aki bogár után indul, szarba lép.
Ki disznó után indul, pocsétába kerül (régi)
<aki hitvány ember tanácsára hallgat,
példáját követi, bajba juthat>
*
Fejjel lefelé
Kocsmában mesél
a seregben történtekről
egy srác a barátainak:
- Egyszer meg a táborban beleestem a pöcegödörbe...
- Hát ez szar ügy... és meddig ért neked a szar?
- Egészen a térdemig süllyedtem...
- Még szerencse hogy ilyen kevés volt benne.
- A fenét! Fejjel lefele estem bele!
*
Tartás
Csak az tartja benne a lelket,
hogy mindig lehetne sokkal rosszabb is
*
Mérce
A gyerekhez
vagy a kezdőhöz mérve
lesz elégedett teljesítményével *
Onánia
A szexuális
és a szellemi önkielégítés
okozta kéj nem mély, de sekély
*
Időszámítás
Hidegháborús hősködő
A lelki frontokon töltött év
„duplán számít”, vagyis rövidítik életed…
*
Atavizmus
Például pikkelyek borítják tested,
Vagy úgy mozogsz-viselkedsz, mint egy hüllő
És amikor visszaüt a már magad mögött tudni vélt múltad….
*
Élet-halál
Olyan a halálod, mint életed:
jellegtelen, kisszerű, nevetséges stb.
Nincs, amiért élnél, s meghalni tudnál
*
Gyenge vicc
Spontán vicced olyan
mint amit százszor próbáltak és mondogattak…
Kínos csend fogadná, ha te magad nem nevetnél rajta…
*
Emelkedett
Pátoszod olyan hamis
mint a diri bácsié a tanévnyitó ünnepségeken…
(ami éppen a célzottal ellenkező hatást fejt ki a diákra –
„Nagy Pali, Nagy Pali mindent lát:
szemüvegen át kutya valagát –
ez lesz a Rákóczi induló „parafrázisa”)
*
Előre-hátra
Mintha mindig arra figyelnél,
hogy a hátad mögött nem nevetnek-e ki *
Után-életérzés
Megszólalásig és utána is
megtévesztően jó hamisítvány az élete
*
Felvilágosítva…
Mint az egyszeri hályogkovács:
nem mersz élni, mióta túl sokat tudsz
az élet/lélek törékenységéről, sebezhetőségéről…
*
Teátrális
Mintha színpadon élnél
a nézőkre figyelve: átjön-e az alakításod?
*
Tör
Törődés helyett
Csak törsz és zúzol
A testekben és lelkekben
Össze is törsz mindent,
Összerakhatatlanul…
*
Tör
Törekvés és törtetés
És ami csak történik veled
Tör – tény – elem/történelem
*
Tanítványság
Piócaként tapadtál a Mesterre,
de csak különcségeit vetted át tőle…
Netán az a stréber voltál, aki fel is faltad…
*
Tolókocsis
Korán keltél és büszkén sokat melóztál,
hogy így elsorvadt tested autóval vitessed…
*
Paradicsom
1.
Átmeneti mesterséges paradicsomodnak
tartósan vagy véglegesen pokoli kín az ára…
2.
A kínjában érett,
mesterségesen érlelt paradicsom
*
Fogyó-hízó
Mióta egy ideig éhezett,
azóta csak az evésre gondol, eszik, spájzol
Előbb fogyasztott, értsd: fogyókúrázott –
majd nem győzte „pótolni” az elmaradt örömöt:
csak fogyasztott mindent, mit a szeme kívánt…
*
Militáns
A kenyérkereset
neki a túlélésért folyó létharc:
ami teljesen átmilitarizálja életét!
*
Mindent/semmit
Minden hétfőn új életet kezdenél –
a kudarc után azután a régin is rontasz…
*
Egykönyvű
Értetlenül áll,
ha nem úgy fogalmaznak,
ahogy az ő új Biblia fordítása –
ő csak a kályhától indulva „tud” táncolni… *
Talán
Egész élete merő esetlegesség:
lehetne más is, másutt is, mással is…
*
Disznó vicc
Jancsi vásárolni megy a henteshez,
de a bolt ajtajában beleütközik Juliskába.
- Bo...bocsánat - mondja zavartan –
egyébként Jancsi vagyok.
- Én meg Juliska. És facér vagyok!
- Nahát! Én meg calonnáér'.
*
Pap Jancsi
Jancsi a barátjával egy presszóban ül .
A barátja mondja :
- Fogadjunk,
hogy úgy fogok rendelni italt
ennél a fiatal, csinos pincérlánynál,
hogy kimondom közben, hogy " baszik" .
- Na erre kíváncsi vagyok - mondja Pap Jancsi .
Hívják a pincérlányt és mondja neki a fiú :
- Kisasszony !
Legyen szíves,
hozzon egy nagy pohárBA SZIKvizet !
Pap Jancsinak nagyon tetszik a dolog,
másnap egy nőismerősével megy étterembe
- akit előtte beavatott készülő mutatványára -,
és oda híva a pincérnőt ezt mondja neki :
- Kisasszony !
Legyen szíves hozzon már ide egy pohárba szódát !
Különben rábaszik!
*
Hölgyválasz
A nő az, aki kiválasztja a férfit,
aki majd ki fogja választani őt
(a férfi kegyes önáltatása:
Ő tanítja meg a halat úszni…)
*
Egyenérték
− Mennyibe kerül egy szelet csokoládétorta? –
kérdezi a csinos hölgy a cukrászdában.
− Önnek csak egy csókba! – jópofáskodik a cukrász.
− Akkor kérek három szeletet –
mondja határozottan a hölgy,
majd hátrafordul: Nagyi, fizetnél helyettem?
*
Baráti segítségkérés
Két mágnás beszélget:
− Megelégedett asszony a nőm,
csak egy dolog hiányzik a boldogságunkhoz.
Nincs gyermekünk – így az egyik.
Sajnálom, sajnálom, de most a kaszinóba kell mennem –
mondja a másik
*
Divathullám-lovas
Két delnő beszélget
a Gerbeaud cukrászdában:
− Hallom, hogy a kutya kimegy a divatból,
és megint a gyerek jön divatba.
− Jó. De mit csinálunk a gyerekkel,
ha megint a kutya lesz a divat?
*
Rabidő
− Miért nem veszed el a barátnődet,
úgyis mindig vele töltöd a szabad idődet?
− Elvenném én, de akkor hát
kivel töltsem majd a szabad időmet.
*
Előrelátó
Csak szép nőt
szabad feleségül venni.
A csúnya a nyakunkon marad.
*
Cserebere
Újsághirdetés:
„120 kilós feleségemet elcserélném két 60 kilósra!”
„40 éves feleségemet elcserélném két 20 évesre.”
„Házastársamat társasházra cserélem!
*
Nárcisz
Egyik barátnő dicsekszik a másiknak:
− A férjemnek és nekem azonos az ízlésünk.
− Honnan tudod?
− Onnan, hogy én magamat szeretem, ő meg engem!
*
Pirulós Piri
1.
Egy igen jól nevelt, még könnyen piruló
tizennyolc éves lányka benyit a család háziorvosához.
− Megcsípett egy darázs, Béla bácsi,
és nagyon fáj a helye!
− És hol ért a csípés? – kérdi az orvos.
A lány elvörösödik:
− Azt nem merem megmondani.
− Jól van kislányom. Akkor ülj le.
− Azt se merek.
2.
Egy fiatal lány felment a fővárosba,
a híres nőgyógyász rendelőjébe.
Amikor kiderült, hogy a vizsgálathoz le kell vetkőznie,
olyan piros lett, mint a pipacs.
− Sose szégyellje magát – mosolyodott el a doktor.
– A spanyolfal mögött nyugodtan levetkőzhet.
Pár perc múlva megszólt a lány.
− Doktor úr! Hunyja be a szemét, mert kijövök!
*
Menthetetlen
Ő csak mondja és teszi a magáét,
esetleg még Isten súgására hivatkozik -
totál érzéketlen baráti körei reakcióira… *
Résen
Félig ébren,
félálomban kell aludnod/pihenned,
Különben sem holmid, ruhád, tulajdonod,
sem életed nincs biztonságban…
*
Jósoltató
Hiszel annak a jósnak,
Aki a honorárium arányában
Egyre inkább azt jövendöli,
Amiről te ábrándozol
Dodonai jóshoz fordulsz?
Értsd, ahogy akarod!
A „jóslat” nem köt gúzsba…
*
Humorzsák
Szereplési viszketegségek.
Annyira szeretsz szellemeskedni
és középpontban lenni, szerepelni:
egy poénért anyád is eladnád,
még barátságod is feláldozod…
*
Zsákbamacska
A.
Vakon megbízol a vadidegen kereskedőben,
Csak otthon ér kellemetlen meglepetés:
A zsákban macska van.
B.
Látatlanul „vesz” nőül valakit.
Még az anyját sem nézte meg előtte.
*
Álruhás
A gazdag király álruhájában
Járod az országot jövendőbelid keresve,
De előbb-utóbb úgyis lebuksz…
(Jó estét nyár, jó estét szerelem)
*
Láng és füst
Hegyek vajúdnak
és egy kisegér születik
Sok hűhó semmiért…
*
Nem ütköző
Annyira kerülted a konfrontációt,
Hogy mire észbe kaptál és tiltakoztál,
Már rég mindenes ingyen cseléddé váltál…
*
Nem ütésálló
Nem az a legény, aki üt,
hanem az, aki állja az ütéseket...
Te mindenkinek odatartod az arcod?
*
Tragikus félreértés
Csak simogatni szerette volna a nyuszit,
de a nyúl nem akarta, menekült előle,
mire ő ettől egyre dühösebb lett,
s végül már dühödten baltával üldözte,
hogy legalább akkor jól agyonüsse...
*
Lavina
Telefonbetyárkodással indul a lavina,
Ezt követik a hecchívások – bombariadók,
Ami azért már annyira nem diákcsíny…
*
Etikett-etika
Illetlenséget el nem követne,
Még bűncselekmény közben is udvarias.
Illemtudóan köszön, majd kirabolja lakásod….
Öltözéke is kifogástalan, nem beszél csúnyán…
*
Szélhámos-balek
Nem kell ellopni, elrabolni,
hanem elérik nálad, hogy az áldozat
önként és örömmel adjad át drága javaidat
*
Önidegen
Személyazonosságod is lopott?
Nemcsak beletanultál, de belefagytál a szerepbe,
amit anno egy vészhelyzetben kellett eljátszanod…
Egy hosszú életen át – magad előtt is – inkognitóban…
*
Szerepcsapda
Abbamarad az idétlenkedés,
ha nincs rá vevő, nincs közönség –
de neked peched van,
így az osztály bohóca maradsz….
*
Izmus
Nem ura vagy,
csak szolgája az izmusoknak.
Először beengedted lelkedbe
a megszállókat,
majd kollaboráltál velük,
a végén már se aktív,
se passzív rezisztenciád...
*
Rögeszmés
Könnyebb a kutyából szalonnát csinálni,
mint a te fejedből valamit kiverni?
Nincsenek eszméid, csak rögeszméid,
nincsenek elképzeléseid, csak kényszerképzeteid.
*
Kispanasz
Kétlábonjáró panaszkönyv
Panaszkodás és önsajnáltatás
– Építsünk panaszmentes világot!
Úgy élj, hogy ne sajnáljanak,
Legfeljebb irigyeljenek
(ha jobbat nem tudnak)
*
Elállatiasodás
Te véglény
Te oktalan barom
Te következetes ökör
Te makacs szamár
Te irigy kutya
Te mocskos disznó
Te szemét patkány
Te élősködő pióca
Te álnok hízelgő macska
Te gerinctelen csúszómászó
Stb.
*
ARANY JÁNOS A BAJUSZ Volt egy falu - nem tudom, hol, Abba' lakott - mondjam-é, ki? Se bajusza, Se szakálla, Egy szőrszála Sem volt néki; Annálfogva helységében Nem is hítták egyéb néven: Kopasz-szájú Szűcs György bátya; E volt az ő titulája. No mert (közbe legyen mondva) Azt az egyet meg kell adni, Hogy a Szűcs György falujában Könnyű volt eligazodni: Mivel ottan minden ember Névhez jutott olcsó szerrel Azon felűl, mit az apja Adott neki, meg a papja. Nem tudom, ha más vidéken Megvan-é e szép szokás, Nem tudom; de nagy kár lenne, Ha divatból úgy kimenne, Mint például - hogy többet ne Mondjak... a káromkodás! Egyébiránt Szűcs György gazda Semmit is el nem mulaszta, Hogy bajuszát megnövelje, Meglévén... a puszta helye. - Kente, fente ő azt írral, Kígyóhájjal, medvezsírral, Ebkaporral, kutyatéjjel; Meg is nőtt az minden éjjel - Tudniillik: álmában; S ha fölébredt, mennyi kéjjel Tapogatta... hiában!
Ami pedig Szűcs György gazdát Máskülönben illeti: Nem bolond ember volt ám ő: Ládájába' pénz, egy bögre, Azonkívül juha, ökre És - szamara volt neki. Sőt az is szent, hogy már régen Ott ülne a birószéken, Hasa, hája, kéknadrága... Minden kész e méltóságra: De mit ér, ha nincs bajusz! Ily anyám-asszonyos képpel Sosem választá a nép el; Szavazott rá tíz, vagy húsz. Oh ti, kiket a természet Bajusz-áldással tetézett, Ti nem is gondolhatjátok, A csupasz száj mily nagy átok! Ti, midőn a szúrós serte Sima állotok kiverte, Minden szentet sorra szedtek S a beretvától sziszegtek! Ti, ha egyszer, hébe-korba' Beleér levesbe, borba Szegény ártatlan bajusz; vagy Télen át rá jégcsap, zúz fagy: Már az olyan nagy sor nektek! Már ollót mit emlegettek, Nem tudván, e szőr mily drága, Becsesebb a drága gyöngynél: E hiányzott csak Szűcs Györgynél, S lám! hiányzott boldogsága. Mily irígyen nézte másnak, A legutolsó kapásnak, Hogy mohos a szája-széle: Bezzeg, cserélt volna véle! De mi haszna! mindhiába! Nincs orvosság patikába, Széles mezőn, drága kertben, Vagy más helyen, Ami neki szőrt neveljen! S már a bajszot úgy gyülölte, Hogy legott a méreg ölte, Látva, hogy nő más embernek, Vagy korommal fest a gyermek Sőt csupán ezér' a macskát Sem tűrhette udvarában, - S bajuszt kapván áldott nője, Elkergette, vén korában. Történt, hogy oláhcigányok, (Tudvalevő nagy zsiványok) Kóborlának a vidéken, S megszálltak a faluvégen. Nosza mindjár' sátort ütnek, Tüzet rakva, főznek, sütnek Abból, amit valahonnan Más faluból idehoztak, Minthogy onnan Éhen-szomjan Búcsu nélkül eltávoztak. Meghíják a rokonságot, A helybeli cigányságot, És ezeket tőrül hegyre Kivallatják mindenképpen: Mi van? hogy' van a helységben? S a hallottat szedik begyre. Épen mint a jó vezér, Ha az ellenséghez ér, Minden bokrot és fatörzsöt, Minden zegzugat kikémel; Lassan mozdul seregével, Küld vigyázót, előörsöt, Puhatolja, merre gyengébb, Hol erősebb az ellenség; Nem siet, de csupa szemfül, S mikor aztán ütközetre Megy a dolog: gyors a tettre, Veri a vasat, míg meg nem hűl. Nemkülönben a bölcs vajda Haditervet kohol mindjárt: Nincsen egy ház, nincs egy pajta, Hogy ne tudná csinyja-binját: Hol lakik dús özvegy asszony, Kit jó móddal megkopasszon? Melyik háznál van eladó Sári, Panni, Zsuzsi, Kató, Ki legény után bolondul? Mert az a jövendölést Megfizeti ám bolondul! Kinek esett holmi kára S van szüksége prófétára, Hogy nyomába ne jöhessen, Sőt, ami több, ráfizessen? Ki szeretne gazdagodni, Könnyű módon pénzhez jutni: Ásni onnan, hova nem tett, Vagy, ha tett is, A letett kincs Időközben elszelentett? Mindez a vén vajda gondja, Ki nem adná egy vak lóért, Hogy a magyar kész bolondja. Nem kerülte ki figyelmét Szűcs György uram nyavalyája, Gondolván, hogy ő kigyelmét Egy kissé megberetválja. Nem kell ahhoz néki szappan, Anélkül is mester abban: Szőrmentibe, vagy visszára Beretválni nincsen párja. Kivált most, hogy az idő S alkalom oly kedvező; Ripeg-ropog A sarló-fog, Munkától ég a mező; Nincsen otthon Csak az asszony, Hogy megfőzzön, Vagy dagasszon; Vagy ha néhol egy beteg Szalmaágyon fentereg; Vagy a seprű, házőrzőnek Felállítva küszöbre; De ha Isten meg nem őrzi, Ott lehet az örökre. Egyedül van Szűcs György gazda, Egy lélek sincs udvarában: Hát im! a furfangos vajda Beköszön a pitvarában. "Ejnye gazduram, a kőbe! Mi dolog az, hogy kigyelmed Bajuszát levágja tőbe? Magyar ember-é kigyelmed?" Milyen szemmel nézett rája Szűcs György gazda, képzelhetni: A vasvillát sem lehetne Mérgesebben odavetni; De a cigány győzte szóval, Hízelgővel, úsztatóval: Míg György el nem panaszolta, Hogy' áll a dolog mivolta. "Szent Pilátus! minő szégyen! Hát miér' nem mondta régen Sohasem volt? nem is termett? Hát miért nem mondta kelmed? Nagy bajusza volna régen: Hisz ez az én mesterségem!" Megörűle György a szónak, Hogy bajusza lesz maholnap, S mintha nőne a szép sörte, Már a helyét is pödörte. Sonka, sódar, Füstös oldal, Liszt, szalonna, Főzelék, Van elég; Ráadásul jó ozsonna, S valamit a vajda kére, Megalkudva, megigérve. Nosza tüzet rak legottan, Lobog a láng, bőg a katlan, Száll a szikra, fojt a füst, Fő a fürdő; forr az üst, Benne mindenféle gyimgyom, Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy Ami úton, útfelen Elhányódik, vagy terem. E bűbájos fürdőlében Nő meg a György bajsza szépen; S ha hibáznék egy kicsi: A babona ráviszi. Kész immár a bornyomó kád: Szűcs György jó remény fejébe, Nyakig ül a szennyes lébe, Istennek ajánlva dolgát. A cigány sereg azonban Beszivárog alattomban; Jön elébb egy, aztán kettő, Mintha csak úgy történetből: Szerencsére a vajdának Épen jó, hogy bebotlának! Egy tüzet rak, más vizet mer, Másik fát hoz... kell az ember; Úgy szaladnak! úgy segítnek! Dolgot ád a vajda mindnek. Hogy pedig a hasznos pára Szűcs uram fejét megjárja: Elővesznek egy nagy ponyvát És a fürdőkádra vonják; S a kád mellett körbe-körbe Tánc kezdődik, fürge, pörge; Kalapácstól dong a donga; "Tiktak, tiktak" foly a munka, S egy büvös dal Ümmög halkal: "Bajusza lesz Szűcs Györgynek, Igen biz a, szegénynek." S míg a ponyvát sietősen Jó erősen Apró szeggel odaszegzi, A cigányhad ujra kezdi: "Bajusza van Szűcs Györgynek, Ne irígyeld szegénynek!" Ezalatt a pénzes bögre Búcsujárni ment örökre, Követé a füstös oldal, A szalonna, meg a sódar, Az ágynémü, fehérnémü, A vasféle, meg a rézmű. Szóval, ami könnyen mozdult, Lába kelvén, mind elpusztult, Mert a gazda - "tiktak, tiktak" - Nem hallá, hogy zárat nyitnak. Meddig űle György a kádban Lepedővel leszögezve, Nincs megírva krónikámban. Csak annyi van följegyezve, Hogy mihelyt abból kilépe, Tükröt vévén a kezébe, Hogy bajuszát felsodorja: Nem tehette, mert nincsen mit! Mert bajusza nem nőtt semmit, De igen a füle s orra! (1854)
http://diafilm.osaarchivum.org/public/index.php?fs=423
|