|
Nincs új a Nap alatt?
A fenti sort Harold Nicolson brit diplomata, politikus írta 1919-ben, miután részt vett a párizsi békekonferencián. Aztán alig száz év múlva majdnem ugyanezt fogja harsogni az Európai Unió, az Egyesült Államok némely vezéralakja és hazai elvbarátaik: senkiházi betolakodók vagyunk Európában; mindig is csúnyán bántunk a kisebbségekkel, nálunk a múltban és napjainkban rettegnie kellett a zsidóknak és a cigányoknak; a kormány 2010 óta felszámolja a demokráciát, megszünteti a jogállamot, diktatúrát vezet be. Bűnös nép vagyunk, antiszemiták, rasszisták…
Az EU, az ENSZ, mindenfajta bizottságok és szervezetek sorra ítélnek el minket, nincs olyan hét, hogy ne marasztalnának el valamiért, legyen az alkotmánymódosítás, színházigazgatói kinevezés vagy utcanév. Ráadásul olyan ügyekbe szólnak bele, amelyeknek a mása megtalálható más uniós országban is, illetve olyan országokat nem marasztalnak el, mint például Izrael, ahol messze rosszabbul bánnak a palesztinokkal, mint mi valaha is bántunk a kisebbségeinkkel…
És amikor már a tengerhajózással kapcsolatban is vádakat fogalmaztak meg ellenünk, nyilvánvalóvá kellett válnia, valójában nem arról szól a történet, ami a felszínen látszik.
• Okkal kérdezhetjük: mi a valódi baj velünk?
• Honnan ered ez az ellentét a magyarok és a „művelt Nyugat” között?
• Csak korunkban tapasztalható mindez?
• Vagy már sokkal korábban kezdődött?
• Tán valami ősi ellentéttel van dolgunk?
• Gondolkodásbeli különbség az oka a köztünk és a művelt világ némely irányítója közti véleménykülönbségeknek?
• És valójában mi az, amit nem tudnak megbocsátani nekünk?
A Nyugat ma szívesen tetszeleg a civilizáció, a műveltség megteremtőjének szerepében. Az európai felvilágosodás, Darwin és a marxisták hatására a történetírásuk azt hangoztatja, hogy állandó fejlődéssel jutottunk el napjainkig, amikor is a Nyugatnak köszönhetően létrejött a világ legfejlettebb civilizációja. Magukat tartják a fejlődés utolsó láncszemének, és saját felsőbbrendűségüket hirdetik. Ők mondják meg, kik az alacsonyabb rendűek, és kik a barbárok. (És persze mi, magyarok, ez utóbbiak közé tartozunk.)
De ugyanez vonatkozik a vallásokra is: Európa zsidó - keresztény gyökereiről beszélnek, Ábrahám az egyistenhit megalapozója. A kereszténység felvétele előtt gyakorlatilag pogány csürhe voltunk, az „ázsiai hordákból” csak itt Európában, a kereszténység felvételének köszönhetően lettünk valakik.
• De valóban így van ez? Gondoljunk csak bele a következőkbe!
• Mi is az az európai kultúra?
• Mire is ez az európai felsőbbrendűség?
Úgy tanítják, a kontinens történelme a görög kultúrával kezdődött. A görögök előtt azonban Európa nem tudott felmutatni sem egy várost, sem egy jelentősebb épületet, egyetlen sor írást, egyetlen tudományos technikai vagy művészi alkotást sem. Nem volt államalkotó nép a középkor kezdetéig. Ugyanakkor Kelet közigazgatással, diplomáciával, hadsereggel, adózással stb. rendelkezett. Építkezései, öntözőrendszerei, művészete, irodalmi alkotásai még napjainkban is elkápráztatnak bennünket.
A göröggel több ezer éves kultúra ért Keletről Európába, s már évszázadokkal a megjelenése előtt Krétán emeletes, sokszobás, fürdőszobás lakások, vízöblítéses vécék voltak. Virágzott a művészet, az ipar, a kereskedelem, a zene, az irodalom. Írtak, olvastak, fürödtek az emberek... a görögök ennek a kultúrának az elemeit vették át.
Róma egyrészt a görög, másrészt az etruszk civilizációra épült. Az etruszkok Európában már írtak és olvastak, fejlett építészettel, művészettel rendelkeztek akkor, amikor még Róma nem is állt fenn. A római civilizációban annyi az európai, amennyi az etruszk és a hellén műveltség kivonása után marad. Ha pedig a kétezer évvel ezelőtti európai civilizációból kivonjuk a rómait és a görögöt, akkor semmi sem marad. Európa messze lemaradva kullogott az akkori Kelet mögött minden tekintetben...
Félni csak… kinek is lehet?
Csepel.hu
A költői, akarom mondani írói kérdés alaposan megmozgatta, nem csak az én, hanem nagyon sok irodalmat szerető ember fantáziáját.
A válaszra december 14-én szombat délutánig kellett várni, amikor is az Erdei Éva Galériában a tulajdonos bemutatta a könyv íróját.
Mint Erdei Évától megtudtuk Bunyevácz Zsuzsa csak 1992-től foglalkozott publicisztikával. Előtte telesen más területen tanult és dolgozott. „1978-ban végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszertudományi Karán, majd négy év múlva ugyanitt szerzett doktori fokozatot. Szakmájában kutatómunkát végzett és biológiát oktatott. Újságírói és szerkesztői munkája mellett, a magyarság múltjával kezdett foglakozni. Eddig a most megjelenttel együtt, öt könyvet publikált. 2007-ban jelent meg az első könyve, Túlélési kézikönyv elvált anyáknak címmel. Még ugyan ebben az évben adta ki első olyan kötetét (A Szent Grál üzenete), amit már mélyebb gondolatok jellemeztek. Azóta kettő évenként jelentkezik újabb és újabb könyvekkel. (Az Új Világrend tíz parancsolata 2009, A Szent Grál keresése). Nemrég, december elején jelent meg az a könyv, amelynek apropóján most találkozunk veled, kedves Zsuzsa. Egy könyv kivételével, mindnek itt volt a bemutatója és a korábbi tapasztalatok alapján most is csak, egy kérdést teszek fel, amire azt hiszem, mindannyian kíváncsiak vagyunk, hogy mit is jelent ez a cím?”
„Előre jelzem, hogy nincs semmilyen, a könyveimben szereplő témákhoz kapcsolódó végzettségem. Nem vagyok régész, nyelvész történész, és antropológus sem. Ennek ellenére nagyon dühített, hogy a például ”a merjünk kicsik, lenni” jegyében íródtak (persze korábban is ) olyan művek amelyek a magyarságot, degradáló szavak kíséretében mutatta be. Nem akarom minősíteni őket, de olyanok is olvastam, hogy azért mi értünk be először a Kárpát – medencébe, mert gyorsabbak voltunk a minket üldözőknél. A világon minden ország fényezi történelmét, csak mi nem, illetve az igazságot sem írjuk le. Ez megmutatkozik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően, de a szovjet elnyomás sötét éveiben is. A mostani globális világ pedig a nemzetállamokat akarja felszámolni. Ide illik az a mondás, hogy ha egy fát ki akarok vágni, akkor a gyökerével kell kezdeni. Nem pontosan idéztem, de a lényege ez.
Félni csak kinek is lehet? Azt hiszem nem nekünk. Mi nem vagyunk antiszemiták, fasiszták és nem kell rettegni tőlünk. Amíg a török ellen harcoltunk, addig ők gyarmatosítottak. Csak egy adalék, hogy az USA-ban 1867-ben fejezték be a rabszolgatartást. Mehetnék időben messzebbre is, de nem szeretném most a könyvemet teljesen elmondani. Nem akarok most teljesen belebonyolódni a civilizáció történetébe sem, de érdekes párhuzamok találhatók”- fejezte be a kérdésre adott válaszát Bunyevácz Zsuzsa.
A könyvbemutatót a témába illő dalok, közös eléneklése zárta.
Forrás: Csepel.hu
|
