EUGÉNIUSZ KÖNYVEI - XXI.sz.
Balga és boldogtalan példa-tár ABC
Pokoljáró állatorvosi lovak esetleírása
Emberélet minőség tesztkönyv
SZEGÉNYSÉG, NYOMOR, LÉTMINIMUM
- Petőfi Sándor -
AZ APOSTOL
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.
IX.
Jobban lett dolga a fiúnak. Nem kellett többé lopnia, És nem kellett koldulnia, Milyen boldogság, mily jótétemény! Csak néha szállt az aggalomnak ölyve Föléje: hátha a boszorkány Előjön a keresztlevéllel, Mi lesz akkor megint belőle?... És néha szállt a bú galambja Föléje, ha eszébe Jutott a hű kutya, A hálótárs és a barát. Ennek kedvéért gyakran szinte kész volt A vén banyához ismét visszamenni, S koldúlni, csakhogy együtt legyenek. Gyakorta álmodott felőle, Álmodta, hogy ölelte a kutyát, S ez nyalta képét és kezét, S midőn fölébredt, s társát nem lelé, Elkezdett sírni s hosszan sírdogált.
Midőn hazaért a fiúval a Nagyságos úr, átadta őt a Cselédségnek. Kitisztiták őt A régi szennyből, mely reánőtt, És régi rongyai helyett Kapott szép uj ruhát. Mily jólesett neki! Azt vélte, eddig nem is élt, Azt vélte, hogy most született. Ekkor magához hívatá Az úr, és így szólt szigorúan:
„Fiú, e gyermek itt fiam, te őt Nagyságos úrfinak hivod, Ő lesz parancsolód, S te szót fogadsz neki, Ő lesz az úr, te léssz a szolga. Egyéb dolgod nem lesz, mint szót fogadni, De ennek pontosan tégy eleget. Minden szem-intés egy parancsolat; Ha teljesíted, nem lesz semmi baj, Lesz enned, innod és ruhád... Ellenben ócska rongyodat, Amelyben fölfogadtalak, Nyakad közé akasztatom, Aztán mehetsz a nagyvilágba S koldulsz, mint eddig koldulál.”
Szolgált az árva gyermek a Nagyságos úrfinak, Mögötte ment, mögötte állt, Mindég árnyéka volt, És leste ajka mozdulását, S alig volt a parancs kimondva, Midőn már teljesűlt is, S a jó fiú Mégis mennyit nem szenvedett! Mert a nagyságos úrfi Oly gazkölyök vala, Amilyenek rendesen a Nagyságos urfiak. Érezteté, hogy ő az úr, Érezteté minden nyomon. Ha száját a leves megégeté, Kis szolgáját üté pofon; Ha nem köszönt más nékie, A kisfiú fejéről Ütötte le a kalapot, És ennek markolt üstökébe, Ha a fésű beléakadt hajába, S nem volt olyan csín, oly gonoszság, Mit rajta el nem követett, Mihelyt eszébe jut vala. Lábára lépett készakarva, Aztán ellökte, hogy mért áll az utban? Sarat kent rá, s aztán nyakon veré, Amért oly tisztátalan, Szemébe önté a vizet, s ha sírva Fakadt rá, mazna fattyunak nevezte.
Sok szenvedése volt szegény fiúnak, És napról-napra többet szenvedett, De tűrte békén bajait, Tűrt elszántan, miként egy férfiú, Kiben magas lélek lakik.
S mivégre tűrt, miért el nem hagyá Kínos helyét, mint gyakran volt eszében? Ha tudnátok, miért maradt!
Nem a jó étel és a jó ruha Csalá őt vissza, hogyha útnak indult, Hogy elbujdossék a széles világba; Nem volt ő olyan, mint a tyúk vagy a lúd, Mely elbarangol, s ha megéhezik, Jóllakni ismét visszamegy helyére, Mig ellenben a csalogány s pacsírta, Ha megnyílt börtönének ajtaja, Ott hagyva a kész és jó eledelt, Elszáll örökre s megelégszik azzal, Mit kinn a szabadban talál.
Igy érezett a kisfiú, Mint e szabadba vágyó madarak, S mégis maradt, mint a tyuk és a lúd, S ha indult, ismét visszatért. Mi csalta vissza őt? A tanulás.
Az úrfi mellett eltanulgatott. Ott állt mögötte észrevétlenűl, Könyvébe kandikált, S a nevelő minden szavára Figyelmezett, S mit egyszer megtanúlt, El nem feledte. Előbb tudá az írást-olvasást, Mint a nagyságos úrfi.
És amint szaporodtak évei, Azokkal szaporodtak Isméreti, Mint a szarvas szarván az ágak, S ő büszke kezdett lenni rája, S ha a nagyságos úrfi Bolondokat beszélt szokás szerint, Kijobbitá magában, S mosolyga a badar beszédeken.
S a nevelő előtt Nem tűnt el észrevétlen A szolga fensősége Az ifju úr fölött, S ha nem tudá Leckéit a tanítvány, Azzal piríta rá, Hogy a szolgával mondatá el, Ki azt hallás után tanulta meg. Becsűletére vált ez a fiúnak, De nem vált örömére, erre nem, Mert a kevély nagyságos úrfi Mindannyiszor keményen Lakoltatá, hogy őt megszégyeníté. Naponta új és durvább üldözések Jutottak a szegény fiúnak, És ő naponta jobban érezé A szenvedett méltatlanságokat, S most már, ha megüté az úrfi őt, Nem teste érezé, de lelke, Pirúlt, de nem mivelhogy fájt neki, Hanem mert szégyenlé magát.
Tizenhat esztendős vala. Minden nap egy-egy sugarat lövelt Elméje oszladó ködébe, S minden sugár egy-egy betű volt, És ilyen írat lett a sok betűből: „Mi jognál fogva vernek itten engem? Mi joggal bánt embert az ember? Különbnek alkotá az isten Az egyik embert, mint a másikat? Igazságosnak hirdetik az istent, Ha igazságos, úgy azt nem tehette, Úgy minden embert egyformán szeret. S én többé tűrni nem fogok, Akármi lesz belőlem. Táplálatot, ruhát, szállást kapok, De én ezért szolgálom őket, S ezzel leróva a jótétemény. Dolgoztathatnak, erre van jogok, De a verésre nincs. Még egyszer fognak csak megütni, De többször, istenemre, nem!”
Ugy is lett. Első alkalommal (És várni erre nem kellett sokáig) Midőn az úrfi rá kezét emelte, Ekkép kiálta föl: „Megálljon ön! Ne bántson többet, mert úgy visszavágom, Hogy megsiratja holta napjaig. Elég soká voltam kutya, Kit verni rúgni lehetett, Eztán ember leszek, Mert ember ám a szolga is! Megvallom, itt jótéteményt Rakott egy kéz reám, De más kéz azt bottal veré le rólam, És eszerint Nem tartozunk egymásnak semmivel.”
Az úrfi e szokatlan szókra Elképedett, megmerevűlt, S tajtékot turva ekkép orditott: „Hah szolgafaj! hah lázadó gazember!”
És a fiú így válaszolt, És hangja megvető volt: „Hm, szolgafaj? ha már a születést Vesszük, talán az én apám Különb úr volt, mint minden ivadékod, S hogy eldobott magától, Az ő hibája, nem enyém, S ha minden úr ilyen roszlelkü, mint te, Jól is tevé, hogy eldobott, Mert úgy ennek köszönhetem, ha Becsűletes ember leszek. És lázadó?... ha lázadás az, Midőn az ember érzi és kimondja, Hogy ő is ember, mint akárki más, Ugy büszkén mondom: lázadó vagyok. S tudnám csak mindazt, amit érezek, Ugy, amint érezem, kimondani, Föllázadnának milliók velem, S reszketne a világ, Mint Spartacustól Róma reszketett, Midőn eltépett láncaikkal Verték falát a gladiátorok! Nagyságos úrfi, isten önnel, Mi együtt többé nem maradhatunk, Én önnel mint ember beszéltem, És hogyha egyszer már A szolga emberré emelkedik, Éhen hal meg vagy a bitófán, De többé szolga nem lesz!”
Ezzel megfordult és kiment, Örökre ott hagyá a házat, Hol gyermeksége úgy uszott el, Mint a virág az iszapos patakban.
Amerre látott, arra indult, Ment a világba céltalan. Az ifjuság fölgyúladott szivében, Ugy égett, mint a fölgyúlt város ég, Amelyre ráfúj a viharnak Süvöltő óriása; S e lángokban milyen csudálatos Mesés képek keletkezének! S lelkét e lángok ugy megedzék, Mint a hámortűz a vasat.
A város végén utolérte őt Az úrfi nevelője. Alig lélekzett a jó férfiú. Sokat futott, hogy utolérje. Kiverte arcát a veríték, Törölgeté minduntalan, Miközben a fiúval így beszélt, S beszédiben Nem volt nagyon sok összefüggés:
„Ne, tedd el ezt a pénzt, fiam, Nekem egy évi jövedelmem, Tenálad eltart évekig, Ha jól gazdálkodol. Nagy ember lesz belőled, Én mondom azt neked. Dicsőbb fiút még nem láttam tenálad. Én szórul-szóra érzem azt, amit te, De sohasem mertem kimondani. Féltem tőled s bámultalak, Midőn beszéltél. Az isten áldjon minden szavadért. Tanácsolom, parancsolom, Igen, parancsolom, fiú, hogy Tanúlj, végezd az iskolákat, Különben én Megátkozlak s megvér az isten. Te nem magadnak születél, De a hazának, a világnak. Azt mondom néked, hogy tanúlj, Amit különben Nem is kén mondanom, Hiszen te ugy szeretsz tanúlni. És most az isten áldjon meg, fiam, Légy szerencsés, élj boldogúl, S emlékezzél meg rólam is koronként, De ha tanácsomat nem fogadod, Akkor felejts el engemet.”
Lehajlott a fiú, Hogy megcsókolj’ a jó ember kezét, De ő nem engedé, sőt a fiút Megölelé s arcát csókolta meg, S úgy távozott könnyes szemekkel. Mily jólesett ez a fiúnak, Szegény fiúnak milyen jólesett! Ez volt az első szeretet, Mellyel találkozott. Tizenhat évig kellett élnie S kínlódnia, Mig oly emberre akadott, Ki nem taszítá el magától, Ki megölelte őt!
X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX.
*
Lemondasz az utcai fagyi nyalásról
Nem adhatsz a kalapozó gitárosnak
Az egyszeri koncert megfizethetetlen
Lépcsőházat takarítva keresed üres kenyered
*
Elérhetetlen lesz még a Balaton is
Egyszer libacombot enni?
Ritkán eheted a kedvenc ételed
Záráskor mész a piacra alkudni
*
Nem mersz vendégeket hívni
A nyomor naponta veszélyezteti a házi békét
Drága a fogorvos – pláne a fogpótlás
Sokáig hordod a szemüveged – nincs tartalék
*
Sokat kell kölcsön kéregetni - kunyerálni
Buhera – sok szükségmegoldás
Nem tudsz szakembert hívni, ha elromlik valami
Vendégségben te vagy a szegény rokon
*
Magad uram, ha szolgád nincs
Diszkont vadászatra megy el az időd
Muszáj az olcsót venni – híg a leve
Össze nem illő, lestrapált bútorok nyomasztó látvány
*
Szegényszag
Azt a zenét hallgatod, amit a rádió lead
Csak a tévében láthatsz filmeket
Se a kánikula, se a hideg elől nem menekülhetsz
*
Potyaleső leszel
Ingyenélőnek tartanak
Abban jársz, amit más levetett
Be kell érned tablettás borral
*
Korgó gyomorral „filózhatsz”
Vagy bliccelsz, vagy begubózol
Ha nem lopsz, nem eszel gyümölcsöt
Vészhelyzetre semmi tartalék
*
Nem tudod kiváltani az orvosságot
Befizetetlen csekkek halmozódnak
Sok Damoklész kard a fejed felett
Nem jut tartalék szemüvegre
*
Veszélyes helyeken fürdesz
Sokáig szívod a leégett pipádat
Nem csak a vécére mész gyalog
Zaccból főzöd ki a „kávéd”
*
A cipőt még ragasztod, lábadra kötözöd
A főváros sok ingyencirkuszt rendez
A kannás bor is megadja az illúziót – a fejfájás elmúlik
A lomtalanításból bebútorozod kis lakod
*
A lomtalanításkor vadászol kidobott cipőkre
A pékbolt illata ingyen élvezhető
A pipázás olcsó és elveszi az étvágyat
A segélyhívások ingyen vannak
*
A sok ígéret nem teszi gazdaggá szegényt
A stadionba a magas fákról kukucskálj be
A szegény Húsvét napján is fekete vasárnapot ül
A szegény, ha kevély, az ördög is neveti
*
A szegényt a kutya is megugatja
A szegényt mindenki kerüli
A vizet többször is használod
A zoknit is többször megstoppolod
*
Add el olcsón a munkaerőd
Amit lopsz, azért nem kell fizetni
Antikvárban sem járok böngészni
Ásol egy gödröt és abba esővizet gyűjtesz: medence
*
Az elromló háztartási gépeket javíttasd meg
Az olcsóbb turkálókból vagy ruha adomány
Bízd istenre az igazságszolgáltatást – ő nem kér pénzt
Bliccelek: több, mint 300 Ft/jármű
*
Bőrét is lehúznák a szegénynek
Bús mint télen a szegény
Citrom helyett citrompótló
Csak egy szobát fűtesz
*
Csak magadat fűtöd
Csinálj mindent magad
Csináltass évi egy szemüveget
Egy cipő jó papucsnak és focicsukának is
*
Egy kártyával egy évig hívható vagy
Egy kis luxus: borozás, ajándék, program
Egyél csigákat – szedjél eső után
Egyenlítsd ki tartozásod: szemét, víz, csatorna
*
Eleget élt a szegény, ha korán meghalt
Falatját a szegény nyállal ereszti fel
Fizesd ki a televízió csomagodat (kábel stb.)
Fizesd ki a villanyszámládat
*
Fizess vezetékes és mobil telefont
Fizetős sportot ne űzz – gombfocizz vagy az úttesten...
Gazdag hízik, szegény fázik
Gyomirtót, permetezőt nem venni
*
Ha elmennék színházba, vacsorázni, és taxival haza...
Ha elromlik a mobil, a rádió, a tévé vagy a cirkó
Ha fáj a fogad, húzd ki magad
Ha fizetni kell a részleteket, törleszteni adósságot
*
Ha napi fél doboz cigit szívsz el (havi 9 ezer)
Ha nincs fogad, egyél pépes ételt
Ha nincs személyid, bujkálj
Ha szegény vagy, ne táncolj
*
Ha van eltartottad vagy támogatásra szoruló szülő...
Házi testápolás, "gyógyfürdő", hobbisport
Idén sem nyaralok a Balatonon
Ingyenes programfüzet: megnézem, milyen filmet nem nézek
*
Jaj az olyan szegénynek, aki gazdagot vesz el
Járj el fogorvoshoz, nőgyógyászhoz stb.
Járj gyalog, van időd – milliomos -, soká érsz
Kapcsold be lakásodba az internetet
*
Kellenek mosogató és mosószerek
Kérd el a konyhamaradékot, mondd, hogy kutyakaja
Kérj kölcsön és ne add vissza
Kéthavonta se veszek egy új könyvet
*
Ki szegénybe bízik, nádra támaszkodik
Kinek szegény sorsa, eleven megholt az
Kiszedegeted az eldobált félpizzákat
Kótyavetyéld el értékeidet
*
Könnyebb a szegényt kicsúfolni mint felruházni
Kukucskálj be a rácson át a strandra
Lakásod és házad tartsd karban
Lángossütő előtt felgyorsítom lépteim
*
Legalább cipőből vegyél egy pár jót-jobbat
Legalább egy kerékpárt tarts karban
Legalább nem kell adakoznod
Magad uram, ha szolgád nincs: hordár
*
Mi mindent lehet elfüstölni
Minden nap egyél és igyál valamit + vendéglátás
Mindenből a legolcsóbbat
Mindig valami bibéje van a szegény embernek
*
Mit tudsz adni a kutyádnak enni
Ne adj ajándékot, mondj jókívánságot
Ne bántsd a szegényt, szúrd ki a szemét
Ne hagyd el lakásod, pláne az országot
*
Ne sminkeld magad
Ne ugorj be egy fröccsre a kocsmába
Ne veszítsd el az okmányaidat
Nehéz a szegény legénynek becsület kapni
*
Nehéz a szegénynek tisztre hágni
Nem étkezek vendéglőben
Nem fordulok analitikusomhoz
Nem járok uszodába
*
Nem nyalok fagyit: minimum 150,- Ft/gombóc
Nem síelek se Ausztriában, se itthon
Nem vagy bekötve a rendőrségre – kutyaőr
Nem veszel új fehérneműt
*
Nézd azt, amit földön ingyen sugároz (MTV, RTL, TV2)
Nincs nagyobb bolond, mint a szegény
Nincs rosszabb a szegény zsidónál
Olcsó húsnak híg a leve
*
Olcsó magyar pipadohány – kapadohány
Oldd meg a téli fűtést (októbervég-április eleje)
Olykor cserélni kell a fehérneműt, ágyneműt
Potyázz kiállítás megnyitókon, konferencia büfékben
*
Reklámújságok újrafelhasználása
Résen vagy az önkiszolgáló étteremben
Sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat
Senki sem barátja a szegénynek
*
Sok bűn oka a szegénység
Sokat spórolsz, ha nem harcolsz igazadért
Spórolási tanácsadó kezdőknek
Szedj gombát – kockáztass
*
Szegény ajándéka drága
Szegény ember étele helyett is aluszik
Szegény ember vízzel főz
Szegény embernek szerencséje is szegény
*
Szegény embert az ág is húzza
Szegény fog madarat, de a gazdag eszi meg
Szegény mindenütt láb alatt van
Szegény sors az , amelynek nincs irigye
*
Szegénynek szegény a barátja
Szegénység és öregség két nagy teher
Szerelj minden magad: vizet, gázt, villanyt
Tedd a zaciba, hátha majd egyszer kiváltod
*
Úgy teszel mintha tettél volna a perselybe
Uszadék fa és erdei rőzsegyűjtés
Váltsd ki az orvosságokat, ha tudod
Vannak – olykor - ingyen látogatható múzeumok
*
Várj, hátha csak meghív valaki
Végy el engem te szegény, ketten leszünk szegények
Vegyél egy BKV stb. bérletet havi 10 ezer forintért?
Vegyél növényeket a lakásba és a kertbe
*
Vegyél olcsó húst, ha híg is a leve
Vegyél olcsó bóvlit, hamar kidobhatod
Vegyél sok olcsó lottószelvényt, sokat nyerhetsz vele
Virágmagvak, palánták, szobanövények se
Stb. stb. stb.
|