Payday Loans

Keresés

A legújabb

A szegény ember világtalansága
MIND EGY/RÉSZ ÉS EGÉSZ
Írta: Jenő   

Képtalálat a következőre: „szegény ember”

EUGÉNIUSZ KÖNYVEI - XXI.sz.

Balga és boldogtalan példa-tár ABC

Pokoljáró állatorvosi lovak esetleírása

Emberélet minőség tesztkönyv

Képtalálat a következőre: „szegény ember”

SZEGÉNYSÉG, NYOMOR, LÉTMINIMUM

Képtalálat a következőre: „szegény gyerek”

- Petőfi Sándor -

AZ APOSTOL

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.

IX.

Jobban lett dolga a fiúnak.
Nem kellett többé lopnia,
És nem kellett koldulnia,
Milyen boldogság, mily jótétemény!
Csak néha szállt az aggalomnak ölyve
Föléje: hátha a boszorkány
Előjön a keresztlevéllel,
Mi lesz akkor megint belőle?...
És néha szállt a bú galambja
Föléje, ha eszébe
Jutott a hű kutya,
A hálótárs és a barát.
Ennek kedvéért gyakran szinte kész volt
A vén banyához ismét visszamenni,
S koldúlni, csakhogy együtt legyenek.
Gyakorta álmodott felőle,
Álmodta, hogy ölelte a kutyát,
S ez nyalta képét és kezét,
S midőn fölébredt, s társát nem lelé,
Elkezdett sírni s hosszan sírdogált.

Midőn hazaért a fiúval a
Nagyságos úr, átadta őt a
Cselédségnek. Kitisztiták őt
A régi szennyből, mely reánőtt,
És régi rongyai helyett
Kapott szép uj ruhát.
Mily jólesett neki!
Azt vélte, eddig nem is élt,
Azt vélte, hogy most született.
Ekkor magához hívatá
Az úr, és így szólt szigorúan:

„Fiú, e gyermek itt fiam, te őt
Nagyságos úrfinak hivod,
Ő lesz parancsolód,
S te szót fogadsz neki,
Ő lesz az úr, te léssz a szolga.
Egyéb dolgod nem lesz, mint szót fogadni,
De ennek pontosan tégy eleget.
Minden szem-intés egy parancsolat;
Ha teljesíted, nem lesz semmi baj,
Lesz enned, innod és ruhád...
Ellenben ócska rongyodat,
Amelyben fölfogadtalak,
Nyakad közé akasztatom,
Aztán mehetsz a nagyvilágba
S koldulsz, mint eddig koldulál.”

Szolgált az árva gyermek a
Nagyságos úrfinak,
Mögötte ment, mögötte állt,
Mindég árnyéka volt,
És leste ajka mozdulását,
S alig volt a parancs kimondva,
Midőn már teljesűlt is,
S a jó fiú
Mégis mennyit nem szenvedett!
Mert a nagyságos úrfi
Oly gazkölyök vala,
Amilyenek rendesen a
Nagyságos urfiak.
Érezteté, hogy ő az úr,
Érezteté minden nyomon.
Ha száját a leves megégeté,
Kis szolgáját üté pofon;
Ha nem köszönt más nékie,
A kisfiú fejéről
Ütötte le a kalapot,
És ennek markolt üstökébe,
Ha a fésű beléakadt hajába,
S nem volt olyan csín, oly gonoszság,
Mit rajta el nem követett,
Mihelyt eszébe jut vala.
Lábára lépett készakarva,
Aztán ellökte, hogy mért áll az utban?
Sarat kent rá, s aztán nyakon veré,
Amért oly tisztátalan,
Szemébe önté a vizet, s ha sírva
Fakadt rá, mazna fattyunak nevezte.

Sok szenvedése volt szegény fiúnak,
És napról-napra többet szenvedett,
De tűrte békén bajait,
Tűrt elszántan, miként egy férfiú,
Kiben magas lélek lakik.

S mivégre tűrt, miért el nem hagyá
Kínos helyét, mint gyakran volt eszében?
Ha tudnátok, miért maradt!

Nem a jó étel és a jó ruha
Csalá őt vissza, hogyha útnak indult,
Hogy elbujdossék a széles világba;
Nem volt ő olyan, mint a tyúk vagy a lúd,
Mely elbarangol, s ha megéhezik,
Jóllakni ismét visszamegy helyére,
Mig ellenben a csalogány s pacsírta,
Ha megnyílt börtönének ajtaja,
Ott hagyva a kész és jó eledelt,
Elszáll örökre s megelégszik azzal,
Mit kinn a szabadban talál.

Igy érezett a kisfiú,
Mint e szabadba vágyó madarak,
S mégis maradt, mint a tyuk és a lúd,
S ha indult, ismét visszatért.
Mi csalta vissza őt?
A tanulás.

Az úrfi mellett eltanulgatott.
Ott állt mögötte észrevétlenűl,
Könyvébe kandikált,
S a nevelő minden szavára
Figyelmezett,
S mit egyszer megtanúlt,
El nem feledte.
Előbb tudá az írást-olvasást,
Mint a nagyságos úrfi.

És amint szaporodtak évei,
Azokkal szaporodtak
Isméreti,
Mint a szarvas szarván az ágak,
S ő büszke kezdett lenni rája,
S ha a nagyságos úrfi
Bolondokat beszélt szokás szerint,
Kijobbitá magában,
S mosolyga a badar beszédeken.

S a nevelő előtt
Nem tűnt el észrevétlen
A szolga fensősége
Az ifju úr fölött,
S ha nem tudá
Leckéit a tanítvány,
Azzal piríta rá,
Hogy a szolgával mondatá el,
Ki azt hallás után tanulta meg.
Becsűletére vált ez a fiúnak,
De nem vált örömére, erre nem,
Mert a kevély nagyságos úrfi
Mindannyiszor keményen
Lakoltatá, hogy őt megszégyeníté.
Naponta új és durvább üldözések
Jutottak a szegény fiúnak,
És ő naponta jobban érezé
A szenvedett méltatlanságokat,
S most már, ha megüté az úrfi őt,
Nem teste érezé, de lelke,
Pirúlt, de nem mivelhogy fájt neki,
Hanem mert szégyenlé magát.

Tizenhat esztendős vala.
Minden nap egy-egy sugarat lövelt
Elméje oszladó ködébe,
S minden sugár egy-egy betű volt,
És ilyen írat lett a sok betűből:
„Mi jognál fogva vernek itten engem?
Mi joggal bánt embert az ember?
Különbnek alkotá az isten
Az egyik embert, mint a másikat?
Igazságosnak hirdetik az istent,
Ha igazságos, úgy azt nem tehette,
Úgy minden embert egyformán szeret.
S én többé tűrni nem fogok,
Akármi lesz belőlem.
Táplálatot, ruhát, szállást kapok,
De én ezért szolgálom őket,
S ezzel leróva a jótétemény.
Dolgoztathatnak, erre van jogok,
De a verésre nincs.
Még egyszer fognak csak megütni,
De többször, istenemre, nem!”

Ugy is lett. Első alkalommal
(És várni erre nem kellett sokáig)
Midőn az úrfi rá kezét emelte,
Ekkép kiálta föl:
„Megálljon ön!
Ne bántson többet, mert úgy visszavágom,
Hogy megsiratja holta napjaig.
Elég soká voltam kutya,
Kit verni rúgni lehetett,
Eztán ember leszek,
Mert ember ám a szolga is!
Megvallom, itt jótéteményt
Rakott egy kéz reám,
De más kéz azt bottal veré le rólam,
És eszerint
Nem tartozunk egymásnak semmivel.”

Az úrfi e szokatlan szókra
Elképedett, megmerevűlt,
S tajtékot turva ekkép orditott:
„Hah szolgafaj! hah lázadó gazember!”

És a fiú így válaszolt,
És hangja megvető volt:
„Hm, szolgafaj? ha már a születést
Vesszük, talán az én apám
Különb úr volt, mint minden ivadékod,
S hogy eldobott magától,
Az ő hibája, nem enyém,
S ha minden úr ilyen roszlelkü, mint te,
Jól is tevé, hogy eldobott,
Mert úgy ennek köszönhetem, ha
Becsűletes ember leszek.
És lázadó?... ha lázadás az,
Midőn az ember érzi és kimondja,
Hogy ő is ember, mint akárki más,
Ugy büszkén mondom: lázadó vagyok.
S tudnám csak mindazt, amit érezek,
Ugy, amint érezem, kimondani,
Föllázadnának milliók velem,
S reszketne a világ,
Mint Spartacustól Róma reszketett,
Midőn eltépett láncaikkal
Verték falát a gladiátorok! –
Nagyságos úrfi, isten önnel,
Mi együtt többé nem maradhatunk,
Én önnel mint ember beszéltem,
És hogyha egyszer már
A szolga emberré emelkedik,
Éhen hal meg vagy a bitófán,
De többé szolga nem lesz!”

Ezzel megfordult és kiment,
Örökre ott hagyá a házat,
Hol gyermeksége úgy uszott el,
Mint a virág az iszapos patakban.

Amerre látott, arra indult,
Ment a világba céltalan.
Az ifjuság fölgyúladott szivében,
Ugy égett, mint a fölgyúlt város ég,
Amelyre ráfúj a viharnak
Süvöltő óriása;
S e lángokban milyen csudálatos
Mesés képek keletkezének!
S lelkét e lángok ugy megedzék,
Mint a hámortűz a vasat.

A város végén utolérte őt
Az úrfi nevelője.
Alig lélekzett a jó férfiú.
Sokat futott, hogy utolérje.
Kiverte arcát a veríték,
Törölgeté minduntalan,
Miközben a fiúval így beszélt,
S beszédiben
Nem volt nagyon sok összefüggés:

„Ne, tedd el ezt a pénzt, fiam,
Nekem egy évi jövedelmem,
Tenálad eltart évekig,
Ha jól gazdálkodol.
Nagy ember lesz belőled,
Én mondom azt neked.
Dicsőbb fiút még nem láttam tenálad.
Én szórul-szóra érzem azt, amit te,
De sohasem mertem kimondani.
Féltem tőled s bámultalak,
Midőn beszéltél.
Az isten áldjon minden szavadért.
Tanácsolom, parancsolom,
Igen, parancsolom, fiú, hogy
Tanúlj, végezd az iskolákat,
Különben én
Megátkozlak s megvér az isten.
Te nem magadnak születél,
De a hazának, a világnak.
Azt mondom néked, hogy tanúlj,
Amit különben
Nem is kén mondanom,
Hiszen te ugy szeretsz tanúlni.
És most az isten áldjon meg, fiam,
Légy szerencsés, élj boldogúl,
S emlékezzél meg rólam is koronként,
De ha tanácsomat nem fogadod,
Akkor felejts el engemet.”

Lehajlott a fiú,
Hogy megcsókolj’ a jó ember kezét,
De ő nem engedé, sőt a fiút
Megölelé s arcát csókolta meg,
S úgy távozott könnyes szemekkel.
Mily jólesett ez a fiúnak,
Szegény fiúnak milyen jólesett!
Ez volt az első szeretet,
Mellyel találkozott.
Tizenhat évig kellett élnie
S kínlódnia,
Mig oly emberre akadott,
Ki nem taszítá el magától,
Ki megölelte őt!

X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX.

Képtalálat a következőre: „szegény ember”

*

Lemondasz az utcai fagyi nyalásról

Nem adhatsz a kalapozó gitárosnak

Az egyszeri koncert megfizethetetlen

Lépcsőházat takarítva keresed üres kenyered

*

Elérhetetlen lesz még a Balaton is

Egyszer libacombot enni?

Ritkán eheted a kedvenc ételed

Záráskor mész a piacra alkudni

*

Nem mersz vendégeket hívni

A nyomor naponta veszélyezteti a házi békét

Drága a fogorvos – pláne a fogpótlás

Sokáig hordod a szemüveged – nincs tartalék

*

Sokat kell kölcsön kéregetni - kunyerálni

Buhera – sok szükségmegoldás

Nem tudsz szakembert hívni, ha elromlik valami

Vendégségben te vagy a szegény rokon

*

Magad uram, ha szolgád nincs

Diszkont vadászatra megy el az időd

Muszáj az olcsót venni – híg a leve

Össze nem illő, lestrapált bútorok nyomasztó látvány

*

Szegényszag

Azt a zenét hallgatod, amit a rádió lead

Csak a tévében láthatsz filmeket

Se a kánikula, se a hideg elől nem menekülhetsz

*

Potyaleső leszel

Ingyenélőnek tartanak

Abban jársz, amit más levetett

Be kell érned tablettás borral

*

Korgó gyomorral „filózhatsz”

Vagy bliccelsz, vagy begubózol

Ha nem lopsz, nem eszel gyümölcsöt

Vészhelyzetre semmi tartalék

*

Nem tudod kiváltani az orvosságot

Befizetetlen csekkek halmozódnak

Sok Damoklész kard a fejed felett

Nem jut tartalék szemüvegre

*

Veszélyes helyeken fürdesz

Sokáig szívod a leégett pipádat

Nem csak a vécére mész gyalog

Zaccból főzöd ki a „kávéd”

*

A cipőt még ragasztod, lábadra kötözöd

A főváros sok ingyencirkuszt rendez

A kannás bor is megadja az illúziót – a fejfájás elmúlik

A lomtalanításból bebútorozod kis lakod

*

A lomtalanításkor vadászol kidobott cipőkre

A pékbolt illata ingyen élvezhető

A pipázás olcsó és elveszi az étvágyat

A segélyhívások ingyen vannak

*

A sok ígéret nem teszi gazdaggá  szegényt

A stadionba a magas fákról kukucskálj be

A szegény Húsvét napján is fekete vasárnapot ül

A szegény, ha kevély, az ördög is neveti

*

A szegényt a kutya is megugatja

A szegényt mindenki kerüli

A vizet többször is használod

A zoknit is többször megstoppolod

*

Add el olcsón a munkaerőd

Amit lopsz, azért nem kell fizetni

Antikvárban sem járok böngészni

Ásol egy gödröt és abba esővizet gyűjtesz: medence

*

Az elromló háztartási gépeket javíttasd meg

Az olcsóbb turkálókból vagy ruha adomány

Bízd istenre az igazságszolgáltatást – ő nem kér pénzt

Bliccelek: több, mint 300 Ft/jármű

*

Bőrét is lehúznák a szegénynek

Bús mint télen a szegény

Citrom helyett citrompótló

Csak egy szobát fűtesz

*

Csak magadat fűtöd

Csinálj mindent magad

Csináltass évi egy szemüveget

Egy cipő jó papucsnak és focicsukának is

*

Egy kártyával egy évig hívható vagy

Egy kis luxus: borozás, ajándék, program

Egyél csigákat – szedjél eső után

Egyenlítsd ki tartozásod: szemét, víz, csatorna

*

Eleget élt a szegény, ha korán meghalt

Falatját a szegény nyállal ereszti fel

Fizesd ki a televízió csomagodat (kábel stb.)

Fizesd ki a villanyszámládat

*

Fizess vezetékes és mobil telefont

Fizetős sportot ne űzz – gombfocizz vagy az úttesten...

Gazdag hízik, szegény fázik

Gyomirtót, permetezőt nem venni

*

Ha elmennék színházba, vacsorázni, és taxival haza...

Ha elromlik a mobil, a rádió, a tévé vagy a cirkó

Ha fáj a fogad, húzd ki magad

Ha fizetni kell a részleteket, törleszteni adósságot

*

Ha napi fél doboz cigit szívsz el (havi 9 ezer)

Ha nincs fogad, egyél pépes ételt

Ha nincs személyid, bujkálj

Ha szegény vagy, ne táncolj

*

Ha van eltartottad vagy támogatásra szoruló szülő...

Házi testápolás, "gyógyfürdő", hobbisport

Idén sem nyaralok a Balatonon

Ingyenes programfüzet: megnézem, milyen filmet nem nézek

*

Jaj az olyan szegénynek, aki gazdagot vesz el

Járj el fogorvoshoz, nőgyógyászhoz stb.

Járj gyalog, van időd – milliomos -, soká érsz

Kapcsold be lakásodba az internetet

*

Kellenek mosogató és mosószerek

Kérd el a konyhamaradékot, mondd, hogy kutyakaja

Kérj kölcsön és ne add vissza

Kéthavonta se veszek egy új könyvet

*

Ki szegénybe bízik, nádra támaszkodik

Kinek szegény sorsa, eleven megholt az

Kiszedegeted az eldobált félpizzákat

Kótyavetyéld el értékeidet

*

Könnyebb a szegényt kicsúfolni mint felruházni

Kukucskálj be a rácson át a strandra

Lakásod és házad tartsd karban

Lángossütő előtt felgyorsítom lépteim

*

Legalább cipőből vegyél egy pár jót-jobbat

Legalább egy kerékpárt tarts karban

Legalább nem kell adakoznod

Magad uram, ha szolgád nincs: hordár

*

Mi mindent lehet elfüstölni

Minden nap egyél és igyál valamit + vendéglátás

Mindenből a legolcsóbbat

Mindig valami bibéje van a szegény embernek

*

Mit tudsz adni a kutyádnak enni

Ne adj ajándékot, mondj jókívánságot

Ne bántsd a szegényt, szúrd ki a szemét

Ne hagyd el lakásod, pláne az országot

*

Ne sminkeld magad

Ne ugorj be egy fröccsre a kocsmába

Ne veszítsd el az okmányaidat

Nehéz a szegény legénynek becsület kapni

*

Nehéz a szegénynek tisztre hágni

Nem étkezek vendéglőben

Nem fordulok analitikusomhoz

Nem járok uszodába

*

Nem nyalok fagyit: minimum 150,- Ft/gombóc

Nem síelek se Ausztriában, se itthon

Nem vagy bekötve a rendőrségre – kutyaőr

Nem veszel új fehérneműt

*

Nézd azt, amit földön ingyen sugároz (MTV, RTL, TV2)

Nincs nagyobb bolond, mint a szegény

Nincs rosszabb a szegény zsidónál

Olcsó húsnak híg a leve

*

Olcsó magyar pipadohány – kapadohány

Oldd meg a téli fűtést (októbervég-április eleje)

Olykor cserélni kell a fehérneműt, ágyneműt

Potyázz kiállítás megnyitókon, konferencia büfékben

*

Reklámújságok újrafelhasználása

Résen vagy az önkiszolgáló étteremben

Sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat

Senki sem barátja a szegénynek

*

Sok bűn oka a szegénység

Sokat spórolsz, ha nem harcolsz igazadért

Spórolási tanácsadó kezdőknek

Szedj gombát – kockáztass

*

Szegény ajándéka drága

Szegény ember étele helyett is aluszik

Szegény ember vízzel főz

Szegény embernek szerencséje is szegény

*

Szegény embert az ág is húzza

Szegény fog madarat, de a gazdag eszi meg

Szegény mindenütt láb alatt van

Szegény sors az , amelynek nincs irigye

*

Szegénynek szegény a barátja

Szegénység és öregség két nagy teher

Szerelj minden magad: vizet, gázt, villanyt

Tedd a zaciba, hátha majd egyszer kiváltod

*

Úgy teszel mintha tettél volna a perselybe

Uszadék fa és erdei rőzsegyűjtés

Váltsd ki az orvosságokat, ha tudod

Vannak – olykor - ingyen látogatható múzeumok

*

Várj, hátha csak meghív valaki

Végy el engem te szegény, ketten leszünk szegények

Vegyél egy BKV stb. bérletet havi 10 ezer forintért?

Vegyél növényeket a lakásba és a kertbe

*

Vegyél olcsó húst, ha híg is a leve

Vegyél olcsó bóvlit, hamar kidobhatod

Vegyél sok olcsó lottószelvényt, sokat nyerhetsz vele

Virágmagvak, palánták, szobanövények se

Stb. stb. stb.

Képtalálat a következőre: „szegény ember”