|
EUGÉNIUSZ KÖNYVEI - XXI.
Oly korban boldogtalan: példa-tár ABC
Pokoljárás leírás - állatorvosi ló: eset/típus
Emberélet minőség tesztkönyv – A világromlás - 1.
Erdélyi József:
Lovaspóló a vérmezőn
Robog az ócska villamos velem.
Az őszi Vérmező mellett robog.
A Vérmezőn ma lovaspóló készül,
nemes játék, nagyúri, szép dolog.
Előkelő közönségére vár
a rögtönzött emelvény nyáriszéke. -
Volt már itt más emelvény: vérpad is!...
De "jobb kor" ez és béke van ma, béke...
Robog az ócska villamos tovább.
Ott várnak a bokavédős lovak
s ott álldogálnak, ütővel kezükben,
pólódreszben a játékos urak.
Sárga csizmában és fehér nadrágban,
cigarettázva állnak és beszélnek. -
Szép időnk lesz a mérkőzésre mégis,
s más ily lovagi eszméket cserélnek.
Hát szép a nap, szép tér a Vérmező,
történelmi tér s a budai vár:
történelmi háttér. Játékhoz illőbb
teret az úrlovasság nem talál.
A lóimádó történelmi osztály
s a lézengő világfi ritterek.
Igazi történelmi levegő!
Lovagi tornák arany fénye leng!
Lovagi tornák, hősi rohamok,
Buda vívása... Látom Petneházyt,
látom Nagy Sándor huszárait, látom
török és német császár katonáit...
Csak ez a jármű ne zörögne úgy,
a mába vissza ne zökkentene,
világháború, forradalom, inség
új rémlátása ne kisértene!...
Huszár, kozák lekényszerült a porba,
de titeket kivetni nem lehet
a nyeregből. Urak maradtatok,
lóháton ültök az Idő felett.
Ti győztetek Berlintől Bagdadig,
Csikágótól Pekingig győztetek.
Ha mást nem is, de legyőztetek egyet:
a parasztot, a magyar nemzetet.
Istenért és hazáért, ugye, mindent,
csak zabot nem: az kell a paripáknak!
A magyarságból nektek az öröm kell,
kötelessége másoknak a bánat.
Ha nagyon bánatos a jó proli,
ugye, menjen ki a Városligetbe,
ott a ringlispil, üljön a falóra
s vágtasson vissza tündér Napkeletre!
Nyargaljon vissza boldog Ázsiába,
álmodja lovasnemzetnek magát,
büszke magyarnak, úrnak és szabadnak,
csak ne érezze, ne tudja jogát,
jussát az élet minden öröméhez,
lovasjátékhoz és versenyző géphez.
Ne számítsa a nemzethez magát,
tartozzon csak az istenadta néphez!
Csak a ti lovatok kapjon zabot,
forduljon fel éhen a más lova,
áll a világok legjobbja szilárdan,
nincs egyéb kérdés, nem is volt soha.
Száguldjon csak a ti gépkocsitok,
úrvezetők!... Ha zökken, bizonyára
gázol valakit a silány tömegből,
szóra sem méltó, pénzbírság az ára...
Robog az ócska jármű Pest felé.
Nem izgat a meccs kimenetele,
látom: verik a labdát az urak,
s a labda egy bolond fráter feje:
Martinovics mészbehullt feje ugrál,
pattog a Vérmező tiprott füvén,
míg, - hogy is végződik e régi játék? -
jeltelen sírba nem gurul szegény...
Csak játsszatok, sárgacsizmás, fehér-
nadrágos jó urak, csak játsszatok!
Ne halljátok a villamos dübörgést,
ne lássátok a sápadt lázadót,
kinek a szíve gyermekek szívével
fáj, hogy a fűre lépni nem szabad,
s a korláttól is rendőr hajtja el:
ne nézze, hogy az urak játszanak.
Csak játsszatok, ti gyarmatos urak,
pólódresszes balkáni angolok,
ne izgasson benneteket, hogy én,
együgyü költő, mit is gondolok.
Hisz messze vagyok, messzebb tőletek,
én, én, a puszták felszakadt fia,
mint lovatok csutakolója és mint
a maharadzsától a pária.
Éljetek a szép napokkal, urak,
játsszatok míg be nem borúl az ég,
sáros nem lesz a Vérmező és csúszós
törvényhozó kezetekben a fék.
Míg meg nem ered az őszi eső,
a Vérmezőre le nem hull a hó,
míg el nem fogy a zab, a türelem,
s ki nem döglik alólatok a ló!...
*
Víziszonyos a mélyvízbe dobva
Tériszonyos kilógatva a tízedikről
Klausztrofóbiás liftbe zárva
Válóperben a hajléktalanságig kisemmizve
*
Feleséged kiteregeti a szennyesedet
A gyereked öntudatosan fel-feljelentget
Ha nem lopsz, akkor éhen halsz
Utcán élni, (jól)lakni, üríteni és aludni
*
Invázió és okkupáció - megszállt ország/lélek
A háború örök - foglyot viszont nem ejtenek
Házasságod miatt kitagadva a családi körből/örökségből
Nincs gond: az állam párosít és intézetbe viszi az utódod
*
Vérdíjat tűztek ki a fejedre – jutalom jár, ha…
Törvényen kívül helyeznek - bárki büntetlen megölhet
A nagy alapzaj miatt nem hallod a társad
Túl kéne harsogni a „zenét”
*
Kikapcsolhatatlan kereskedelmi tévé
Te vagy az óriás a törpék országában
Óriás rovarok és bogarak földjén
Az anyák a sír fölött szülik kölküket
*
Egész életedben filmeznek
Senki nem kíváncsi rád
Egy testi/lelki hullához kötözve
Egy szobába zsúfolt nappali-éjszakai család élete
*
Gyermekkori feldolgozatlan traumák
Sokkoló rablótámadás áldozata voltál
Apád az anyád tudtával rontott meg
A haldokló anya hasából kivágott gyerek
*
Részegen közösülsz és szerződsz
Nincsenek jó példák előtted
Álomfóbia - rettegsz elaludni
Struggle for life - a gyenge elpusztul
*
Bizonyítani kell, hogy jogod van élni
A 22-es csapdája
Bolondnak nyilvánítva - ördögi kör
Gumiszobában gumidominó
*
Kötelező a csoportszex
Csak katonai iskola van
Amit nappal építesz, éjszaka lerombolódik
Mindent sokadszorra nulláról kezdeni
*
Generációk közötti közlésképtelenség
Hadiárva - hadiözvegy /háborús nyerészkedők
Nem ismered sem apád, sem anyád
Kollaboráns janicsár elit segédkezik a népirtáshoz
*
Éjszaka elgázolsz egy részeg kerékpárost
Önvédelemből, de mégis embert ölni
Végignézni házad leégését
Megráz a villanyáram
*
Eljátsszák, mintha kivégeznének
Homokkal teli a szád
A munkaadó irányítja magánéleted
Egy lélekvesztővel menekülni a tengeri viharban
*
Légikatasztrófa-veszély
Légiriadó – elsötétített város
Részeg és pancser a kormányos
Profi fejvadász/bérgyilkos célkeresztjében
*
Hullnak az emberek, mint a legyek
Bunkó és agresszív emberekkel összezárva
Se saját ruha, se kedves tárgyaid
Börtönbe zárva - köcsög szerep
*
Prostitúcióra kényszerítve
Mindent rád hagynak a szüleid
Nem követelnek a bratyizó tanárok
Álbarátok által orvul hátba támadva
*
Lekötik a jobb kezed - elsorvad
Fölösleges-káros dolgokra tanítanak
Nincs közbiztonság
Semminek nincs következménye
*
Senki sem tanúskodik melletted
A rémálmaid valóra válnak
Kijárási tilalom - statárium
Sosem tudod: hol alszol az éjjel
*
Havonként teljesen új szakmára átképezve
Mihelyst elér valamit, mindent rekvirálnak
Nem tudhatod, él-e még a társad?
Támadnak és nem védekezhetsz
*
Egy irgalom és bocsánat nélküli világ
Akit mindenki lenéz és megvet
Az ötödik pecsét - az órás keresztje
A vén gazember - Mikszáth Kálmán
*
Nem tiltakozhat: a bukott nő látszata
Letakart veremben bujdosó Táncsics
Zajártalom - csendhiány beteg
Addig él a bátyád, amíg el nem ájulsz
*
Aranyláz /Modern idők
Öngyilkos szekta vonzásában
Beszámíthatatlan, link „bajtársak”
Eltiltva a hivatásod gyakorlásától
*
A vallásod miatt gályarabság
Egymásra uszított kistestvérek
Testvértelen kényeztetett egyke
Anyád nem akar rád ismerni – letagad
*
Szörnyszülött - háromszemű, háromlábú
Aszimmetrikus arc-felek
A nevető ember - Jóker arca
Vitriol az arcodra – arcelcsúfítások(k)
*
Ajándékot kapsz, amit elvesznek
Katonai puccs - katonai diktatúra
Orosz rulett - amerikai párbaj
Füstmérgezés kísérletek
*
Meddig bírod víz alatt?
Megégetett bőr, tenyér és nyelv
Szöges ágyon - szöges övvel
Rabszolgapiacon csócsálnak , fogdosnak
*
Sötétben tapogat és botorkál
Nincs világos és nincs világítás
Nincs életvédelem – szabad préda
Az ember fogyóeszköz, leírható veszteség
*
Nincs pénz orvosságra
Visszaélnek a neveddel
Otromba tréfák célpontja
Az embernek nincs méltósága, csak ára
*
Tűrőképességed határát feszegetik
Az Antikrisztust kell nyilvánosan imádni
Maximális-lehetetlen elvárások
Bármikor jogosan megszégyeníthető vagy
*
Nem tudhatod, hogy jól végzed-e munkád
Naponta hajnali-éjszakai bumlizás
Három műszak és fizetetlen túlórázás
Futószalag mellett futkosó csavar a gépezetben
*
Nem tudhatod, mit és miért dolgozol
Elidegenítnek a napi munkádtól
Örökké félbeszakítva, frusztrálva
Viszket a bőröd - ha vakarod, rosszabb
*
Kiközösítve - nem vesznek be a játékba
Senki nem köszön, nem válaszol
Bizonytalan a kutya vacsorája
Túl sok baj jut egy napra
*
Megalázó-megszégyenítő verés
A talpadtól a fejed búbjáig
Elterelik a lényegről a figyelmed
Dezinformálva – félre idegen-vezetve
*
Útonállók minden sarkon
Nem ritka a vetkőztetős rablás
Az utcán temetetlen holtak büdösödnek
Menet közben felugrani a mozgó járműre
*
Ha felszálltál, már nincs kiszállás
Örök körforgás a körhintán
Félig agyonverve - eszméletvesztés
Lehurrogva és leköpdösve - szégyentáblán a neved
*
Elég a gyanú, hogy pellengérre állj
Aki nem sikeres, azt likvidálják
Érdekházasságba kényszerítve
Élve megnyúznak
*
Nem mászol fel a humor magaslatra – nincs távlat
Aki egész nap és éjjel Szolgál – kötelesség ízű élet
Életművész, aki irtózik a „nyárspolgári” kötelességektől
Életében nem találni kivetnivalót, csak épp sótlan az egész
*
Csak ímmel-ámmal, csak tessék-lássék játszó, ölelő…
Nem sikerült a csúcsformát a megmérettetésre időzíteni
Mindent megkapott a gyereke, „csak” testvért” nem
A nagy akarásnak nyögés és „meddőség” lett a vége
*
Üvegházban üvegzsebbel - üvegszemmel
Bajtársaiddal összeugrasztva, megosztva, leuralva
Egy ideig nagyon nem akarta, azután meg hiába: gyerek
Rabszolgapiacon – izmaid fogdossák, szádba is belenéznek
*
Sok hűhó semmiért
Hegyek vajúdnak és egérke születik
Minden rendben lenne, ha a torka nem lenne vére
Kiállítva a placcra, és kitéve a kéjsóvár tekinteteknek
*
Alföldi Géza
(1908 - 1991)
János bátyámtól...
János bátyámtól - feldereng a múltam -
Nagyon sok szépet s igazat tanultam.
Bölcsessége, mit hajlott háta hordott,
Oktatni, ha kértem, sohasem szabódott.
Ültem a térdén, istállónkkal szembe,
S mesefonalát meg-megeresztette.
Hogyha megkértem, mesélt a hangyáról,
A hollóról, aki feketében gyászol.
Elmesélte az árva tücsök búját. -
Kiöntötte rá kemény, hűvös gúnyát. -
Állatoké volt szíve, teste, lelke.
Talán a bogarat legjobban szerette.
Csupa egy melegség karcolós hangja,
Ha térdére mászott egy bohó hangya.
Letette szépen, hogy: Eredj békével! -
Arrébb is pöckölte a botja végével.
Csak a poloskáról szólt gyűlölettel:
Lusta és gyáva, piszkos, büdös... nem kell!
Irtsad a kölykét is, ahol csak látod,
A poloska lesz még egyszer a halálod!
De hogyha nem bántott? - Kérdés a számon -
Ha téged nem is, másokat se bántson!
Ha még nem is mart meg, majd megmar máskor -
S kemény vad akarat sugárzott markából.
Hihetsz kígyónak és hihetsz rókának,
Becsapni - néha! - az is megpróbálgat,
Figyeld meg, szembeszáll, megmar, ha merhet,
Hej, de a poloska álmaidban lep meg!
Arcodon alszik, melleden melegszik,
Párnád csipkéi közé telepszik,
Sötétben hősködik, a fényben gyáva,
Az alattomosság a fő érdem nála.
Kínoz, gyötör, s ha elkapod, a szentjit,
Hát nem ő, aki sosem csinált semmit!?
Olyan szép ártatlan szemekkel néz rád,
Hogy mért a haragod és hogy lehet vérvád!?
Mikor olyan jó s úgy kell a házadban,
Olyan szorgalmas és olyan ártatlan!
Anyja keservit! Piszkos, aljas népség,
Mert kiszívja az a piros ajkak mézét!
Mindegy az néki, csecsemő vagy anyja,
... Legyen rá gondod, ne maradjon magja!
Mert, ha csak egy jut házadba belőle,
Máris elköltözhetsz fáradtan előle!
Ma még csak egyedül, holnapra száz van!
Pusztítottam is, ahol csak találtam!
Úgy felmagasult János, mint a vén fa:
Még hogy az Isten... a sátán ivadéka!
Emlékezz majd rá, mit meséltem néked,
Ha egyszer beléd mar, akkor megérted.
... János bátyámtól, - feldereng a múltam -
Hej, de sok szépet és: igazat tanultam!
Bogen-Ittling, 1949. VIII. 4.
*
|
