Sípolnak, dudálnak
Pásztor udvarába,
Almaképű gulyásné
Szép neve napjára,
Nyitva van az arany kapu,
Ott vigad az egész falu.
Párisból, Szőregről
Jönnek a vendégek,
Londonból, Kőrösről,
Gazdagok, szegények.
Szép királykisasszony
Üveges hintóba,
Hófehér hat lovon,
Gyémánt a patkója.
Vörös bécsi hóhér
Egy nyikorgó taligán,
Vásárhelyi biró
Sántalábú paripán,
Libapásztor leányok
Karonfogva grófokkal,
Csillagruhás herczegnők
Nagykalapú tótokkal,
Fürge czigánygyerekek
Hánynak czigánykereket.
Almaképű gulyásné
Ül egy rosz sátorban,
Pávatollas kamarás
Legyezgeti ottan.
Sátor előtt, a ki elmegy,
Hódol, bókol,
Almaképű gulyásnénak
Kezet csókol.
Kimutatja jó szándékát,
Sorba rakja ajándékát,
Van ott minden: pipikendő,
Nagy fakolomp, piczi csengő,
Sárga csizma, kordován,
Vajda vette Moldován,
Bokorugró szoknya,
Mindig pergő rokka,
Fali tükör, sótartó,
Szita-szita, szakajtó,
Szóló szőllő, csengő baraczk,
Bécsi bicska, boros palaczk,
Gyúró deszka, gyöngykaláris,
Krinolin és kalamáris,
Icza-ricza,
Pattogatott kukoricza,
Répa, retek, mogyoró,
Legalább is millió,
Rózsa, szegfü meg liliom,
Fodormenta, bazsalikom,
Kiskáté, nagykáté,
Benne meg szent Máté,
Szépen dalló varjú,
Háromlábú borjú,
Rókafogta csuka,
Csukafogta róka,
Vargafogta mindakettő...
Még mi, tudja a teremtő!
Összehányva garmadába,
Elhordanám harmadába!
Egy kis csacsi kiabál:
«Tudja Pál, mit kaszál!
Rétes ide, rongyos!
Kalács ide, fontos!
Tyúk ide, búbos!
Hol a teli butykos?
Kukoriczamálé,
Éljen a gulyásné!»
«Éljen! Éljen! Éljen!»
Kiabálják éhen.
A szakácsok, kukták
Főzik is a buktát,
Csiga-biga, béka,
Van vagy kilencz véka,
Kakuk, bankapecsenye.
A' lesz csak a csemege!
Szolgálók a kert alatt
Tisztogatják a halat,
Kivetik a pattantyúját,
Gabi, Matyi pattogtatják.
Ucczu! megijednek
Bezzeg a vendégek,
Kereket oldanak
Gazdagok, szegények,
Szép királykisasszony
Üveges hintóba,
Ill' a berek, nádak-erek,
Mintha nem lett vóna.
Vörös bécsi hóhér
Döczög a rosz taligán,
Vásárhelyi biró
Sántalábú paripán,
Libapásztor leányok
Futnak ám a grófokkal,
Csillagruhás herczegnők
Nagykalapú tótokkal,
Fürge czigánygyerekek
Hánynak czigánykereket.
Magam is ott voltam,
Ijedtemben majd meghóttam,
Rókafogta csukán,
Csukafogta rókán
Én is elkotródtam.

Gyermekversek

Irta
Pósa Lajos.

Harmadik, bővitett kiadás, sok képpel.

Singer és Wolfner kiadása
Budapest, Andrássy-ut 10.

TARTALOM

Előszó az első kiadáshoz.

Imádság.
Keringélő dal.
Iczinke piczinke.
A szorgalmas Tercsi.
Az elveszett pápaszem.
A kis Peti.
A pintyőke.
A kis peneczilus.
Mókustáncz.
A kis növendék.
Fecskefiók és Palika.
A konyhás malacz.
Mocskos Pali.
Nagyapó keresztje.
Iluska és a cziczuska.
Juliska karácsonyfája.
Tél és tavasz.
Az ökörszem.
A kis hajó.
A bujdosó síp.
Szülőház
Öreg koldusasszony.
Isten.
Mikor az ég megharsan...
Kinn a bárány, benn a farkas.
Tarisznya, botocska.
Madárszárnyak.
Utazás.
A kis korsó.
A pacsirta.
Gabi.
Az anya és leánya.
Tréfa.
A farkas meg a sas.
A vak halász.
Gólyafészek.
Czini, czini!
Bandi karikása.
Erdőben van egy fa
Gólyaérkezéskor.
Őszszel.
Halász, halász, mit csinálsz?
Ilona álma.
Két kis leány.
Nevetős játék.
Rózsika harmónikája.
Az ég gyöngyei.
Elpusztult ház.
Csali mese.
Imádság.

Mikszáth Kálmánnak
szeretettel

Előszó az első kiadáshoz.

(Mikszáth Kálmánnak.)

Kedves barátom! Tanácsodat megfogadtam és nem bántam meg. A gyermekeknek megint írtam egy verses könyvet. Olyan jól esik most, hogy hallgattam reád.

Ennek a könyvnek írása közben mindinkább meggyőződtem arról, mily nagy mulasztást követnek el a magyar költők, hogy nem írnak a gyermekeknek. Mennyi sok szép írnivalójuk volna!

A rengő bölcső, vesszőparipán nyargalászó papircsákós lovag, bokrétát kötöző ábrándos kis leány csak úgy csillog a költészet zománczától. Az altató daltól kezdve a haza- és szabadságszeretet magasztos érzelméig milyen tarka, változatos képek tárulnak itt föl! Mily nemes hivatást lehet itt betölteni nemzeti szellemben, könnyed költői formákban, a hamisitatlan népköltészet alapján.

A gyermekeknek szóló lant nem kicsinyleni való. Édes hangok, örök emberi dallamok ömölhetnek arról, ha a sziv is, a lélek is ott játszik húrjain.

Mosolygó arany mezőkön jár a gyermekköltő. Csupa derű, csupa fény itt minden. Még ami kis bánat van: az is szelid bárányfelleg gyanánt vonul keresztül a kék boltozatos égen.

Nekem gyönyörűség volt itt járni, hallgatni a gyermekek galambkaczagását s dalolni, mesélni a kis ártatlanoknak.

Milyen édes jutalom az aztán, mikor előmbe állnak azok a kis fiuk, kis leányok s verset mondanak nekem az én verseimből! Pedig némelyik még az á-bét is alig ismeri.

Ezt az örömet, kedves barátom, neked köszönhetem. Fogadd érte jó szívvel, szeretettel szerény kis könyvemet.

Szeged, 1886. május havában.

Pósa Lajos.