EUGÉNIUSZ NAGYKÖNYVE ABCD
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Édenkertlakó és/vagy pokol/állatorvosi ló
Életminőségek – korképek – idézetek, igézetek
MARSCHALKÓ LAJOS
A sodródóknak
Te vagy a bűnös, nemcsak a zsarnok,
Te kis sodródó, te rongy akarnok.
Nem lenne rajtunk semmi hatalma,
Éhen pusztulna, útfélen halna
De te vagy és csak te vagy a pártja
Joga, hatalma, hóhéri bárdja
Kinyújtott karja, felemelt ökle
Te szállítod a tapsot dörögve
Te, ki a szolgák himnuszát zengi,
Te vagy a bűnös, névtelen senki.
Te vagy a bűnös, ki súgva mondod
Hogy szolgálod csak a gaz bolondot
S óh, bár a bicskád testvérbe mártod
Azért teszed, hogy megbontsd a pártot,
Ölni tudnék — mondod — ha látom
De a kenyerem, de a családom...!
Farizeusként nyögöd kereszted
S te vagy ki néped sírjába veszted
Mert mit neked a más vére dolga
Te vagy a bűnös, picinyke szolga!
Te vagy a bűnös, te porszem ember
Ki szent eszméért lázadni nem mer
Kinek csak a hasa a hazája,
Ki a korbácsot kutyaként állja
És követ raksz, hogy nőjön a gúla
Mindegy ha egy nép jajong alula
S tagadva Istent, hitet, vagy elvet
A fáraót ha csúcsra emelted
Kapj egy mosolyt, mely suhan feletted:
Porszem! A gúlát Te építetted.
A börtönt, bitót mind te csináltad!
Gazoknak létra meggörbedt hátad
Koporsót, rácsot, acél bilincset
Te alkottál, mert rothadt gerincet
Nyaldosó nyelved minden urat szolgál
Kicsi sodródó rossz szolga voltál!
Elvtelen tollnok, bőrödet mentő
Csinovnyik, bíró, öncélú bendő
Névtelen párttag, száz jelvényt hordó,
Te vagy a bűnös, kis napraforgó!
Te vagy a bűnös! Itt az ítélet!
Büntetésed a szép, szabad élet:
Mikor magadra hagy a diktátor
Melyben versenyre kelhet a bátor,
Mikor már nem lesz hol, kinek nyalni
Kicsi sodródó! — éhen fogsz halni.
Kidob minden párt, megvet a szabad
S hiába sírod hízelgő szavad
Szeméten nyúlsz el számkivetetten
Hiába jajgatsz: Uram! Mit tettem.
Szabadult néped betölti rajtad.
Itt az ítélet! Magad akartad!
*
KORUNK
„ÉRTELMISÉGE”
Kenyérféltő sarlatánozó
A mundér becsülete minden előtt
A többet ártó, mint használó „segítő”
A megalkuvást kompromisszumnak álcázó
A király meztelenségét látni-láttatni nem akaró
A zsenit gáncsoló – a középszerűségben dagonyázó
A hatalomvédte bensőségben saját pecsenyéjét sütögető
Az urakkal egy tálból cseresznyéző – udvari mulattató
A partravetett halat simogató – légvárépítőnél lakbért szedő stb.
*
BABILONI BÖLCSESSÉG
"Ha bölcs vagy,
a szerényebb utat választod,
hallgatsz és óvatosan beszélsz.
Ha szádat kinyitod,
az emberek tekintsék úgy,
mintha valaki kincseskamráját nyitja ki;
sértés és káromlás legyen számodra idegen;
kihívó szót ne mondj,
hazugságot soha;
aki fecseg, azt megvetik."
*
HUMORFÓBIA Atavisztikus félelem - vicctelenség: Nincs bátorsága elsütni egy jó poént, Nehogy vérig sértsen egy hatalmasságot, Aki nem tréfásan vághat vissza… *
BOLONDOKHÁZA Beteg a pszichiáternek: - Doktor úr segítsen! Minden éjszaka, amikor elalszom, az álmomban megjelenik egy törpe, és azt mondja: MOST PISILÜNK! És ekkor én mindig ágyba vizelek. Mondja meg, mit csináljak! - Egyszerű! Ha újra megjelenne a törpe, mondja azt: MOST NEM PISILÜNK! A beteg hazamegy, este 10-kor lefekszik aludni, és már jön is a törpe. A beteg összeszedi a bátorságát, s ezt kiáltja: - MOST NEM PISILÜNK! MOST NEM PISILÜNK! - Hát most nem is - mondja a törpe. - MOST KAKILUNK!!! *
ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG Nem fér el egy csárdásban két dudás Nem lehet valaki bíró a saját ügyében Egymást ütő színek: csiricsáré páváskodó Az ellentétek/hasonlóságok vonzása-taszítása *
AHHOZ KÉPEST A vakok között félszemű a király A kocsmában ő a legjobb filozófus Melegebb van, mint tegnap: kb. 0 fok * LÉGY MERÉSZ! Ki mer, az nyer Bátraké a szerencse A vakmerő Istent kísérti Nem bátor az a ló, csak vak Gyáva népnek nincs hazája Gyáva embernek se társa, se otthona *
PROJEKCIÓ –
ÁLMODIK A NYOMOR Terápián a pszichológus
képeket mutogat a betegnek. Először egy kört ábrázoló képet mutat. - Erről mi jut eszébe? - Pina. A pszichológus rajzol egy négyzetet. - Erről mi jut eszébe? - Pina. A pszichológus rajzol egy háromszöget. - Na és erről mi jut eszébe? - Pina. - Hát azt hiszem a probléma egyértelmű. Maga túlságosan sokat gondol a nemi életre. - Én? Hiszen maga rajzol folyton pinát. *
ÁLDÁS VAGY ÁTOK Gyermekáldásból elrontott komisz kölök Főnyereményből sok irigy, ellenség és mizantrópia A szerencséd elbizakodottá tesz és nagyon pofára esel A három kívánság népmese és Puskin aranyhalas verse *
Faludy Ferenc Forgandó szerencse Fortuna szekerén okosan ülj, Úgy forgasd tengelét, hogy ki ne dülj, Ha szépen vezetett, Ha miben kedvezett, Ha miben kedvezett, meg ne örülj, Fortuna szekerén okossan ülj - Fortuna szekerén okossan ülj. Jó kedve s kereke egyaránt jár, Forgandó, változó, ma kinccsel vár, Holnap lenyomorit, És megint bóldogit, És megint bóldogit, elhigyjed bár, Jó kedve s kereke egyaránt jár - Jó kedve s kereke egyaránt jár. Érdemre nem tekint, szemtelen, vak, Kire ma vont-aranyt, holnap szürt rak, Tudják, kik táborát Lakták és udvarát, Lakták és udvarát, sok nagy urak, Érdemre nem tekint, szemtelen, vak, Érdemre nem tekint, szemtelen, vak. Hol édes jó anyád, hol mostohád, Dolgárul senkinek számot nem ád. Megböcsül, megaláz, Magasztal, legyaláz, Magasztal, legyaláz, bút hoz reád, Hol édes jó anyád, hol mostohád, Hol édes jó anyád, hol mostohád! *
HÜBRISZ (gör.: elbizakodottság, gőg) : a görög elképzelés szerint a hübrisz az ember mértéktelen és bűnös önteltsége, mely elvakultságában (até) túlteszi magát az istenség által megszabott korlátokon, s ezért a Nemeszisz lesújt rá. Az elképzelés a görög mondákban (pl. Tantalosz), a tragédiában és a világértelmezésben döntő szerepet játszott (a szerencse hirtelen változása és a türannoszok bukása). Az ókorban még a szerencsében való túlzott bizakodás is hübrisznek számított (Niobé- és Oidipusz-mítosz). *
AZ KIABÁL, AKINEK A HÁZA ÉG Bemegy egy ember a pszichológushoz. A feje tetején tükörtojás, a fülén egy-egy sült szalonnaszelet lóg. A pszichológus leülteti, és a legegyszerűbb kérdéssel kezdi, nehogy még jobban megzavarja az amúgy is meglehetősen feldúltnak látszó férfit. - Miért fordult hozzám, uram? - kérdezi tőle. - Doki! Én úgy aggódom a bátyám miatt! *
MAGYAR NÉPI JÁTÉKDAL Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondom, hogy mit: lisztből legyen kerekes, töltelékes, jó édes. Sodorva, tekerve, túróval bélelve, csigabiga rétes, kerekes és édes. *
VAK TYÚK IS TALÁL SZEMET A bolondokat vizsgáztatják. Megkérdezik az elsőtől: - Mennyi 2x2? - 56. - Sajnos nem. Következőt! Mennyi 2x2? - Péntek. - Sajnos nem. Következőt! Mennyi 2x2? - 4. - Igen! Hát hogy jött rá? - Kivontam az 56-ból a pénteket. *
NYELVTÖRŐ Mit sütsz, kis szűcs, sós húst sütsz, kis szűcs? Mit sütsz, kis szűcs, sós strucchúst sütsz, kis szűcs? Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál. Meggymag vagy, vagy vadmeggymag vagy? Egy meggymag, meg még egy meggymag az két meggymag. *
EVÉS-IVÁS Mértéktelen zabálás Aszkézis, lelki célú koplalás „Szépségért” önkínzás, „fogyózás” Hol habzsolás, hol önsanyargatás Kiéheztetés, szomjaztatás mint kínzás Egészség helyreállításáért diéta Tiltakozó éhségsztrájk Vallási böjt (ételből is) Kényszertáplálás – tömés *
EGYÜTT
Összefogásban az erő
Sok lúd disznót győz(het)
Milyen vékony szálakból lesz hajókötél?
Egy mindenkiért, mindenki egyért
Ha Isten velem, ki ellenem * FALKASZELLEM Mindig a többséghez állsz, A csőcselékben, csürhében érzed erősnek magad A sportversengésben is mindig az erősnek drukkolsz? * MORBID HUMOR - Mondd kapitány! Miért van a te bal lábad helyén egy tuskó? - Hát tudod, 1845-ben részt vettem egy hatalmas csatában. Csak úgy röpködtek a gránátok, az ágyúgolyók... és az egyik eltalálta a lábam. Azóta falábam van. - És miért van a jobb kezed helyén vaskampó? - 1849-ben is volt egy hatalmas csata. Egymás után fütyültek a gránátok, és az egyik elvitte a karomat. - És mondd kapitány, miért van a jobb szemed helyén üveggolyó? - 1850-ben egy szigeten kötöttünk ki, és ott a szemembe repült egy szúnyog. - És egy szúnyogtól...? - Igen, mert tudod, akkor még nem szoktam meg az új kezemet. *
SRAMLI EGYVELEG Sej-haj Rozi, vasárnap kirándulunk, meglásd Rozi, hogy unatkozni nem fogunk. Két szép szemed, hamisan kacsint le rám, s nóta közben súgom neked, hogy egy csókra szomjas a szám. *
Én elmentem a vásárba Schneider Fánival, Schneider Fánival, Schneider Fánival. Vettem neki piros szoknyát három fodorral, három fodorral, három fodorral. Mire a Schneider Fáni, de azt mondta, hogy nem kell néki piros szoknya, inkább kell neki gavallér, aki néki csókot ígér. Schneider Fáni, de azt mondta, hogy nem kell néki piros szoknya, inkább kell neki gavallér, aki néki csókot ígér. * SCHNEIDER FÁNI Az életem mostan azért szomorú, Azért szomorú, csak azért szomorú, Mert Fánival tört ki a nagy háború, A nagy háború, a nagy égi háború. Mert néki kell a gigerli és nékem kell a nő, És a szerelmem nőttön nő, ez itt a bökkenő. És bármit is megpróbálok, az semmit se használ, Mert néki juszt is csak csupán gigerli imponál: Elmentem én a vásárba Schneider Fánival Schneider Fánival, Schneider Fánival Vettem néki piros szoknyát három fodorral, Három fodorral, három fodorral Mire a Schneider Fáni csak azt mondta: Nem kell néki piros szoknya, Inkább kell néki gigerli, Az őt jobban ingerli! Mert a Schneider Fáni csak azt mondta: Nem kell néki piros szoknya, (Hogy hát) Inkább kell néki gigerli, Az őt jobban ingerli!
|