Rájöttem, hogy “művemet” csak úgy tudom írni, ahogy a Talmudot írták. Hiába voltak okosok a rebbék, egyszerre nekik se’ jutott minden az eszükbe. [Olykor többszáz év is eltelt két jó ötlet között…] Ezért néz ki úgy a MŰ szövegmezeje mint egy rongyszőnyeg.
|
Az Olajdosszié másik oldala
|
Minden előjel arra mutat [létérdekem, tévedni], hogy az olajügyben szintén érintett Gyurcsánynak és kormányzatának esze ágában sincs az egyik legnagyobb állami gengszterakció tényeit feltárni, az elkövetőket megnevezni. Ellenkezőleg: a Nemzeti Nyomozó Iroda máris tetten érhető, elterelő, megfélemlítő műveleteket hajt végre [ill. készül végrehajtani] mindazokkal szemben, akik az olajügyről bármit tudhatnak és mondhatnának. Ami engem illet, letagadhatatlanul egyike vagyok azoknak, akik az olajügyről tudnak egyet s mást. Hetvenöt éves vagyok, nem tudom kivárni amíg az ‘igazságot’ a képzeletbeli tyúk kikaparja.
Megírom hát, amit tudok és gondolok az olajügyről és annak azonosítható szereplőiről. Teszem ezt illúziók nélkül, hisz a világtörténelemben sohasem volt még arra példa, hogy a bűnöző megbüntette volna önmagát olyan cselekedetéért, amelyből hasznot húzott.
Akit elevenen eltemettek, igyekszik kiásni magát. Talán nekem se’ róják föl, hogy ezzel próbálkozom.
Érdekes, de nem véletlen körülmény, hogy ebben az ügyben már a fogalmak is többértelműek. Én is azt írom feljebb, hogy “állami” bűnözés, holott a szervezés és az elosztás messze túlmutat azon a valamin, ami alatt az államot értjük. A gaztettet a “rendszerváltás” során a pártok vezetésébe, a Parlamentbe, a minisztériumokba, a bíróságokra, az ügyészségekre, a rendőrségre , stb. újonnan beférkőzöttek hajtották végre, az “ottmaradottakkal” teljes egyetértésben. Ezt a társaságot valami hülye “elitnek” nevezte. Azóta ez az elnevezés rájuk ragadt, holott sem tömbben sem egyénileg semmi közük az “elit”, azaz a kiválóság fogalmához. Áldásos ténykedésük eredményeként elszegényedett az általuk igazgatott társadalom és állam, viszont ők milliárdosokká lettek. A cselekmény névkódja az “olajszőkítés” sem fedi a tárgyát, hisz a “fekete” olaj nagyobb részét egyáltalán nem szőkítették. A gázolaj – HTO – gázolaj aranyat termő metamorfózisa jobbára papíron, elsősorban vámpapírokon, ment végbe.
A dolgok megértéséhez, az olvasmányosság rovására is, vissza kell térni ahhoz a történelmi eseményhez, amelynek elnevezése szintén ellentétes lényegével, a “Rendszerváltáshoz”.
Vitatják, volt-e “Rózsadombi Paktum”. Ha volt, ha nem volt, szóról – szóra minden úgy történt, ahogy annak valódi, vagy apokrif, jegyzőkönyvében le van írva. [Ezzel ugyanaz a helyzet, mint a “Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveivel”. Akár a cári Ochrana vagy más hamisította, akár a bölcsek írták – a jegyzőkönyvet csak rá kell illeszteni az újkori történelemre és egy pillantással megállapítható: kísértetiesen klappol minden.]
[Új kommentárt szándékozom írni egy valós, vagy nevetséges, felismerésemről. Az (első) “eredeti tőkefelhalmozás” nyertese kétségtelenül a zsidóság “elitje” volt. Mára egyes családok, pl. a Rotschildok, kollektív vagyonát dollár-trilliókban számlálják és a felhalmozás üteme folyton növekszik. Kétségtelennek tűnik, hogy újabb (második) “eredeti” tőkefelhalmozás folyik. Kérdés, mi célra? Nos, erre próbálok majd válaszolni.]
Nagyon ostoba, aki máig sem látta be, hogy a “kor” egyáltalán nem olyan, amilyennek Madách hitte és jellemezte. Nem, “folyam, mely visz vagy elmerít, nem vezére az egyén, úszója csak”, hanem egy olyan színjáték, amelynek történéseit, effektusait a, mint a színházban, szinte a legapróbb részletekig előre megtervezik, majd a “produkciót” színfalak mögül éberen felügyelik, hogy a darab hatását, azaz a bevételt a legkisebb hiba se’ veszélyeztesse.
A bűnözés [olajbűnözés] társadalmi és erkölcsi televénye csak ott alakulhat(ott) ki, ahol olyan görény alak a miniszterelnök, mint Antall József.
Róla sokan sokat írtak, de mindannyian csak pedzegették, hogy számos betegsége közül a legsúlyosabb a moralis insania volt, amellyel kapcsolatban betegségtudata teljességgel hiányzott, következésképp elmulasztotta kezeltetni magát, pl. egy jól megszappanozott kötéllel.
[Mert milyen keresztény, illetve vallásos úriember az, akinek van egy felesége, attól gyereke, egy élettársa és attól gyereke, továbbá egy párt-üdvöskéje?]
Mondják, illetve írják, hogy mielőtt, kövér döglégyként, dongani kezdett volna a politika egén előbb New Yorkba utazott, ahova hívták – vagy küldték és ott a Zsidó Világkongresszusnál tárgyalt.
Antalll Józsefet a Zsidó Világkongresszusnál nevezték ki, még a választások előtt, az első demokratikusan megválasztott miniszterelnöknek!
Előbb a kisgazdák hátán próbált landolni. Ők elhessentették. Maradt a köpenyegfordító emeszempésekkel és volt vagy aktív besúgókkal degeszre tömött, a messze legalacsonyabb átlagos intelligencia-hányadossal büszkélkedő, társaság: az MDF. Ott telepedett le és jöttment létére pillanatok alatt sikerült kezébe kaparintania a totális hatalmat. Erre jellemző, hogy “pártja” háta mögött, maroknyi politikai bűnöző, [Kónya Imre, Kutrucz Katalin, Salamon László, Balsai István] társaságában, a Tölgyessy Péter vezette SZDSZ-el titokban áruló paktumot kötött. Amikor ezt a párt irányító szervei megkifogásolták, még neki állt feljebb és lemondással, miegymással fenyegetőzve, utólag kizsarolta a paktum tudomásul vételét.
Azután a “minden a kádereken múlik” lenini elvek figyelembevételével alakította környezetét, amelytől feltétlen lojalitást remélt, ill. követelt.
Sorba kell vennünk az “antalli kádereket”, mert – szinte kivétel nélkül – szereplőivé váltak az olajügynek is.
Haladjunk rangsor szerint.
Részben Antallnak köszönhetjük a köztársasági elnököt Göncz Árpádot, akit a rossz nyelvek a III/III szolgálat “Patkány” fedőnéven nyilvántartott ügynökeként emlegetnek és akit rabtársai állítólag “Takony” becenéven szólítottak.
Az Országgyűlés első elnöke Szabad György biztos kézzel vezette a Ház hajóját, a fenékroncsoló szirtek irányába.
Györgyi Kálmán egyetemi párttitkár, beosztására nézve dékán, tudományos fokozatát tekintve mindössze docens, kapta feladatul, hogy a kommunista hatalom öklét az ügyészséget tisztogatás után átterelje az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá és segítse elő az ’56-os megtorlásokkal kapcsolatos igazságtétel érvényesülését a törvényhozásban és a végrehajtás terén egyaránt. Megállapítható hogy egyik vállalásának sem tett eleget. [Nemhiába mondta Horn Gyula az MSZP első választási győzelme után, hogy nagyra becsüli Györgyi urat [elvtársat].
A Belügyminisztériumban a veszprémi piás biciklis, a nadrágcsiptatős ügyvéd Horváth Balázs helyére az a Boross Péter került, aki az egyik legsötétebb alakja a magyar politikatörténetnek. Továbbá ha valaki megírná a magyar kriminalisztika igaz történetét, abban egy hosszú fejezet illetné meg. Boross egyik aláírója volt a “Rózsadombi Paktumnak”. Nem tudjuk pontosan, milyen múltbeli érdemei alapján delegálták a magyar küldöttségbe. Kapott feladatát azonban utólag már sejtjük: neki kellett végrehajtani a demokratikus gengszterváltást. Eredményesen munkálkodhatott, hisz Antall betegsége idején ő volt az ügyvezető miniszterelnök. Halála után pedig – Antall akarata szerint – megörökölte a legöblösebb bársonyszéket. Nem csekély karrier ez egy vendéglátóipari középvezető részéről…
De miket is beszélek? Hisz Szili Katalin épp most jelentette ki [Gondola 2007.07.14], hogy “az ünnepség előtt két nappal köszöntötte fel Horn Gyulát. Továbbá azt a véleményét fogalmazta meg, hogy Horn Gyula ma olyan ‘politikai idol’ Magyarországon, mint amilyen Boross Péter. Hozzátette: mindkét volt kormányfőt tiszteli. Bölcsességük, tapasztalatuk miatt oda kell figyelni a véleményükre!” Az “idol” szimbólumot, de inkább bálványt jelent. A Wikipédia nemrég adott hírt a szegvár-tűzkövesi idolról, amely a “sarlós isten” becenevet kapta. Hasonlít Horn Gyulára! Ha mármost Boross vállalná – és miért ne vállalná – hogy ő meg egy kalapácsot vesz a vállára, kettejükből páros idolt alkothatna Melocco Miklós: a “kalapácsos és a sarlós isteneink“. Makovecz Imre pedig egy mauzóleum félét tervezne és építene [a költségvetésből] az összeillő páros fölé, zarándokhelynek – turista csalogatónak. Mint ikrek jól mutatnának ketten. Akár sziámi is lehetne belőlük, ahogy közelednek…
Ennek a műveletnek egyik lényeges eleme Pintér Sándor kinevezése országos rendőr-főkapitánynak, melynek folytán a káposzta őrzése a kecskére bízatott. Pintér esetében csak a jogkereső közönség nem tudta, hogy kitűnő referenciáinak forrása a szovjetunióbeli “alapkiképzés”, amit a KGB-nél nyert el. Pintérnek igen rövid idő alatt sikerült a rendőrtiszti kart a saját [erkölcsi] képére formálnia és ismert – fedezett disznóságaik révén vazallusaivá tennie őket.
Forrás: http://portal.jobbik.net/ nyomán
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)