EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljesség balga rontása magyarán szólva – 30.
FAKÓ POÉTA
Szegény magyar fakó poéta! Szerencséd, hogy nem él Petőfi; Gyűlölte a szemforgatókat, Nem bírt ő, mint te, dörgölődni; S te, akit a magyar poéták Között elsőnek mondanak, Ősz hajjal talpat nyalni jársz el - Petőfi, jó, hogy halva vagy!
Szegény magyar fakó poéta, Szerencséd, hogy meghalt Arany. A velszi bárd örökre hallgat, Jó, hogy lángajka zárva van. Te vén gyerek, te kegyleső, te Fakó költő, nem velszi bárd, Egy kézszorítás kell neked csak S kiáltod: Éljen Eduárd!
Szegény magyar fakó poéta, Szerencséd, hogy nem vagy magad. Szerencséd, hogy komédiás vagy, Akit a nemzet megtagad. Szegény magyar fakó poéta! Szerencséd, édes nemzetem, Hogy őhozzá nagy dalnokid közt Nem hasonlított senki sem.
REVICZKY GYULA
*
Hyde Park Corner –
bármit mondhatsz, nincs súlya
Diliflepnis utcai hordószónok
néptribunnak képzeli magát
*
Ahányszor
csak nekifutok,
mindig megtorpanok –
a rúdugró visszahőköl
(A hőkölés népe – Ady)
*
Mindig
elégedett,
hisz a vereségét
is győzelemnek tudja
(és ő győzelem-mániás)
*
Aki
összetéveszti
a bátorságot az istenkísértéssel
*
A
fizetésének
csak a névértékét,
és nem a vásárlóerejét mérlegeli
*
Akinek
a vére vízzé válik –
halvérű, hidegvérű stb.
(nincs vér a pucájában)
*
Lelki
beteg vagyok,
mert nem tudok sírni
*
Aki
a tükörből
visszanéz rám,
az egy idegen valaki,
az én nem lehetek,
az nem én vagyok
*
Kinek
nem merek
a szemébe nézni?
*
Az
arcomat
rejtegetném,
de mindhiába –
álarc, sisak rostély,
sötétség, fátyol,
legyező, szembekötés,
kézbe temetett arc,
arcátfestés, napszemüveg,
arcplasztikai sebészet,
póker arc, arcidegbénulás…
*
Már
nem is vár
tőlem kisfiam
meglepetés ajándékot…
*
Ha
langyos a sör,
nekünk úgy is jó
*
Nem
veszi észre magát:
elefánt, púp a háton
*
Az
orvostól
kérdi azt is,
neki hol és mennyire fáj
(vagy olyan diagnózisa lesz,
hogy fizetni tudja a gyógyítást)
*
Olyan
házat építesz,
amibe menten háziúr települ
*
Nemcsak
légvárat építesz,
de még lakbért is fizetsz
(a pszichiátered se hal éhen)
*
A
hamis
látszatok
fenntartására
elpazarolod drága
idődet és energiádat
*
Az
ördög
sokat ígér,
keveset ád –
az is keserű
(majd egyre többet,
és egyre keserűbbet)
*
Pénzért
vett szerelem:
kevés öröm, sok üröm
(de mire rájössz, már késő)
*
Emlékező-
tehetségtelen,
aki mégis sokat füllent
*
Névadás
Vég Béla,
Pun Cili,
Húgyos Józsi,
Tolva Jenő
*
Ha
nem értik
a te nyelved:
lassabban, hangosabban,
többször is ismételgetve…
*
Nem
akarsz
kilógni a sorból –
nivellálódsz,
lefejezed magát…
*
Hol
kisistennek,
hol porszemnek
képzeled és tartod magad
*
Csúnyák,
hiányosak a fogaid –
nincs hahota, csak zárt ajak…
*
Gyászév –
tilos a mulatozás, a bál, a vigalom
(fekete város, fekete ruha – minden,
ami nem az, azt gyorsan fesd feketére)
*
A
politikai
ellenzékkel
közbűntényesként bánnak el
(koncepciós, konstruált perek)
*
A
kényszer-
munkatáborban
a legrosszabb sora
a politikai elítéltnek van
(anya- és gyerekgyilkosok
kénye-kedvére kiszolgáltatva)
*
Önként megy
a nyerőgépek vesztőhelyére
(ahol becsülete is el fog veszni,
hisz fogadalmat tett hitvesének,
gyerekei anyjának, hogy soha…)
*
A
kecskére
bízza a káposztát,
ifjú barátra a szerelmét
*
Gyógyíthatatlan:
rang. és címkórságban
szenved – majd kiszenved…
*
Arra
büszke,
hogy nem tud
Nem!-et mondani
(mindenki csicskása)
*
Önkiszolgáló:
kényezteti, dicséri,
meg is jutalmazza magát
*
Elfeledkezik magáról,
kivetkőzik emberi mivoltából,
olyan részeg, mint egy állat stb.
*
Bumeránghatás –
visszatér és agyoncsap az átok,
feléd száll vissza pofonod a szélben
*
A KÉT LÚD
Egy vadlúd s egy szelíd liba Közt folyt az itt leírt vita: Nagy gágogással, Szárnycsapkodással Azt magyarázgaták ide s tova, Kinek van kettejök közt jobb sora?
"Szegény rokon, neked bőven kijut Bajból, teherből" - szólt a házi lúd. "Te nyugtalan, kóbor madár, Másutt talál az ősz, másutt a nyár. Faggyal, viharral, bősz szelekkel S éhséggel is, hajh, küzdened kell! Sehol sincs nyugtod, maradásod, Rád lesnek vérszomjas vadászok; S mikor nem is várod, nem képzeled, A gyilkos cső kioltja életed. Én vígan élek és nyugodtan, Gond nélkül, tömve, jóllakottan. Van bőven moslék és kukorica; Meghízik tőle a liba."
"Nem írigyellek, húgom, érte - Így válaszolt a vadlúd e beszédre. - Te szolgaságban töltéd életed; Azért hízlalnak, hogy leöljenek. Mikor már alig vonszolod magad, Elmetszi a szakácsné a nyakad. Legyen bár harc, veszély minden napom; Szabadon élek vándorútamon, S ha majdan gyilkos cső terít le: Nem végzem éltem gyávaságban, mint te."
Melyik lúd mondott igazat?... A kövérebb-e vagy a szabadabb?...
Reviczky Gyula
*
Beletemetkezel
gyászodba, munkádba,
könyveidbe – elásod magad
(elsüllyedsz szégyenedben)
*
Hazug ember –
rászakad a plafon,
megnyílik alatta a föld…
(hazudj, csak rajta ne kapjanak)
*
A
túl magas
lécet leverve
nagyon alacsonyra teszed –
garantált értéktelen sikerélmény
*
Jó
tempóban úszol,
csak nagy kár, hogy befelé -
ahonnan már nem tudsz vissza…
*
Döntöd a tőkéd
és hangosan siránkozol
minden szurkáló kis szilánkon
*
Hermetikusan bezárkózik
az egyszemű szörnnyel (tv)
*
A
tuti tipp,
a kitörési pont:
a lottó egyenlő esélye
(egyenlően/elenyészően kicsi)
*
Az
abszolút
önellátó ember:
még tanácsot sem
kérsz/fogadsz meg
*
Sérvet kap
az erőlködéstől,
tanácstalan, de nem
fordul a bölcsebbhez
*
Folyamatosan
sündisznóállásban:
mindenfelé szúrsz…
*
Próba-szerencse:
vak tyúk is talál szemet –
bekötött szemmel tűzszerész
*
Olajat a tűzre
- tetézed a bajt
(jobb lett volna,
ha inkább tétlen)
*
Hogy
ne törjenek be,
a kulcsot a lábtörlő alá teszi
*
Naiv
mint egy
ártatlan kisded:
neked mindenki
csak a javad akarja
(és azután el is veszi)
*
A
partra vetett
halat simogatod,
de nem dobod vissza
saját közegébe, elemébe
(ő tovább sajnáltathatja magát,
te meg ettől érzed magad jó léleknek)
*
Szabadnak
tartott idődben
temetőbe jársz ki
holtakat ébreszteni
*
Bűnös
az életviteled:
elásva tartod talentumaidat
*
Csak azt
hiszi el, amit lát
(azt meg minek hinni,
ha már egyszer látni lehet…)
*
A
feleséged
úgy veszed,
mint magántulajdonodat –
ha elvetted, megvetted: a tied
(hacsak többért ki nem vásárolják)
*
Rekord-
hajszoló:
pl.: meddig bírsz
egy lábon ácsorogni…
*
Suszterként
nem maradsz a kaptafánál,
nemcsak a kész képről ítélsz,
de kioktatod a mestert a festésről…
*
A
kocsmában akarsz
a legjobb filozófus lenni,
a filozófusok között meg
a kocsmai életben jártasság
*
Teljesül
a titkos kívánságod:
mindened aranyból lesz
*
Biorobot
Mesterséges
intelligencia/szív -
mesterkélt lény vagy:
leuralt, leláncolt ösztönök
*
Ösztönlény vagy:
ha pl. erekciód van,
nyomban aktusra törsz,
ha éhes vagy, a templomban is,
ha pisilni kell, akár a nyílt utcán
*
Nincs
türelmed
megvárni, míg
megérik a meggy
(élelem helyett méreg,
s félelem, kapsz e vérhast)
*
Nem
érleled meg
a bort, az eszméidet –
nyers, meg nem érlelt
koraszülött gondolatok
*
A
magzatod
abortusz álnéven
megölöd/elvetélteted –
gondolataidat idő előtt,
életképtelenül világra hozod
*
Az
a barátod,
aki téged fényez, magasztal –
a többi jó esetben közömbös,
de inkább esküdt ellenség…
*
Nem kell
búvóhelyeden
keresgélnie, rád találnia,
magad mész elé, keresed a bajt
*
Józanul
szeretkezel,
részegen szerződsz
(illetve választasz párt)
*
Elvakít
az új nyugati autó:
halálos ítéleted is aláírnád,
nemhogy azt a banki szerződést…
(ami felér egy halálos ítélettel)
*
Magadtól
ki véd meg:
elkártyázott ház,
felbomlott család,
kallódó gyerekek,
éjjeli menedékhely…
*
Szeretsz játszani:
hazárd szerencsejátékot
(és mindezt szenvedéllyel -
ettől szenvedsz éjjel és nappal)
*
Amiről
még nem tud,
az már nincs is
(ördögnek látatlanban
odaígért megfogant utód)
*
Aki nincs veled,
az mind ellened
*
Az életet
kívánságműsornak tekinted –
ha előbb-utóbb/hamar kiderül,
hogy mégsem az, akkor nincs Isten
*
TEDEUM
Hány magas eszme, mennyi ábránd Kél s száll szivembe' szerteszét! De egynek sem tud adni hangot, Oly árva sokszor a beszéd. Ügyetlenül vergődik itt lenn A messze szálló gondolat. Visszhang a vers; érzelmeinknek Majd mindig csonka hangot ad.
A múltból, mint távol harangszót. Áthallom a bölcs jósigét: Ne szűnj soha jobb korra várni! Kislelkű! Tudsz-e hinni még?... S hinnék; de látom a jövendőt, A neve vér és iszonyat. Az örök harcnak, gyötrelemnek Jó vége soha sem szakad.
Hűlt vágyak, elzüllött remények... Mit várjak én még idelenn? Kínomat zengném, ha találnék Új dalt az ócska hangszeren. Kínos vajúdás, lázas álmok... Ím', ez a dal története, Egyhangú mind, ah, mind unalmas; A dalnak sincs már érdeme.
Uram! Nem átkozódom én, bár Sokszor sóhajtok csöndesen. Az én beteg szívem fohászát Ki hallja meg, ha még te sem!... Tátongó sebemet te látod; De nem adsz rája balzsamot. Pedig, hogy nem gyógyul magátul, Én Istenem, te tudhatod!
Egy átok űz! Hiába vágyom Az emberekkel tenni jót. S bár sujtasz mind a két kezeddel, Én tűrök, mint a bárgyu Jób. A porba hullok. Ó, ki merne Panaszt emelni ellened? Himnuszt zengek keserveim közt: Dicsértessék a te neved!
Ki lát szivembe?... Senki!... Mégis Fölírják, hányszor vétkezik. Kövezzenek, vagy áldjanak meg, Ők lelkemet nem ismerik. De nem haragszom; hisz' az ember Egymás birája nem lehet. És ami fáj, amit zokogva Panaszlok, nem a gyűlölet.
Szentségem a keserv, s miként a Katona rongyos zászlaját: Szivemet annál jobban őrzöm, Minél több bánat járta át. S ha eltipor a szenvedélyek Bősz méne a harc mezején: Ne gázoljon szivembe senki; Maradjon a zászló enyém!
Megnyugszom. A nehéz lemondás Késő korában élek én. Örültem én is az örömnek És ami fájt, megkönnyezém. S közelg bár nagy idők viharja; Én csillagomhoz hű leszek. Tebenned bízom, örök Isten; Dicsértessék a te neved!
1876
REVICZKY GYULA
|