Volt annak valami diszkrét bája (vagy inkább baja?), ahogyan az államszocializmus idején a fél ország drukkolt a vad-kapitalista James Onedinnek (Peter Gilmore), aki sajátosan értelmezve az „eredeti tőkefelhalmozás” fogalmát próbált ügyesen lavírozni a korabeli financiális viszonyok közepette. No, de hát mit is várhatnánk egy olyan társadalomtól, amely gyűjtést rendezett, a másik – szintén televíziós sorozatból megismert – nagy kedvenc, Isaura, a brazil rabszolgalány felszabadításáért? Hát, nem sok jót!
A hosszúságát illetően a rétestésztát is megalázóba leküldő széria egyik emblematikus epizódja az ún. „PLIMSOL” vagy merülési jel bevezetése körüli hercehurcáról szólt. Ez egy jel, amit a hajók oldalára festettek fel. Ez mutatta meg, hogy a rakománnyal megpakolt hajót túlterhelték-e. A jelnek mindig a vízszint felett kellett lennie.
Hősünk sokáig dacolt a biztonságot jelentő – s ezzel együtt természetesen a profitot csökkentő – jel ellen, de aztán végül beadta a derekát. Dr. Bubó epizódzáró bölcsességeihez hasonlatosan –amolyan néptanítói jelleggel, ugyanakkor rettentő rafinált módon – ekképpen foglalta össze a néző számára a kapitalizmus működésének mibenlétét: „Amíg én döntöm el, hova fessem fel azt a jelet, addig minden a lehető legnagyobb rendben!” Vagy valami ilyesmi.
Nem tehetek róla, de a „Szabad Nép” jogutód Népszabadság kálváriáját látva egyből ez a filmsorozat ugrott be.
Ahhoz, hogy a hazánkban olyannyira divatos és nélkülözhetetlen kettős mérce, valamint a James Onedin által az előbbiekben már prezentált vad-, illetve barbárkapitalizmus működési modellje mindenki számára tökéletesen félreérthetetlenül és kristálytisztán kirajzolódjon, szükséges, hogy e helyt idézzünk egy másik klasszikust is.
A következő idézet az Origo weboldaláról való, a dátum 2002.08.30.
„Medgyessy: akinek tévé kell, vegyen magának
Medgyessy Péter miniszterelnök szerint egy közszolgálati tévé kell, amely korrektül tájékoztat és nem a politikai pártok irányítják. Medgyesy szerint aki saját tévét akar, vegyen magának. A miniszterelnök Orbán Viktor volt kormányfő péntek esti kijelentéseit kommentálta. A fideszes politikus azt követelte, hogy hozzanak létre két egyenrangú közszolgálati csatornát, melyek közül az egyiket az ellenzék irányíthatná.
Orbán Viktor a Szabadság téren, a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör által szervezett megmozduláson elmondott beszédében a kormány eddigi tevékenységét bírálta. Szerinte a kormánnyal szemben állókkal „a gumibot nyelvén” beszél a hatalom. Orbán úgy vélte, a magyarok már nem lehetnek fővállalkozók saját országukban. Kifogásolta, hogy a kormány leállította a Széchényi-tervet és befagyasztotta a gazdahiteleket. A volt kormányfő figyelmeztetett mindenkit arra, hogy a szeptemberi béremelések is csak abból valósíthatók meg, amit a magyar gazdaság az elmúlt években megtermelt.
A politikus szerint állandósultak a jobboldali sajtó elleni támadások. A Magyar Rádió mellett a Magyar Nemzetet is állandó politikai támadások érik, a Sajtóklubot megszüntették – közölte. Szerinte egy új szocializmus épül, a „teremtsd magad helyett, a tőlünk kaptad világa” valósulhat meg. A szocialista kormány ajándékainak azonban ára lesz: ez az ár a szabadság – mondta Orbán.”
A teljes cikk itt olvasható: http://www.origo.hu/itthon/20020830orban.html
Asszem ilyen az, amikor a fagyi visszanyal.
Ez az, amikor valakit a saját fegyverével győznek le. A posztkommunistákból zökkenőmentesen tőkésekké és kapitalistákká átvedlő köpönyegforgatók kiakadtak, mint az Epeda sezlonyrugó! Azért, mert rajtuk kívül másnak is lett, másnak is van pénze. De ami talán még ennél is nagyobb baj, rá kellett döbbenjenek, a legnagyobb hiba, amit elkövettek az, hogy nem ők járatták csúcsra a szabadrablást, hanem politikai ellenlábasuk. Aki módszereit, és a dolog volumenét tekintve, most már nagyságrendekkel előttük jár! A diák túlszárnyalta mesterét!
Ezért meddő a módszerek láttán siránkozni és keseregni. Volt kitől tanulnia a kollégiumi szobatársaknak.
Meg különben is!
Ezt akartátok! Vagy nem? Üdv a barbárkapitalizmus kíméletlen világában!
Gyerekek! Így jártatok! Most éppen ti kerültetek szopóágra! Van ilyen!
Persze, tökéletesen megérti az ember, hogy egykoron szebb napokat látva, most mennyire nehéz lehet pszichésen feldolgozni az „egyszer kopp, másszor hopp tematika kedvezőtlen pálfordulását. Arról nem is beszélve, mennyire szar érzés lehet, amikor az ember azon kapja magát, hogy jó ideig egészen biztosan lent is marad.
És akkor jöttök ilyenekkel, mint sajtószabadság, meg effélék!
Ugyan kérem! Azt is mondhatnám: piha!
Mintha nem tudnátok, hogy ma is létezik cenzúra, csak éppen önműködő üzemmódba kapcsolt át! Hagyományos fegyverek helyett immáron gazdasági, financiális alapokon készteti ön-szájbefogásra a tollforgatókat, billentyűzet püffölőket és a szerkesztőségeket. Elég egy telefon a hirdetőtől, és máris tudni lehet, melyik anyag fog lemenni, és melyik nem.
„Ha leadod ezt az anyagot, többet nem hirdetünk nálad!”
És kész.
Emlékezzetek James Onedinra! Ő határozta meg, hova festi fel azt a jelet! És ez itt a lényeg!
A sors fura fintora –azt hiszem, ezt nevezik isteni igazságszolgáltatásnak (ne felejtsük el: „Isten nem bottal ver!”) –, hogy az egykori kommunista lap, a Szabad Nép jogutóda (tessék megnézi a lapfejben az évfolyam számot!) szimpla kapitalista magánlapként (televízió esetében erre mondanák, hogy „kereskedelmi televízió”) fuccsol be. A kapitalista rendszer, amely ellen a lap „életének” nagyobb részében ádáz (retorikai) küzdelmet folytatott, most szimplán egy egyszerű csődbemenéssel küldi az egykoron mindent jelentő eszmeiség szócsövét oda, ahova való, a történelem szemétdombjára!
Vagy legalábbis meg van rá az esély, hogy oda kerüljön! De azért ne igyunk előre a medve bőrére!
Amolyan Al Capone-analógia.
Ha más nem is, de az egykori kommunista sajtóorgánum gazdasági haláltusája a sajtószabadság elleni ádáz küzdelemnek becsomagolva, eladva és beadva egészen biztosan félreveri (és félre is verte) az összes létező és nem létező vészharangot, egészen a messzi Ámerikáig!
Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!
A posztkommunisták egyfajta sajátos dzsentri mentalitásról tettek tanúbizonyságot az évek hosszú során, s most a Népszabadság esetében is, mintha ezzel találkoznánk ismét. Odáig még csak-csak megy valahogy a dolog, hogy pártvonalon, vagy más kapcsolati háló útján vagyon vagy pénz áll a házhoz, de abban a pillanatban, amikor ide már nem elég az, hogy csak úgy elverjük a lóvét, hanem valamilyen értelmes módon működtetni is kellene a hitbizományba kapott értéket, meghal az egész. Gigantikus méretű adósságfelhalmozás, aztán utánunk a vízözön, megy az egész a lecsóba! Lásd például Népszabadság.
Egy másik, szintén jelzésértékű momentum, a kapitalizmus, mint fogalom teljes félreértése, félreértelmezése. A legmeglepőbb talán az, hogy leghangosabban pont a politikusok és az újságírók értik félre.
Mit is mondott Megyó?
„Akinek tévé kell, vegyen magának!”
Gyerekek, akinek meg újság kell, vegyen magának újságot!
Hát most vettek! Innentől kezdve az övék, azt csinálnak vele, amit akarnak!
Különben is! Annyi van belőlük, mint a szemét! Csak televízióból van 106 Magyarországon! 106 televízió ennek a kis országnak! Kendtek értik ezt?
Ha tehát valakinek sajtóorgánum kell, vegyen magának egyet! Ha pedig már van neki, csak éppen hiányzik a hozzávaló tálentum, hogy fenntartsa és működtesse, az inkább szabaduljon meg tőle! Ahogyan azt a szocialisták is tették!
Ennyit röviden és dióhéjban arról, hogy kis hazánkban immáron sokadszorra, nem tudom én hányadszorra, végveszélybe került, megszűnt, erodálódott, gellert kapott a sajtószabadság (megfelelő rész aláhúzandó).
Ti pedig, „derék” posztkommunisták – és összes csatolt részeik –, akik sok tekintetben a kaméleont is lekülditek megalázóba, és most (reméljük tartósan hosszú időre) a dolog rosszabbik végére kerültetek, inkább döntsétek a tőkét, és ne siránkozzatok!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár