EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

A teljesség balga rontása magyarán szólva – 27.

VILÁGBÁNAT

Eh, mit mindig tűrelemről,
Lemondásról prédikálni!
Én is értek zúgolódni,
Dacoskodni, mint akárki.
És ha vád jön ajakamra,
Ne okozzon senki engem.
A cudar világ a bűnös,
Hogyha néha fogy türelmem.

Mer', teszem föl, rajtam áll-e,
Hogy a pénz oly ritka nálam?
Vagy tán kéjt találok abban,
Hogy hideg legyen szobámban?...
Ráfogás! A pénzes erszényt
S a meleg szobát imádom!
De nem ad fát, de nem ad pénzt
Senki sem e szűk világon.

Hogy ruhám kopott, való, de
Nem vagyok én bűnös ebbe'!
Van elég szabó, miért nem
Varr potyára vagy hitelbe?
Megköszönném, hetyke módra,
Járnék színházakba, bálba,
S drága, hosszú mencsikoffban
Télen nem gyötörne nátha.

Minden elsején szobámat
Elmulasztom kifizetni?...
Hisz' ily jó lakóra házbért
Nem is illenék kivetni.
Egy dívánnyal, puha ággyal
S egy kis asztallal beérem.
Nem ütök zajt soha, mért is
Nem hagynak magamra szépen!

Az se tetszik senkinek, hogy
Nappal alszom és henyélek.
Mért nem költenek föl! Ingyen
Mért nem adnak jó ebédet!
Mért nem jön hozzám a pincér,
S nem szól nyájasan hízelgve:
Tizenkettő már az óra;
Jöjjön, és egyék - hitelbe.

És a többi, és a többi...
Nagy bűne az embereknek,
Hogy egész magamra hagynak,
S hogy nem adoptál egy herceg.
Adjanak békét, nyugalmat,
Bort, búzát, jó feleséget.
S azt fogom hirdetni: Ó, beh
Gyönyörű szép ez az élet!

1878.

Reviczky Gyula

*

Nem annyira

saját szegénységed nyomaszt,

mint inkább mások „érdemtelen” gazdagsága

*

Nem

az általad szeretett,

hanem a csodált embereket

és helyeket keresed, dédelgeted

*

Nem

az emberek

megbecsülése

a pozitív visszajelzés,

de a kapott címek, rangok

*

Nem

az igazságot keresed:

a vita kedvéért vitázol

s állítasz meghökkentőket

*

Nem bajlódsz

különféle orvossággal,

mindent – vagy semmit? –

gyógyító csodaszert veszel…

*

Nem

bírod elviselni,

hogy vége a nyárnak –

felbosszant egy hulló levél

*

Nem

bízod a véletlenre,

hogy kapsz-e ajándékot:

„megleped” magadat valamivel…

*

Nem

biztosítod be

magad, hogy

bármikor ill.

megöregedve

magatehetetlen lehetsz

*

Nem

csapatban játszol:

nincs aki kisegítsen,

biztasson, kiegészítsen stb.

*

Nem

egy kistestvérkét

kérsz és kapsz szülinapodra,

hanem egy új mobil telefont

*

Nem elég,

hogy beteg vagy,

de még a kedved is

hagyod elrontani:

így nem javulsz

*

Nem

elég, hogy

napi munkád utálod,

de egy kompenzáló

hobbid, hóbortod sincs

*

Nem

elég, hogy

sutyiba más

ablaka alá rondítasz,

de bekopogsz WC-papírért

*

Nem

élhetsz

szertelenül:

ez nyugtat, altat és

izgat, üdít és gerjeszt stb.

*

Nem

érted a tréfát,

s így neked nem

teszik cukros mázba

azokat a keserű pirulákat…

*

Nem

fújod ki orrodat,

így mindenki szipogásodra figyel

és teljesen elsikkad a mondandód

*

Nem

gyógyíttatod

munkaundorod,

inkább szép tested árulod,

mintha így lelked ép maradna

*

Nem győzök

panaszkodni, hogy

a strandon lármáznak,

fröcskölnek és „pernahajderek”

*

Nem

hagysz munkát

a cenzoroknak,

már jó előre kiheréled

alkotásod, műved, írásod…

*

Nem

használtad el magad;

„megkímélt állapotban”

próbálnád elcsereberélni

*

Nem

hátrálsz ki

az olyan helyzetből,

ahol vagy te alázol -

vagy téged aláznak

*

Nem hiszed el,

hogy az AIDS fertőző:

magad is meg akarod tapasztalni

*

Nem is

feltételezed, hogy

benned lehet a hiba:

évenként újraházasodsz

*

Akárhova nyúlsz,

minden testrészed fáj –

nagy sokára jössz csak rá,

az ujjadban egy szálka van…

*

Nem

ismered

az illemszabályokat,

így eleve hátránnyal

indulsz ismerkedni

(rossz első benyomás)

*

Nem

isten adta

a hivatalod,

protektoraid észt

már nem adhattak hozzá

*

Nem

járulsz hozzá

kisujjad levágásához,

végül amputálni kell a lábad

*

Nem

keresed meg

felemelő hivatásod –

egyre lejjebb süppedsz a mocsárba

*

Nem

keresel

ingyen felüdülést

egy szemlélődő sétában,

egy felhőjáték nézésben:

pedig állítólag „kivagy”

*

Nem

keresve

bűnbánatot

a lelkiismeret

kínpadjára vonod magad

*

Nem

készíted fel magad

a lelki műtétekre és

nem kérsz érzéstelenítést

*

Nem

kockáztatod meg

a magok elvetését;

neked csak az biztos,

amit most megeszel

*

Nem

kockáztatsz

„idegen” gyerek

örökbefogadásával,

kutyával „pótolod” hiányod

*

Nem látod

a fáktól az erdőt –

az elbújt ördögöt keresve

teljesen elveszel a részletekben

*

Nem

látsz át

a manipuláción:

mindig másnak

kaparod ki a gesztenyét

*

Nem

legyőzöd,

de megkerülöd az ellenséget –

így az így könnyen hátba támadhat

*

EGYEDÜL

Magány! Magány! Téged szeretlek!
De csönded mégis fáj nekem,
Ha úgy magamban elmerengek,
S végigtekintek éltemen,
Egy szó, mint kő, szívemre nehezül:
Egyedül, egyedül!

Azt hallom a zajos teremben:
Ezek közt senki sem szeret!
S hallom: Nem ért itt senki engem!
Ha emberek közé megyek,
Szívem e hangtól sohse menekül:
Egyedül, egyedül!

Ott fészkel állandón szívembe'
Rossz álmival a bús magány,
S úgy megpanaszlok éjjelente
S kérdem: Nincs hát sehol tanyám?
És könnyre könny lassan szemembe gyül:
Egyedül, egyedül!

Reviczky Gyula

*

Nem lehet

oly csekély erőd,

hogy ne árthassál

rengeteget magadnak

*

Nem

maga

az a kis ital,

hanem a lebukástól

való félelem sodor

közúti balesetbe

*

Nem mersz

bringázni, evezni és repülni:

beéred ezek szimulációs gyakorlásával

*

Nem

mersz

kimenni

az utcára,

mert hátha pont

a te fejedre esik egy tégla

*

Nem

merülsz

el semmiben,

a több tucat tévécsatorna

langy vize felszínén szörfölsz

*

Nem

mész ki

az utcára,

nehogy a szél

összekócolja

jól beállított hajad

*

Nem

mosakszol meg,

inkább mást is

bemocskolsz,

hogy tisztábbnak látszódj

*

Nem

nyugszol bele

szerelmed elvesztésébe,

hibád jóváteendő még

a szép emléket is meggyalázod

*

Nem

osztod meg

orvosi tudásod,

s így éjjel-nappal

zaklatnak a betegek

*

Nem

próbálsz

feltámadni

a szellemi halálból,

de s.k. kifested hulládat

*

Nem

rögzíted s így

örökre elveszíted

egy-egy felröppenő

gondolattüneményed

*

Nem

jól számolsz

a következményekkel:

jó szándékokból

kövezed utad a pokolba

*

Nem

szereted

saját hangodat:

olyan mintha

egy undok idegené lenne

*

Nem

tanulsz

a történelem mestertől,

s így a nehéz éveket kell ismételned

*

Nem

te akarsz

sokfelé megfordulni,

de a világot magad körül forgatni

*

Nem

teszed jóvá

disznóságod,

inkább szégyenedben

bujkálsz családod elől is

*

Nem

teszed ki

próbáknak

a mindent gyógyító

szert áruló vándorvigécet

*

Nem

teszteled

s így nem buktatod le

a hozzád csak nyereségvágyból közeledőt

*

Nem

törsz ki

a hízelgő-vérszívó rajongók

egyre fojtogatóbb gyűrűjéből

*

Nem

tudod

befejezni a munkád:

egyre kisebb hatékonysággal

egyre tovább…bele az éjszakába

*

Nem

tudod elviselni, hogy

párodnak titka lehet előtted:

kiszekírozod belőle, ha addig

élsz is – vagy inkább ő addig él is

(Pl.: Az állatok nyelvén tudó juhász)

*

Nem tudod

megemészteni, hogy

életed legnagyobb adományai

egyáltalán nem érdemelhetők ki

*

Nem tudod,

neked mire van szükséged,

ezért mindenből a legdrágább kellene

*

Nem

tudok

beletörődni, hogy

az élet nem kívánságműsor:

úgy teszek mintha az lenne

*

Nem

tudsz

árnyaltan és

plasztikusan beszélni,

írva se tudod kifejezni magad

*

Nem tudsz

belenyugodni,

hogy ma kikaptál:

szidod a bírót, átkozod Fortunát stb.

(csak a győzelem, s nem a részvétel…)

*

Nem tudsz

csapatban játszani,

ahol egymást kerekké egészítitek ki

*

Nem

tudsz kitörni

a nagy hencegések

és a még ennél is sokkal

nagyobb megszégyenülések

rossz, ördögi köréből

*

Nem

tudsz lezárni

egy kapcsolatot:

egy kihűlt szerelmet

próbálsz felmelegíteni

*

Nem

tudsz róla,

mily kicsiny

lépés választja el

a fenségest a nevetségestől

*

Nem tudsz

sorodra várni:

ha nem léphetsz előre,

hát hátrafelé nyomulsz

*

Nem

tudsz túllépni

azon a korszakodon,

amikor hógolyózva

vallottál szerelmet

*

Nem tudtok

közösen fellépni

és az a „farkas” így

egyenként elbánik veletek

*

Nem ugrasz

le a szakadékba,

te csak „véletlenül”

épp a legszélére álltál

*

Nem ülsz bele

a feléd kerülő mentőcsónakba,

neked maga az Isten ígért segítséget

*

Nem

vágod el

a lelki köldökzsinórt,

s anyukád mellett öregszel meg

*

Nincs

a helyzetek magaslatán:

épp kritikus pillanatokban mond csődöt

*

Nem vagy

a magad ura,

még tested is diktál:

ahol éppen rád jön,

pontosan ott kakilsz

*

Nem vagy

oszthatatlan egység:

hamar kétségbe esel

és azután úgy is maradsz

*

Nincs

tisztában

a magyar szavak jelentésével:

gúnyolódást kedveskedésnek szán

*

Nincs

tisztában

képességei

és tudása korlátaival:

sokat akar a szarka, de…

*

Nem vársz

tovább a sorodra:

előlépteted, hátba

veregeted és kitünteted magad

*

Nem végez

semmi kétkezi munkát

– kertészkedést, barkácsolást –,

semmit, ami megfoghatót produkál…

(nincs sikerélménye, s nem frissül lelke)

*

Nem

vered be jól

a patkószeget,

s ezért – végső soron –

maga az országod is elesik

*

Nem

vonulsz vissza

kellő időben méltósággal:

szégyenteljesen kell elpucolnod

*

Nemhogy

felnőnél a feladathoz,

de eltörpülsz az „óriás” láttán

*

Nemhogy

menekülnél terrorista elrablóidtól,

de azonosulsz és szimpatizálsz velük

(megideologizálod a meghunyászkodást)

*

Nemhogy

nem óvakodsz

a harapós kutyától,

de egyenesen felhúzod, ingerled

*

A SZERELEM ÁRVÁJA

Szeretkeznek az emberek,
Boldog, akit szép lány szeret.
S akinek nincs párja:
Az árvák árvája.
Beh sok szép lány van a nagyvilágon,
Csak az enyém hervadt el a nyáron.

Az utcákon szertejárok,
Jönnek-mennek ifjú lányok;
De mit ér, egy sincsen,
Aki rám tekintsen.
Csak nekem nincs, csak nekem nincs párom,
Csak az enyém hervadt el a nyáron.

Ha valaki megszeretne,
Beh meg volna az szeretve!
Istenem, beh gyakran
Gondolom magamban,
Hogy nekem már sohse lesz virágom.
Mert aki volt, elhervadt a nyáron.

REVICZKY GYULA