|
EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljesség balga rontása magyarán szólva – 24.
Magyar virtus
Lármázz magyar! Ellenfeled'
Kongó szavakkal kardlapozzad,
És öltsd azokra nyelvedet,
Kik megcsufolni nem haboznak.
Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,
De az utolsó vagy, ha tenni kell.
Aludj', magyar nép! Bármi jő:
Mindegy, te sült verébrül álmodj',
Változván ember és idő,
Őrizd meg ősi lomhaságod'.
Mig más egész nap fárad, izzad:
Te szempilládat föl se nyissad.
Hallgass magyar! Ha rád morog
A külföld, némulj el szavára.
Mert bár mindenbe' majmolod,
S mint árnyék támolyogsz nyomába:
Nem hallgatsz, csak dicséretére;
Hibád' ha látja, esz a méreg.
Vakulj magyar! Türelmedet
Nem józanság okozza, hidd el.
Szidd inkább gyönge merszedet
S keleti röstséged veszítsd el.
Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!
Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!
REVICZKY GYULA
*
Te
csak
kétféle
állapotban leledzel:
vagy részeg disznó
vagy másnapos vagy
*
Keveset élsz,
soká vagy halott? –
hibernálásoddal
fogsz ki kérész-
életűségeden
*
Ki
nem állhatod
a tested látni,
a hangodat hallani
és szagodat érezni…
*
Ki
nem állhatod,
ha ellenőriznek –
bajba kerülve szemre-
hányod, miért nem intettünk
*
Ki
nem érlelt
gondolataidat
már a mondat felénél
megbánod és visszavonod
*
Kicselezed
vagy szabotálod
a közteherviselést,
ha sáros és sötét is utcátok
*
Kielégíted
mások jogos igényeit/szeszélyeit,
súlyosan elhanyagolva magaddal
szembeni kötelességeidet…
*
Kiélvezed:
hatalmadban áll
nem megbocsátani,
még ha így te is
a helyzet foglya maradsz
*
Kiengeded
a palackból a rossz szellemet,
s már nem tudod oda visszagyömöszölni
*
Kihagyod
a felnőttkort:
kissé gyermeteg,
nagyon infantilis maradsz –
némi szenilitással megspékelve
*
Kikacagod a sírókat
és csodálkozol, hogy
alaposan elagyabugyálnak
*
Kipróbált,
igaz barátoddal
nem úgy bánsz mint
becsülhetetlen kinccsel illik
*
Kis lakásba
kis kutyát szerzel be
s meglep, hogy megnőve
elveszi, leuralja az élettered
*
Kis örömed
csak 1-gyel tudod „szorozni”,
mert nincs kikkel megsokszorozni
*
Kísérletből
fogadást kötsz:
a neked legtaszítóbb
lénybe próbálsz beleszeretni
*
Kishajót
és kisrepülőt
hajtogatsz a papírpénzből
és még útjára is engeded őket…
*
Kiutasítod
és kitoloncolod magad
hazádból s eszed az emigráns
nagyobb, de oly keserű kenyerét
*
Kíváncsi vagy
lelki teherbírásodra:
ellenségeddel költözöl össze
*
Kizárva
a szabad,
friss levegőt
saját levegődet
te magad rontod el
*
Kohlhaas
Mihályként
mondod: legyen igazság,
ha belepusztul a világ is…
*
Komolyan veszel
minden vicces ugratást,
s nem tréfával felelsz meg rá
*
Kóstolgatnak
s te minden sértést lenyelsz,
így nagyon el is szemtelenednek -
a végén a csikket arcodon nyomják el
*
Könnyelmű vagy,
mintha mindent
meg lehetne ismételni
és jóvá lehetne tenni
*
Könnyelműen,
nevetve veszed fel a kölcsönt,
kínkeservesen, sírva törleszted
*
Könnyen
a szavad adod
a ravasz ördögnek,
és ő még nehezen sem
adja neked azt vissza,
de behajtja az utolsó betűig…
*
Könyves-
polcodon
sorba rakva áll
a naponta teleírt
sok-sok panaszkönyv
*
Körkörös
védelemben kalimpálsz,
hadonászol, csapkodsz -
pedig csak azt szeretnéd,
hogy megsimogassanak
*
Közvetlenül
akarod elérni
a gazdagságot,
hatalmat, hírnevet stb.,
ami csak eszköz vagy ajándék
*
Kreatív
szexuális fantáziád hiányát
péniszprotézis beültetésével „pótolod”
*
Kriptát
csinálsz házadból,
szükséged van minap
meghalt anyád nyugdíjára
*
Kultusz-
filmjeidből
koppintod le:
hogyan
öltözködj,
mosolyogj, járj
és tartsd magad stb.
*
Kutyaharapást
nem a szőrével,
lelki bánatod
testi örömszerzéssel
„kúrálod”
(rontod)
*
Külföldiekkel
a szép magyart
lassan tagolva,
hangosan és ismételve
„érteted meg” magad
*
Külföldről
külországból
hozol ide, haza
itt nem honos egzotikus
növényeket és betegségeket
*
Külön
pályáztatsz
a konyhai, az ágybeli
és a társalgó feleség szerepére
*
Láb-
ujjhegyre állva
próbálsz ideig-óráig
a társadhoz felnőni -
de elzsibbadsz, kifulladsz
*
Lakásod
a leges leg-
alacsonyabb
komfortfokozatúra
rendezed be, nehogy elpuhulj
*
Lakásod
értékbecslését a
leges legszegényebb
vevőjelölttel végezteted el
*
A komád,
aki nomád -
lakókocsival
járja be a világot
végleg otthagyva
szülőföldet, barátait stb.
*
 
Csak lőjetek, csak vívjatok!
Aljas zsiványt, gaz árulót
Ha a törvény itél halálra:
Mindenki mélyen érezi,
Az élet kincse hogy mi drága;
De két gyerek, ha semmiért
Egymást levágja, legolyózza;
Mondják: derék, bátor legény,
Ki becsületét igy megóvja.
Lármázva, bor közt, részegen.
Ha jó pajtások összevesznek:
Ahelyt, hogy szégyelnék maguk',
A »becsületért« verekesznek.
Karddal kell bosszut állnia,
Ki másnak tyúkszemére hágott;
Két bolond igy tűz össze és
Igy bolondítja a világot.
A meggyalázott becsület,
Szent elvek és nagy eszmék,
Kardhegyre nem bízzák maguk',
Hogy azt vérrel befessék.
Ki vivni tud, a másikat
Tréfábul is leczudarolja,
A párbaj néki heczcz, minők:
Ballet, lóverseny, kártya, polka.
Csak lőjetek, csak vívjatok!
Van még e népnek ifjusága.
Az élet olcsó és bitang
S a puskapor, golyó se drága.
Csak lőjetek, csak vívjatok.
Ha nem vagytok jók semmi másra;
Olyan fán ugy se lesz gyümölcs,
»A melynek nincs virága.«
REVICZKY GYULA
*
Lassan legfőbb
életprogramoddá vált,
hogyan cselezd ki, csapd be,
támadd le, alázd meg stb.
a BKV-ellenőrt és társait
*
Lássuk
Uramisten,
mire megyünk ketten:
elpusztítod mindazt,
amit a jégeső meghagyott
*
Leárazod,
leértékeled és
vég-kiárusítod magad:
ki ad érted a legkevesebbet?
*
Lebratyizol
a diákjaiddal,
s azután azon keseregsz,
hogy nyeglén pimaszak veled
*
Leeszed
magad körül és fölül
„mézeskalács házikód”:
elárverezi a kilakoltató bank
*
Legfeljebb
nullszaldósra jövök ki,
mikor a jó tündértől hármat kívánhatok
*
Legőszintébb
megnyilatkozásod az,
amit álmodban
vagy részegen beszéltél?!
*
Leg-
reményteljesebb
gazdasági vállalkozásod:
sivatagban homokot árulsz
*
Legszívesebben
már húszévesen
nyugdíjas lennél
megúszva a felnőtt férfikort
*
Lélekszakadva
és leleményesen
menekülsz/bújsz „üldöződ” elől,
aki pedig egy csodás állást ajánlana
*
Lelkedet
egy hölgyre feltevéd,
és ő a te üdvösségedet
könnyelműen tépi szét
*
Lelki
nemesedésedet
tested rafinált gyötrésétől,
állandó sanyargatásától várod
*
Lemondasz
az ingyenes,
mellékhatástalan
lélekgyógyító szép dalokról
*
Le-
rombolod a gépeket,
melyek tehermentesítenének
és jelentős időt szabadítanának fel
*
Hiszed,
ha látod:
levagdosod
magadról a „felesleget”,
hogy kiderítsed: mi létfontosságú
*
Liánként
befonnak és fojtogatnak
vad kényszerképzetek,
s nem kérsz bozótvágó kést
*
Lojális
szolgálatkészségében
a megszálló hatalommal is
túlbuzgón kollaboráló, együttműködő
*
Ma még
megjutalmaznak
plusz teljesítményedért,
holnap már ez lesz a norma
*
Magadra erőlteted,
hogy örülsz gyereked párjának,
pedig gyerekrablót látsz benne
(miatta végleg magadra maradsz)
*
Magadra
veszed a dicséretet,
pedig a mögötted állónak szól,
mert téged levegőnek néznek…
*
Magányod feloldását
a tömegben keresed,
de ott a közönyben
csak még jobban átéled
*
Magatok viszitek be
az ostromlott vár udvarába
az ellenség ajándék falovát
*
Makacsságod
tehetetlenségi nyomatékát
mily erő is győzhetné le, és
hozna téged életlendületbe?
*
Már
annyi vermet ástál
és csapdát állítottál,
hogy magad is veszélyben vagy
*
Már annyira
emancipált nő lettél,
hogy kinő a szakállad,
káromkodsz, köpködsz stb.
*
Már
beletörődtél
a született vesztes szerepébe,
elég ha a focicsapatod győzne…
*
Már
csak azért is
a te bánatod a legnagyobb,
mert nincs kivel megosztani
*
Már csak
te nem tudod
– nem akarod tudni –,
hogy fűvel-fával csal a hitvesed
*
Már
el se hiszed,
ha valami jó ér:
ez nem te vagy,
ez tévedés, ez csak álom
*
Már
életedben
végrehajtod végrendeleted,
mindened szétosztva kisemmiződsz
*
Már eleve
romosan építed házad-várad,
mert neked ez így romantikus
*
Politikus nemzet
Mi kedveltebb minálunk mint a kártya,
Káromkodás, czigány, zsidók szidása?
Minek van mindenütt biztos keletje,
Kocsmába', klubba', künn, tanácsterembe'?
Mi képes a magyart ugy feltüzelni,
Hogy falnak kész rohanni valamennyi?
Mi mérgez meg családot, társadalmat?
Mi vet szünetlen gáncsot a magyarnak,
Hogy azt mondják honára: Ázsia?...
Kimondjam-e, hogy a - politika!
Óh, Goethe, bár csodálom lángeszed',
Igazságod biz' még se volt neked,
Midőn bölcs elméd úgy okoskodott:
Versben politizálni rút dolog.
Költők királya, te nem ismeréd
Árpád politizáló nemzetét;
Különben, meg vagyok győződve róla,
Hires mondásod változtatva szólna:
Politizálás rút versben, papíron;
De legrutabb, ha gyakorlom, nem írom.
Nálunk versnél ugy sincs ártatlanabb
Portéka: olvasatlanul marad.
Lehetsz oly bölcs, mint Salamon király:
Lenéz a kortes, ki politizál,
És többre tart egy rossz programmbeszédet,
Mint minden tudományt és bölcseséget.
De bezzeg másnak tünsz fel néki egyben,
Ha dikcziózol orditó tömegben,
Ha népgyüléseken tudsz szolnokolni
S nagy garral értesz hangoztatni holmi
Kopott, erőtlen szópuffancsokat.
(Idézhetnék, ha kedvem vón', sokat.)
Ha tollat forgatsz, pár lapos vezérczikk,
Biztosra foghatod, számodra tért nyit,
S ha nagykorú vagy és ki van fizetve
Adód, bizton bejutsz a parlamentbe.
Országház! óh igéret földje te!
Rajtad függ milliók sovár szeme.
Mert nem igaz magyar, kinek szemében
Más pálya is van, isten ugy segéljen!
Cicero mondta, hogy ki mihez ért,
Annak szentelje minden idejét.
Nálunk? Az is, ki három iskolát
Végzett s nem lát az orránál tovább,
Még csupasz állu s már korteskedik.
Kész kis Kossuth (álmában!) mindegyik.
De ott, a hol dolgozni, tenni kéne,
Rögtön megcsappan hirhedett erélye,
S kisül, hogy csak Pató Pál úr fia.
Vagy »ama bizonyos csizmadia«.
És bárhová menj, édes honfitársam,
Egyben botolsz meg: a politikában.
Magyar vért többé nem hoz semmi lázba,
(A bort kivéve) csak kortes-kokárda.
S a honleány se buzdul már ma máson,
Csak képviselői beszámoláson.
Egy pálya van csak, egy czél, egy dicsőség:
Választókerület, képviselőség.
Beszélhettek, ti józan emberek,
Hogy ide orvos kell, a nép beteg,
Kereskedés, ipar lassan halad
S a mi van is, német kézben marad;
Hogy irodalom és müvészetek
Csak kegyelemkenyéren tengenek:
A magyarok minderre rá nem érnek,
A mig az ország házában beszélnek.
Igy látva téged, édes magyarom,
Erősen bízom benned, mondhatom;
Mert meggyőződöm, hogy nem árt neked már
Se Schulverein, se horvát ügy, sem Eszlár.
Történjék bármi e czudar világon,
Te csüngj tovább kedvelt politikádon,
Ha eddig nem volt képes tönkre tenni:
Örökké élsz, nem öl meg soha semmi!
REVICZKY GYULA
|
