Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 17. PDF Nyomtatás E-mail
Segítő hivatások - A szellemi/lelki hatalommal vissza-élni

Képtalálat a következőre: „a walesi bárdok”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „a walesi bárdok”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás17.

Képtalálat a következőre: „a walesi bárdok”

Vörösmarty

AZ EMBER ÉLETE

Mint az érett gyümölcs,
Az élet fájáról
Hull a fáradt ember,
Midőn órája szól.

S erény vagy bűn, öröm
Vagy bánat, miben élt,
Sírjánál írva lesz,
A nép itéletén.

De mint dúlt lant után
A megtört zengemény:
Úgy vész el sok derék
Pályája közepén.

Hiába volt dicső
Ifju, szép és erős:
A társaságban gyöngy
A pályán elszánt hős.

Hiába volt gyönyör,
Hölgynek, ki látta őt,
Maga, merész öröm
A honfiak előtt.

Míg más kincset sovárg:
Ő boldogságban élt,
Ha fensőbb vágyakért
Adhatta életét.

Önzetlen áldozat
Volt tiszta élete:
Az embereknek üdv,
Magának dics köre.

S ha lelke húrjait
Az élet megüté,
Oly kedves volt a hang,
Mint a legszebb dalé.

Hiába! mennie
Kellett idő előtt,
Kérlelhetetlenűl,
A sír lehúzta őt.

De aki ennyit élt,
Sír el nem temeti,
Sírját a hála szent
Kezekkel öleli.

Emléke oltva van
A földbe, melyen élt,
Mélyen bocsátja be
Megáldott gyökerét.

S midőn magasra nőtt,
A fának sudarán
Ragyognak tettei
Arany gyümölcs gyanánt.

S idő és a világ
Bevégzik a müvet,
Mit véghez jutni sors
S élet nem engedett.

1854.

Képtalálat a következőre: „a walesi bárdok”

*

Csak

zenédre lehet

igazán sírva-vigadni,

de amúgy s az utcán

csak lenézett cigány vagy

*

Matek

zsenidet

nem önhibádból

csak olcsó cirkuszi

mutatványokban kamatoztathatod…

*

Csak

két utad volt

értelmiségiként:

az egyik az ital,

a másik nem járható…

*

Mesterséges

stimuláló szerekkel

próbálok ihlethez jutni,

s így függővé válok…

*

Neked is

betömték a füled,

s így nem hallottál semmit, vagy:

nem kötöztetted ki magad az árbochoz,

s így ott is ragadtál a szirének szigetén

*

Hiába

méltánytalan

a rossz kritika,

mégis örök időre

felhagytál az írással…

(Berzsenyi Dániel)

*

Mindenki

rajtad röhög –

mint a bibliai Noén,

aki a sivatagban építette a bárkáját…

*

Vannak idők,

amikor te nem

veheted át a kitüntetést,

pedig jól jönne a pénz és

jól esne az elismerés is…

*

Pál-

fordulásával

az üldözöttek mellé áll,

s elkezdődik hosszú,

holtig tartó vesszőfutása…

*

Nem tér

ki a hitéből,

ott áll és nem tehet másként,

így prédikátorként nem lelkipásztor,

de egy hadigálya rabevezője lesz…

*

Napi

betevődért

huzatos aluljárókban

szemérmesen koldulsz

egy szál gitárral vagy mással…

*.

Neked

csak tiszta

eszközeid lehetnek,

„szellemi ellenfeled-

ellenséged” nem válogat…

*

Egy

mindenkiért

és majdnem

mindenki egy ellen:

rád nemegyszer ez a

nem fair „játék” vár…

*

Ha

egy Defoe

a Robinson

Crusoe kéziratával

oly megalázóan előszobázott,

te mire számíthatsz?

*

Az

önfeladásig

asszimilálódsz

vagy lassan, de

biztosan éhenhalsz:

na, ebből a kettőből

tessék „választani”!

*

A suszterből lett komisszár vagy az újgazdag,

- de még az elszemtelenedett suszterinas is -

beledumálhat, beleavatkozhat a műhelymunkádba…

*

Mert

tüzet hoztál

az emberiségnek,

hogy javíts életminőségén,

örökre leláncolt és kínzott

Prométheuszként szenvedsz…

*

Nemcsak

az elsőbbséged vitatják,

de még meg is vádolnak plagizálással

*

Szép dolog

a repülés úttörőjének lenni,

de ki kötne veled életbiztosítást

*

Keservesen

keresed kenyered

a medvék által lenézett

ún. „könnyű műfajban”

*

Nálad

a Szellem,

a Költészet:

de a Disznófejű Nagyúr

csak ül, csak ül az aranyán…

*

Fénytelen

harcokba kényszerítve

lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz..

*

A

háborús

hisztériában nehéz

legalább egy emberként,

egyedül pacifista maradni –

kikiáltanak nemzetietlennek,

hazaárulónak stb.!

És akkor jaj neked!

*

Amíg ők

játszottak a téren,

addig te billentyűket

gyúrtál egy zongorán,

pedig majd megszakadt

a szíved zsivajukra..

*

Az illegalitásba szorult

szellemi-politikai mozgalom,

az „alvilág” se oly romantikus belülről

egy „puha” diktatúrában, rendőrállamban…

*

Nem

bújhat ki

a nyomasztó

felelősség alól:

amputáljad-e

a beteg lábat?

*

A

király

bolondjaként

feszegeted a határokat –

és az ostor rajtad csattan!

*

Szinte

lehetetlen, de mégis:

zsarolhatatlannak kell

lenned és maradnod,

nem lehet semmilyen

titkolt „disznóságod”…

*

Gyökereit kitépve

hány szellemi embert

száműztek idegenbe

akár életfogytiglan is?

*

A

magad

útját kell járnod –

nincs kit követni,

utánozni vagy kérdezni...

Mintha egyedül vágnál át a sötétben

a mocsáron vagy a taposóaknás réten…

*

Olykor

odalehet

minden igyekezet,

egy csapat többhavi

megfeszített munkája,

ha a nézőtéren egyvalaki

rosszkor tüsszent,

s nem akarva

a tragikus komikussá válik…

*

Nem

feltétlenül,

de drágán, gyakran

koldusbottal fizeted

meg függetlenséged árát

*

Hiába

van az,

hogy te csak a

népzenét, nép-

táncot gyűjtöd,

ezt a Hivatal akkor is

államellenesnek minősíti,

ha te pl. egy kisebbségi magyar vagy

*

Aki

próbált már

csak egyszer is

árral szemben úszni,

széllel szemben járni,

annak lehet némi fogalma

a szellemi pályán futásról…

*

A

nálunk

mindig aktuális

magyar közmondás szerint:

mondd meg az igazat és betörik a fejed

*

„Miért

ne legyek

tisztességes,

kiterítenek úgyis!”

(József Attila)

*

A

modern

diktatúrákban

a legrosszabb sorsa a börtönben

az úgynevezett politikai foglyoknak van…

*

S

ha még

mártírt se

csinálnak belőled? –

Diliházba zárva

hospitalizáció a sorsod -

szépen leépülsz, bedilizel…

És akkor már nem zseni,

de szimpla őrült leszel!

*

A

művészetért

hozott áldozatnak

jelképes drámai példája Farinelli,

a fiatalkorában kasztrált énekes…

*

Egy

életen át

beleadtál apait-anyait,

mégiscsak selejtet termeltél…

(ez is benne van a pakliban…) 

*

Érzékenyíteni kell magad,

szinte hiper szenzibilis szeizmográffá -

de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj…

*

Kívülállók

„homokosnak” gondolnak –

belül állók meg el akarnak csábítani…

(s ha nem sikerül, akkor kiebrudalni)

*

Mint Cassandra:

meg vagy verve

a jóstehetséggel,

ráadásul még

nem is hisznek neked…

*

Ha

nem zengsz

dicshimnuszt

az aktuális zsarnokról,

akkor biztosan vár rád

a walesi bárdok máglyahalála

*

Egy

íratlan,

de érvényesített

„szilenciummal”,

ill. feketelistával

könnyen, mégis

súlyosan „büntethetnek”

(és nincs hova fellebezni) 

*

Vagy

a víz alá

nyomnak –

vagy egy üres

medencében lehetsz

„szabadúszó”…

*

Folyton

ébren és

résen lenni,

nehogy bekapj

egy csali mézesmadzagot…

*

Hősiesen

kell elviselned

annak látszatát,

hogy ingyenélő,

parazita, élősködő figura vagy!

*

Vagy

apokriffá

stigmatizálják,

indexre teszik,

netán bezúzzák

könyved,

vagy unt-

utált kanonizált

kötelező olvasmány lesz

*

Mivel

folyton

az Eget kémleled,

megbotlasz minden

kis földi akadályban –

becsapnak, kinevetnek,

lenéznek, kihasználnak…

*

Kiközösítik a kollegák,

mert neki a betege fontosabb

mint „a mundér becsülete”…

*

Túl jól

sikerült a kulcsregény:

típusaiban sok ismerős

magára ismer s megsértődik,

megutál - vagy még

bosszút is áll rajtad,

családodon…

*

Csak

az biztos,

hogy kétes,

bizonytalan

egzisztencia vagy –

ki lenne így a párod,

egy életre társad?

*

Te vagy

az a naiv

bolond lány,

aki más súlyos

bűnét is magára vállalja?

*

Nem

tehetsz róla,

csak irtózatosan

szenvedsz tőle, hogy

stréber epigonok követnek

és próbálják felfalni a mesterüket…

*

Ha nyíltan

nem is mernek

veled szemben fellépni,

alattomban viszont annál

hathatósabban betartanak!

*

Pont

azok a

pályatársak

lesznek leg-

hangosabb

ellendrukkerek,

akik értik, felfogják 

a műved jelentőségét…

*

Üres

papírral

és tollal,

tényleg szinte

a semmiből

kellene egy új

világot teremtened…

*

Olyan

korban élsz,

amikor a művelt emberek

csak ennivalóra költhetnek –

könyvre, színházra stb. már nem!

*

Lincs

hangulatú

csőcselékkel

szemben egyedül

fogod egy tetten ért

cigány pártját…

*

Az

emberiségnek szóló

életbevágó üzeneted

csak hánykolódó palack-

posta a végtelen óceánon…

*

Ingyen

kísérleti

alany vagy:

vajon meddig bírod

visszhangtalanságban,

társadalmi súlytalanságban?

*

Emberfeletti

munka a magvetésed,

de te már meg sem éred az aratást,

s még abba se lehetsz biztos,

hogy tényleg beérik-e a gyümölcs?

*

Szelíd

paternalista

erőszakkal nevel:

akkor csak dacos

ellenkezést stb. kap -

a kései köszönet

esetleg el se jut el hozzá…

*

Képtalálat a következőre: „a walesi bárdok”

A WALESI BÁRDOK

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!..."
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

"Elhullt csatában a derék -
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még -
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."

Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -

S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.[*]

(1857 jún.)

[*] A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát,
hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277)
után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső
múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom
lerázására. - ARANY JÁNOS

Képtalálat a következőre: „a walesi bárdok”