Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 17.
Vörösmarty
AZ EMBER ÉLETE
Mint az érett gyümölcs, Az élet fájáról Hull a fáradt ember, Midőn órája szól. S erény vagy bűn, öröm Vagy bánat, miben élt, Sírjánál írva lesz, A nép itéletén. De mint dúlt lant után A megtört zengemény: Úgy vész el sok derék Pályája közepén. Hiába volt dicső Ifju, szép és erős: A társaságban gyöngy A pályán elszánt hős. Hiába volt gyönyör, Hölgynek, ki látta őt, Maga, merész öröm A honfiak előtt. Míg más kincset sovárg: Ő boldogságban élt, Ha fensőbb vágyakért Adhatta életét. Önzetlen áldozat Volt tiszta élete: Az embereknek üdv, Magának dics köre. S ha lelke húrjait Az élet megüté, Oly kedves volt a hang, Mint a legszebb dalé. Hiába! mennie Kellett idő előtt, Kérlelhetetlenűl, A sír lehúzta őt. De aki ennyit élt, Sír el nem temeti, Sírját a hála szent Kezekkel öleli. Emléke oltva van A földbe, melyen élt, Mélyen bocsátja be Megáldott gyökerét. S midőn magasra nőtt, A fának sudarán Ragyognak tettei Arany gyümölcs gyanánt. S idő és a világ Bevégzik a müvet, Mit véghez jutni sors S élet nem engedett. 1854.
*
Csak
zenédre lehet
igazán sírva-vigadni,
de amúgy s az utcán
csak lenézett cigány vagy
*
Matek
zsenidet
nem önhibádból
csak olcsó cirkuszi
mutatványokban kamatoztathatod…
*
Csak
két utad volt
értelmiségiként:
az egyik az ital,
a másik nem járható…
*
Mesterséges
stimuláló szerekkel
próbálok ihlethez jutni,
s így függővé válok…
*
Neked is
betömték a füled,
s így nem hallottál semmit, vagy:
nem kötöztetted ki magad az árbochoz,
s így ott is ragadtál a szirének szigetén
*
Hiába
méltánytalan
a rossz kritika,
mégis örök időre
felhagytál az írással…
(Berzsenyi Dániel)
*
Mindenki
rajtad röhög –
mint a bibliai Noén,
aki a sivatagban építette a bárkáját…
*
Vannak idők,
amikor te nem
veheted át a kitüntetést,
pedig jól jönne a pénz és
jól esne az elismerés is…
*
Pál-
fordulásával
az üldözöttek mellé áll,
s elkezdődik hosszú,
holtig tartó vesszőfutása…
*
Nem tér
ki a hitéből,
ott áll és nem tehet másként,
így prédikátorként nem lelkipásztor,
de egy hadigálya rabevezője lesz…
*
Napi
betevődért
huzatos aluljárókban
szemérmesen koldulsz
egy szál gitárral vagy mással…
*.
Neked
csak tiszta
eszközeid lehetnek,
„szellemi ellenfeled-
ellenséged” nem válogat…
*
Egy
mindenkiért
és majdnem
mindenki egy ellen:
rád nemegyszer ez a
nem fair „játék” vár…
*
Ha
egy Defoe
a Robinson
Crusoe kéziratával
oly megalázóan előszobázott,
te mire számíthatsz?
*
Az
önfeladásig
asszimilálódsz
vagy lassan, de
biztosan éhenhalsz:
na, ebből a kettőből
tessék „választani”!
*
A suszterből lett komisszár vagy az újgazdag,
- de még az elszemtelenedett suszterinas is -
beledumálhat, beleavatkozhat a műhelymunkádba…
*
Mert
tüzet hoztál
az emberiségnek,
hogy javíts életminőségén,
örökre leláncolt és kínzott
Prométheuszként szenvedsz…
*
Nemcsak
az elsőbbséged vitatják,
de még meg is vádolnak plagizálással
*
Szép dolog
a repülés úttörőjének lenni,
de ki kötne veled életbiztosítást
*
Keservesen
keresed kenyered
a medvék által lenézett
ún. „könnyű műfajban”
*
Nálad
a Szellem,
a Költészet:
de a Disznófejű Nagyúr
csak ül, csak ül az aranyán…
*
Fénytelen
harcokba kényszerítve
lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz..
*
A
háborús
hisztériában nehéz
legalább egy emberként,
egyedül pacifista maradni –
kikiáltanak nemzetietlennek,
hazaárulónak stb.!
És akkor jaj neked!
*
Amíg ők
játszottak a téren,
addig te billentyűket
gyúrtál egy zongorán,
pedig majd megszakadt
a szíved zsivajukra..
*
Az illegalitásba szorult
szellemi-politikai mozgalom,
az „alvilág” se oly romantikus belülről
egy „puha” diktatúrában, rendőrállamban…
*
Nem
bújhat ki
a nyomasztó
felelősség alól:
amputáljad-e
a beteg lábat?
*
A
király
bolondjaként
feszegeted a határokat –
és az ostor rajtad csattan!
*
Szinte
lehetetlen, de mégis:
zsarolhatatlannak kell
lenned és maradnod,
nem lehet semmilyen
titkolt „disznóságod”…
*
Gyökereit kitépve
hány szellemi embert
száműztek idegenbe
akár életfogytiglan is?
*
A
magad
útját kell járnod –
nincs kit követni,
utánozni vagy kérdezni...
Mintha egyedül vágnál át a sötétben
a mocsáron vagy a taposóaknás réten…
*
Olykor
odalehet
minden igyekezet,
egy csapat többhavi
megfeszített munkája,
ha a nézőtéren egyvalaki
rosszkor tüsszent,
s nem akarva
a tragikus komikussá válik…
*
Nem
feltétlenül,
de drágán, gyakran
koldusbottal fizeted
meg függetlenséged árát
*
Hiába
van az,
hogy te csak a
népzenét, nép-
táncot gyűjtöd,
ezt a Hivatal akkor is
államellenesnek minősíti,
ha te pl. egy kisebbségi magyar vagy
*
Aki
próbált már
csak egyszer is
árral szemben úszni,
széllel szemben járni,
annak lehet némi fogalma
a szellemi pályán futásról…
*
A
nálunk
mindig aktuális
magyar közmondás szerint:
mondd meg az igazat és betörik a fejed
*
„Miért
ne legyek
tisztességes,
kiterítenek úgyis!”
(József Attila)
*
A
modern
diktatúrákban
a legrosszabb sorsa a börtönben
az úgynevezett politikai foglyoknak van…
*
S
ha még
mártírt se
csinálnak belőled? –
Diliházba zárva
hospitalizáció a sorsod -
szépen leépülsz, bedilizel…
És akkor már nem zseni,
de szimpla őrült leszel!
*
A
művészetért
hozott áldozatnak
jelképes drámai példája Farinelli,
a fiatalkorában kasztrált énekes…
*
Egy
életen át
beleadtál apait-anyait,
mégiscsak selejtet termeltél…
(ez is benne van a pakliban…)
*
Érzékenyíteni kell magad,
szinte hiper szenzibilis szeizmográffá -
de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj…
*
Kívülállók
„homokosnak” gondolnak –
belül állók meg el akarnak csábítani…
(s ha nem sikerül, akkor kiebrudalni)
*
Mint Cassandra:
meg vagy verve
a jóstehetséggel,
ráadásul még
nem is hisznek neked…
*
Ha
nem zengsz
dicshimnuszt
az aktuális zsarnokról,
akkor biztosan vár rád
a walesi bárdok máglyahalála
*
Egy
íratlan,
de érvényesített
„szilenciummal”,
ill. feketelistával
könnyen, mégis
súlyosan „büntethetnek”
(és nincs hova fellebezni)
*
Vagy
a víz alá
nyomnak –
vagy egy üres
medencében lehetsz
„szabadúszó”…
*
Folyton
ébren és
résen lenni,
nehogy bekapj
egy csali mézesmadzagot…
*
Hősiesen
kell elviselned
annak látszatát,
hogy ingyenélő,
parazita, élősködő figura vagy!
*
Vagy
apokriffá
stigmatizálják,
indexre teszik,
netán bezúzzák
könyved,
vagy unt-
utált kanonizált
kötelező olvasmány lesz
*
Mivel
folyton
az Eget kémleled,
megbotlasz minden
kis földi akadályban –
becsapnak, kinevetnek,
lenéznek, kihasználnak…
*
Kiközösítik a kollegák,
mert neki a betege fontosabb
mint „a mundér becsülete”…
*
Túl jól
sikerült a kulcsregény:
típusaiban sok ismerős
magára ismer s megsértődik,
megutál - vagy még
bosszút is áll rajtad,
családodon…
*
Csak
az biztos,
hogy kétes,
bizonytalan
egzisztencia vagy –
ki lenne így a párod,
egy életre társad?
*
Te vagy
az a naiv
bolond lány,
aki más súlyos
bűnét is magára vállalja?
*
Nem
tehetsz róla,
csak irtózatosan
szenvedsz tőle, hogy
stréber epigonok követnek
és próbálják felfalni a mesterüket…
*
Ha nyíltan
nem is mernek
veled szemben fellépni,
alattomban viszont annál
hathatósabban betartanak!
*
Pont
azok a
pályatársak
lesznek leg-
hangosabb
ellendrukkerek,
akik értik, felfogják
a műved jelentőségét…
*
Üres
papírral
és tollal,
tényleg szinte
a semmiből
kellene egy új
világot teremtened…
*
Olyan
korban élsz,
amikor a művelt emberek
csak ennivalóra költhetnek –
könyvre, színházra stb. már nem!
*
Lincs
hangulatú
csőcselékkel
szemben egyedül
fogod egy tetten ért
cigány pártját…
*
Az
emberiségnek szóló
életbevágó üzeneted
csak hánykolódó palack-
posta a végtelen óceánon…
*
Ingyen
kísérleti
alany vagy:
vajon meddig bírod
visszhangtalanságban,
társadalmi súlytalanságban?
*
Emberfeletti
munka a magvetésed,
de te már meg sem éred az aratást,
s még abba se lehetsz biztos,
hogy tényleg beérik-e a gyümölcs?
*
Szelíd
paternalista
erőszakkal nevel:
akkor csak dacos
ellenkezést stb. kap -
a kései köszönet
esetleg el se jut el hozzá…
*
|
|
|
|
Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir.
Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány.
Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd? Hol van, ki zengje tetteim - Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. - Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap.
"Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sirva tallóz aki él: Király, te tetted ezt!"
Máglyára! el! igen kemény - Parancsol Eduárd - Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd.
"Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya Ne szoptass csecsemőt!..." S int a király. S elérte még A máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall, Ez íge hallatik:
"Elhullt csatában a derék - No halld meg Eduárd: Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd.
Emléke sír a lanton még - No halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd."
Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl, Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. -
S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. -
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik."
Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma...
De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát.[*]
(1857 jún.)
[*] A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására. - ARANY JÁNOS
|