Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 24.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2016. szeptember 26. hétfő, 07:28

Képtalálat a következőre: „arany jános tambura”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „arany jános tambura”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás24.

Képtalálat a következőre: „arany jános”


I

Írjak? ne írjak? egyre számolom
Határozatlan az öt ujjomon.
Nem írni, vétek; írni, kész harag...
De mikor Bikfic is verset farag!
Eh, félre tőlem együgyű szerénység!
Máshol megy az: itt minden a legénység;
Szegény koldúsnak táskája üres;
Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.

Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;
Elrejtett gyertya mi haszonra ég?
Vagy, például, mit érne a tojás,
Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!"
Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;
Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet,
Kivált az érdem olcsó vakbora, -
Nehezen akad erre cimbora.

A nagy Simon (ki nem isméri őt!)
Az álszerénységből szépen kinőtt.
Ő az, kitől (bizony már jó minap)
Egy hirdetést hoz valamennyi lap:
Hogy ő az apja lelkinek se vár
(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár')
Elismerésre, költői babérra,
Halál után egy foghagymát sem ér a;
Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,
S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:
Ismerje meg hát a világ jelenben
És bálványozza lángeszét; különben...

No, mások ezt más útakon teszik,
S mindegy az út, ha összeérkezik.
Ezt elragadja "villám képzelet"
És hordja fenn "a csillagok felett";
Azé "miként sas" röptiben merész,
Felhőt eszik s bátran a napba néz;
Sok a babért fitymálja, megveti,
Mint gyermek a babot: "kell is neki!"
Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,
Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!"
Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő;
Már most is óriás... hát még ha nő!
A másik így zár minden éneket:
"Lesz oly idő még, mely megemleget!..."

II

Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,
Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?
Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,
S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!
Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:
Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;
Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,
A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;
Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,
Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál;
Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma...
De hisz oly régi már s kopott ez adoma.

Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká
Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:
Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át
Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.
Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes -
Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;
A legtisztábbik is, gondolta, nehezen
Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.
Nem volt inyére a hétköznapi modor,
Virágillat helyen nem a lucri odor:
Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,
Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.
Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,
Övedzve néha mint karcsú görög leány,
Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,
Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.
Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion",
S nem árulá kecsét... leszállított dijon!...

III

Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás:
Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.
Mert kinek arca van és háta ép,
Ily had közé bizony átallva lép,
Kivált ha nincs is méltó fegyvere,
(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)
S a közmondás hamar fejére gyűl:
"Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!"
De mikor a civódás tére szent!
Patkóiktól még az oltár se' ment!
Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!
Ocsmány ökölharc az irodalom!
E szentegyházbul ostorral sem árt
Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.

"Vitatkozás az elmét növeli",
Kocódni kissé, ez is emberi,
S az író, hogyha máshol emberebb,
Bizonyos pontig jól áll a szerep:
Míg tárogatva zeng a csatadal,
Lovagkesztyűben foly a viadal,
S borítja bár az arcot vas lemez,
Hisszük, nemes vonásokat fedez.
Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,
Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;
S ha olykor közbe szól a szenvedély,
Ha nem mindig volt más az ügy s személy
Nem kofanyelven hallá a közönség:
Az, és philippica... van ám különbség.

Való, hogy a személyes galibát
Az üggyel összevétni nagy hibád:
De mit teszesz, ha egy masült zseni
Arcodba körmöl és fogát feni?
Ha rossz poéta és rossz költemény -
Apa s fiu - ugyanazon személy.
Mert, mint a tigris védi kölykeit,
Úgy védi a papa szülötteit?
Ilyenkor nagy baj a határvonás:
- De egy epigram' mégse záptojás!...

(1856)

Képtalálat a következőre: „arany jános tambura”

*

Atom-

hulladékot

szállító vonat-

szerelvény elé

a sínekhez, a mozdony elé

te is odaláncolnád magad?

*

Kiragadnak

versedből egy mondatot:

meghurcolnak, bíróság elé állítanak…

*

Nem elég,

hogy politikai

nyomás alatt vagy,

de még műveid is ócsárolják…

*

Mintha egy

versenyparipának

a lelátóról kéne

végignéznie a nagy derbit…

*

Oly sokáig

voltál tartalékban,

hogy mire éles bevetés jön,

bajban vagy…

*

Ha

előre tudnád,

hogy mennyi keserű kenyeret

fogsz megenni a hosszú száműzetésben…

*

Mint

aki a törpék

országába tévedt

és először ők szörnyetegként,

ellenségként bánnak el vele…

*

Úgy is

győznöd

kellene,

ha a riválisok

doppingolnak

és durván csalnak…

*

Leteszi

a szerzetesi fogadalmat:

pl. önként vállalja az örök szegénységet!

*

Az

aranyifjú

szociológushallgatók

kinézik maguk közül

a szegényekkel sors-

közösséget vállaló

ex proli-gyereket?

*

A

mély vízen

kell járnod:

ha gyengül a hited,

akkor rögtön süllyedsz is el…

*

Te

nem

lehetsz

zsarolható,

semmi nyíltan

vállalhatatlant nem tehetsz…

*

A

szellemi

kiskorúak

a paternalista

tanítómestert

mumusnak nézhetik…

*

Hogy

egy kicsiről

mindent tudjál,

ahhoz mindenről

egy kicsit tudnod kellene…

*

Ha

nem kell

a póráz s

a szájkosár,

akkor maradj

olykor éhező

vad farkas?!

*

A

„kibeszélő” pacifista

orosz, zsidó atomtudósokat

bebörtönzik vagy elteszik láb alól,

ugye?

*

Ha

lebombázzák

fél életeden át gyűjtögetett,

és sokáig megkoplalt, féltve őrzött

szent könyvtáradat, a királyságodat…

*

Ha

tudásának

katonai jelentősége is van,

könnyen emberrablás áldozata is lehet!

*

Te vagy

Cassius is

és Brutus is,

akinek meg kellene ölnie

a „zsarnokot „…!

*

Nem

minden

álomfejtő József,

sokan ott rohadnak

meg a tömlöcben…

*

Isten

nem ver Bobbal:

pánikbetege betör

magánéletébe s rombol…

*

Kutatási

eredményeid

nemzetbiztonsági

okokra hivatkozva titkosítják…

*

Amit

kutatni

szeretnél,

az most

de jure

vagy de facto

nem hozzáférhető…

*

Ha

nem

kollaborálsz

a megszálló idegen erőkkel,

akkor egy Ben Hur sorsa vár!

*

Jóhiszemű,

hithű kommunista értelmiségi

aki egyszer csak rádöbben,

milyen népirtáshoz asszisztált…

*

Amikor

éppen neked kell

működtetni, szervezni

illegális kiadót, rádiót, terjesztőhálózatot…

*

Hiába vagy

jó tolmács,

életveszélyes

rosszkor és

rossz helyen lenned…

*

Megélhet

olyan

értelmiség-

ellenes kurzust,

hogy örökre átkozza

pályaválasztását…

*

Olyan

magas-

feszültségben él,

hogy nehéz italhoz,

droghoz nem nyúlnia…

*

Dürer

Melankólia c.

grafikája nem

földművelőt vagy

kovácsot ábrázol…

*

Te

álmodban is

tovább dolgozol,

ahogyan álmodban

is tovább üldöznek…

*

Amikor

már végre

szabadon szólhatnál,

annál kínosabb akkor,

ha már nincs mit…

*

Nem

kaptál

fajsúlyos

megbízatást,

Feladatot,

amihez

felnőhettél volna…

*

Nem

vették észre,

nem fedezték fel

vagy nem gondozták a tehetségét…

(ami így belerohadt, átoksúly lett) 

*

Nemegyszer

szellemi épülete

fundamentumát is

lerombolja és nulláról

mínuszról kezd újra

ősz fejjel, megkopaszodva

*

A

szépség

erotikus

dimenzióját tárod fel,

mégis pornográfiával vádolnak…

*

Pályád delén

túl megszokni:

nincs bérelt hely,

minden szerepért verseny…

*

Még

a jó tréfa-

mestereknek is

sok az ellensége,

hát még a rosszaknak…

*

A

lehetetlen

elvárják tőle betegeik,

de még a csodatételedben is bíznak –

bár maguk nem tesznek semmit gyógyulásukért,

s pláne nem avatnak be az életproblémáikba…

*

Büszke

lehetsz rá,

hogy vezéregyéniség vagy,

de a mesterlövész is rád lő…

*

Otthoni

mindennapjait

folyamatosan mérgezi,

hogy ha gyermeke

totál hülyének,

élhetetlennek nézi…

*

Ha

nem vagy

elég harsány

vagy nem botrányhősködsz,

észrevétlen maradhat műved

*

Korán fog

őszülni, megvénülni,

ha értelmi fogyatékosok

színházát segíti

s dotáltatná is..

*

A

közönség

érdekében is

ki kell bírni

direktorod-

rendeződ

magalázásait…

*

Kiadják

ugyan könyvét,

de ahogy terjesztik:

sose tudja meg,

mi lett volna…

*

Nézd meg:

a választott pályádon

átlagban miben, s főleg

mikor, milyen korán

halnak meg

*

Ha

egy színész-

házaspár veszekszik-

verekszik, biztos, hogy

csak a közelgő premierre próbálnak?

*

Ép lélekkel

túlélhetők az iskolák,

ha ő az ott nem értékeltekben kiváló?

*

esélye

van rá, hogy

felesége nem

sokáig bírja,

s ezek után

hátország nélkül

csatázhat a fronton…

*

Fizikumánál

fogva is védtelen,

ha a megbírált naiva

verőlegényt küld rá…

*

A

szélhámos

leleplezésével

mindenkit szolgált,

ő viszont rajta áll bosszút

*

Túl sok

a szem a láncban:

slágert szerezni,

jó előadót és

jó kiadót is találni

*

Rendszeresen

egyedül marad

különvéleményével,

s így sokszor teljesen

elbizonytalanodhat

*

Egész

életen át

ott sugdos

a kisördög:

csak rögeszméd

oltárán áldoztál

*

Amit

vesztettél

s amit ártottál,

az kézzelfogható –

az ellenkezője ködös,

megfoghatatlan

és távolba vesző…

 

*

Képtalálat a következőre: „arany jános”

Arany János

TAMBURÁS ÖREG ÚR

 

Az öreg úrnak van egy tamburája,

S mikor az íhlet s unalom megszállja,

Veszi a rozzant, kopogó eszközt

S múlatja magát vele négy fala közt.

Nem figyel arra deli hallgatóság,

Nem olyan szerszám, divata is óság:

Az öreg úr, (fél-süket és fél-vak),

Maga számára és lopva zenél csak.

Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,

S mit összelopott mai zene-költő,

Öreg úrnak egyről sincs tudomása;

Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.

Mind régi dalok, csuda hangmenettel:

Váltva kemény, lágy, - s magyar a némettel; -

Hegyes-éles jajja úti betyárnak,

Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.

Nyers, vad riadás... mire a leglágyabb

Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,

Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel...

Hol végzi, ki tudná? nincs az a mester.

Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő

- Tiszta remekké magába’ szülemlő -

Pendűl, melyen a tánc tétova ringat,

Mint lombot a szél ha ütemre ingat.

Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt;

A hitujítás kora szűlte még azt:

Benne a tört szív, bűnt-vallva, leverve,

Vagy erős hittel Istenhez emelve.

Mindezt öregúr, nem mintha kihozná

Kopogójábul - csak képzeli hozzá;

S ha nem sikerül kivitelben a dal:

A két öreg szerszám egymásra utal.

De azért nem tűri rajta meg a port;

Emlékezetes neki minden akkord;

Egy hang: s feledett régi dalra émed -

Szövege cikornyás, dallama német.

Az öreg úr így, dalai közt élve,

Emlékszik időre, helyre, személyre:

Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta

Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.

Néha egy új dalt terem önkint húrja,

S felejti legott, már ő le nem írja;

Később, ha megint eszébe ütődik:

Álmodta-e, vagy hallotta? - tünődik.

Sokra bizony már alig viszi dolgát:

Ő is „minden nap feled egy-egy nótát”;

Nem is a művész babérja hevíti,

Csak gémberedő ujját melegíti.

Gyakorold is, amit valaha tudtál,

Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;

Ha kiűlsz, öregem! vele útfélre,

Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.

 

(1877. július 12.)

Képtalálat a következőre: „arany jános”